A Jog, 1888 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1888 / 46. szám - Birtokper vagy sommás visszahelyezés

A JOG. 183 Ennélfogva a perújítást, miután annak rnegengedhetösége I nem képezheti hivatalból vizsgálat tárgyát, újitott perbeli alperes- I nek hallgatag beleegyezése következtében kellett megengedni. '<• A perújitási kereset értelmében is az itélet helybenhagyandó, mert a perújitó felperes részéről keresetéhez C. alatt eredetben beinellékelt anyakönyvi kivonat az 1868 : LIX. t.-c. 165. §. értelmében, mint közokirat, teljesen bizonyító erővel bir mindaddig, míg annak hamisságát vagy szabálytalanságát az azt kifogásoló fél be nem bizonyítja, újitott perbeli alperes pedig ez irányban puszta állításán kívül mi bizonyítékot sem szolgáltatott s e szerint, miután alperes kétségbe nem vonta, hogy a C. a. anyakönyvi ] kivonat ne vonatkoznék a sommás végzés által kötelezett újitott perbeli felperes személyére, az anyakönyvi kivonat tartalmához képest bebizonyitottnak kellett venni, hogy utóbbi, a sommás végzésnek alapul szolgáló s perújitási keresetéhez másolatban csalóit váltónak lejárata napján 1887. jan. 1-én még csakis 15-ik életévét töltvén be, szenvedő váltóképességgel a váltótörvény 1. §-a értelmében nem bírt, miért is a váltón lévő nyilatkozata a váltótörvény 2. §-a értelmében érvénytelen s ebből kifolyólag az ez alapon 28—87. sz. a. kibocsátott sommás végzésnek reá vonatkozó része hatályon kívül helyezve az eljáró kir. törvényszék Ítélete által helyesen lett. (1888. ápr. 18. 117. sz. a.) A m. kir. Curia : Mindkét alsóbirósági itélet megváltoztatásával alperes perújitási keresetével elutasittatik. Indokok: Perújításnak az 1881. évi LIX. t.-c. 69. §-a értelmében csak Ítélettel befejezett perekben van helye, mely intézkedése a törvénynek a váltóeljárási rendelet 43. §-a értelmében a váltóperekre is kiterjed. Minthogy az itélet a kereset folytán folyamatba tett peres eljárást feltételez, a váltóeljárási rendelet 15. §-a értelmében sommás végzéssel elintézett váltókereset pedig peres eljárás, tehát itélet alapját is csak az esetben képezheti, ha a sommás végzés ellen kifogások adatnak (váltóeljárás 16. §.), ebből következik, hogy a váltókeresetre hozott sommás végzés perújítással orvosolható ítéletnek nem tekinthető. Minthogy pedig felperes a tárgyalás során alperest perújitási keresetével elutasittatni kérte : eme kellő helyen előterjesztett kérelméhez képest alperest mindkét alsóbirósági itélet megváltoztatásával törvényen nem alapuló perújitási keresetével elutasítani kellett. (1888. szept. 13. 729 sz. a.) Bün-ügyekben. Takarékpénztár ellen rágalmazás. — Az indítvány ily esetben nem ;> társaság által annak nevében, hanem intézői által saját személyükben teendő. A dunavecsei kir. járásbíróság:: Rágalmazás vétsége miatt panaszolt K. József elleni bűnügyben itélt: Vádlott a btk. 258. §-ában minősített s ugyanezen §. szerint büntetendő rágalmazás vétségében vétkesnek kimondatik s egy heti fogházra Ítéltetik. (1888. ápr. 5. 649. sz. a.) A budapesti kir. ítélő tábla: Tekintve, hogy vádlott eddig kifogástalan előéletű, sok éven keresztül különféle községi és egyházi hivatalokban lelkiismeretesen működött s hogy a tett elkövetésekor 73 éves aggastyán volt; a btk. 92. §-a alkalmazása mellett két napi fogházra itéli. (1888. jun. 26. 17,496. sz. a.) A m. kir. Curia: Mindkét alsóbirósági itélet megváltoztattatik s vádlott a vád alól felmentetik. Indokok: A dunavecsei takarékpénztár által benyújtott panasz azon kitétele, hogy vádlott nevezett takarékpénztárról azt állította, hogy az árvák pénzét sikkasztja el, még ha való volna is, bűnvádi eljárás alapját nem képezhetné, minthogy a takarékpénztár közkereseti társaság, nem fizikai személy, ily társaság, j illetőleg testület pedig a törvényben megjelölt, jelesen a btkönyv | 262. és 271. §. esetek kivételével bűnvádi eljárás alanya nem j lehet. Nevezett társaság által annak nevében s nem annak intézői által saját személyükben rágalmazás miatt benyújtott panasz j tehát vádlott ellen bűnvádi eljárás megindítására sem alkalmas, minélfogva nevezett vádlott illetékes panasz és büntetendő j cselekmény tényálladéka hiányában az 1883 : VI. t.-c. 7. §. j értelmében felmentendő volt. (1888. szeptember 28-án, 8,280. 1 sz. a.) Adalék a hivatalos közes? megvesztegetéséhez. (BTK. 470. §.) A nagykanizsai kir. törvényszék (1887.április 15-én 1,527/B. 1887.) : Megvesztegetés vétsége miatt vádolt V F. Róza elleni bűnügyben itélt: Vádlott az ellene a btk. 470. §-ba ütköző megvesztegetés vétsége miatt emelt vád és következményeinek terhe alól felmentetik. Indokok: Jóllehet B. György városi alkapitány Pécsett névtelenül feladott s a helybeli kapitányi hivatalhoz címzett sürgöny folytán a városi főkapitány által a helybeli imaházhoz kiküldve lön, s midőn ott kiküldetése következtében V. F. Róza vádlottat igazolásra szóllitotta fel, jogos téren mozgott, tekintve azonban, hogy vádlott a vele utazott leányok cselédkönyveit felmutatta, s magát is megnevezte, ebből az alkapitány megtudhatta, hogy a táviratban érintett egyént vonta kérdőre, s igy előtte vádlott s vele utazott társnői személye igazolva volt, tekintve, hogy B. György alkapitány maga is beismeri, miszerint kéjhölgyeknek egyik városból a másikba szállítása Magyarországban tiltva nincs, arra nézve, hogy külföldre szándékoltattak volna a vádlottal utazott nők vitetni, még gyanú jelenség sem forog fenn, ha tehát vádlott további zaklatás kikerülése végett az alkapitányt 10 frttal megkínálta, a btk. 470. §-ába ütköző megvesztegetés vétségét nem követte el, a meunyiben, ha az alkapitány ily körülmények között vádlott és társnői személyének igazolását nem kívánja, kötelességét nem szegte volna meg, ugyanazért vádlottat felmenteni kellett. A budapesti kir. ítélő tábla (1887. szeptember 12-én 19,591/b. 1887. sz. a.): A kir. törvényszék ítéletét megváltoztatja, V. F. Rózát a btk. 470. §-ába ütköző megvesztegetés vétségében bűnösnek felismeri, s ezért a btk. 91. §-ának alkalmazása mellett 14 napi fogházra s 20 frt pénzbüntetésre itéli. Indokok: Vádlott beismeri, hogy midőn őt a kanizsai indóháznál egy egyén a vonat elhagyására és maga igazolására felhívta, tovább utazhatásának lehetségesitése céljából azt 10 forinttal megkínálta, azt azonban vádlott tagadja, hogy ő tudta volna, miszerint a maga igazolását tőle követelő egyén a rendőri alkapitány, hanem ő azt hitte, hogy egy versenytárssal van dolga, a ki neki kellemetlenségeket szándékozik okozni. Ámde B. György és A. István tanuk ama vallomása, hogy az előbbi, mint rendőr-alkapitáuy azonnal megnevezte hivatali állását, mihelyt a kocsihoz lépett, s vádlottnak általa elismert nagymérvű megijedése is azt igazolja, miszerint B. György a hivatali állását az igazolást tárgyazó felszólítás előtt tudatta vádlottal. Ehhez képest bizonyítottnak látja a kir. ítélő tábla, hogy tudva B. György közhivatali állását, azt az igazolásra vonatkozó rendőri kötelesség megszegése végett kínálta meg 10 frttal, s ez alapon vétkesnek is ismeri fel vádlottat a btk. 470. §-ába ütköző megvesztegetés vétségében s tekintettel büntetlen előéletét, nagyfokú izgatottságát, mint enyhítő körülményeket, őt a meghatározott büntetéssel eléggé sújtva látja. A m. kir. Curia (1888. szeptember 13-án 887/B. 1888.) : A másodbiróság ítéletét indokaiból helybenhagyja. Azon jogelv, hogy a hirói határozatban való meguyugvását közvádló nem vonhatja vissza, áll a magáuvádlőra is, mivel a megnyugvás kijelentése által a vádlottnak vádon kivül helyezése jogerejűvé vált. A m. kir. Curia (1888. márc. 20. 46. sz. a.) : Hamis eskü büntette miatt vádolt P. Ferenc és neje, szül. M. Anna ellen a szombathelyi kir. törvényszék előtt folyamatba tett bűnügyben végzett: Tekintve, hogy magánjogaiban közvetlenül sértett félként fellépő L. István a kir. ítélő táblának a vádlottakat felmentő és a kir. ügyész által nem felebbezett Ítélete ellen, jogosítva lett volna ugyan a kir. ügyészre nézve fenálló feltételek mellett és hatálylyal felebbezést használni; minthogy azonban a kir. ügyész az itélet ellen a felebbezést annak kihirdetése alkalmával tartozik bejelenteni és az akkor az Ítéletben kinyilatkoztatott megnyugvását többé vissza nem vonhatja, a mely szabály a magánjogaiban közvetlenül sértett félre is alkalmazandó; tekintve, hogy a kir. itélő táblai itélet kihirdetése alkalmával az arról felvett jegyzőkönyv szerint a kir. ügyész, valamint az összes érdekelt felek és azok között a feljelentést tevő L. István is abban megnyugvásukat kijelentették ; tekintve, hogy a sértett fél megnyugvásának a törvényszék színe előtti határozott kijelentése és a teremből való eltávozása után visszatérve nyilatkoztatta, hogy eltérőleg előbbi nyilatkozatától, az imént megnyugvással elfogadott kir. ítélő táblai itélet ellen felebbezést jelent be; tekintve, hogy a kir. ítélő tábla felmentő'ítélete azon pillanatban, midőn arra nézve a kir. ügyész és sértett fél megnyugvásukat kijelentették, a vádat képviselők ellen és vádlott részére azonnal jogerőre emelkedett s illetőleg vádlott a vádra jogosítottaknak meg-