A Jog, 1888 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1888 / 5. szám - Az ügyvédségről szóló törvényjavaslatnak előadói tervezete. VI. fejezet

18 ü JOG. kiadás, kölcsön címével nem bir. — Mindezek alapján felperest keresetével, még az 1888: XXV. t.-c. 22. §-ának 2-ik pontja szerint, a helybeni városi törvényhatóság által a korcsmai hitel tekintetében 2 írtban megállapított összegre nézve is elutasítani kellett azért, mert a C. alatti követelésből az eredeti 273 írt 85 krból már a kötvényre vezetett nyugta szerint 10 írt kifizetve van ; s tekintettel arra, hogy a kereseti követelés korcsmai hitel természetével, de különösen tekintettel még arra, hogy a C. alatti kötvényben oly 17 frt 85 kr. is benn foglaltatik, melyről felperes mint fent is érintve van, maga beismeri, hogy korcsmai hitelből származott adósság, igy a fent idézett törvény 23. §-a szerint a C. alatti kötvény érvénytelennek és semmisnek tekintendő lévén, az összes iratok az ugyanazon törvény 24. §-a értelmében, a kihágás megfenyitése végett, jelen itélet jogerőre emelkedése után e biróság fenyítő osztályához áttenni kellend. A budapesti kir. itélti tábla (1887. január 19-én 20,879 p. 36. sz. a.) : Az első biróság ítéletét megváltoztatja s alperest 268 frt tőke s jár. megfizetésére 8 nap alatt különbeni végrehajtás terhe mellett felperes javára kötelezi, stb. Indokok: Alperes nem vette tagadásba, hogy a becsatolt eredeti kötelezvényt és az annak hátlapjára vezetett záradékot sajátkezűleg aláirta, ezen egyébként hitelt érdemlő alakban kiállított kötelezvény ellenében tehát öt terhelte a követelés fennállására vonatkozó kifogásainak bebizon>itása. — Alperes azzal védekezett, hogy a kötvény kiállításakor ittas állapotban volt, s hogy a követelés korcsmai hitelezésekből van származtatva, alperes ezen kifogásai azonban birói figyelembe nem vétethettek. Mert K. László tanú állításával szemben a többi tanuk ide vonatkozó összhangzó vallomása szerint alperes a kötvény keletkezése alkalmával a bortól hevült s vidám hangulatban ugyan, de egyébként beszámítható állapotban volt, s mert a tanuk vallomásából az is kitűnik, hogy alperes kötvény alapján már előzőleg is bizonyos összeggel volt felperesnek adósa, s ezen tartozás ez úttal érvényesített követelésbe beszámíttatott, s az előző kötvény megsemmisíttetett, s ezen felül felperes a 2—3 napi időtartamra terjedő mulatság ideje alatt alperes és társai javára nemcsak ételeket és italokat, hanem oly készpénz-kölcsönöket is kiszolgáltatott, melyeket alperes a zenészek és harmadik személynek adott át, végre mert a per során nem merültek fel oly jelenségek, melyekből okszerííleg volna következtethető annak valószinú'sége, hogy alperest a költségeit szórakozásokra, ez utóbbi könnyelműségének, avagy a mulatság iránti hajlamainak felhasználása mellett felperes saját érdekében ösztönözte, s hogy a szolgáltatás és ellenszolgáltatás között szembeötlő aránytalanság mutatkoznék, s igy a jelen esetre az 1883. XXV. t.-c. 22. §-a alkalmazást nem nyerhetvén, az első biróság ítéletének megváltoztatása mellett alperest a keresetbe vett tőke s jár. megfizetésére kötelezni kellett. A m. kir. Curia (1887. dec. 16-án i,499/p. 87. sz. a.): A budapesti kir. ítélő tábla ítélete felhozott indokolásánál fogva helybenhagyatik. A végrehajtási törvény 84. §-a esetében a végrehajtást elrendelő biróság egyenesen eszközli az illetékes közpénztárnál a letiltást; csak a kintalványozás levén feladata a végrehajtás foganatosítására különben illetékes bíróságnak. A m. kir. Curia (1887. dec. 31-én 9,222/p. 87. sz. a.): Azon illetőségi összeütközés elintézése céljából, mely K. Pálnak A. József elleni végrehajtási ügyében a zombori s orsovai kir. járásbíróságok közt felmerült, értesíttetik a kir. járásbíróság, hogy a m. kir. Curia a végrehajtást szenvedő tiszti fizetésének a zombori kir. adóhivatalnál közvetlenül eszközlendő lefoglalására s letiltására és igy a végrehajtásnak a zombori kir. járásbíróság megkeresése nélkül leendő foganatosítására az orsovai kir. járásbíróságot mondta ki illetékesnek. Mert a végrehajtás a végrehajtató kérelméhez képest csupán azon tiszti fizetésre rendeltetett el, mely a végrehajtást szenvedőnek a zombori kir. adópénztárból jár. Ily esetben pedig, az 1881 : LX. t.-c. 84. §-a szerint, maga a végrehajtást elrendelő biróság tartozik a foglalást s letiltást eszközölni, akkép, hogy erről az illető pénztárt a végrehajtást elrendelő végzésbe foglalandó meghagyás által közvetlenül értesiti. A zombori kir. járásbíróságnak, tehát a tiszti fizetés lefoglalása s letiltása körül nincs semmi teendője, s majd csak a kiutalványozásra lessz ö annak idején hivatva — a végrehajtási törvény 133. §-a értelmében. E végből célszerűen fog az orsovai kir. járásbíróság eljárni, ha az általa eszközölt foglalást egyidejűleg a zombori kir. járásbírósággal is tudatja. Kereskedelmi, csőd- és váltóügyekben. Habár a föiiök josrositva van is meghatalmazottját tetszése szerint korlátozni, az ily korlátozás feltétlen hatálylyal csak a meghatalmazottal szemben bir, kifelé vagyis harmadik személylyel szemben az esetben birbat a meghatalmazás minőségéből folyó hatáskör ilyetén korlátozása hatálylyal, ha a meghatalmazottal szerződő harmadik személy a korlátozásról tudomással birt, tehát roszhiszeműleg járt el, vagy pedig, ha erről a kellő kereskedői gondosság mellett tudomást szere/In tett volna. A szegedi kir. törvényszék : Felperes keresetével clutasittatik. Indokok: Felperes keresetében nem is állítja, hogy alperestől borokat rendelt vagy vásárolt volna, sőt a 2'/. alatt alperes által csatolt és valódiság tekintetében kifogás alá nem vett feljelentés szerint felperes maga beismeri, hogy a számhibeli borokat tőle K. S., ki a 3'/. szerint alperes szegedi borkereskedőjének vezetője volt, vásárolta. Ha már most beigazolt ténynek vétetik, hogy felperes a j K. S. által vásárolt borokat alperes szegedi raktárába beszállította, azok áráért alperest felelősség nem terheli, mert bár IC. S. a 3/. alatti okmány szerint alperes kereskedelmi meghatalmazottja volt, annak jogköre, egyéb megállapodás hiányában, nem terjedhet oda, hogy az általa kezelt üzlet részére borokat vásároljon, annál kevésbé pedig akkor, midőn a 3 /. alatti szerződés 4-ik pontja szerint egyedül az alperes által küldött borok elárusitásái val volt megbízva, az 5-ik pont szerint pedig terhes szerződések kötésétől eltiltatott. Minthogy tehát K. S. a felperessel kötött ügyletnél szerződésileg szabályozott meghatalmazásának korlátait túllépte, cselekménye a keresk. törvény 49. §-a értelmében, főnökét vagyis alperest nem kötelezheti s miután felperes nem is állította, hogy alperes K. S.-t a kereseti borok megvételére külön meghatalmazta volna, felperest keresetével elutasítani s mint vesztes felet az okozott költségben marasztalni kellett. A budapesti kir. itélö tábla: A kir. törvszék Ítéletét helybenhagyja. Indokok: Az elsőbiróság ítélete annak indokolásánál fogva és még azért is helyben volt hagyandó, mert K. S. meghatalmazása a 3 /. alatti szerződésben szabályozott hatáskörön túl nem terjedhetvén, jogköre arra, hogy az általa vezetett üzlet számára borokat vásároljon, a hivatkozott szerződés szerint ki nem terjedt; mert továbbá a kereskedelmi meghatalmazott jogköre korlátozásának közzétételét a keresk. törvény elő nem írván, az ennek hiányára alapított felperesi érvelés alappal nem bir s mert ezek szerint vételi ügyletnek alperest kötelező módon létrejötte bizonyítva nem lévén, felperes alperestől a vételár fizetését nem követelheti. A ni. kir. Curia: Mindkét alsóbiróság ítélete megváltoztatik s tartozik alperes a kereseti 515 frt 81 kr. tőkét, ennek 1888. december 25-ik napjától járó 6% kamatját és 129 frt meghatározott perköltséget felperesnek megfizetni. Indokok: Az elsőbiróságok helyesen vették úgy a C) alatti kimutatás, mint a kihallgatott tanuk eskü alatti vallomásai alapján bizonyítottnak azon tényt, hogy a K. S. által felperestől hitelbe vásárolt kereseti borok alperesnek szegedi borraktárába valósággal beszállittattak. Vitás, ennélfogva birói eldöntést igénylő kérdés egvedül az, volt-e K. S. felperesnek kereskedelmi meghatalmazottja, ha igen, kötelezi-e a meghatalmazottnak eme ténykedése vagvis a kereseti boroknak általa hitelbe történt megvétele alperest mint főnököt. Hogy K. S. alperesnek kereskedelmi meghatalmazottja volt, ez az e részben tett tagadása dacára bizonyítva van az ugyancsak alperes által 3'/. alatt felmutatott közte és K. S. között létrejött szerződéssel, melynek első pontjában az foglaltatik, hogy M. A. (alperes) Szegeden saját cége alatt borkereskedést nyitand, melynek vezetése és kezelése K. S.-re bízatott. Minthogy az oly kereskedelmi meghatalmazottnak, kit a főnök egész üzlete vezetésével megbiz, jogköre már a törvényi nél fogva (k. t. 43. §.) kiterjed mindazon ügyletekre, melyek az ily kereskedelmi üzlet folytatásával rendszerint járnak, minthogv továbbá a borvétel ép úgy, mint a boreladás, a borüzlet rendszerinti folytatásával jár, kétséget nem szenved, hogy midőn K. S. a kereseti borokat felperestől megvette s azokat az általa kezelt alperesi üzletbe szállította, az általa meghatalmazásának törvény által szabott korlátain belül létesített ügylet a k. t. 49. §-a alapján a főnök nevében kötöttnek, tehát ezt kötelezőnek is tekintendő.