A Jog, 1888 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1888 / 52. szám - A revisio

JOG. irány nélkül állunk ós megint a bonyodalomból kivezető m;is vezérfonal után kell kutatnunk. Es az emiitett esetben ez mind azért van, mert nem vagyunk I tisztában magunkkal az iránt, hogy perjogi szempontból mit jelent tulajdon képen a megítélt e s k ü letételének elengedése? Ha erre nézve megállapodtunk, akkor meg fog szűnni a felmerült és felmerülhető kérdések megoldásának nehézsége és hihetőleg meg fog szűnni a gyakorlatban különböző s ellentétes megoldás veszélye. Azzal az Ítélettel, mclylyel eskü által való bizonyítás rendeltetik, a per bíróságilag el van döntve. Milyen lesz az eldöntés végeredményében, ez még feltételtől függ, attól, hogy az esküre kötelezett fél le fogja-e tenni az esküt vagy ennek letételét meg iogja-c tagadni ; de az Ítélet a két eset mindegyikére provideál, és ennélfogva a jogeset peres voltáról nincs többé szó- A perbíróság utolsó szavát mondotta, kijelentette, hogy mi fog következni, ha az eskü letétetik, és mily következmények fognak beállani, ha le nem tétetik; és most már csak azon a félen áll, a kinek az eskü megítéltetett, hogy az itéletileg vagylagosan megállapított következmények egyikének, vagy másikának bekövetkezését előidézze. Az eskü mint a bizonyítékok egy neme, tulajdonképen a bizonyítási eljárásra tartozik. Ennek során kellene közbenszóló Ítélettel az e kürc nézve intézkedni (a mint némely perreud szerint csakugyan így is | van\ itt kellene az esküt kivenni és ekkor a végitélet, az eskünek már megtörtént letételét vagy a letétel megtagadását alapul véve,természetesen többé nem vagylagosan,nem feltételesen, hanem ka tegorice szól- ! na. Annak oka, hogy a legtöbb újabb perrenddcl egybehangzóan a miénk is azt rendeli, hogy az esküre nézve a végitéletben tétessék intézkedés, leginkább az, hogy ez által az eljárás könnyittetik, gyorsittatik ; de mit sem változtat a ptrs. 221. §-ának rendelkezése azon," hogy esküre szóló Ítélet által is a per a bíróság által végleg el van döntve. Azt mondottam : az esküt itélö bíróság két esetre provideál, I arra, ha az eskü letétetik, és arra, ha ennek letétele megtagadtatik. A bíróság feltevése szerint e két eset egyikének be kell következnie. Hárma d i k esetet szem előtt nem tartott; arra nézve, hogy mi következzék be harmadik esetben, ítéletet nem mondott. Ezeket szem előtt tartva — mi történik akkor, ha az esküre kötelezett fél az annak letétele végett kitűzött határidőben a bíróság előtt megjelenvén, az ellenfél kijelenti, hogy az eskü letételét nem kívánja, hogy azt elengedi és hogy az eskü letétele nélkül is elfogadja azokat a jogkövetkezményeket, melyeket a bíróság az eskü letételéhez kötött? A felelettel alig lehet habozni: a ki így nyilatkozik, ez egyezségi ajánlatot tesz. Azt az ajánlatot teszi, hogy ő és ellenféle térjenek el attól, a mit a biróság határozott; ne álljon be a biróság által végitéletileg szabályozott két eset egyike se ; ne tétessék le az eskü, de ennek következménye ne legyen az, a mit a bíróság a megítélt eskü megtagadásának esetére kimondott, hanem annak épen ellenkezője, a minek az eskü letételének esetére kellett volna bekövetkeznie. Mondom — egyezségi ajánlatot tesz az ellenfél és ha a j perfél, kinek az eskü meg volt Ítélve, ezt az ajánlatot elfogadja akkor egyezség, még pedig a mennyiben az ajánlat és az elfoga- j dás a biróság előtt történt, bírói egyezség j ö n 1 é t r e, oly i egyezség, mely szerint a felek kölcsönös jogaikat és kötelezett- j ségeiket a bírói ítélettől eltekintve, ennek félre tételével egyetérlőleg szabályozzák. Másképen a jelen sorok elején említett esetet pcrrendszeríicn construálni képtelen vagyok; mert, hogy az esküt elengedő fél részéről perletétel forogua fenn, ez mesebeszéd a ptrs. 70. §-á\al szemben, mely szerint a pert csak addig lehet letenni, míg végitélet nem hozatott és mely szerint a pert csak a felperes teheti le, j holott az eskü a felperesnek is meg lehet Ítélve s e szerint az eskü letételét elengedheti az alperes is. Es semmi akadályát sem látom annak, hogy bírói egyesség a pernek jogerősen történt eldöntése után is köttessék, a mint tudvalevőleg ily egyezségek még 1 a végrehajtás folyamán is, a bírói kiküldött előtt szoktak létesülni. t \ Es így tekintvén a dolgot, a megítélt eskü elengedését bírói egyezségre visszavezetvén, semmi nehézségekkel sem találkozunk ! az abból eredő kérdések megfejtésénél. Lássuk ezeket sorra. Elengedheti-e egvoldalúlag az egyik fél a megítélt eskü letételét, 'illetőleg mellőzendő az eskü kivétele az ellenfél I egyoldalú abbeli nyilatkozata rfolytán, hogy az eskü letételét nem kívánja? Erre határozott nemmel felelek. Az itéléttől eltérő egyezség létrejöttéhez mindkét fél egyetértő, még pedig határozottan kijelentett, nem pedig hallgatása alapján feltételezett nyilatkozata szükséges. Azt az ellenvetést sem lehet tenni, hogy az eskü elengedése által az, kinek az eskü meg van itélvc, jogot nem vészit és csupán kötelezettség alúl, az eskü letételének kötelezettsége alúl szabadul; inert a kinek részére az eskü jogerejűleg meg van Ítélve, ennek nem csak érdekében áll, de jogosítva is van az esküt letenni s e jogát az ellenfél egyoldalú nyilatkozata cl nem enyészleti. De ha arra az álláspontra is helyezkedünk, hogy az eskü elengedése által az, kinek részére az eskü megítéltetett, csak kötelezettségtől szabadul, még mindig fennmarad, hogy jogerejíí birói ítélettel szemben az egyik fél a másiktól elengedést, kegyelmet sem köte'es elfogadni. Mit tegyen tehát a bíró. ha az ellenfél az eskü letételét elengedi s az esküre kötelezett fél ez ajánlat elfogadására nézve nem nyilatkozik ? Ekkor tekintet nélkül az elengedésre, az esküt letétetni, ha pedig a letétel megtagadtatik, ezt jegyzőkönyvileg konstatálni köteles; mely esetben az Ítéletben az eskü le nem tételéhez kötött következmény áll be, a mennyiben ilyenkor az Ítélettől eltérő egyezség létre nem jővén, az ítélet teljes hatályában marad. Ha pedig az esküre kötelezett fél az annak elengedésére vonatkozó ajánlatot elfogadja ? Akkor köteles a bíró a felek megállapodását egyezség alakjában jegyzőkönyvbe venni, a perbíróság pedig köteles a jegyzőkönyvet bírói egyezség módjára elintézni, az ebbeli határozat és esetleg ennek kiegészitéseképen az Ítélet is fogván a végrehajtás alapjául szolgálni. Es ha biró az eskü kivételét megtagadja, dacára annak, hogy az arra itéletileg kötelezett fél az eskü elengedését el nem fogadta, tehát annak dacára, hogy az elengedésre nézve a felek között egyezség nem jött létre? Akkor a bizonyítási eljárás felvételével megbízott bírósági tag ebbeli eljárása miatt az 1881 : L1X, t.-cikk 55. §-a szerint előterjesztésnek, illetőleg az eljárást észrevétel nélkül vagy jóváhagyólag tudomásul vevő végzés ellen felfolyamodásnak van helye és a törvényszék, esetleg a másodbiróság feladata, az eskü letételének megengedése iránt intézkedni. A mi végre a perújítás kérdését illeti, miután szerintem a megítélt eskü elengedése csak bírósági egyezség utján történhet, az ilykép befejezett perben az 18S1:LIX. t.-c. 71. §-ához képest perújításnak helytadni általában nem kellene. Ha ez kimondatik, akkor megszűnik majd az a rabulistikus játék, melyet a megítélt eskü elengedésével a perújítás lehetővé tétele s megkönnyítése tekintetéből űzni szoktak. /

A revisio. Irta : Dr. FRIEDMANN BERNÁT, budapesti ügyvéd. Az igazságügyminister kérdést intézett a szakkörökhöz s a főbb igazságügyi hatóságokhoz, hogy nyilatkoznának a gyakorlati élet tapasztalatai nyomán az iránt, a büntetötörvénykönyvek mely intézkedései és mily irányban igénylik a törvényhozási módosítást ? A válaszok kezdenek beérkezni. Némelyek egyszerűen azt jelentik, hogy még rövid az idő annak mcgitélhetéséhez., hogy kell-e és mely intézkedéseket módosítani. Mások megteszik concret javaslataikat. Nem lehet tagadni, hogy 10 év nem nagy idő arra, hogy egy. nagy codcx-alkotás minden intézkedése a gyakorlati életben kellően kipróbálva legyen. Hisz némely rendelkezés alkalmazására évtizedek alatt alig egyszer hogy fordul eset elő. Az is igaz, mit a korai revisio ellenesei felhoznak, hogy az idő és áramlat olyan, miszerint a revisio ürügye esetleg arra fog felhasználtatni, hogy a codexek li -szabadelvűbb intézkedései ellen intéztessék támadás. Azonban ez aggodalmakat túlzottaknak tartom s azt hiszem, hogy jobbára abból ered, hogy helytelen kifejezést használnak a szakkörök a tervezett »módositások« megjelölésére. A törvénykönyvek »revisiója« csakugyan korai és veszedelmes lenne. Nem is akarják azt sem a minister, sem a szakkörök. A mit akarnak, ez az, hogy némely oly intézkedések, melyek a gyakorlati életben akár hiányosaknak, akár sajátlagos viszonyaink között nem rokonszenveseknek, akár nem elég világosaknak vagy félreérthetöknek tűntek fel, módosíttassanak. Ez és a »revisio« között ép oly nagy a különbség, mint egy épület »restaurációja« és tatarozása között. Éppen, ha az időnkénti tatarozás cl nem hanyagoltatik, válik sokára szükségtelenné a »restauráció«. A