A Jog, 1888 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1888 / 39. szám - Ausztriában tartózkodó osztrák honos ellen Magyarországon állítólag elkövetett bűntett miatt - a meddig külföldön tartózkodik - magyar bíróság a bűnvádi eljárást folyamatba teheti-e?

322 ÍL JOG. A 63. §. harmadik sorába az »erről« szó után beszúrandó volna »mihelyt ez tudomására jut«. Ezen szavakat azért vélem fel veendőnek, mert igen gyakran megtörténik, különösen, ha a fél távol lakik, hogy ez elhal és az ügyvéd ennek csak hetek, sőt hónapok múlva jut tudomására és igy a szükséges bejelentést akaratán kivül teszi meg későre. A 65. §-ban e szavak: »birtokon kivül«, ugy vélem, csak nyomtatási hibából kerültek a cikkbe, e szavak helyett »birtokon belül«, mert nem hihetem, hogy a javaslat szerzője az első fokú kamarai határozatot, — oly fontos kérdésekben, mint a pénz és értékkiadás — kielégítési végrehajtás hatályával akarta volna ellátni, akkor, mikor a/, esetleges visszvégrehajtást és annak módját a curia ellenkező Ítélete esetére nem szabályozta és a mikor a tapasztalat igazolja, hogy igen sok esetben, ha egyszer az ügyvéd a pénzt felének kiadta, díjai és költségei iránti követeléséről örökre lemondhat, mert azokat felén soha többé fel nem hajthatja. Az ügyvéd tehát ezen esetben »birtokou belül« felebbezhessen. Az V-ik fejezet 68. és 73- §-ához a következők megjegyzéseim. A 68. §-ba felvétetni szeretném, hogy az ügyvédi jogok bitorlását az is elköveti, »a ki künn levő követeléseket a maga vagy más nevére színlegesen vagy üzletszerűen megvásárol felhajtás v é g e 11«. Ezen intézkedést azért vélem szükségesnek felvenni, mert a tapasztalat igazolja, hogy az országban majdnem mindenütt és igy itt Brassóban is többen, kik zugirászattal foglalkoznak, mesterségüket ugy rendezték be, hogy egyesektől és kereskedőktől pro forma követeléseket vásárolnak meg a maguk vagy más nevére és azokat — a nélkül, hogy a vételárt lefizetnék — átruháztatják; az új tulajdonosok tehát maguk, de legtöbbször — mert a férj nejének törvényes képviselője — nejeik nevében a követelést perlik, tetemes költséget folyósittatnak maguknak — nálunk rendesen folyósítják a bíróságok - és az eladó tulajdonost csak akkor fizetik ki, — természetesen részben, mert egy rész nekik jár! — mikor a követelést felhajtották. Hogy az ily eljárás is ügyvédi jogbitorlás, mert a cél csak az, hogy azillető perek folytatása által kereset és nyereséghez jusson, az kétségtelen és ha a törvénybe a fenti passus bele nem jön, ép oly tehetetlenek leszünk ezen emberekkel szemben, mint voltunk eddig mi ügyvédek és az ügyészégek is. Itt közelebbről foglaltatott le derék ügyészségünk egy ily zugirodát és habár tetemes oly pert talált, melyekből kitűnt, hogy azokat a férj neje nevében vitte, mert a követeléseket a férj a nő nevére volt kénytelen megvásárolni színlegesen, ezekhez nem nyúlhatott, mert a törvény a perek ily uton és módon való szerzését és vitelét nem tiltja és a kereset sem rossz, mert a bitorló — mit az ügyvéd nem tehet — a per tárgyát a megszorult hitelezőtől bármi potom áron magához válthatja büntetlenül. A 73. §. első bekezdése a felet, mint bűnrészest büntetendőnek tartja; ez helyes, de mégis szeretném, ha a cikk első bekezdésének végére odatétetnék : »h a csak a tette st (a fél) önmaga fel nem jelenti«. Ezen intézkedés által eléretnék egyrészt az, hogy azok, kik később tudják meg, hogy bitorlóval volt dolguk, a feljelentést büntetlenül tehessék meg; másrészt, hogy azok, kik tudva adták ügyeiket valamely bitorlónak, sietni fognak a feljelentés megtételére, csakhogy ne büntettessenek és a főcél, kitudni, hogy kik azok, kik az ügyvédi jogokat bitorolják, igy inkább és biztosabban is el lesz érve és a bitorlók ellen a bizonyíték is a felektől könnyebben lesz beszerezhető. A VH-ik fejezet 82. §-a egészen új és helyes intézkedést kiván megállapítani az által, hogy a bíróságoknak kötelességévé teszi a felszámított díjakat és költségeket tételenként megállapítani, mert csak az ily megállapításnál győződhetünk meg arról, hogy a felszámított tételek hogyan biráltattak el. A javaslat ezen intézkedése azonban szerény nézetem szerint nem lesz ugy értelmezendő, mintha az ítéletekben és végzésekben a felszámított díjak és kiadások tételről- tételre felveendők lennének, mert ezen eljárás a birák és a kiadó hivatalok teendőit tetemesen szaporítaná; hanem ugy lesz értelmezendő, hogy a díjak és kiadások a periratokban, ott, a hol felszámitvák, lesznek folyósítandók tételről-tételre, oly formán, mint ezt eddig is sokan gyakorolták, hogy t. i. minden felszámított összeg mellé oda jegyeztetik a folyósított összeg. A 86. §. második bekezdésének azon intézkedése, hogy »ugyane bíróságok (tehát az ügyvéd vagy a fél személyes ; b i r ó s á g a) illetékesek az ügyvéd és fele közötti számadási perekben«, azt hiszem, csak elnézésből használta a bevezető »ugyane biróságok« szavakat, mert a javaslat szerzője sem akarhatta, hogy ha a fél kezd ügyvédje ellen számadási Ipert, a fél ezen pert nem az ügyvéd, hanem saját személyes bírósága előtt kezdhesse, miért is ezen passus oda volna módosítandó, illetve kiegészítendő : »ha azonban a fél indít számadási pert, ez csak az ügyvéd személves bíróságánál indítható meg«. (Befejező közlemény köv.) Ausztriában tartózkodó osztrák honos ellen Magyarországon állítólag elkövetett bűntett miatt - a meddig külföldön tartózkodik — magyar bíróság a bűnvádi eljárást folyamatba teheti-e? Irta : VARGHA FERENC, kir. aliigyés? B.-Uyulún. A »Büntető Jog Tárának« 16-ik kötet 10-ik számában a fenti cím alatt közöltetett egy eset, melyben a kir. Curia a kérdést nemlegesen oldotta meg; és az elsöbirósági végzés indokainak elfogadásával kijelentette, hogy addig mig vádlott Ausztriában van, a Magyarországon elkövetett bűntett miatt ellene belföldön büntető eljárás nem indítható meg. Ezen kijelentéssel ellenkező nézetemet kisértem meg az alábbiakban indokolni. Két kérdés döntendő itt el. Az egyik az anyagi-, a másik az alaki-jog körébe tartozik. tt) Az előbbi kérdés abban összpontosul, hogy azon államnak, melynek területén a bűntett elkövettetett, absolut büntetési joga nem szűnik-e meg akkor, ha vádlott külföldre menekül ? Ezen kérdésre tagadólag kell válaszolnunk. Principiális büntető jogszabály az, hogy első sorban azon államot illeti meg a büntetés joga, melynek területén a bűntett elkövettetett; természetes folyománya ez a területiség elvének. S ha mégis, külföldön elkövetett bűntett belföldön is megbüntettetik, ez vagy azért történik, mert a bűntett az »állam személyiségét támadja meg* (Indokok 7. §.), vagy azért, mert kiadatásnak helye nem lévén, a »gonosztevő ne kerülje ki meg szökése által a bűntett büntetését- . (Indokok 9. §.) Ez azonban a szabályt nem változtatja meg, s csak a bűntett megbüntetésének minden körülmények közti szükségszerűségét igazolja. Egyébként azon körülmény, hogy az állam büntetési joga alattvalójával szemben soha sem szűnik meg, kitűnik a btk. 17. §-ából, mely szerint: »m agyar honos más állam hatóságának soha sem adható ki , tehát, ha magyar honos külföldön követ el bűntettet, a 8. §. szerint belföldön lesz megbüntetve. A büntetés jogának absolut voltát bizonyítja a 9. §. is, mely büntetni rendeli belföldön a külállam alattvalóját az esetre, ha kiadatásnak helye nincsen. Tehát kézen fekszik az elmondottakból, hogy minden államot megilleti a büntetés joga a területén elkövetett bűntettekre nézve. Külföldön elkövetett bűntettekre is áll ezen szabály, de épen azért, mert a területiség elve első sorban azon államoruházza fel a büntetés jogával, melynek területén a bűntett elt követtetett, ezen oknál fogva a jelzett principális jogszabály érdekében, a nemzetközi szerződések megállapitják a közönséges bűntettesek kiadatását, a hol pedig nemzetközi szerződés nincs (pl. Ausztria), ott mérvadó a viszonosság. Ha pedig a kiadatásnak sem egyik, sem másik alapon nincs helye: akkor a bűntett absolut büntetendő voltából, s az államot illető büntetés jogából kiindulva, megbünteti a tettest azon állam, melynek területén a vádlott tartózkodik. Természetesen csak akkor, ha az illető állam törvényei által külföldi által külföldön elkövetett bűntett megbüntetésére nézve megállapított föltételek fenforognak. Ilyen föltétel nálunk pl. az igazságügyminiszternek a bűnvádi eljárás megindítására vonatkozó rendelete. (Btk. 9. §-a.) Az elmondottakat egybevetve, tény, hogy anyagilag az állam büntetésjogát s annak fennállását azon körülmény, hogy vádlott ideiglenesen külföldön tartózkodik, nem érinti; sőt az állam büntetésjoga s törvényeinek hatálya még akkor sem szenved változást, ha vádlott a bűntett elkövetése után más állam honosává lesz. flO. §.) Anyagilag tehát az állam büntetési joga