A Jog, 1888 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1888 / 36. szám - Perbeli egyezség által ítélet nélkül eskü állapitható-e meg? 1. r.

::<)(> 1\ JOG Fennálló perrendünk értelmében tehát igenis peregyezség által is állapitható meg fő- vagy becslő eskü. Egyedül azt concedálom (bár a t. cikkíró ur nem érinti), hogy a tárgyaló biró őrködni tartozik, hogy az eskü tartalma jog- vagy erkölcsellenes ne legyen; ámde ez amúgy is a főeskü szerződési természetéből önkényt következik. Dr. Rónai János, \ liosszú-atzói ügyvéd. y ív. Mellőzve a járásbiró ur fejtegetéseinek elméleti részét, vagyis azon kérdés taglalását, hogy az egyezségben kikötött eskü a törvénykezési jog theoriája szempontjából helyeslendő-e vagy sem, ezúttal csupán a járásbiró ur azon sarkalatos tévedésére kívánok utalni, mely szerint az egyezségi eskü megállapítása a fennálló tételes perrendtartás szabványaiba ütköznék. E részben minden kétséget eloszlat az 1868: LIV. t.-c. 228. §-a, mely a cikkező járásbiró ur figyelmét, ugy látszik, kikerülte, s a mely szerint »az eskü tartalma az Ítéletben, vagy az eskü iránt létrejött egyezségben szószerint kifejezendő«. Látható tehát, hogy perrendtartásunk az egyezségbeli esküt igenis acceptálta, s hogy e szerint bíróságainknak a kérdéses cikk által megrovott gyakorlata törvényen alapul. Nem ajánlatos tehát, hogy bíróságaink a járásbiró ur tanácsát követve, az egyezség útján kikötött eskü birói megállapítását vagy kivételét megtagadják ; mert a bíróság hivatása nem abban áll, hogy valamely kérdés eldöntésénél a törvény figyelembe vétele nélkül korlátlanul saját egyéni nézetét érvényesítse ; sőt a jogszolgáltatás egyöntetűségével épen ez ellenkeznék. A biró első sorban a tételes törvény szoros rendelkezéséhez tartozik alkalmazkodni s igy a járásbiró ur radikális tanácsa épen nem mondható életrevalónak. Szilágyi Mór, y

ügyvéd Zomborkan. v. Ellenkező nézeten vagyok. a) A pprtts idézett szakasza nem zárja ki az egyezségbeli eskü kikötését, ezen cikkely csak azt mondván ki, hogy a biró végitéletben és más bizonyiték fenn nem forgása esetében Ítélje meg az esküt. Ha tehát nem zárja ki, nem tiltja, mondhatjuk, hogy az egyezségi eskü kiköthető. /;) Perbeli egyezség voltaképen nem egyéb, mint egy, az Ítélet erejével biró perdöntő műszerve a vitás kérdésnek, mely a felekre nézve legis vigorem habét; és valamiképen a perrend nem irja elő, hogy a vitás kérdés minő eszközökkel bizonyítandó, csak a bizonyítási eszközök bármelyikével is bizonyítva legyen és miképen a pprtts IV. címe hat fejezet alatt sorolja fel a perbeli próbákat, melyek között ép oly integráns fejezet az eskü bizonyítás fejezete is : tény, hogy ezek között a perben álló felek a magok javára szabadon választhatnak is. Már pedig, ha egyezség által valamely perügy oly joghatálylyal oldható meg a felek által, mintha azt a biró Ítélettel döntötte volna el és ha az ily egyezség Ítélet erejével bir: nehezen volna érv található arra nézve, hogy ily egyezségben stipulált eskü, mint szabálytalan, dekretaltassék! Mert hiszen a gyakorlat embere jól tudja, mikép ily esetekben a felek esküt rendszerint — nem mondom mindig, de rendszerint — a jogalap bizonyítása végett provokálnak s azon céllal, hogy ha a jogalap valamely formaszerű próba által bizonyittatott: akkor a felek a per törvényszerű következményeinek önként alávetik magukat, költséges pert nem folytatnak, birói eldöntést nem kérnek, hanem beáll rájok nézve a res judicata esete. c) A pprtts többször idéztük 221. §-ának továbbá azon előfeltétele, hogy a »bizonyitás más módon nem eszközölhető« : fenforog ilyenkor a perbeli egyezség eseténél is. Pl. A. alperes azt mondja: kész vagyok fizetni, ha B. esküt tesz arra, hogy, a 200 frtot nekem kölcsön adta. B. hajlandó ezen esküre s a formaszerüségek (Ítélet, ennek jogerőre lépése, eskü jelentkezési beadvány, új határnap stb.) elkerülése végett egyezségben állapodnak meg s azt megkötik. Nincs ratió ezen eskü le nem tétele és annak el nem fogadására, mert o k nincs arra, hogy ezen kérdés, ily stádiumban, birói ítélet elé vitessék akkor, midőn a felek önmagok a jogtisztázás összes lehetőségeinek birtokában vannak. Az ily egyezségi eskü tehát jól beilleszthető a pprtts keretébe és egy kevés körültekintéssel még többet is mondhatunk, azt t. i., hogy a magyar jogfejlődés egyenesen ismeri is ezen, a felektől függő eskü intézményét, midőn váltóperekben a főesku általi bizo- , nyitást a miniszteri rendelet egyenesen a felek beleegyezésétől teszi függővé. />/'. Kábdcbó Fcrcncz, fogarasi kir, közjegyző. VI. Ezt kérdezi Simay járásbiró ur a »Jog» 31. számában s ezen kérdésre nemmel felel, kiindulván abból, hogy a ptts 221. §. rendelkezésével szemben a ptts-ban nem találni alapot, melynek alapján az eddigi birói joggyakorlatot indokolni lehetne. Igénytelen nézetem szerint a biró ur téved s tévedése onnan ered, hogy a ptts 228. §-át teljesen figyelmen kivül hagyja; ezen §. szerint »az eskü tartalma az Ítéletben, vagy az eskü iránt létrejött egyezségben szószerint kifejezendő* és ezzel világosan meg van adva a felelet a biró ur által felvetett kérdésre: a ptts igenis megengedi, hogy az eskü egyezség által is megállapittathassék, mert különben a ptts 228. §. felesleges intézkedést tartalmazna, már pedig magyarázati elv, hogy a törvényhozónak nem állott szándékában feleslegeseket mondani. De ha a ptts 228. §. nem is tartalmazná ezen az egyezségre vonatkozó hivatkozását, az eddigi joggyakorlat még akkor is helyes volna, mert megfelel pttsunk intentióinak, azon pttsnak, mely 124. §-ában az egyezséget az Ítélettel egyenrangúnak ismeri el, sőt az egyezséget az Ítéletnél is hatályosabb perjogi intézménynyé alapítja (1. perújítás); nem látok elfogadható indokot arra ezzel szemben, hogy egy grammatikailag szerencsétlenül fogalmazott §. kedveért egy már majdnem 20 év óta fenálló joggyakorlat megingattassék. A biró urnák azon aggálya, hogy az eskü szövegébe oly körülmények vétethetnek fel esetleg, melyek abba fel nem veendők, tárgytalan, ha figyelembe veszszük, hogy az eljáró bíróság ilyen esküt, illetve egyezséget a ptts 221. §-ára való hivatkozással jegyzőkönyvbe venni, illetve tudomásul venni nem tartozik, ép ugy, mintha a felek más, a törvénybe ütköző intézkedéseket akarnának az egyezségbe felvenni; szó sem fér hozzá, hogy a bíróságnak ilyenkor jogában, de kötelességében is áll a feleket oda utasítani, hogy az esküt a törvény rendelkezéseinek megfelelői eg szövegezzék, avagy pedig a peres ügyet a szokásos uton letárgyalják. Birói joggyakorlatunk tehát ez irányban »rosz jogszokásainak egyáltalán nem nevezhető, hanem igenis törvényes alappal bir s megfelel pttsunk szellemének. Dr. Sichermann Bernát, y

kassai ügyvéd VII. Igaz, hogy az 1868: LIV. t.-c. 221. §-a szerint »eskü általi bizonyítást végitélet által és csak akkor rendeljen a biró, ha a bizonyítás a döntő ténykörülményekre nézve más módon nem eszközölhetö« és az 1868 : LIV. t.-c. 224. § a szerint »a bíróság azt, a ki esküt tenni tartozik, az Ítéletben nevezze meg« stb. és az 1868 : LIV. t.-c. 124. §-a szerint »a perbírósága előtt kötött egyezség a jogérvényes Ítélet erejével bir«, de mindezekből még nem következik az, hogy egyezség által Ítélet nélkül eskü megállapítható nem volna s véleményem szerint pprttsunk keretébe az egyezségbe felvett eskü is beleillik, miután az 1868 : LIV. t.-c. 228. §-a szerint »az eskü tartalma az Ítéletben vagy eskü iránt létrejött egyezségben szószerint kifejezendő s egyszersmind azon jogkövetkezmények is meghatározandók, melyeket az eskü le nem tétele von maga után* ; s mert a pprtts. 221. §-át én ugy értelmezem, hogy ha a peresfelek az eljárás berekesztése előtt egyezséget nem kötöttek, a per érdemét a biró Ítélet által dönti el (pprtts 246. §.) és itt következik azon állapot, hogy esküt csak végitéletben rendelhet el, ha t. i. annak szüksége fenforog. Mivel pedig a polgári peres eljárásnak nem az a célja, hogy a biró Ítéletet hozzon, hanem a jogrend helyreállítása, a peresfelek ezt bíróságon kivül vagy biróság előtt önmaguk is tehetik, vagyis a pprts szabványainak megtartása mellett esküt is ajánlhatnak, elfogadhatnak, fenmaradván itt is a jog a birónak az esküt formulázni, ha felek által nem helyes, törvényes alakban mondatnék, fel. Épen a themát felvető cikk sarkpontját képező 221. §. szövegezése is e mellett bizonyít, midőn azt mondja: »eskü általi bizonyítást végitélet által és csak akkor rendeljen a biró, ha a bizonyítás a döntő ténykörülményekre nézve más módon nem eszközölhető«, de ha Ítéletig jutni nem engedik a felek a , pert s maguk között elintézik — bár biróság előtt — peres dolgukáj:, nem lesz szükség, hogy a biró esküt rendeljen s épen, mert csak ité let által határozhat a peres kérdések érdeme felett a biró, vájjon mi módon, minő formában és címen fngja megtagadhatni a felek által felvenni kért, eskü által feltételezett perrendszerű egyezséget?