A Jog, 1889 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1889 / 7. szám - A magyar bünvádi eljárás tervezete. 4. [r.]

Nyolcadik évfolyam. 7. szám. Budapest, 1889. február 17. Szerkesztőség: V. Rudolf-rakpart 3. Kiadóhivatal: V. Rudolf-rakpart 3. >r,. Kéziratok visszanem adatnak Megrendelések, felszólalások .1 kiadóhivatalhoz intézendök. A JOG (ezelőtt MAGYAR ÜGYVÉDI KÖZLÖNY.) AZ 111 ÉRDEMIÉI KÉPVISELEIÉRE, A MAGYAK ÜGYVÉDI, BÍRÓI, UGÍÉS/I Számos kiváló szakférfiú közreműködése mellett szerkesztik és kiadják Dr. RÉVAI LAJOS. — Di\ STILLER MOR. ügyvédek. Felelős szerkesztő: Dr. STILLER MÓR. Megjelen minden vasárnap. i árak: helyben vagy vidékre bérmentve küldve : egész évre 6 frt — kr. fél 3 » — » negyed » 1 - 50 Az előfizetési pénzek bérmentesen legcélszerűbben postautalványnyal küldendők. TARTALOM: A magyar bűnvádi eljárás tervezete. Irta: dr. Mayer Salamon, jogtanár a bécsi egyetemen és a keleti akadémián. — A vevőnek az árúminőség hiányolásábój keletkező igényei és azok érvényesítési módjáról. Irta: Dobai Győző, budapesti ügyvéd. - Mi teendő, ha az örökös a hagyatéki tárgyalásra megjelenni nem akar? Irta: Rácskay Sándor, borosjen.öi kir. aljárá^biró. — Sérelem. (Mit csinál a kikindai járásbíróság ? Irta : L u k á c s y Lajos, ügyvéd Aradon.) — Irodalom. (Az italmérésről és a regálejog megváltásáról. Előfizetési felhívás. Irta : dr. H a m v a y Károly és dr. Nemes Zsigmond. — Ugyanarról. Irta : O s v á t h Imre, pestvidéki albiró.) — Vegyesek. — Curiai és táblai értesítések — Hirdetések. TÁRCA : A fényképészet a büntető igazságszolgáltatás szolgálatában. MELLÉKLET: Jogesetek tára. Felsőbirósági határozatok és döntvények. Kivonat a »Budapesti Közlöny<-ből. (Csődök. — Pályázatok.) A magyar bűnvádi eljárás tervezete. * Irta : dr. MAYER SALAMON jogtanár a bécM egyetemen és a keleti akadémián. \( (Negyedik közlemény.) Ennek folytán csak a vádhatóság közreműködése nélkül fellépő magánvádló (a principális, illetve subsidiarius magánvád alakja) gyakorolja a vádhatóságot megillető jogokat, a mennyiben t. i. a jelen törvény máskép nem rendelkezik. Mindazonáltal a magánvádlót ily esetben sem illetik meg a vádhatóságot közhivatali állásából lolyólag megillető jogok ; előnyomozás céljából a hatóságok és közegek közreműködését kötelezcleg (42. §.) nem igényelheti. Az elővizsgálat mellőzését, a főtárgyalásra közvetlen idézést, az eljárás újrafelvételét joghatályosan nem indítványozhatja, és az eljárás megszüntetésének esetét kivéve, a vádtanács határozatai ellen perorvoslattal nem élhet (47. §.). Ezzel a principális magánvádló jogköre annyira megszorittatott, hogy szabad marad ugyan azon tér, melyen módjában áll érdekeit megóvni, ellenben áthághatlan korlátokra akad azon p e rj o g i cselekvények tekintetében, melyeknél a közvádló teljesen szabadon mozoghat és csak discretionarius tetszésére utaltnak jelenkezik. És a mi már a principális magánvádlóra nézve áll, ez annál is inkább áll a csatlakozó (mellékvádló) tekintetében, kinek részére a javaslat — teljesen megfelelő jellemzéssel — csak kiegészítő hatáskört, főleg az indítványtétel alakjában kijelölt. Az eljárás folyamán a magánvádló jogai parallell irányban haladnak a közvádló jogaival. A magánvádló szabadsága csak az eljárás keretén belül juthat önállóan érvényre, ő nem ura az u. n. police judiciairenek, miként az ügyész, kinek parancsát ez föltétlenül követni tartozik. A magánvádló nyomozás eszközlése végett a rendőri hatóságokhoz folyamodhatik ; melyek kérelmét, ha azt indokoltnak találják, teljesitik. Ha a rendőri hatóság a nyomozás tel* Előbbi közlemények a »Jog« 3., 5. és 6. számaiban. jesitését megtagadná, vagy ha a tényállás tisztába hozatala bírói cselekményt igényelne, az ügyészség közreműködése nélkül eljáró magánvádlo (principális és subsidiarius) a bűnvádi eljárás megindítását csak elővizsgálati inditványnyal (a törvényszékek elé tartozó ügyekben) eszköj zölheti ki. Ha a nyomozást az ügyészség vezeti, illetve a vádat ő is képviseli, a magánvádló az ügyészség mellőzésével nem fordulhat a rendőri hatósághoz. Az állami hatóságoknak nem szabad a magánérdekek szolgálatába lépni, könnyelmű magánvádak önkényessége avval lesz megelőzve, hogy a tulajdonképeni bűnvádi eljárás pályáján minden előkészítő lépés a bírói szentéj s i t é s t igényli. A birói előnyomozások lehető megszorítása iránti töreki vés azoknak a közérdekre nézve való nclkülözhetőségében gyökerezik. Ha a törvényhozó egyfelől az államhatóság vádmonopoliumán oly intézmények által kiván rést törni, melyek a sértettnek teljes szabadságot engednek jogai érvényesítésére, ugy másfelől arról is kell gondoskodnia, hogy minden egyes esetben a terheltnek azon oltalom nyujtassék egyoldalú üldözések ellen, mely csak a b i r ó i e 11 e nőrzés által válik lehetségessé. Mindez irányban nem vonható el a javaslattól azon elismerés, hogy semmikép sem törekedett a magánvádló ezen szabadságát illusoriussá tenni, másrészt pedig hatályos módon törekedett a magánérdek túlsúlyát a közérdekkel szemben, bölcs megszorítások és cautelák által megakadályoztatni. Ha hozzá veszszük még azon határozatokat, melyek éles módon szabályozzák azon feltételeket, melyek mellett a subsidiarius magánvád érvényesíthető, ugy nem zárkózhatunk el annak benyomásától, hogy a javaslat ezen része érett megfontolás szüleménye. Némi időbe fog ugyan kerülni, — miként ez A u s z t r i áb a n is történt — mig a javaslatnak részben új intézményei a joggyakorlatban is honosakká fognak válni és a vezérhatározatok értelmes alkalmazására lesz szükség, hogy a büntető hatalom és a magánszemélyek érdekei közt fenforgó állítólagos ellentéttel kiengesztelődjenek. De ha ez bizonyos terjedelemben lehetővé vált a fennálló francia bűnvádi eljárás rideg alakszerűsége mellett, a ministére public (vádhatóság) mindenhatóságának hite mellett, miért nem valósulhatna az még sokkal nagyobb mérvben egy oly bűnvádi eljárás terén, mely a jelen javaslat módjára a sértett értekét csak annyiban respectálja, a mennyiben az összhangban áll a nemcsak formális bűnvádi eljárási cél magasabb szempontjával. Nem alaptalanul lesz a bűnvádi eljárás szelleme azon szempontból elbírálva, hogy mily állás lesz abban a formális védelemnek biztosítva. Azért külön fejezetet szentelünk az újabb bíínvádi eljárás ezen hálás tárgyának. Igaz ugyan, hogy a védelemnek csak bizonyos jogai és kötelezettségei általánosíthatók, mert hatásköre az egyes eset helyzetétől van feltételezve. A formális védelem eszméje nem oly régi, mint binnök. Még Angliában is, hol a bűnvádi per kétségkívül szabadelvű alapon felépült — évszázados küzdelembe került, hogy a védőnek füg-