A Jog, 1888 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1888 / 52. szám - Érvényesítheti-e tulajdoni jogát az engedményes a felfogható ellenében zálogjogilag bekebelezett olyan activ követelésre nézve melyre tulajdoni jogát telekkönyvileg bekebeleztetni elmulasztotta?

JOGESETEK TARA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a »Jog« 52. számához. Budapest, 1888. december 23-án. Köztörvényi ügyekben. A férj elleni követelés fejében bíróilag elárverezett és az árverési vevőktől a nő által nyomban megvett insrók utóbbi által csakis az esetben igényelhetők, ha kimutattatik, hogy a nő külöu vagyonából történt a vétel. Az újvidéki kir. járásbíróság (1887. évi április hó 2-án 1,901, p. 1887.): Sch. Mórné szül. H. Rozália felperesnek a m. kir. államkincstár, mint végrehajtató alperes elleni a Sch. Mór ellenében lefoglalt ingók iránti perében itélt: Alperes részére az A. a. jegyzőkönyvben 1-6. t. a. lefoglalt tárgyak a foglalás alól felmentetnek. Indokok: A tárgyak azonossága a tanúk által bebizonyíttatott a B. alattival és a tanúk által bebizonyíttatott az is, hogy az igényelt tárgyakat felperes megvette s a vételárt felperes kifizette. Minthogy felperes teljesítette a fizetést, jogilag vélelmezendő, hogy saját pénzén vette a tárgyakat. Igaz ugyan, hogy a tárgyakat eladók birtokba nem vették, de a vonatkozó végrehajtási iratok tanúságaként birói árverésen jogilag megvették s csak egy napig hagyták végrehajtást szenvedett, de egyúttal felperes birtokában ideiglenes őrizetül azért, mert tüstént kijelentvén felperes vételszándékát s az iránti alkudozások legott megkezdettek s másnap a vétel létre is jött: volt ennek alapján felperes keresetének hely adandó. A budapesti kir. itélö tábla (1888. március 2-án 20,l27/p. 1887.) a tnásodbiróság ítéletét megváltoztatja s felperest kereseté vei elutasítja. Indokolás: Felperes bizonyította ugyan, hogy a részéről igényelt tárgyakat végrehajtást szenvedett férje ellen a korábban megtartott árveréskor Ku. Nándor, H. ]ános és M. Emil megvették, s hogy azokat a most nevezettektől nyomban visszavásárolta; de nem bizonyította azt. hogy azokat a tárgyakat saját különálló vagyonából szerezte meg, s hogy egyáltalában férjétől elkülönített vagyonnal avagy keresménynyel bir. Minthogy pedig felperes, végrehajtást szenvedett férjével közös háztartásban él és minthogy a részéről igényelt tárgyakat a házasság tartama alatt szerezte meg, tekintettel arra, hogy a férj a törvénynél fogva főszerzőnek tekintendő, s hogy a kérdéses ingók a végrehajtás foganatosításakor végrehajtást szenvedett birtokában találtattak, felperes pedig azt, hogy azokat a tárgyakat saját vagyonából megszerezte, mivel sem bizonyította, felperest keresetével elutasítani kellett. A m. kir. Curia (1888. november 13-án 4,587/p. 1888.): a másodbiróság ítélete indokainál fogva helybenhagyatik. Idegen telken történt épitkezés folytán keletkezett értéktöbblet csakis attól követelhető, a ki az épitkezés tai-tama alatt telekkönyvi tulajdonos volt. — A jóhiszemű jogutódtól az eszközölt épitkezés költségei nem követelhetők. A beregszászi kir. törvényszék (1885. deczember 19-én 9,883/p. 1888 ): Dr. Preusz Adolf ügyvéd által képviselt KI. Sira és Fr. József felpereseknek Csatáry György ügyvéd által védett J. Ferenc és neje alperesek elleni ingatlan s tartozékai birtokba adása iránti perében itélt: alperesek kötelesek a cs —i 78. sz. tjkvben foglalt 480/6. hrsz. a. foglalt birtokrészlet s tartozékait felpereseknek átadni. Egyszersmind I. r. alperes által támasztott visszkeresetnek is részben hely adatván, felperesek kötelesek alperesnek 1,501 frt 50 krt megfizetni. Indokolás: Felpereseknek a per tárgyát képező ingatlanokra vonatkozó tulajdonjoga a keresetlevélhez A. a. csatolt telekkvi kivonattal igazolva van, de a perbe állott I. r. alperes is beismeri, hogy a per tárgyát képező és a cs—i 78. sz. tjkvben foglalt 480,6. hrsz. birtokrészlet felperesek tulajdona és csupán azt vitatja, hogy a jelzett birtokrészleten lévő felülépitményeket jóhiszeműleg ö építette s miután azok telekkönyvezve nincsenek, azokra a tulajdonjogot felperesek meg sem szerezték s igy azok nem felperesek, hanem az ő tulajdonai ; tekintve azonban, hogy az alperesileg vitatott felülépitmények felpereseknek, alperesüeg is elismert tulajdonát képező 480/6. hrsz. birtokrészlet tartozékai és a tartozékon, ha az főtárgygyal összekötve van, külön birtoklás nem létezhetik és igy az említett építmények tekintet nélkül arra, vájjon azok telekkvileg kitüntetve vannak-e vagy nem, azon magánjogi jogelv alapján, hogy a tartozék követi a főtárgyat, felperesek tulajdonának tekintendők s azoknak a használata is jogszerüleg a felpereseket illeti, annálfogva tehát alpereseket a 480/6. hrsz. birtokrészlet s annak tartozékát képező felülépitmények általuk használt részének felperesek birtokába leendő bocsátására kötelezni kellett. Tekintve azonban, hogy I. r. alperes G. István, T. József, T. |ános, S. Ferenc és S. Sándor tanúval igazolta, hogy ezen alperes a felülépitményeket és beruházásokat J. János volt telekkvi tulajdonos beleegyezésével az ez utóbbival folytatott közös gazdálkodásból jóhiszeműleg emeltette és eszközöltette; tekintve továbbá, hogy a tulajdonos a jóhiszemű birtokosnak a dologra fordított hasznos költekezést a jelen érték szerint megtéríteni tartozik ; tekintve tehát, hogy I. r. alperes a kereseti ingatlanra tett hasznos beruházások becs szerinti értékét jogosan igényelheti: annálfogva I. r. alperes viszonkeresetét ezen részben megállapítani és habár a hasznos beruházások és épületek birói becslés szerint 1,637 frtban is lettek megállapítva, mindazonáltal mivel a viszonkereset csupán 1,504 frt 50 krnyi összeg megtérítésére irányul, felperesek csak ez utóbbi összegben voltak elmarasztalaudók. I. r. alperes viszonkeresetének többi része, mely szerint magát a felperesek által használt épületek birtokába kéri helyeztetni, az eddig előadottak szerint mi alappal sem bírván, ezzel I. r. alperes elutasítandó volt. A budapesti kir. ítélő tábla (1888. február 14. 22,509/p. 1887.1 az első bíróság ítéletének azt a részét, mely szerint felpereseiket I. r. alperes javára 1,504 frt 50 krnak megfizetésére kötelezte, megváltoztatja és I. r. alperest az imént kitett összeg iránt támasztott viszonkeresetével elutasítja. Indokolás. A keresethez A. a, mellékelt telekkvi kivonatból kitűnik, hogy 1 János a cs— i 78. sz. telekjkvben 480/6. hrsz. ingatlant eladta J. Ferencnének és felperesek ez utóbb nevezett tulajdonostól szerezték meg az ingatlant. Feltéve tehát azt, hogy J. János volt telekkvi tulajdonos, a felsorolt építményeket és beruházásokat tenni megengedte és hogy II. alperes ezeket jóhiszeműleg a sajátjából tette: még akkor sem követelheti felperesektől e beruházások megtérítését, mert felperesek már harmadik jóhiszemű szerzők, már pedig az id. törv. szab. 21. §-ánál e részben érvényében fentartott és a p. telekkvnek 443. 5j-a értelmében az előbbi tulajdonos ellen származtatható ily igényeket, ha ezek nyüvánkönyvileg kitüntetve nincsenek, az új szerző ellen érvényesíteni nem lehet. A m. kir. Curia (1888. november hó 9-én 4,552/p. 1888.) a másodbiróság Ítéletét helybenhagyja. Indokok: Az egyedül védekező I. r. alperes viszonkere " setét azon körülményre alapítja, hogy a felperes részére megit-é'' és a cs—i 78. sz. telekjkönyvben 480/6. hrsz. ingatlanon lévő épületeket az akkori telekkvi tulajdonos beleegyezésével saját költségén építvén fel, azoknak értékét, mint jóhiszemű építkező, felperesektől jogosan követelheti, tekintve azonban, hogy felperesek tagadták, hogy I. rendű alperes az elleniratában felsorolt építkezéseket valósággal saját költségén tétette volna meg, nevezett alperes pedig fentebbi állítását felhívott és kihallgatott tanúival bizonyítani nem volt képes; mert ugyanis az e részben kihallgatott S István, T. József, T. János, S. Ferenc és S. Sándor tanúk csak annyit igazolnak, hogy jelzett alperes a viszonkereset tárgyát képező építkezéseket J. János akkori telekkönyvi tulajdonossal, mint apjával közösen folytatott gazdálkodásból építtette, hogy az érintett épületeket alperes apjával együtt közösen használta; G. István ezenkívül még azt is vallotta, hogy az érintett építkezések költségei a vasút részére történt kisajátítás folytán kapott pénzből fedeztettek, a kisajátítási ár pedig a dolog természete szerint —- minthogy az ellenkező állítva nincsen — csakis a telekkvi akkori tulajdonost illetheti; tekintve továbbá, hogy H. György felperesi tanú azt is igazolja, hogy a felperesek jogelőde ellen vezetett végrehajtás alkalmával I. r. alperes kijelentette, hogy a viszonkereset tárgyát képező építkezések közül nevezett alperes csak egy ól és pinceszerű veremhez tart igény: