A Jog, 1888 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1888 / 52. szám - Négy nap az illavai fegyházban

432 de viszont látjuk szaporodni azon tényezőket, melyek igazság­ügyünk egészségessé tételére elkerülhetlenül szükségesek. Itt vannak »a birák és bírósági hivatalnokok felelősségé­ről*, továbbá »bűnvádi eljárásról* szóló már benyújtott tőrvényjavaslatok ; ott van a bizottsági tárgyalás alatt levő » örökösödési« töi vényjavaslat. Nem lehet feladatunk ez alka­lomból érdemleges bírálatot gyakorolni egyik vagy másik törvényjavaslat felett s csak arra szorítkozom, a mi különösen a > bűnvádi eljárás«-sal kapcsolatban törvénykezésünk átalakí­tására vonatkozik. Ertem a budapesti kir. tábla decentralizációját. Eddig az ezen mívelet keresztül­vitelének sürgetői mindig azt kapták feleletül: mig vala­melyik perrendtartás el nem készül, addig nem lehet a decentralizációra gondolni. Az igazságügyi miniszter ur a képviselőház pénzügyi bizottságában jelezte, hogy e törvény­javaslat már legközelebb be fog nyújtatni s hozzá tette: >azután — még az 1889. év folytán — benyújtom a buda­pesti királyi tábla decentralizációjának és az első folyamodású törvényszékek végleges szervezésének alapelveire vonatkozó törvényjavaslatokat*. — E szerint már most egy nagy lépés­sel közelebb állunk e fontos intézkedéshez ; habár arra nézve nem szabad illúzióban élnünk, hogy még egy pár évbe kerül, mig a decentralizáció és a végleges szervezés is megkezd­hető lesz. Az eddig elmondottak kapcsolatosak ugyan a költség­előirányzattal, ele abban még pénzbeli kifejezést nem találtak, azért áttérek most a budgetre s annak feltűnőbb mozzanataira. Szembetűnő jelenség, hogy rendszerváltozás nélkül is, az igazságügyi költségvetés évről-évre emelkedik. Emelkedik pedig épp ugy a személyi járandóságoknál, mint a dologi kiadásoknál. Ez egyszerűen a mindennapi megélhetés követel­ménye. Igaz, ujabb időben a szigorúbb ellenőrzés azt bizo­nyítja, hogy lehetett volna helyesebb beosztással költeni: ámde ez még mindig helyrehozható és igazságügyi kormány­zatunk személyváltozások esetén a gyakorlati élet köve­telményei szerint tölti be az állásokat. Az 1889-ik évi költségvetés mindhárom fejezetét össze­foglalva 13 313,295 frt szükségletet mutat fel és igy 200,367 frltal többet, mint az 1888-diki; miután azonban ez összegből 18,4ö0 frtnyi többlet csak átfutó tétel, ennek levonásával marad a tettleges emelkedés 181,917 frt., ebből esik rendes kiadásokra és beruházásokra 61,357 frt szaporulat, nyug­díjakra 120,560 frtnyi emelkedés. A 13.343,295 frt követ­kezőkép oszlik meg az egyes címek szerint: Rendes kiadások: Központi igazgatás 231,472. Királyi Curia 457,913. Kir. tábla Budapesten 652,650. Kir. tábla Maros­Vásárhelyen 108,461. Kir. főügyészségek 45,290. Kir. törvény­székek és járásbíróságok 6.794,912. Kir. ügyészségek 2.522.257. Országos fegyintézetek, kerületi börtön, közvetítő intézetek és állami fogház 901,436. Orsz. rabsegély és javítóintézeti alap 287,210. Telekkönyvezés 7,000. Az 1886. évi XXVIII. t.-c alapján alkalmazott bírák személyi járandóságai és tör­vények szerkesztése 15,200. Összesen 12.026,831. Nyug­díj jak 1.191,464. Beruházások 125,000. Lényegesebb emelkedések jelentkeznek : a budapesti kir. táblánál, kir. ügyészségeknél, országos fegyintézetek, ker. börtön stb., országos rabsegély és javítóintézeteknél és beruházásoknál ; legjelentékenyebb pedig a nyugdíjaknál. Ezen címeknél szabad legyen néhány jellemzőbb vonást kiemelnem. A budapesti kir. tábla testülete, mint bíróság, nagyságra és a birák számára nézve páratlan a maga nemében. Van két elnöke, 10 tanácselnöke, 142 rendes, 18 kisegítő birája, 1 elnöki titkárja és 20 fogalmazó- és segéd-fogalmazója és igy fogalmazási személyzete összesen: 192 főből áll. Ezen testület tehetségesebb birái sorából 5 — 8 s néha nagyobb számot a kir. Curiához enged által kisegítőül, ugy, hogy elő­adó birája marad 152—155 fő. A befolyó ügydarabok száma oly tetemes, miszerint az 1886-ban befolyt összesen 108,856 ügydarabból egy-egy bíróra átlag előadásra jutott 766, az 1887-ben befolyt 116,795 ügydarabból egy bíróra jutott 8 22 szám, ezekből elintéztek: 1886 ban 85,454 darabot, tehát átlag egy bíróra esett 601 ügydarab előadása, 1887-ben elintéz­TÁRCA. Négy nap az illavai fegyházban. — A »Jog« eredeti tárcája. — Irta: SZURNYEGHY MIHÁLY törvényszéki biró T rencsénben. A címet olvasva, minden jogász felkiált: »Az nem lehet! Hiszen a feg}ház legkisebb mértéke két év!« Én pedig állítom, hogy valóban, a szó szoros értelmében »ültem«* Ulaván és pedig csak négy napig. Ah ! midőn még abban a boldogabb időben, a btkv. ország­házi tárgyalásakor, a »Borsszem Jankó« hasábjain igy zöngi- j cséltem : Hej ! Illava és Lipótvár ! Vácz, Munkács és Szamosujvái ! S te bájos Mária-Nostra ! Hová a nők járnak kosztra : Most lesztek csak megspékelve, Ha a kódex lábra kelne ! gondoltam volna-e, hogy magam is az első helyen nevezett inté­zetbe jutok »spékuek.« Bizony nem gondoltam erre. Sokkal több reménynyel kacsint­gattam Vác feh', n/. államfogházba, az irók akkori kizárólagos Mekkájába . . . Hanem hát »iró« helyett »biró<' lettem. Eg) b betű billen­tette fel sorsom mérlegének billentyűjét s most Themis asszony­ságnak mérlegébe rakom a súlyokat. Valamivel talán elönyösebb positio, mint ha magam lettem volna a súly . . . De térjünk vissza Illavára. Futárvonaton már is ott vagyunk. . . . »Illava! egy perci* kiált a vezető harsány hangja. »Jó, hogy nem életfogytig !« sóhajt az utas, a mint feltekint az imposans fekvésű fegyházra és valóban könnyebben lélegzik, midőn tovább robog a vonattal. Bizony-bizony mondom, hogy magam is elégnek találtam a négy napot is. Nem nagy étvágygyal ültem az étkezéshez 4—5 órai ülésezés után. A mi különben tiszta nyereség, hogy a gyo­mor alkalmazkodott a rnár »kétszeresen mérsékelt« napidíjtikhoz. De ha én megsokaltam a négy napot, hát ugyan mit mond­hat az a 604 bennlakó, köztük 130 »életfogytos« — a hogy ők önmagukat nevezik — a kik jelenleg a »házban« tartózkodnak?! Azok ugyan nem sokat moi danák ; mert tiltva van a beszéd s ezt a titalmat megtartották biráik előtt is, akár tanuk, akár vád­lottakként szerepeltek. Azonban minél kevesebbet beszélnek, annál többet csele­kesznek; mert hát az ő »rongyos életük« — a mint mondják — nem ér többet annál a »csinvat-foszlánynál« (nyári rabzubbony), mely alatt gyilkaikat rejtegették f. évi augusztus hó 2-ig. Augusztus 2-ára esik ugyanis az »illavai szabadságharc* napja (a hogy egyik lap annak idején elnevezte), melynek gene­rálisai : Tóth Pörge Imre, Vass Sándor és |ovicza György. Sötét múltú vezérek. Kettő egész életére, egy pedig 15 évre biztosított magának gondnélküli lakást és ellátást. Hanem az egyik »életfogytos«, Tóth Pörge, nem találta élvezhetőnek azt a szalonnát, a melyik az egyik fegyenc tanú­vallomása szerint 14 nappal előbb még »röfögött'« Fegyházi szalon(na) nyelven interpellálta a »Pán nagyságost*" — mint Szeplücsak fegyenc címezi az igazgatót — hogy hát »kutyának való-e az a zöld szalonna, vagy xbecsületes« ember­nek!* S midőn ezért a megérdemlett rendreutasitásban részesült, előrántotta »foszlánya« alatt rejtegetett »Schnitzerét«,* melyet állítólag Kopecsko Lászlótól időközben kiszabadult volt »gangos«"* fegyenctől kapott s azzal az igazgatóra rohant. Mini ülnök. * A íamunkához használt kést nevezik igy. ** A szabaduláshoz közel álló, házi munkát végző fegyenc neveztetik igy.

Next

/
Oldalképek
Tartalom