A Jog, 1888 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1888 / 42. szám - Kereskedelmi ülnökök a másod- és harmadbiróságnál - Utólagozási határidő

346 R. JOG. és a bíróság által komolyabb magaviseletre intett kiválasztott közönség ?! Az a mindig emiitett néhány színész, a kik a lapok szerint »művészeti megfigyelés céljából* óhajtják látni a kivégzést ? ! Ha a rendeletnek nemcsak i n t e n t i ó j á v a 1, hanem világos utasításaival is ellenkezőleg járnak el, akkor ugyan mi cél van elérve a siralomház és a kivégzés nyilvánosságának eltörlésével ? Mert hiszen míg azelőtt csak néhányszázán tekinthettek be néhány percre a siralomházba és csak néhány százan juthattak a bitófa köré, hallhatták az elitélt utolsó szavait, láthaták végső vonaglásait: ma száz és százezerén a legnagyobb kényelemmel, méteres hirlaphasábokból értesülhetnek az utolsó 24 óra minden percéről, a végső szenvedés minden mozzanatáról ... a hivatalos közegek jóvoltából, a rendelet intézkedéseivel homlokegyenest ellenkezőleg és kétségtelen, hogy a kivégzés a mai »rejtett nyilvánosságávak sokkal nagyobb hatást tesz a tömegekre, mint azelőtt a korlátlan nyilvánossággal. Csak egyet említek: az elitélt közölte az ügyészszel, hogy »néhány hét előtt a szökési kísérletet nem ő, hanem más tette; de ő ezt magára vette és nem árulja el a tettest. Azt pedig elhihetik, hogy most igazat beszél«. Ez a beszélgetés a 7-ki lapokban látott napvilágot, ki tudja mi úton-módon ? Ugyanaz nap este megmérgezte magát Filó gyógyszerészsegéd és hátrahagyott levelében lemásolta Szimics fenti nyilatkozatát: »Barátom óráját és pénzét nem én, hanem más lopta el, de én hallgatok. Azt csak elhiszik, hogy most igazat szólok « Én a két nyilatkozat közt okozati összefüggést és a példa vonzását látom. Inkább hozzuk be a botbüntetést és a bikaviadalt, .... de törüljük el a kivégzést az ő nyilvánosságával és az ő műveltebb elemekből való, belépti jegyesésabirói rendreutasitást kihívó közönségével! ! v Kereskedelmi ülnökök a másod- és « harmadbiróságnál. Irta : dr. RÓNAY JÁNOS ügyvéd Hosszúaszón. A peres felek, sőt maguk a birák részéről évek óta általános a panasz, hogy a birák munkával túl vannak terhelve és hogy az ügyhátralék mind nagyobb mérveket ölt. Különféle orvosszerek ajánltatnak. így e napokban a »Pester Lloyd« 247. száma a felső fokú biróságok kereskedelmi tanácsairól szólván, elkerülhetlennek állítja emezeknél a személyszaporitást Azonban eltekintve az ilyen szaporításból az állami költségvetésre háramló és a jelen körülmények között nem szívesen fogadott megterheléstől, az csak pillanatnyi könnyebbülést togna eredményezni. Ennélfogva szükségesnek látszik, valamely organikus intézkedést tenni, olyat, mely önmagában még nem képez nagyszabású reformot és nem járna ilyennek nehézségeivel és létesítéséhez való időveszteséggel. Ilyen lényeges és mégis könnyen életbe léptethető kisegítő eszközt a »kereskedelmi ülnökök« intézményének valamennyi fórumon leendő behozatalában vélem feltalálni. Lesznek talán egyesek, kik a felső biróságok tekintélyével össze nem férőnek vélnék, hogy a magasabb fokú birák zöld asztalánál egy Mercur-fia is ülést nyerjen és tanácskozásukban részt vehessen. Azonban az elfogulatlan biró, ki a forgalmi élet közvetett vagy közvetlen oktató behatását méltányolni tudja, nem fogja saját méltóságát sértve találni azzal, ha mellette egy müveit nagykereskedő vagy bankigazgató is helyet foglal és esetről esetre a szőnyegen levő kérdés forgalmi természetét megvilágítva, az ügyet oly oldalról is feltünteti, melyet a szakjogász talán észre nem vett. És bár a gyakorlatban a felső bíróságokhoz birákul (igen helyesen) oly egyének neveztetnek ki, kik az alsó bíróságoknál kiváló tehetség tanújelét adták, mégis mai napig alig lesz jogász, ki el nem ismeri, hogy a felső biróságok revideáló és corrigáló hatósága nem egyes birótagjainak az alsó fokú birák személyei fölötti érdemesebb voltában gyökerezik. Valamint tehát a kir. törvényszékek tekintélyét a kereskedelmi ülnöknek a tanácskozás- és határozásban való részvétele nem csorbítja, sőt ott ez intézmény üdvösnek ismertetett el, ép ugy nem ártana, sőt igen célszerűnek bizonyulna az a királyi táblák és a kir. Curia kereskedelmi tanácsaiban is; figyelembe veendő lévén még az, hogy míg az alsó fokon a kereskedelmi ülnök a tanácsnak egy h a rraadát teszi, addig felső fokon már csak — ötöd, illetve hetedrészét képezné. Sőt a felső forumokon annál szükségesebb volna a (különben szerény hányadrész-tényezőt képező) kereskedelmi ülnök részvétele, mennél kétségtelenebb, hogy a felebbvitt ügyeknél aránylag több fordul elő a jogi vagy ténybeli szempontból nehezebben megoldható kérdés. Felmerülhet itt az a kérdés, hogy honnan, vétessenek a felső fokú bíróságokhoz a kereskedelmi ülnökök? En részemről nem tartanám szükségesnek, hogy talán a kereskedelmi ülnökök között is holmi hierarchiai fokozat legyen, hisz a tanácselnöknek különben is módjában volna, belátása szerint a kereskedelmi ülnökök közül azon egyéneket kiválasztani, kik már e téren több évi gyakorlattal és szakismeret, valamint jellem dolgában kiváló tekintélylyel bírnak; sőt épen tanácsos volna, hogy ugyanazon kereskedelmi ülnökök felváltva mind az első, mind a másod- és harmadbiróságnál fungáljanak, hogy egyfelől önmaguk több oldalú gyakorlatot és úgyszólván kiképzést nyerjenek, másfelöl a bíróságokra visszahatva, a különböző forumok között mintegy élettapasztalati kapcsot képeznének. A mi végre a fennálló perrendet illeti, a javasoltam intézmény behozatalát egy miniszteri tollvonással igen könnyen eszközölhetönek tartom, mert hiszen az 1881. évi LIX. t.-c. 107. §-a nem szorítja az igazságügyi kormány részére adott felhatalmazást az »elsőfolyamodású törvényszék« eljárására, hanem szól e felhatalmazás »a kereskedelmi és váltó-ü gyekbe n követendő peres és peren kívüli eljárásra«, kiterjed tehát mind a három fokú bíróságra. v/ »Utólagozási határidő.« / Irta : Dr. SICHERMANN BERNÁT ügyvéd Kassán. A »Jog«-nak f. évi 38. számában ily cím alatt állítja és fejtegeti dr. D o b a i (iyőző ur, hogy a kereskedelmi törvény 354. §-a a kereskedelmi törvény 348. §-ában körülirt jogok igénybevétele tekintetében is alkalmazandó ; más szóval, hogy a vevő, a ki az árú hiányos minősége folytán a vételi ügylettől elállani kiván, az eladónak »utólagozási határidöt« engedni tartozik. Igénytelen nézetem szerint cikkíró ur ezen véleménye egyáltalán nem indokolható a német kereskedelmi törvénynyel, legkevésbé azonban saját törvényünkkel. A mi ugyanis a német kereskedelmi törvényt illeti, igaz, hogy annak 356. §-a ezen szavakkal kezdődik: »Will ein Kontrahent auf Grund der Bestimmungen der vorigen A r t i k e 1« etc, de ezen §. azon jogosítványokra, miket a magyar kereskedelmi törvény 348. §-ában statuál, még sem vonatkozhatik — nem pedig azért, mivel a mi 34S-ik §-unknak megfelelő szakasz a német .kereskedelmi törvéuyben sem a 356. §. előtt, sem pedig ezen §. után nem található — a mint hogy a német kereskedelmi törvény egyáltalán sehol sem mondja, hogy minő jogok illetik a vevőt minőségi hiány esetén. Ezen jogokat tehát, valamint azok gyakorlásának módját s korlátait a német kereskedelmi törvény 1. §-a értelmében a kereskedelmi szokás, ilyennek hiányában pedig a polgári magánjog szabályozza. Miután pedig erre vonatkozólag Németországban sem fejlődött általános kereskedelmi szokás és az egység a polgári magánjog terén mindeddig nem jött létre: azon kérdés, hogy minő jogok illetik a vevőt minőségi hiány esetén, minő korlátok között —• s különösen, hogy tartozik-e minőségi hiány esetén a vevő utólagozási határidőt engedni, avagy sem — csakis a particularis polgári magánjogok szerint dönthető el; igy például a római jogon alapuló közönséges jog szerint, a vevőt az actio (illetve exceptio) redhibitoria és quanti minoris illeti minden megszorítás nélkül, e jog szerint tehát a vevő utólagozási határidőt engedni nem tartozik. De akár kötelezze valamely német magánjog minőségi hiány esetén, a vevőt »az utólagozási határidő* engedélyezésére, akár sem, annyi tény, hogy a kereskedelmi törvény 356. §-a azzal mi összefüggésben sincsen; mert mint újból kiemelem, az idézett §. csak akkor alkalmazandó : »Wenu ein Kontrahent auf Grund der Bestimmungen des vorigen Artikel statt der Erfüllung