A Jog, 1888 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1888 / 47. szám - Kérdések a házasságon kívüli nemzésből származó igények körül

1*6 alperes pedig viszonkeresetével elutasittatik és a perköltségei; kölcsönösen megszüntettetnek. Indokok: Alperes a felperes által válasziratában kinált főesküre nem nyilatkozván, a pttás 233. és 134. §-ai értelmében bebizonyitottnak veendő, hogy a Cj alatti táviratot alperes intézte felpereshez, hogy a C) alattiban alperes 250 darab 4% magyar aranyjáradék vételére adott megbízást és hogy a kikötött 1,000 frt fedezetnek feladásáról értesitette felperest. A per folyamán meghallgatott szakértők egybehangzó véleményével igazolva van, hogy a fedezetadás kötelezettségével adott megbízás folytán vett értékpapírokat a megbízott az esetre, ha a fedezet le nem tétetik a megbízó rovására, a fenálló kereskedelmi szokás értelmében a tőzsdén végrehajtásilag eladhatja. Minthogy alperes elleniratában maga kijelenti, hogy felperesnek 2./. alatti távirati értesítése és felszólítása dacára a fedezetet — mely a fentiek szerint kikötve volt — felperesnek meg nem küldötte; kétségtelen, hogy felperes az alperes megbízása folytán és a megbízásnak megfelelőleg vett értékpapírokat a fenállónak bizonyított kereskedelmi szokás alapján alperes rovására a tőzsdén végrehajtásilag eladatni és az eladás folytán netalán felmerült árkülönbözetet, valamint a keresk. törvény 377. §-a alapján az ügyletre tett kiadásait és bizományi díját alperestől, mint szerződésszegőtől követelni jogosítva van. Igaz ugyan, hogy a keresk. törv. 381. §-a értelmében az esetben, ha a bizomány tárgyát értékpapírok vétele, vagy eladása képezi, a bizományos az árút eladóként maga szolgáltathatja, vagy vevőként maga megtarthatja és hogy ily esetben a bizományos számadási kötelezettsége egyedül annak igazolására szorítkozik, hogy a megbízás teljesítésekor a jegyzett tőzsdei árat megtariotta, mégis a jelen esetben, tekintve, hogy felperes kereseti előadása és válaszirati állítása szerint alperes megbízásának teljesítéséül a kérdéses értékpapírokat nem maga lszolgáltatta hanem E. Zsigmondtól vette, alperesnek a vétel és eladás ténye leges megtörténtére vonatkozó tagadásával szemben felperes azt js bizonyítani tartozott, hogy alperes megbízása folytán 250 darab 4% aranyjáradékot tényleg vett, hogy azt a fedezet meg nem küldése miatt tényleg eladta és hogy az eladás folytán a keresetileg állított 275 frt árkülönbözet tényleg felmerült, minélfogva a felperes által a tényleges vétel és eladás bizonyítására felhívott E. Zsigmond és N. Mór tanuk kihallgatása elrendelendő volt. Habár E. Zsigmond tanú vallomása szerint felperes tőle 1885. évi április 20-án ugyanazon hó 30-án szállítandó 25,000 frt névértékű 4°/0 magyar aranyjáradékot 95 frt árfolyamban tényleg vett, N. Mór tanú vallomása szerint pedig április 22-én ugyanolyan értékpapírokat 03 frt 90 kr. árfolyamon tényleg eladott és a vételi és eladási ár az N. alatti tőzsdei bizonyítvány szerint a tőzsdén jegyzett árfolyamnak megfelelt; és habár ennélfogva alperesnek azon kifogása, hogy az ügylet tőzsdei árkülönbözetre irányuló oly fogadásszerü szerencsejáték volt, melyből felperes kereset utján jogokat nem érvényesíthet, különösen azon okból nem jöhetett figyelembe, mert azt, hogy a felperessel létrejött megállapodás értelmében az értékpapírok tényleges szállítása kizárva volt és az ügylet céljául csupán a felmerülendő árkülönbözet kölcsönös kiegyenlítése állapíttatott volna meg, bizonyítani meg sem kísérletté, mégis a felperes által a cégtulajdonos személyében a tanuk vallomása mellé felajánlott pótesküt mellőzni és felperest keresetével elutasítani kellett, mert E. Zsigmond tanú vallomása szerint a felperes által tőle vett értékpapírok, mivel felperes viszont ő neki adott el hasonértékíi, ugyanolyan értékpapírokat, szállítva nem lettek, tehát felperes ugyanazon értékpapírokat adván el E. Zsigmondnak, melyeket alperes részére vett, az alperes részére vett kérdéses értékpapírokat N. Mór közvetitésével a tőzsdén újból el nem adhatta, következőleg a tőzsdei végrehajtási eladás alperes rovására eszközöltnek nem tekintethetvén, felperes a felmerült árkülönbözetnek és mert az értékpapírokat E. Zsigmondnak a fennálló kereskedelmi szokásnak megfelelőleg nem a tőzsdén végrehajtásilag adatta el, az ügyletre tett kiadásainak és provisiójának megtérítését sem követelheti alperestől. Alperes azon alapon támasztott viszonkeresetével, hogy felperes az ö részére vett, tehát tulajdonát képezett értékpapírokat jogosulatlanul 275 frttal olcsóbban adta el, szintén elutasítandó volt, mert maga részéről a kikötött fedezet megküldésének elmulasztásával a szerződésnek eleget nem tett és mint szerződésszegő a szerződésnek teljesítését, illetve az abból netán származott kár megtérítését a keresk. törvény 277. és 335. §-a értelmében nem követelheti. 1887. febr. 21. 60,675/886. sz.) A budapesti kir. ítélő tábla következő ítéletet hozott: Felperes keresetében azt adja elő, hogy ő azokat az értékpapírokat adatta cl hites alkusz közbenjöttével a tőzsdén, melyeket alperes megbízása folytán ennek részére és pedig a per során tett nyilatkozata szerint E. Zsigmond és társa cégtől vett. Tekintve azonban, hogy E. Zsigmond tanú vallomása szerint felperes azt a 25,000 frt névértékű 4°/0-al kamatozó aranyjárai dékot, melyet tanutói lö85. évi április 20-án vásárolt, soha át I nem vette s tanú az aranyjáradékot felperesnek át nem adta : ) ehez képest tekintve, hogy N. Mór alkusz, ki a tőzsdén a H. alatti kötjegy szerint aranyjáradék-papirt adott el, a felperes által alperes részére vett értékpapírokat el sem adhatta s tekintve e szerint, hogy a nevezett alkusz által eszküzlött értékpapir-elaciás alperes rovására történtnek nem tekinthető s az ezen eladás folytán felmerült árkülönbözet fizetésére alperes nem kötelezhető, a kir. itélő tábla az elsöbiróság ítéletét alperes viszonkeresetére vonatkozó, nem felebbezett részében érintetlenül, felperes keresetére vonatkozó, felebbezett részében pedig az itt s az abban felhozott egyéb indokoknál fogva helybenhagyja. 1888. febr. 14. 2,325. sz.) A ni. kir. Curia következő Ítéletet hozott: Mindkét alsóbb bírósági ítélet a keresetre vonatkozólag megváltoztatik, alperes köteleztetik 306 frt 42 kr. tőkét, ennek a kereset beadása napjától, azaz 1885. május 1-től számítandó 6°/0 kamatát és perköltség fejében a felebbezési költséget is beleértve, 99 frt 45 krt 15 nap alatt végrehajtás terhe mellett felperesnek megfizetni, az esetben, ha felperes H. Antal cégbirtokos személyében a pótesküt arra, hogy alperes megbízása folytán annak részére 25,000 frt 4%-os magyar aranyjáradékot 95 frt árfolyammal 1885. április 30-án szállitandólag E. Zsigmond et Comp. bankháztól vásárolt és hogy ugyancsak 25,000 frt 4%-os magyar aranyjáradékot 1885. április 22-én N. Mór alkusz által 93 frt 90 kr. árfolyammal 1885. április 30-ig szállitandólag a budapesti tőzsdén alperes rovására eladott, leteszi; ha pedig felperes ezt az esküt le nem teszi, akkor keresetével elutasittatik és köteles lesz alperesnek 40 frt 80 kr. perköltséget 15 nap alatt végrehajtás terhe mellett megfizetni. Felperes a fent kitett tőkét meghaladó követelésével feltétlenül elutasittatik. Tartozik tehát felperes jelen Ítélet kézbesítése után 3 nap alatt az eskü letételére határnapot kérni s azon az esküt letenni, ! különben ugy tekintetvén, mintha nem bizonyított volna, a fentebb kimondott jogkövetkezményeket viselendi. Indokok: Az alsóbb bíróságok azért utasították el felperest keresetével, mert felperes azon értékpapírokat, melyeket alperes megbízása folytán E. Zsigmondtól vásárolt, tényleg át nem vette, tehát el sem adhatta, miből következnék, hogy a N. Mór alkusz által eszközölt tőzsdei eladás alperes rovására történtnek nem lenne tekinthető. Ez a nézet azonban nem fogadható el. Mert tekintettel arra, hogy itt az adásvevések tárgya nem egyedileg meghatározott s már átadott. hanem helyettesíthető s jövőben ' szállítandó dolgok voltak, teljesen közönbös az, hogy felperes azon értékpapírokat adatta el az alkusz által, melyeket É.-töl vett, vagy hasonnemű és értékű más papírokat. Ugyanazért azon í körülménynek sincs jelentősége, hogy felperes utóbb E.-nek, a nélkül, hogy a tőle vásárolt papírokat átvette volna, ugyanily nemű és értékű papírokat eladott, mert felperes mind a mellett a maga vevőjének papirokat adhatott, vagy vele az ügvet más. képen rendezhette és mert a felperes és E. közt létrejött második vételügylet különben sem tartozik ezen perre. Ennélfogva és minthogy különben az alsóbirósági indokokban a tényállás helyesen I van kifejtve és alperesnek egyéb kifogásai helyesen meg vaunak cáfolva, csak az a kérdés marad fenn : ha igaz-e, hogy felperes alperes megbízása folytán annak részére 25,000 frt 4%-os magyar aranyjáradékot 95 f;t árfolyammal 1885. április 30-án szállij tandólag E. Zsigmond et Comp. bankháztól vásárolt és hogy ugyancsak ilynemű és értékű papirokat 1885. április 22-én X. Mór alkusz által 93 frt 90 kr. árfolyammal 1,^85. április 30-ig szállitandólag a budapesti tőzsdén alperes rovására eladatott ? Mert ha ezek a körülmények bizonyítva lesznek, akkor felperes jogosítva van az alperes megbízásából kötött ügyletnek alperes részéről történt jogtalan visszautasításából szenvedett kárát, vagyis a ; vételi és a fedezeti eladási ár közötti különbözetet, egyéb szükséges költséget és bizományi díjt alperestől követelni. Mindkét körülményre nézve, az egyikre nézve E. Zsigmond, a másikra nézve N. Mór tanuk vallomása által felperes részbizonyitékot ! szolgáltatván, neki a ptr. 236. §-hoz képest a póteskü oda ítélendő