A Jog, 1888 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1888 / 44. szám - Az ügyvédi rendtartás kérdéséhez

Hetedik évfolyam. 44. szám. Budapest, 1888. október 28. Szerkesztőség: V. Rudolf-rakpart 3. sz. Kiadóhivatal: V. Rudolf-rakpart :?. sz. Kéziratok vissza nem adatnak Megrendelések, felszólalások i kiadóhivatalhoz intézendök A JOG (ezelőtt MAGYAR ÜGYVÉDI KÖZLÖNY.) AZ IGAZSÁGÜGY ÉRDEKEINEK KÉPVISELETÉRE, A MAGYAR ÜGYVÉDI, BÍRÓI, ÜGYÉSZI ÉS KÖZJEGYZŐI K Számos kiváló szakférfiú közreműködése mellett szerkesztik és kiadják Dr. RÉVAI LAJOS. — Dr. STILLER MÓR. ügyvédek. Fe'elös szerkesztő: l»r. STILLER MÓR. Megjelen minden vasárnap. Előfizetési árak: helyben vagy vidékre bérmentve küldve : egész é\ re (5 frt — kr. fél » . 3 » — » negyed » 1 » 50 » Az előfizetési pénzek bérmentesen legcélszerűbben postautal vany nyal küldendők. I'ARTAI.UM : Az ügyvédi rendtartás kérdéséhez. Irta: Bartha István, ügyvéd Szilágy-Somlyón. — Kérdések a házasságon kivüli nemzésböl származó igények körül. Irta : Dr. R á d a i Lajos, székesfehérvári ügyvéd. — Mikor lehet a lefoglalt ingó vagyont birói árverésen eladni ? Irta . Bognár Mihály Lengyeltótiban. — A katonai büntetőjog reformja. — Ausztria és külföld. Bolgár igazságügyi viszonyok. (Az utolsó törvényhozó sessio. — Uj törvények. — Büntető kodifikáció. — Polgári kod. bizottság. — Ujitások. — Jogi szaklap és egylet.) Irta : Dr. S i sni a n o v St. Milán, a feltörvényszék alelnöke Szófiában.) — Sérelem. (A gyulafehérvári törvényszékről. Irta. V e r i t a s.) Irodalom. (Az igazságügyi törvényhozás fejlődése Magyarországon az 1875—1887. években, különös tekintettel a bün- és börtönügyi viszonyokra. Irta: Dr. M a y e r S., tanár. — Jogi észrevételek az állami italmérési jövedékről. Irta : Dr. J e 11 i n e k Arthur, országgyűlési képviselő. — Jegyzék-napló ügyvédek, közjegyzők, birák és bírósági végrehajtók számára. Szerkeszti: Dr. Siegmund Vilmos, budapesti ügyvéd.) — Vegyesek. — Curiai és táblai értesitések. — Hirdetés. MELLÉKLET : Jogesetek tára. Felsőbirósági határozatok és döntvények Kivonat a »Budapesti Közlönyc-böl. (Csődök. — Pályázatok.) Az ügyvédi rendtartás kérdéséhez. /V Irta: BARTHA IVÁN ügyvéd Szilágy-Somlyón. A budapesti ügyvédi kamara elvetette a Dell'Adami-féle ügyvédrendtartási javaslatot s egész mást határozott készíteni. Nagyon helyesen. Nem volt abban majdnem semmi, mi az ügyvédi állás renomméjának fentartására vagy megerősítésére, az ügyvédek anyagi helyzetének javítására gyakorlati értékű eszközt nvujtott volna. Hogy az ügyvédi kar a mostanában nagyon terjedő szélhámoskodás ellenében biztosítva legyen s ez által tekintélye fokozódjék és igy az igazságszolgáltatásnak a kar minden egyes tagja hű és használható eszközévé váljék, ahhoz a kar belső szervezésén kivül több eme szervezésen kivüli intézkedések szükségesek. Egy ily intézkedés, melyet conditio sine qua non gyanánt állithatunk fel, a zugirászatnak drákói szigorral üldözése. A fővárosban és nagyobb városokban a zugirászatnak nevezett élősdi a törvénykezés és a közigazgatás fáin oly senyvesztő hatást nem tüntet fel, mint vidéken, hol a nép értelmisége kisebb, vagyoni viszonyai korlátoltabbak s igy inkább ki vannak téve emez írástudó tudatlanok félrevezetéseinek. Hogy a felidézhető példák közül csak egyet említsek: hazánk nagyon sok vidékén százával, ezrével fordulnak elő meg most is oly zálogos szerződvények, melyek a nemesi zálog eltörlésével több, mint 30 év előtt érvényteleneknek lettek kimondva. Ilyeneket még ma is állítanak ki a törvénykezés eme tudatlan parazitái, okozva ez által a jóhiszemű hitelezőnek háromszoros kárt, egyiket, hogy kikölcsönzött tőkéje, mely legtöbb esetben nem nagy, ha véletlenül megítéltetik is, a perköltséget legtöbbször ő kell, hogy hordozza; a másik, hogy éveken keresztül kamatozónak vélt kölcsöne után a legjobb esetben csak 3 évi kamatot kap; a harmadik, hogy az adós a zálogolt ingatlan elvont hasznáért tőke és kamatánál nagyobb összeg iránt legtöbb esetben beperli, sőt még az uzsora vádja alól is gyakran alig szabadulhat, holott ő jóhiszeműleg, de félrevezetve cselekedett. Számtalan példát lehetne mutatni fel, leginkább a telekkönyvi ügyekben, hol a tért ugyszólva sok vidéken a falusi jegyzők jogismeret nélküli hada, segédjegyzők (írnokok), egyes oláh vidéken dászkálok s e fajta egyneműek foglalták el az arra hivatott ügyvédi kar előtt. Pedig a paraszt jobban meg van verve, ha a telek, melyet vásárolt, nem iródhatik át nevére s azt a más adósságáért ellicitálják, mintha a szerződés-készités és bekeblezésnél 1 — 2 frttal többet fizetne olyannak, ki meg tudja jogát védeni s a mellett felelősségre is vonható. De ő nem tudja a különbséget s mikor károsul, szidja az igazságszolgáltatást. Hogy igazságszolgáltatásunk a modern jogállamihoz emeltessék, ahhoz mulhatlanul szükséges eme parasitáknak kérlelhetlen kiirtása. Nem elegendő ahhoz kimondani azt egy száraz paragrafussal, hogy a ki az ügyvédek és közjegyzők kivételével másnak törvénykezési vagy ily ügyekben pénzért kérvényt, beadványt szerkeszt, az zugirász és büntetendő. Az ily irott malaszt nem gyógyítja meg az állapotokat. Egy ügyvéd, egy közjegyző nem veszi magának ama kellemetlen szerepet, hogy vádaskodjon az egyes zugirászok ellen s ha épen akadna is egyes ilyen, ki az összes érdekeért actióba lépjen, nem érne el semmit, mert legtöbb esetben bajos bizonyítani, hogy a zugirász pénzért teljesítette ama munkálatot, azt pedig e had tudja, hogy: si fecisti, nega. Ha többet nem tud is. Ki kell mondani a törvényhozásnak — és arra az alkalom itt van az ügyvédi rendtartás novellájánál — hogy akár pénzért, akár ingyen, az, ki nem közjegyző vagy gyakorló ügyvéd, vagy nem törvényes képviselője az illetőnek (mint apa, gyám stb.) másnak hatósághoz beadványt készít, okmányt kiállít stb. stb., az írás puszta ténye által zugirászat vétségét követi el, e vétség vádja hivatalból megindítandó s a tény bizonyítására elegendő az, ha a kérdéses irat irása a vádlott írásának bizonyul. Ezek a leglényegesebbek, miket a tudatlanok általi jogosulatlan képviselet megszüntetésére tenni kell, természetesen részletes javaslat e rövid cikk keretében nem tehető. Ezzel szemben, a mennyire egyes munkálatokra díjszabást lehet megállapítani, szintén a nép érdekében szükséges leend az ügyvédi munkálatok bizonyos nemeire ily díjszabást létesíteni. Eme díjszabás nemcsak a közönség, de az ügyvédi kar érdekében is szükséges, mert nyilvánvaló, hogy mily különböző bíróságainknál az ügyvédi díj megállapítása ugy vidékenként, mint az illető ügyvéd és biró személye szerint. Kitéve lenni pedig a biró orvosolhatatlan önkényének, egyértelmű az ügyvédi kar önérzetének megtagadásával, feláldozásával. Az ügyvédi kar szervezéséről nézeteimet az alábbiakban terjesztem elő. Ahhoz, hogy az ügyvédi kar hivatását a jogállam követelményeinek legjobban megfelelően teljesíthesse, mig egy-