A Jog, 1888 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1888 / 6. szám - Kritikai szemelvények az öröklési jogról szóló törvényjavaslatból

ü JOG. 45 is kiválólag a rendőri közegekről beszél, csak a 17. §-ban tesz említést a rendőrség tagjairól, még pedig »a z őrmestertől lefelé.* Mindebből egy dolog világos előttem és ez az, hogy midőn a törvényhozó hatósági közegekről szól, ezeket sehol sem kívánja a hatósági tagokkal ellentétbe helyezni, síit az utóbb emiitett s a büntetőtörvénykönyvnél későbbi keletű 1881. évi XXI. t.-c. • rendőrségi k ö z e g e k« és »r e n d ö r s é g i t a g o k« kifejezésekkel felváltva mint egyenértékű fogalmakkal él. Ebből azonban a fölvetett kérdést csak erőszakoltan lehetne megmagyarázni és semmi esetre sem meggyözöleg, a mennyiben mihelyt azt látjuk, hogy a törvényhozó az általunk észlelt megkülönböztetést nem észlelte s arra súlyt nem fektetett, a két kifejezésnek itt vagy amott történt alkalmazásából komoly következtetést vonnunk nem szabad. Ezért azt, *>ki tekintendő hatósági közegnek és ki hatósági tagna k«, magából a törvényből nem, hanem öuálló okoskodás utján kell megoldanunk. A »k ö z e g« (orgánum) fogalmi körét azokra kell nézetünk szerint szorítani, kik önállókig, saját belátásuk s elhatározásuk alapján semmit, hanem csak felsőbb utasítás szerint cselekedhetnek. Ez az orgánum, eszköz, szerv, grammatikai s bölcsészeti értelméből egyaránt következtethető, a »közeg« szó pedig teljesen fedezi az orgánum fogalmát, ezzel azonos. Ellenben a »hatósági tag« a »közegtől« épen abban az egvben különbözik, hogy ez maga ad parancsot, vagy saját elhatározásából, az egyes esetekre vonatkozó különös utasítás nélkül, saját felelősségi és hatósági körében cselekszik. Szóval a hatósági közeg és a hatósági tag között a különbség ugyan olyan, mint az agyvelő és a szervek között. A szervek (hatósági közeg) tesznek jelentést az agynak (a hatóságnak) az észleltekről, ez határoz, ez ad utasítást a szerveknek, mit és hogyan cselekedjenek s e szervek végezik a parancsot. A rendőrség szervezetében a közrendőr majd mint közeg, majd mint hatósági tag működik. Ha felsőbb rendeletet felsőbb utasítás szerint hajt végre: akkor közeg; de ha állomáshel)én, mint a rendőrség megbízottja szerepel; midőn előre nem nyert s előre nem is adható utasítás nélkül a fölmerült esetek alkalmából intézkedik, akkor igenis mint hatósági tag jár el, mert ö első birája a fölmerült kérdésnek, ö itéli meg, van-e helye beavatkozásnak, mily fokig, kik irányában, mily törvény vagy rendelet alapján, mi indokból, mely célzattal? A közrendőr e kettős minőségét kifejezi a rendőrségről szóló idézett t.-c. 51. §-ában előirt eskü, melyet az őrségi személvzet letenni tartozik s melyben az őr esküszik: 1. hogy a személy- és vagyonbiztonságát, a békét és közrendet teljes tehetségéhez képest fentartja, annak megsértését meggátolandja; 2. hogy hivatalos kötelességét, mint ezt a törvény és felebbvalói hivatalos utasításai elébe szabják, teljesitendi. Nyilvánvaló — legalább előttem — hogy az esküből kiemelt első tétel a rendőrnek, mint hatósági tagnak, a második, mint hatósági közegnek működését jellemzik. Ebből tehát azon következtetést vonom le, hogy midőn a bíróság a rendőr irányában elkövetett nyilvános becsületsértés megtorlása felett itéí, első sorban azt kell vizsgálnia, vájjon a megsértett őr, önállólag, tehát mint hatósági tag járt-e el, vagy pedig mint kiküldött közeg, felsőbb utasítás szerint 1 Nagy különbség van abban, vájjon a rendőr állomáshelyén örködik-e a közbiztonság felett s igényli mint hatósági tag a törvény szigorúbb oltalmát, vagy pedig, ha ugyan ő a kapitányság idézését kézbesíteni jár, tehát szolgai teendőt végez ? Ez az oka annak, hogy a törvény a f rendőrről majd mint hatósági tagról, majd mint közegről szól. És ha a bíróságok az esetek különfélesége szerint fognak megkülönböztetést tenni s tartózkodni fognak általános oly elvi kijelentésektől, melyek a hányt-vetett közrendőrt majd az egyik, majd a másik kategóriába utasítják, akkor az Ítélet megfelelő lesz a törvénynek, nem fogja sérteni a rendőrhatóság tekintélyét és teljesen igazságos lesz, mert az egyes esetet oly módon fogja birálni, mint az tényleg előtte fekszik. Ebbeli megállapodásomat meg nem ingathatja azon esetleges ellenvetés, miszerint egy és ugyanazon személy két kategóriába nem volna sorolható. Hisz az igazgatás legvégső elágazó szálaiban lépten-nyomon találkozunk ily hüllőkkel. A kerületi előljáró, a községi biró, majd igazgatási tisztviselőként, majd bíróként jár el s egyes cselekményei és mulasztásai különNyKritikai szemelvények az öröklési jogról külön törvények szerint bíráltainak meg s vonatnak felelősségre. S ha már megállapítottuk azt, hogy az egész vita és ellentétes felfogások a közrendőr kettős hivatása s eljárásában találja indokát, semmi okunk nincs ez elől elzárkózni s az egyes esetekben a sértett rendőr eljárásának forrását az igazsághoz hiven megállapitni s a szerint váltakozva Ítélni. A szóló törvényjavaslatból." Irta : BÁNI'FAY SIMON, kir. tanácsos, pécsi kir. közjegyző. . /ii. ZM Annyi zavar es bizonytalanság, mennyi nálunk ma a beszámítás körül mutatkozik, az öröklési ügyek egyik ágában sem tapasztalható ; biztos alap nem volt s azért rendesen nem igen történt s ha történt is, csak a nevéért. A javaslat a betudást szabályozza s pedig helyes elveken ; a mi van az egészben nehéz, az elvek keresztül vitelében mutatkozik. Talán sikerül némi könnyebbitésükre hozzájárulnom. A betudás tárgyairól a 4ö. §. intézkedik. Már emiitettem előbb (ll. §.), hogy az, mit valamely örökös végrendelet vagy örökszerződés utján kapott, méltán betudás tárgyát képezheti, főleg azért, mert ily halálesetre való részletes intézkedések rendesen csak azért történnek, hogy a hagyaték egy tárgya valamelyik örökösnek biztosittassék, ennélfogva a 47. §-ban épen ellenkező intézkedést tennék, hogy t. i. másnemű adományok betudás tárgyát csak akkor n e képezzék, ha ez határozottan kimondatik s e szerint lenne módosítandó a 49. §. vége is, mi az 51. §. elejével is inkább megegyez. Az 53. §. szövegezését kissé nehézkesnek s ezért első olvasásra érthetetlennek tartom. Állításom igazolására ide igtatom. »Azon örökös, ki többet kapott előre, mint osztályrésze lenne, valamint az őt terhelő előre kapott érték a többi örökösre vonatkozó betudás és osztálymegállapitásnál rendszerint nem jő számításba.« Az, ki e betudási kérdés minden részleteivel tüzetesen foglalkozott, tehát minden egyes szónak nemcsak jelentését, de jelentői-égét is tudja, talán csodálkozni fog állításomon, de a kevésbé jártas helyesnek fogja találni; könnyen megtörténhetik ugyanis, hogy e kifejezéseket: »ki többet kapott előre, mint osztályrésze tenne«, meg »az őt terhelő előre kapott érték* nem fogja azonosoknak tartani, mi már megzavarja; az a kérdés is felmerülhet előtte, hogyan azonosittatik az örökös, mint személy az őt terhelő előre kapott értékkel, mint dologgal, hogy ez egyik se jő számításba ? Nem érthetetlennek állítom, de nem könnyen érthetőnek és azt hiszem, az olvasók legtöbbje tüzetes megérthetése tekintetéből az indokokhoz fog folyamodni és kérdés az is, vájjon ezekből el fog-e igazodni ? Az ott felhozott példát alkalmazva, ugyan megegyezőnek találja a törvénynyel, de az kérdés maradhat mindig, vájjon minden, tehát más példa is illik-e reá í Például: az örökhagyónak 4 gyermeke van, a), b), c), d), hagyatéka 1,200 frt, egyiknek osztályrésze tehát 300 frt. Az első házon semmit se kapott, a -1-ik 50 írttal többet kapott, mint osztályrésze lenne, azaz 35<>frtot, mellőzendő-e tehát az osztálymegállapitásánál d) s a kapott 350 frt.'' Nézzük, mi lesz az eredmény? Az osztálynál a törvényjavaslat jelen szövegénél fogva d) és az általa kapott 350 frt nem jő számításba, tehát d) nem létezik s az 1,200 frt a), b) és c) közt egyenlően felosztatik, kap mindegyik 100 frtot, d) kapott 350-et, pedig ép oly fia az örökhagyónak, mint a többi; ily osztályt csak nem akarhat a törvény. Szerintem tehát e §. azt akarja mondani, hogy azon örökös, ki többet kapott előre, mint a betudással (52. §.) kiszámított örökrésze tesz, ugy az általa előre kapott összeg.... nem jő számításba; mi az 53. §. szövegéből bajosan lesz kimagyarázható. E §. tehát c szerint lenne módosítandó. Némi kivételt tesz ebből az 54. §. De ez még nehezebb. Szövege a következő : »A midőn azonban a leszármazók között törzs szerinti osztálynak van helye, az örökség megnyílta előtt elhalt, vagy az örökséget visszautasító, avagy az örökséget túlhaladó adományban részesített távolabbi leszármazót terhelő előre kapott érték a törzs osztályrészek megállapításánál az illető leszármazó örökrésze erejéig az illető törzs terhére betudás tárgyát képezi.« Elolvasásánál legelőször is az tünt fel, hogy e §. csak a törzs szerinti osztályokra vonatkozik, pedig nemcsak ezekre akarja * Előző közlemény a »Jog« f. évi 5. számában.