A Jog, 1888 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1888 / 52. szám - Peres eljárásból származó felemelt bélyeglilletékek vajjon sohasem engedhetők-e el?

436 Ezt az igazságot keressük mindig, midőn felszólalunk és ezúttal is pénzügyi közigazgatásunkat a jogélet határaiba óhajtjuk terelni. Ugyanis egyik közvetett adónemre vonatkoznak a különböző időben hozott bélyeg- és illetéktörvények, melyek egyikének az 1873. évi IX. t.-cikknek 7. §-a a következő intézkedést tartalmazza : »A peres eljárásban elkövetett bélyegröviditések miatt .... kirovandó felemelt illetékeket sem elengedni, sem mérsékelni nem lehet s ha a bélyegröviditések ügyvédi képviselet mellett követtetnek el, azokat első sorban mindig a képviselő ügyvédek tartoznak fizetni.« A törvény eme határozata a felemelt bélyegilletéket illetőleg végtelen szigorú ; s ezt a szigorúságot még súlyosabbá teszi az, ha drákóilag haj tátik végre, s ha a méltányossági szempontok és a bélyeglerovás elmulasztása körül a bélyegkötelezettséget teljesítő fél vagy ügyvédje akaratán kivül eső viszonyok figyelembe nem vétetnek. E részben általános panaszra most már alig van ok, mert a m. kir. pénzügyi közigazgatási biróság fennállása óta, ez a biróság a peres felek és ügyvédek által, hozzá felvitt bélyegügyeikben felhozott s a törvény keretén belül elfogadható, méltánylást érdemlő alapos indokokat az ügyek elbírálásánál, mint azt számtalan határozata bizonyítja, figyelmen kivül nem hagyja; s miután a határozataiban kimondott elvek az alsóbb pénzügyi illetékes hatóságoknál is terjedtebb körben ismeretesekké válnak, nem ritkán az alsóbb pénzügyi hatóságok részéről is hozatnak már e részben oly határozatok, melyek a jogérzetnek elvitázhatlan bizonyítékai. Ámde merülnek fel mégis esetek, melyekben az idézett törvénynek szószerinti alkalmazása túlszigorú s a melyeknél az idézett törvénynek szószerinti értelmezése szerintünk nemcsak méltányossággal, de hazai törvényekre alapított igazságossággal is ellentétben áll. Gyakori ugyanis, hogy: 1. a peres eljárásban képviselőként működő ügyvéd vagyontalan vagy vagyontalanul elhal: ebben az esetben az általa megbízottként vitt perben elkövetett bélyegcsonkitásból eredő rendes és felemelt bélyegilleték a megbizó féltől követeltetik ; 2. a megbizó fél is elhal, vagy ha a fél ügyvédi képviselet nélkül perelt s elhal: a rendes és felemelt bélyegilleték örököseitől követeltetik ; 3. maga az ügyvéd vagyon hátrahagyásával hal el: ekkor a rendes és felemelt illeték az ügyvéd örököseitől követeltetik és pedig mind a három esetben az idézett törvény ama rendelkezése alapján, hogy peres eljárásban elkövetett bélyegröviditések miatt a felemelt illetékeket »sem elengedni, sem mérsékelni nem lehet«, a törvény által megállapított fokozottabb mérvben. A fenti első pontra, bár a felemelt illetékre vonatkozólag aggályaink vannak, megjegyezzük, hogy, miután az ügyvéd a peres fél megbízása folytán működik s a megbizott ténykedéseért a bélyegilleték kötelezettséget illetőleg a megbizó is felelős, a törvénynyel szemben szavunk alig lehet; de a két utóbbi esetben két kérdés áll előttünk: Első az: követelhető-e a bélyegilleték az örökösöktől közigazgatási uton? Második pedig az: követelhető-e a felemelt b élyegilleték az örökösöktől:? Az első kérdésre a m. kir. pénzügyi közigazgatási biróság még 1886. évi május hó 10-én 7,576/1885. sz. a. hozott határozatában megadta a választ, mely szerint »általában oly illetékek, melyekért örökhagyó csak személyileg volt fizetésre kötelezett és melyek sem alanyi, sem tárgyi kezességnél fogva a jogutódokat nem terhelik, személyileg fizetésre kötelezett örökhagyó örökösein csak polgári birói úton érvényesíthetők.* Ily esetben az illetékkezelésre vonatkozó 1881. évi XXXIV. t.-c. végrehajtása tárgyában a m. kir. pénzügyminisztérium által 1881. évi június 4-én 38,833. sz. a. kiadott utasítás I. függelékének 89. §-a irányadó s ugyanannak 9U. §-a értelmében az eljárás az, ho»y az örökösök a jogalapnak velük leendő előzetes közlése mellett az illetékes pénzügyigazgatóság által, meghatározott idő alatti fizetésre felhivandók s az illeték miatt a per, az illetékes bíróságnál csak akkor indítható meg, ha a felhívás eredménytelen marad. Ennek a felhívásnak eredménye azonban legtöbb esetben az, hogy az örökösök — mintsem hogy a peres eljárás fáradalmainak s költségeinek magukat kitegyék — inkább hajlandóknak nyilatkoznak a követelt illetéket lefizetni; de tudomásukra jővén, hogy a követelt s örökhagyót terhelt illetékek nagyobb részét a birságképen kivetett felemelt részösszeg képezi: nagyon sok esetben velük, mint örökösökkel szemben a felemelt illeték jogoss ág a ellen, a nekik kézbesített fizetési meghagyás vételétől számított felebbezési határidőn belül, felebbeznek. Az ügy eme stádiumában következik be a fent felvetett második kérdés, t. i. kötelezhetők-e az örökösök a f e 1 e m el t b é ly e g i 11 e t ék f i z e t é s é r e ? S ez tulajdonképeni tárgya jelen cikkünknek. A tapasztalat eddig azt bizonyítja, hogy ha az örökösök a pénzügyigazgatóság felhívása folytán örökhagyót csakis személyileg terhelő illetékek fizetését elvállalják, de a felemelt bélyegilletéknek v e 1 ü k szembeni jogosságát megtámadják, a peres eljárásból származott bélyegilletékek felemelt s igy bírságot képező részét illetőleg a többször hivatkozott törvény alapján, mert peres eljárásból származó felemelt illetéket »sem mérsékelni, sem elengedni nem lehet«, egyszerűen elutasittatnak s a kincstár e részbeni követelése tőlük kérlelhetlenül behajtatik. Ennek a* peres eljárásból származó felemelt bélyegi!letékuek az örökösök kelszembe ni jogosságára nézve határozott és meggyőződésen alapuló észrevételeink vannak s ezek az észrevételek a következők : Azt hiszszük, abban velünk mindenki egyetért, hogy illetékek körül felmerült oly esetben, midőn adózó polgárt vagy ügyvédet az illetékes hatóság felemelt illetékkel ró meg s illetve mulasztásáért bírságol, ez a bírságolás mindaddig, míg ügyvédek és kir. közjegyzők, valamint ezek helyetteseit illetőleg, az illetékekről szóló 1881. évi XXVI. t.-c. 18. §-ában jelzett j övedéki büntető eljárás esete fel nem merül, beszámítás tekintetében a társadalmi életre kihatással nincs; tehát az 1878. évi V. t.-c. vagy az 1879. évi XL. t.-c. keretében kiszabandó, vagyis bűnesetek és vétségek folytán megállapítandó pénzbüntetések és bírságokkal egyátalán nem azonosítható ; ez utóbbi pénzbüntetések és bírságok tehát a társadalmi életre való kihatásukat illetőleg, beszámítás tekintetében az előbbiekkel egy időben nem is említhetők. Mind a mellett eme súlyosabb természetű pénzbüntetés, illetve birságra nézve a büntető- vagyis az 1878. évi V. t.-c. 53. §-a azt határozza, hogy »az elitélt hagyatékából a pénzbüntetés csak akkor hajtható be, ha az Ítélet annak életében jogerejíivé vált4 ; ez az elv alkalmazandó a vétségekről szóló 1879. évi XL. t.-c. 12. §-a értelmében is. Ha már büntető idézett törvényeink a szigorúbb elbírálás alá eső pénzbeli büntetéseknél enyhébben intézkednek: lehetetlen az, hogy a nem is ez utóbb idézett két törvény alá eső cselekmény után, tehát társadalmi életre kihatással nem bíró bélyegröviditési cselekmények után kiszabott felemelt bélyegilletéknél amazokat meghaladó szigorúbb eljárás követtessék. Ezzel beigazoltuk, hogy a peres eljárásban elkövetett bélyegrövidítéseknél, a személyileg fizetésköteles ügyvédek vagy peres felek ör ö k őseivel szemben az 1873. évi IX. t.-c. 7. §-ának határozata eddigi alkalmazásában szigorúbb, mint az 1878. évi V. t.-c. 53. §-ának s az 1879. évi XL. t.-c. 12. §-ának határozatai büntettek és vétségek eseteiben. Ez az állapot pénzügyi jogszolgáltatásunkban fenn nem tartható, ez az állapot orvoslást kíván s azt orvosolni kell ; éppen ez az, miért kötelességszerűig az igazság- és bélyegjogszolgáltatás érdekében szavunkat felemeljük s tekintettel arra, hogy büntető törvényeink egyik fő és feltétlen alapelve az, hogy cselekményeiért csak is a tettes és annak elkövetésében közvetlen vagy közvetve résztvevő büntetendő (a felemelt illeték kétséget kizárólag büntetés jellegével birván), tekintettel továbbá különösen arra, hogy a felvetett esetekben a bélyegröviditést az örökösök nem követték el, s a személyileg fizetéskötelezett örököseit bélyeg s illetéktörvényeink nemcsak egyetemleges fizetés kötelezetté nem teszik, de a kérdésben forgó bélyegilletéknek érvényesítése, a fent már elmondottak szerint, személyileg fizetésre kötelezett örökösei ellen csakis polgári per úton eszközölhető, s tekintettel arra is, hogy ha az örökösök a pénzügyigazgatóság előbb jelzett felhívására az örökhagyót személyileg terhelő illeték fizetését el nem vállalják, ellenök az illeték erejéig, a pénzügyigazgatóság által indítandó per esetén a már felsoroltaknál fogva a polgári biró örökösöket a felemelt illeték fizetésében alig marasztalja el, s tekintve végre a büntettek és vétségekről szóló törvények idézett határozatait: meggyőződésen alapuló nézetünk az, hogy az 1873. éwi IX. t.-c. 7. §-ának az a határozata, hogy peres eljárásból