A Jog, 1888 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1888 / 48. szám - Néhány szó a hitelesítési tárgyalásról

A JOG. 191 jogának fenhagyása mellett az alperesek által kötött ügylet, t. i. a m—i gőzmalom megvétele a társaság részére kötöttnek nyilvánittassok, s mert felperes a versenytilalom érvényesítésének ezen törvényszabta következményétől annyival kevésbé térhet el, mivel ennek foganatosítása által harmadik személyek jogai, kik alperesekkel üzleti összeköttetésben állanak, nem szenvednek. A kérelem második részére nézve a Curia is elfogadja a kir. tábla indokait. A váltókezesség a váltó elévülésével megszűnik. A kezes ellen gazdagodást keresetet nem lehet Indítani. A magy. kir. Curia : A másodbiróság ítélete másodrendű alperesre, Z. J.-re vonatkozó felebbezett részében helvbenhagyatik Indokok: Másodrendű alperes az által, hogy kezességi nyilatkozatát az akkor még váltó erővel bírt A) alatti okiratra vezette, kifejezést adott annak, hogy váltójogi kezességet akar vállalni. A váltójogi kezesség hatálya és terjedelme azonban a váltótörvény szabályai szerint bírálandó el. Miután pedig a váltótörvény (1876. évi XXVII. t.-c.) 90. §a szerint elévült váltóknál köztörvényi uton csakis az elfogadó és kibocsátó és ezek is csak annyibau maradnak kötelezve, a mennyiben a váltóbirtokos kárával gazdagodtak, felperes a másodrendű alperes mint kezes ellen az A) alatti elévült váltó alapján köztörvényi úton indított keresetével helyesen lett elutasítva. (1888. évi október hó 12-én, 5,782/88. szám alatt.) Bün-ügyekben. Emberölés esetén kártérítést csak azon személyek követelhetnek, kiknek tartásáról az elhunytnak gondoskodni törvényen alapuló kötelessége volt. Ilyenekként külön körülmények iirazolása nélkül, a szülök és testvérek nem tekinthetők. A komáromi kir. járásbíróság; (1886. október hó 16-án 5,717/p. 1886.) : G. István és neje felpereseknek A. Antal alperes elleni 500 frt s jár. iránti perében itélt: Felperesek keresetükkel eiutasittatnak. Indokok: Mert ámbár felperesek az A. alatti Ítélettel s alperes beismerésével igazolták, miként alperes 1883. évi május 22-én orvvadászat alkalmával G. Ferenc 17 éves fiukat véletlenül meglőtte s annak következtében meghalt, azonban nem igazolták a keresetlevélben felhozott azon állításukat, hogy alperes által agyonlőtt 17 éves fiuk mint kádár legény élelmezés és lakáson kívül hetenként 5 frt bérért dolgozott volna; mert a 3 /- alatti községi bizonyítvány tanúsága szerint G. Ferenc halála előtt kevés idővel édes atyjánál kezdette tanulni mesterségét; a kihallgatott felperesi tanuk szintén csak azt bizonyítják, hogy halála előtt 3 — 4 évvel kezdette azt tanulni s csak apróbb munkákat, mint csöbröt, sajtárokat tudott csak csinálni, azonban, hogy mint pintérsegéd felszabadult volna és mint ilyen heti bért kapott volna, nem igazoltatott, de tekintetbe véve, hogy a szülők gyermekeiktől, testvérek testvéreiktől tartást nem követelhetnek, e címen felperesek alperes ellen kártérítést nem formálhatnak, ugyanazért keresetükkel elutasitandók voltak. A budapesti kir. itélö tábla (1887. DOV. 16-án 6,908/p. 1887.): a kir. járásbíróság ítéletét megváltoztatja s alperest a kereseti tőke megfizetésére kötelezi. Indokok: Felperesek a hit alatt kihallgatott tanuk egybehangzó vallomásával igazolták azt, hogy az alperes vétkes gondatlansága folytán 17 éves életkorában elhalt fiuk, halála előtt mint alperes bodnármesterségében négy év óta segítője oly munkaképességgel birt, hogy keresményével már atyját kisegítette és ezzel a vagyontalan és napi keresményéből élő I. r. felperes családja fentartásához járult, minthogy pedig a hivatalból beszerzett és csatolt bűnügyi iratok adataival felperesek azt is bizonyították, hogy fiuk elhalálozása alperes vétkes gondatlansága által következett be, felperesek kártalanítási követelését meg kellett állapítani s alperest a kereseti tőke megfizetésére kötelezni kellett, különösen azért, mivel a kereseti összeg a felperesek által szenvedett veszteséghez képest nem túlságos. A ni. kir. Curia (1888. november 2-án 2,617/p. 1888.): A másodbiróság ítélete megváltoztatik s az elsőbiróság ítélete hagyatik helyben indokainál fogva és főleg azért, mert az alperes által agyonlőtt G. Ferenc után oly személyek, kiknek tartásáról nevezettnek gondoskodni kötelességében állott, nem maradtak, miután a per adatai szerint nevezettnek szülői a jelen esetben és testvérei ilyenekül nem tekinthetők; így ezek által kártérítés címén követelésnek helye nem lehet. Tekintve, hogy a végrehajtási jegyzőkönyv, mint közokirat, mindaddig, míg valótlansága kimutatva nincs, teljes bizonyítékul szolgál, nem elegendő végrehajtónak egyszerű kijelentése, hogy nem emlékszik, vájjon vádlottat a lefoglalt tárgyak elidegenítésétől eltiltotta-e vagy sem ] arra, hogy ezen a jegyzőkönyv nyomtatott szövegében előforduló kitételt megerőtlenitse és isry az eljárá-. ez alapon büntettessék. A zalaegerszegi kir. törvényszék (1887. évi octóber 8-án 3,236/1887. p. sz.): Sikkasztás bűntettével gyanúsított B. Aranka elleni bűnügyben végzett: vádlott ellen a bűnvádi eljárás beszüntettetik. Indokok: A vizsgálat adatai szerint 1882. évi március 22-én és október 13 án a vaszalai takarékpénztárnak 2,000 trt s ezek jár. kielégítése céljából özv. B. Imréné, szül. B. Aranka ellen végrehajtás foganatosíttatott, mely alkalmakkor mintegy 4,864 frt 50 kr. és 3,056 frt 80 kr. értékű ingóságok lettek lefoglalva, mely ingóságok 1883. évi április 26-án B. Józsefnek 4,750 frt s jár. iránti követelése és 1884. évi január 30-án özv. V. Nándornénak 50o frt s jár. iránti követeléseik fedezése céljából felülfoglaltattak. A fent érintett ingóságokra 1881. évi juu. 8-án és jul. 8-án megtartott árverés alkalmával a lefoglalt ingóságok egyrésze nem találtatott meg. Tekintettel arra, miszerint vádlott a vizsgálat folyamán határozottan tagadásba vette azt, hogy ő a lefoglalt és az árverés alkalmával meg nem volt tárgyakat elidegenítette és azokat saját, céljaira felhasználta volna ; tekintettel arra, miszerint N. Sándor és N. Sándor végrehajtók állításaik szerint a lefoglalt tárgyakat a végrehajtás foganatosítása alkalmával meg sem szemlélték és a foglalásokat csakis bemondás folytán teljesítették s igy az sem határozható meg, hogy azon tárgyak, a melyek az árverés alkalmával hiányoztak, csakugyan lefoglaltattak-e vagy nem; továbbá tekintettel arra, miszerint a vizsgálat folyamán kihallgatott tanú által igazoltatik az, hogy a foglalás és árverés közötti időben a marhák és sertések nagyobb számban hullottak s igy vádlott abbeli vallomása, hogy a mennyiben az árveréskor msg nem talált állatok lefoglalva lettek volna, azok időközben elhullottak, valószínűnek mutatkozik ; végre tekintettel arra, hogy a gabonatermés, mely mint függő termés lett lefoglalva, a tanuk állítása szerint nagy részben elpusztult, ugy hogy a cselédek járandóságát és vetéshez szükséges készletet is pénzen kellett beszerezni s igy a lefoglalt gabonatermés mennyisége sem állapitható meg : mindezek folytán, miután vádlott ellen a bizonyítékok állása szerint beigazolhatónak nem látszik az, hogy ő a végrehajtásilag lefoglalt ingóságokat elidegenítette és azokat céljaira felhasználta volna, ellene a további bűnvádi eljárást megszüntetni kellett. A budapesti kir. itélö tábla (1888. márc. 26. 41,427/1887. b. sz.) : A birói foglalás alkalmával vádlott szolgálatában volt gazdatiszt és nagyszámú cselédség vallomásából az tűnik ki, hogy a végrehajtási jkönyvben felsorolt és akkori alperes, jelenleg pedig vádlott birtokában tényleg létezett ingóságok között lényeges eltérés mutatkozik, minek oka tanú < előadása szerint az, hogy a \ gazdasági állatok a valónál nagyobb számban vétettek fel, N. Sándor végrehajtó ama kijelentésén felül, hogy az általa lefoglalt tárgyak nagy részét megtekintés nélkül irta össze, 20. sz. alatti vallomásában még azt is felemlíti, miszerint nem emlékezik, hogy vádlottat a lefoglalt tárgyak netáni elidegenítésének büntetőjogi következményeire figyelmeztette volna, miből alaposan következtethető, hogy a végrehajtási jkönyvben nyomtatásban látható kifejezés iránt vádlott szóbelileg ki nem taníttatott,a jelzett hiányok miatt tehát a végrehajtási jegyzőkönyv jogi alapul szolgáló kétség alá nem vonható okmánynak nem tekinthető. A kir. itélö tábla tehát a felsoroltak és az elsőbiróság által felhozott indokok alapján a felebbezett végzést helybenhagyja. A ni. kir. Curia (1888. november 8. 4,893/1888. b. sz.) : Tekintve, hogy a végrehajtási jegyzőkönyv, mint közokirat mindaddig, míg valótlansága kimutatva nincs, teljes bizonyítékul ! szolgál; tekintve, hogy egyébként e részbeni előadása szerint N. Sándor birói végrehajtó csupán a lefoglalt függő termést nem szemlélte meg a foglalás alkalmával, de az összeirt többi tárgyakat igen és tekintve, hogy ennélfogva vádlottnak az árverés alkali mával tett azon nyilatkozata, mely szerint az 1882. évi március i 22-én teljesített végrehajtás alkalmával 8. és 9. tételszámok alatt I lefoglalt lovakat eladta, mely nyilatkozat a kihallgatott tanuk, különösen pedig A. Lajos tanúnak előadásaival is megerősíttetik, a jogos vádra elég alapos okot nyújt, mindkét alsóbirósági végzés megváltoztatásával, panaszlott B. Imréné a btk. 359 § ba ütköző, sikkasztásnak tekintendő bűntett miatt vád alá helyeztetik s az I elsőbiróság további szabályszerű eljárásra utasittatik.