A Jog, 1888 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1888 / 49. szám - A biztosítási végrehajtás foganatosításáról

i o a. jegyzésnek kell történnie, terhelve van, és esetleg csupán »a hitelezők előleges meghallgatásán rendeli. Ezt a rendelkezést a tulajdonostárs meghallgatására kiterjeszteni épen oly hiba volna, mint az, ha a telekkönyvi hatóság a kért bekebelezés alapjául szolgáló okiratban észlelt valamely fogyatkozás kiegészítése végett a szerződő felek meghallgatására tárgyalást rendelne : és épen oly hiba volna, mint az, melyet némely telekkönvvi hatóság csakugyan és még most is elkövet, mikor a telekkönyvi rendtartás 47. §-ának az örökös hitelezői javára s a zálogjog szerzésére korlátozott intézkedését az örökségi ingatlan vevőjének javára s a tulajdonjog szerzésére kiterjeszti és mikor a tulajdonjog bekebelezését vagy előjegyzését elrendeli azzal a fentartással, hogy az a hagyaték tárgyalásánál előforduló igényekre nézve sérelmes ne legyeu és csak az átadás megtörténté nek idejétől fogva lépjen hatályba. Tehát több tulajdonos nevén álló birtoktest egyik részletének hányada az egyik tulajdonostárs által átruháztatván, arra, hogy az egész részlet lejegyeztessék és az új telekkönyvben az átruházó jutalékára a szerző tulajdonjoga bejegyeztessék, a többi tulajdonostárs részéről kiállított, a lejegyzésbe való beleegvezést tanúsító okirat fel nem mutattatik, a lejegyzés iránti kérvény meghallgatás vagy tárgyalás elrendelése nélkül elutasítandó. Ez a törvénynek megfelelő, egyedül helyes gyakorlat. A biztosítási végrehajtás foganatosításáról. Irta: dr. KAUFMANN HENRIK M.-Sziget. A végreh. törvény 230. §-ának 6. bekezdése a biztosítási végrehajtás foganatosítást idejéről az ingóságra vonatkozólag azt rendeli, miszerint a biztosítási végrehajtást rendelő végzés azon naptól számítva, a melyen ez a végrehajtónak kézbesittetett, 30 nap alatt foganatosítandó, ellenesetben a végzés hatályát veszti. Idézett törvénynek ezen rendelkezését illetőleg egy szűkebb jogászkörben egy alkalommal azon, első tekintetre egy kissé bonyadalmasnak látszó, de behatóbb gondolkozás mellett annál egyszerűbbnek bizonyuló jogi kérdés vettetett fel, mi történik akkor, ha a kiküldött a törvény által előirt határidőt be nem tartván, a végrehajtást a 30 napon tul foganatosította, miféle jogi remedium ajánlható ily esetben végrehajtást szenvedettnek? Két jogorvoslat jöhet itt kérdésbe. Előterjesztés és felfolyamodás. Előbbit némelyek elvetendönek vélik, mivel egész más eset az, midőn a végrehajtó emiitett határidő be nem tartásának tudatában cselekszik ; ilyenkor az elkövetett szabálytalanság az ő törvényellenes ténykedésének róható fel. Ily intézkedés ellen helye van az előterjesztésnek, de nem vezet célra ezen jogi eszköz akkor, ha utóbbi a határidő elmultáról tudomással nem birt, a mennyiben idézett szabvány szerint a 30 nap a biztosítást rendelő végzésnek a végrehajtónak történt kézbesítése napjától veszi kezdetét; arról, hogy mikor történt meg a kézbesítés — hacsak directe el nem fáradozik a bírósághoz, eme tényről magának meggyőződést szerezni, — mit tudjuk, igen ritkán tesz meg s szokszor nincs is olyan szerencsés helyzetben, hogy ezt megtehetné — ő legkisebb tudomással sem birhat, ha olyankor a végrehajtást mégis foganatba veszi, ezt a legnagyobb jóhiszeműséggel cselekszi s igy jelen esetben a kiküldött eljárá sával a törvényt meg nem sértvén, a felmerült szabálytalanság nem lévén az ő törvénytelen intézkedésének folyománya, ez okból itt előterjesztésről nem lehet szó. Mások ellenben, kik a felfolyamodás perorvoslata ellen érvelnek, hivatkoznak a citált törvény 34. §-ára, mely rendeli, miként felfolyamodásnak a végrehajtási eljárás során csupán birói végzések ellen van helye. Úgyde vita tárgyává tett concret esetben nem a biztosítást elrendelő végzés céloztatik megtámadtatni, mert hiszen a bíróság a maga eljárásával épenséggel nem követett el semmi törvénysértést, ezért utóbbi jogorvoslat annál kevésbé vezethet sikerre. Mint előzetesen megjegyeztük, a kérdés intensivebb, behatóbb megfigyelésével nem nehéz a dolog nyitjára jutnunk. Mi az előterjesztést feltétlenül elfogadandónak deklaráljuk. Felfogásunk mellett szól első sorban a grammaticai interpretatio. E tekintetben utalnunk kell a 34. törvényszakasznak utóbbi perorvoslat igénybevehetőségére vonatkozó szószerinti szövegére, e szerint előterjesztésnek a kiküldött eljárása, végzései és intézkedései ellen absolute hely adandó. Ha a törvény egész általánosságban, minden közelebbi meghatározás nélkül rendelkezik, nem statuál arra nézve semmi distinctiót, hogy a végrehajtó eljárása folyamán felmerült szabálytalanság kinek az illegitim ténykedésének a kifolyása, ugy azt hiszszük, teljes absurdum nekünk érintett irányban distinctionalis vonalat felállítanunk, felvetett concret esetben az előterjesztést elvetnünk, a nélkül, hogy a törvény szavai értelmének szántszándékos elferdítése bűnébe ne esnénk. Mint nyilvánvaló, a helyes concret törvénymagyarázathoz a nyelvtani magyarázat egymagában nem elegendő, ezt csak akkor méltathatjuk figyelemre, ha az észtani magyarázattal konfusióba nem jut. Ámde jelen esetben támogatja véleményünket a logikai interpretatio is. A törvénynek, midőn a biztosítási végrehajtás jogintézményét decretalta, kétségkívül az volt a célja, hogy a követeléssel fellépő ügyfelet lekötelezettjével szemben a közbejöhető megkárosítások ellenében megvédje, ez okból módott nyújtott előbbinek, miként ezt a jogvita rendes eldöntéséig meggátolhassa ama káros cselekvényében, mely az ő kijátszására, a meglevő fedezetnek követelése előli elvonására irányul. Mint ilyen ezen jogintézmény a sürgősség elementumát mintegy méhében hordja. Így tehát érdekében áll jogigényt támasztó félnek a bizt. végrehajtást ha már egyszer biztositékvételre szorul — idejekorán kérelmezni s az elrendelő végzést mielőbb átvonni. Mint a gyakorlati jogélet terén nyilvánuló praxis mutatja, kézbesittetnek is neki az összes példányok legtöbb esetben még az elrendelés napján, csak igen ritkán egy, legfeljebb — mondhatni — két nappal későbben. Már most, midőn a törvény akként intézkedik, miszerint a fatális 30 nap a végzésnek a végrehajtatónak történt j kézbesítése napjától veszi kezdetét, e határozat csaknem egyértelmű azzal, mintha a határidő a végrehajtás elrendelése napjától .számíttatnék. Ha ez érvelésünk áll, ugy valahányszor a végrehajtás annak elmulasztásával vétetik foganatba, a mulasztásból eredő szabálytalanság — mint a kifejtettekből önként kivehető — nemcsak a végrehajtó, de egyúttal a kiküldölt törvénytelen eljárása nak is imputálható, miután a szőnyegen levő két időpont között sok esetben semmi eltérés nincsen, vagy ha néha van is, ez igen csekély s igy utóbbi a végrehajtás elrendelése napjáról könnyű szerrel tájékozást szerezhetett volna magának a kézbesítés napjára nézve is. A mondottak után gondolatmenetünk előbb elejtett fonalát ismét felvéve, meg kell emlékeznünk a felfolyamodás sorsáról is, mely a végrehajtást szenvedett részéről ily alkalommal benyujtátik. E jogorvoslat szintén respectálandó. Még pedig nem az 1881. évi LIX. t.-c. 51. §-a értelmében, a mennyiben a biztosítást rendelő végzés azon birói határozatok egyike, melyek az ezen passzusban foglalt kivételben nem involváltainak ; mert elvitázhatatlan tény az, mikép a bíróság a maga eljárásával a szóban levő jogi esetben egyáltalában nem működött közre a i bonyodalom előidézésére, ezért nem is utóbbi intézkedésének a megtámadására irányul a beadvány petituma. Hanem hely lesz adandó e jogi remediumnak azért, mivel a végreh. trv. 34. tör! vényszakaszának utolsó rendelkezése nyomán, a felfolyamodás perorvoslatára, a mennyiben e törvény erre nézve más intézkedést nem tartalmaz, az általános intézkedések alkalmazandók és törvénykezési rendtartásunk 25. §-a szerint helytelen elnevezés esetében a felebbviteli beadványok minősége, azok tartalma szerint ítélendő meg. A végrehajtási törvényben perjogunk ezen utolsó intézkedésével divergáló rendelj kezés nem lévén, másfelől a kérdéses, helytelenül elnevezett I beadvány zárkérelmében, mint az imént kifejtettük, egyedül csak a kiküldött eszközölte jogcselekmény kéretik , megsemmisíttetni, mert ha más kéretik, mint ez, nem szenved kétséget, hogy az el lesz utasítandó, ez okból e felfolyamodás előterjesztés gyanánt intézendő el. Felesleges talán megjegyeznünk, miként fejtegetésünkkel nem akartunk új felfogást octroyalni, mert a mit előadtunk, ez az érintett jogszabályok jogelveiből minden nehézség nélkül, tisztán levonható, szándékunk volt csupán a téves, ferde nézeteket feltüntetni és a látkör homályát eloszlatni, mi az igazságszolgáltatás érdekét mindig előmozdítja. Nyilt kérdések és feleletek. Tartozik-e a bíróság bíínvizsgálat által harmadik személyeknek okozott károkat megtéríteni ? Az itteni járásbíróság btő osztálya egy bűnvizsgálati ügyben, egyik ügyfelem által haszonbérben birt s szőlővel