A Jog, 1888 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1888 / 49. szám - Kereskedelmi ülnökök a felsőbb fokon és a restanciák

404 Jl JOG. zárva a felebbezés a ténykérdésben a középfokú cselekményekre nézve, de valóban csak azért nem érezhető élénkebben ennek hátránya, mert a ténykérdés felülvizsgálása elől nem igen zárkózik el a semmitőszék. Hollandiában az esküdtszék eltörlése alkalmával megszüntették a felebbezést, de csakhamar meggyőződtek, hogy a helyzet tarthatatlan s 1874-ben már ugy a járásbirósági, mint törvényszéki ügyekben behozták a felebbezést. Sőt magában Angliában, mely pedig a continentalis értelemben vett felebbezést nem ismeri, erős áramlat indult meg a felebbezés behozatala mellett. Az angol alsóházban nem rég nyújtott be több képviselő törvényjavaslatot, mely szerint minden büntetendő cselekmény tekintetében joga lenne a vádlottnak az elsőfokú bíróság Ítélete ellen felebbezni. A felebbviteli bíróság a High Court egyik osztálya lenne. Ily viszonyok között, midőn Franciaország, Belgium, Hollandia még a középfokú cselekmények tekintetében sem merték mellőzni a felebbezést, midőn az általános áramlat korunk humánus szellemétől áthatottan, főleg az elitélt érclekében a felebbezés eszméjét karolja fel, valóban végzetes tévedés volna eltörülni hazánkban a felebbezést. Inkább el kell tűrnünk a felebbezéssel járó hátrányokat, mintsem hogy kockára tegyük büntető igazságszolgáltatásunkat és a birói tévedések számát szaporítsuk. »Ha nem lett volna felebbezés ünk — mondja a belga képviselőházi bizottság egyik kiváló tagja — akkor az 1868—1880-ig terjedő időszakban 1,941 embert ártatlanul, 2,259-e t túlszigorúan Ítéltek volna el. Több mint 4,000 polgár lett volna birói tévedés áldozat a.« Az ily képek elég sötétek arra, hogy visszatartsanak bennünket a felebbezés eltörlésének túlmerész reformjától és nem is hiszszük, hogy sokan lesznek, kik a felebbezés eltörlése mellett fognának hevülni. Ezek előrebocsátása után lássuk a javaslat perorvoslati rendszerét. A javaslat a rendes perorvoslatoknak három faját különbözteti meg, úgymint: a felfolyamodást végzések ellen, a felebbezést a törvényszék és járásbíróság ítéletei ellen és a semmiségi panaszt a kir. itélö tábla Ítéletei és a törvényszéknek másodfokú ítéletei, továbbá első fokban hozott oly ítélete ellen, mely felebbezéssel meg nem támadható. ( Felebbezéssel nem támadható meg a törvényszék ítélete, ha a vádlóit egyedül oly vád alapján Ítéltetett el, illetve oly vád alól mentetett fel, mely felett rendszerint járásbíróság vagy közigazgatási hatóság van hivatva Ítélni, továbbá, ha a vádlott csak pénzbüntetésre Ítéltetett, vagy oly cselekmény vádja alól mentetett fel, melyre a törvény csak pénzbüntetést szab.; A felfolyamodás rendszerint csak egyfokú. A felebbezés ugy a vádlónak, mint a vádlottnak meg van engedve. A járásbirósági ügyek felebbviteli bírósága a törvényszék. A törvényszéki ügyek felebbviteli fóruma a kir. itélő tábla. Gondoskodva van e javaslatban arról, hogy a felebbezési bíróság akkor, ha a bizonyítási anyagot megbizhatlannak és kételyét csak a vádlott, a tanúk és szakértők nyilatkozatai alapján tartja eloszlathatóknak, az egész tényállás vagy egyes vitapontok tekintetében maga előtt fő tárgyalást tarthasson. E facultativ újratárgyalási jog nélkül valóban a felebbviteli bíróság rosszabb értesülést nyerne, mint az elsőfokú biróság. A kir. itélö tábla a felebbezett ügyeket egyébként még két módon, t. i. tanácsülésben vagy végtárgyaláson intézi el. A tanácsülésen az ügyfelek és képviselők nem bírnak felszólalási joggal. Ide a csekélyebb jelentőségű kérdések, néhány alaki semmiségi eset felülbírálása stb. tartozik. Tárgyaláson intéztetnek mindazon ügyek, melyek sem tanácsülésbe, sem főtárgyalásra nem tartoznak. Ez a felek közbenjöttével és meghallgatása mellett, de bizonyítékok felvétele nélkül tartatik. A tárgyaláson jelen kell lenni a főügyészség képviselőjének és az ügyvédi kamara által minden büntető tanács heti ülésszakára kirendelt közvédőnek. A contradictorius eljáráshoz fűzött nagy érdekek felkarolása tette szükségessé a közvédő alkalmazását. Ez természetesen nem zárja ki azt, hogy a vádlott más ügyvédet használhasson védőül. A közvédö csak más védő hiányában tartozik a vádlott érdekében eljárni. A kir. Curia a javaslat szerint csak mint semmitőszék fogna működni. Ugy az alaki, mint az anyagi jog megsértése miatt kisebb-nagyobb megszorítással semmiségi panasz használható a törvényszék másodfokú Ítéletei, elsőfokban hozott felebbezhetlen Ítéletei, továbbá a kir. tábla Ítéletei ellen. E perorvoslat adja meg a polgároknak azt a jogot, hogy a döntő jogi kérdésekben a kir. Curia határozatát kérhetik ki és egyúttal ugy ezen jogorvoslattal, mint a koronaügyész számára fentartott rendkívüli perorvoslattal biztosíttatott a jogegység érdeke is. A javaslat perorvoslati rendszerének a inai rendszerrel szemben minden esetre kimagasló előnyei vannak. Egyik előny, hogy a ténykérdésben csak egyfokú felebbvitel van, sőt bizonyos cselekményekre nézve kellő biztosítékok mellett ki van zárva a felebbezés is ; a másik előny, hogy járásbirósági ügyekkel a kir. ítélő tábla nem foglalkozik ; a harmadik előny, hogy ugy a kir. itélö táblán, mint a kir. Curián a contradictorius eljárás az ügyek legnagyobb részében keresztül van vive : a negyedik előny, hogy a felebbezési bíróságok elöl nincs elzárva a közvetlenség útja és végre az ötödik előny, hogy a kir. Curia szorosan jogkérdésekkel foglalkozhatik és különösen a vádlott előnyére messzemenő hatalmi körrel van felruházva. yKereskedelmi ülnökök a felsőbb fokon és a restanciák. Irta : TÓTH GÁSPÁR, ügyvéd Selmecen. A »Jog« folyó évi 42. számában Rónay János ügyvéd ur ama nézetnek ad kifejezést, hogy a kereskedelmi ülnökök intézménye valamennyi fórumon behozandó lenne. Összeférő lenne-e ez a felsőbíróságok tekintélyével? ennek fejtegetésére kiterjeszkedni szükségesnek nem tartom, mert nem tehetem föl, hogy a magyar müveit közönség bármely elemei a tekintély csorbulását látnák abban, ha valame'y testületnek kereskedők is tagjai. Mielőtt azonban a felvetett kérdésre kiterjeszkedném, egy más általánosabb kérdést vetek fel, azt t. L: mi helyesebb és célszerííbb, a z-e, ha a perekben szakbíró S 4 gok ítélnek, vagy pedig a z-e, ha az itélethozásba a laicusoknak is befolyást engedünk? Az európai müveit államok legtöbbjében a polgári bíráskodást szakbiróságok gyakorolják; ugyanez az elv érvényesült hazánkban is s a kereskedelmi ülnökök intézménye a polgári eljárásban kivételes jellegű. Az a kérdés már most: célszerű lenne-e a laicus elemnek még nagyobb tért engedni az igazságszolgáltatásban ? tehát fejlesztendő lenne-e ama kivételes intézmény ? Ha e kérdésre igenlő feleletet adunk, akkor bízvást kérdhetjük azt is, miért ne alkalmazzunk iparos és gazda-ülnököket is ? Ha jogosult a kereskedelmi ülnöki intézmény, jogosultnak kell lenni a/, iparos és gazda-ülnöki intézménynek is. Szerény nézetem szerint azonban a kereskedelmi ülnöki intézmény a birói functio félreismerésének köszöni létét. A bírónak nem kell kereskedőnek, iparosnak, gazdának, gépésznek, mérnöknek, erdésznek, bányásznak stb. lenni, hogy az ezek között előforduló, habár szakjukbeli vitás kérdéseket eldönthesse. Mii kérnek ugyanis a peres felek a bírótól ? hogy az előterjesztett vitás ügyben igazságot szolgáltasson ; hogy a felek közt felmerült esetben a megsértett jogrendet helyreállítsa, vagyis amaz esetre az állam jogalapját biztosító törvényeket alkalmazza. Hogy a biró eme feladatának eleget tehessen, a felek kötelesek a tényállást és bizonyítékaikat eléje terjeszteni; a bizonyítékok között lényeges szerepe van a szakértők általi bizonyításnak, melynek mindamaz esetekben van helye, midőn bizonyos mű- vagy tárgyismeret szükséges. Ha tehát oly eset forog fenn, midőn bizonyos raüvagy tárgyismeret szükséges, meghallgatandó azok véleménye, a kik emez ismeretekkel birnak; tehát meghallgatandó egyes adott esetben az iparos, a kereskedő, a gazda, a mérnök stb., de ezek az igazságszolgáltató biró szerepét nem tölthetik be; feladatuk szakértői véleményük, előterjesztése által ki van merítve s most már következik a biró functiója, t. i. a tételes jognak alkalmazása az adott esetre. Azon körülmény tehát, hogy kereskedelmi ülnökök nyertek a bíróságoknál helyet a jog alkalmazása végett, nézetem szerint téves, mert ezek kihallgatása helyes lehet a bizonyítási eljárásban, midőn tőlük a biró szakjukba vágó felvilágosítást kér; de nem lehet helyes meghallgatásuk oly kérdéseknél, melyekhez hivatásuknál fogva nem is érthetnek, t. i. a tételes jog miként való alkalmazásának kérdésénél. Ebből következik, hogy a kereskedelmi ülnökök intézménye, mint különben is kivételes jellegű, eltörlendő, de nem fejlesztendő. Nem különösen azért, mert ama cél, melyet Róna)' t. kartársam ily ülnököknek a felsőbíróságoknál való alkalmazása által elérhetőnek vél, elérhető nem lenne, de igen alkalmas lenne