A Jog, 1889 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1889 / 9. szám - Az ingatlan haszonélvezetére vezetett végrehajtás egy kérdése

JOGESETEK TARA FELSŐBÍRÓSÁG! HA TÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a >Jog< 9. számához. Budapest. 1889. március 3-an. Köztörvényi ügyekben. A ni. kir. harmincad hivatalok számára 1842. évhen kiadott utasításban a feljelentő részére biztosított jutalomdíj iránti igény magánjogi követelés jellegével nem bir és igy a polgári [bíróság: hatásköréhez nem tartozik. Mert az ily igény megállapítása nem választható el a pénzügyi hatóságok által a feljelentésre vonatkozólag tett intézkedések és a bírság elengedése vagy behajtására vonatkozó határozatok felülbírálásától 5 ezen intézkedések felülbírálása pedig az 1S69. évi VI. t.-e. elveinél fogva polgári bíróság batásköréliez nem tartozik. A magyar királyi Curia (188s. október '24-én. 4,623/p. 1888. szára alatt.) Mindkét alsó bíróság ítélete a megelőző eljárással együtt az 1881. évi LIX. t.-e. 39. §. b) pontjánál fogva hivatalból megsemmisíttetik és a kereset felperesnek visszaadatni rendeltetik. Indokok: Felperes keresetét az előadása szerint általa 1868. évben Sch. István kártyagyáros ellen jövedéki kihágás miatt az illetékes közigazgatási hatóság előtt tett feljelentésért neki a inagy. kir. harminead hivatalok számára 1842. évben kiadott utasítás szerint járó jutalom iránt indította. E követelés azonban a magánjogi követelések jellegével nem bir, és az ügy a polgári bíróság hatósága alá nem tartozik, enuélfogva a megelőző egész eljárás az annak folytán hozott alsóbirósági Ítéletekkel együtt a fentebb idézett törvény alapján megsemmisítendő volt. Mert a keresetben hivatolt harminead hivatali utasítás 673. §-a szerint az ily jutalom a feljelentőnek a pénzügyi hatóságnál a/, elöszabott módon tett feljelentés folytán eszközölt eljárás utján kiszabott és behajtott birságból jár ; ugyanazon utasítás 674. g-a pedig a birságnak részben vagy egészben való elengcdtetése, illetve behajthatatlansága eseteiről rendelkezvén, az utóbbi esetekre vonatkozó intézkedése szerint a netaláni külön jutalom engedélyezését és megállapítását világosan a pénzügyi felsőbb hatóságnak tartja fenn. Ezekből folyőlag kétségtelen, hogy a közigazgatási hatóságok eljárásától függő ily esetleges jutalom a magánjogi követelésekhez nem sorolható, tehát az ez iránti ügy a polgári bíróság hatósága alá különösen még azért sem tartozhatik, mert a fentebbiektől eltekintve, minthogy a kereset indításakor már hatályban volt 1881. évi XXVII. t.-e. 23. §-a szerint is az ily jövedékcsonkitók feljelentői jutalékképen az ott meghatározott arányban a behajtott pénzbirságból részesittetnek, nyilvánvaló, hogy az ily jutalék iránti ügyek tárgyát — mint a jelen esetber is — a feljelentő személvére, a feljelentés elfogadására s az annak folytán esaközölt eljárás utjáu kiszabott pénzbírság behajtása iránt a közigazgatási hatóság által tett intézkedésekre vonatkozó kérdések vizsgálata s megbirálása képezi; erre pedig a polgári bíróságok ugy az 1839. évi VI. t.-e. 1. §-ánál fogva, de azért sincsenek hivatva, mert az ilv ügvek a fentebbiekből folyólag az illetékcsonkitás miatti eljárással a legszorosabb összefüggésben állanak, emez ügyekre vonatkozó vitás kérdések eldöntésére pedig az 1881. évi XXVII. t.-e. 20. §-a, illetve az 1883. évi XLIII. t. c. 1. g. 3. és ó. pontja szerint külön közigazgatási hatóságok vaunak kijelölve. Ha az. a kit készpénzbeli vásárlásra hatalmazok fel, nevem ben hitelben vásárol, felelős vngyok-e a vételárőrt; A magyar királyi Curia: Mindkét alsóbiróság ítélete megváltoztatásával felperes keresetével elutasittatik. Indokok: Alperes határozottan tagadta azt, hogy D. Géza nevű gazdatisztjét felhatalmazta volna arra, hogy felperestől a kérdéses lovakat hitelben vásárolja meg, mert az esztergomi főkáptalan uradalmaiban alkalmazott gazdatiszteknek nincs megengedve, Hogy a káptalan részére bármit is hitelben vásároljanak; következőleg a gazdatisztek által hitelben eszközölt netaláni vásárlások a fökáptalant fizetésre nem kötelezik, s a mennyiben mindennek dacára előfordul, hogy ily hitelbeni vásárlás megtörténik, a vételárnak fizetése csakis a hitelben vásárló gazdatisztet és nem a káptalant terheli. Ily körülmények között nem lehetett az alperes fökáptalant a vételárhátralék megfizetésére kötelezni, mert felperes be nem bizonyította, hogy D. Géza a főkáptalantól felhatalmazást nyert volna arra, hogy a szabálytól eltéröleg a kérdés alatti lovakat nem azonnali készpénzfizetés mellett, hanem hitelben vásárolja meg, az ebbeli felhatalmazás bizonyítása nélkül pedig felperes ugy tekintendő, mint a ki nem a főkáptalanuak, hanem a megbízás nélkül eljárt gazdatisztnek nyújtott hitelt arra, hogy ennek a lovakat készpénzfizetés nélkül átadta. Felperesnek azon állítása, hogy a menmiben alperes az általa követelt vételi árban el nem marás ztaltatnék, az ö kárával gazdagodnék, meg nem állhat, mert alperes a követelt vételi árt gazdatisztjének átadta, illetve az ez által előterjesztett nyugtát elfogadta, következőleg a lovak teljes árát kifizette, azért pedig, hogy a nevezett gazdatiszt felperes bizalmával visszaélve: az ennek részére felszámolt összeget át nem adta, az alperes fökáptalant felelősség nem terheli. Mindezeknél fogva el kellett felperest keresetével utasítani. (1889. január hó 10 én, 5,429. sz. a.) A hitelező a késedelmes adóstól a lejárat napjától kezdve követelhet kamatot azon esetben is, ha a hitelezési ügyletben kamat kikötve nem volt. (M. kii. Curia 1888. dec. 28-án, 9,749. A számadás előterjesztése iránti felhívási keresetnek megindítása a számadási viszonyban álló felekre nem kötelező. Azok egymás irányában fennállónak vélt követeléseiket felhívási kereset mellőzésével is érvényesíthetik. A budapesti kir. kereskedelmi és váltótörvényszék. Felperes keresetével s alperes viszonkeresetével elutasittatik. Indokok: A felek közt létrejött alkalmi egyesülésből származó kölcsönös követelések, a mennyiben a kereset nem egy már megtörtént bíróságon kívüli elszámolás megállapított eredményére alapittatik, helyesen és alaposan csak számadási per utján hozhatók tisztába, mire utal a keresk. törvény 62. §. is ; minthogy pedig a kereset alapját képező A) alattiban foglalt tételek nem alapulnak bíróságon kívüli kölcsöuös elszámoláson, azok helyessége pedig alperes által legnagyobb részben tagadtatik; minthogy viszont alperes 2/. szerint oly kiadási és bevételi tételeket hoz számításba, melyeknek valódiságát, illetve felperest terhelő voltát ismét felperes nem ismeri el és ugy annak megállapítása, mely kiadási és bevételi tételek merültek fel, melyek és mennyiben terhelik egyik vagy másik felet, számadási per utján eszközlendő s ezeknek számadási per utján megállapítása előtt tehát jelen per folyamatba tehető nem volt; s e perben alapos határozat nem hozható : felperest keresetével s alperest viszont keresetével eluta sitani kellett. A budapesti kir. ítélő tábla: A kir. itélő tábla az elsőbiróság Ítéletét megváltoztatja, felperes keresetét és alperes viszonkeresetét a jelen per alapján érdemileg elbirálandónak kijelenti és ehhez képest az eljáró bíróságot utasítja, hogy a jelen ítélet jogerőre emelkedése vitán felperes keresete és alperes viszonkeresete érdemében hozzon határozatot. Indokok: A kt. 62. szerint tartozik ugyan a közös üzlet befejezése után a résztvevők közül az, ki az üzletet vezette, a többieknek számadással és kétségtelen, hogy tőle a számadás felhívási kereset utján követelhető, a számadás előterjesztése iránti felhívási keresetnek megindítása azonban a számadási viszonyban levő felekre nem kötelező, mint ezt az 1881. évi. I.IX t.-c. 81. Sj. szövege is mutatja, mely szerint a számadást követelő csak jogositva van, de nem kötelezve a számadás előterjesztését felhívási kereset utján szorgalmazni. A mennyiben tehát a jelen perben felperes vélt követelését alperes ellen felhívási kereset mellőzésével egyenesen állítólagos követelése megítélésére irányozta, alperes pedig vélt saját követelését felperes ellen viszonkereset utján érvényesítette, a kölcsönös követelések érdemleges elbírálásának nem áll útjában az,