A Jog, 1888 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1888 / 34. szám - Eltörlendő-e a gyakorlati birói vizsga?

Hetedik évfolyam. 34. szám. Budapest, 1888. augusztus 19. Szerkesztőség: V. Rudolf-rakpart 3. sz. Kiadóhivatal: V. Rudolf-rakpart 3. sz. Kéziratok vissza nem adatnak. Megrendelések, felszólalások a kiadóhivatalhoz intézendök A JOG (ezelőtt MAGYAR ÜGYVÉDI KÖZLÖNY.) Számos kiváló szakférfiú közreműködése mellett szerkesztik és kiadják Dr. RÉVAI LAJOS. — Dr. STILLER MÓR. ügyvédek. Felelős szerkesztő: I)r. STILLER MÓR. Megjelen minden vasárnap. Előfizetési árak: helyben vagy vidékre bérmentve küldve : egész évre fél negyed » 6 frt 3 » 1 » 50 Az előfizetési pénzek bérmentesen legcélszerűbben postautalványnyal küldendők. TARTALOM: Eltörlendö-e a gyakorlati bírói vizsga? Irta: (y-s.) —Perbeli egyezség által Ítélet nélkül eskü állapítható-e meg. Irta: Simay Salamon, kékesi királyi járásbiró. — A viszonvád kérdéséhez és a Btk. 115. §-a. Irta : dr. Sonnenschein Simon, ügyvéd Eperjesen. — A katonai büntetőjog. — Magyar könyvkereskedelmi szokásjog. Összeállította : B e nk ö Gyula könyvkereskedő Budapesten. — Sérelmek. (A közjegyzői rendtartás. Irta: Zagyva Lajos, kir. közjegyző Mezőtúron.) — Irodalom (A magyar ügyvédség. Irta: dr. Reiner Ignác. Dr. G r u b e r Lajostól.) — Vegyesek. — Curiai és táblai értesítések. — Szerkesztőségi üzenetek. TÁRCA : A franciaországi javitó intézetek. Irta : K raj csík Soma, Zólyomban. MELLÉKLET : Jogesetek tára. Felsöbirósági határozatok és döntvények. Kivonat a ^Budapesti Közlöny <-bői. (Csődök. — Pályázatok.) A ,,,Jog Töi'vénytúi'n" t. előfizetői jelen számunkhoz mellékelve veszik a folyó éuitöruények 2,3. és 23. ívét (JJS—j66. Z.) Az esetleges reklamációkat kérjük 8 napon belül hozzánk intézni. x^Eltörlendő-e a gyakorlati birói vizsga? (y—s.) Azok után, a mik a gyakorlati birói vizsga hátrányára e lapok hasábjain felhozattak, minden habozás nélkül el lehet mondani, hogy az idegen országból hozzánk átplántált gyakorlati birói vizsgát el kell törölni és a birói és ügyvédi képesitvényt egyenlő szakvizsgának kell alávetni; de egyszersmind gondoskodni kell arról is, ha mindjárt a clausus numerus behozatalával is, hogy az ügyvéd, ha dolgozni tud és akar, állandóan munkát találjon, mert valamint a birói karnak, ugy az ügyvédi karnak is, tekintélyt csak a tudományos foglalkozás adhat és ha e részben gondoskodva lesz, biró és ügyvéd között különbség nem fog lenni, kivált ha a birói kar az ügyvédi karból nyer kiegészítést. De midőn e nézetnek kifejezést adok, senki se gondolja azt, hogy a jelenlegi sovány ügyvédi gyakorlatot, a birói gyakorlaton annyira felülállónak tartom, miszerint a birói kar szükségképi kiegészítését célirányosan csakis az ügyvédi kartól várhatja. Voltak idők, midőn az ügyvédi karból vett erő a birói kar felfrissítésére szolgált; mert hát az ügyvéd, az ügynek első bírája és kell is, hogy ugy legyen, miszerint a széles körű elméleti és gyakorlati ismeretekkel bíró ügyvéd, ki már az ügy óvatos felszerelése között többnyire alaposabban birál, mint az ügy elbírálására törvényszerűen hivatottak közül sokan, a birói karnak szükségképi felfrissítésére, sőt kiegészítésére állandóan szolgáljon. De legyünk őszinték, az az idő, midőn ez történt és történhetett, már rég elmúlt és eléggé sajnos jelenség, hogy az ifjú jogász nemzedék mai nap nem az attól való félelemből kerüli az ügyvédi pályát, mert a megélhetés ott nehéz és bizonytalan, hanem egyszerűen azért, mert jogtudományának kibővítésére ott elegendő tért nem talál, de nem is találhat, mert a perek száma naprólnapra alább száll, a perenkivüli ügyek vitele pedig szabadalma a kir. közjegyzőknek, községi és körjegyzőknek és mindennemű sehonnai naplopóknak, kiknek utóbbjait zugirászat miatt pénzbirságra Ítélni ugyan lehet, ha egész rendszeresen, vagyis üzletszerűleg űzik e mesterséget, de a bírságot ellenükben fogházbüntetéssel végrehajtani még igazolt vagyor.talanság esetén sem szabad. Ily viszonyok között sokoldalulag és gyakorlatilag képzett ügyvédi kart egészben véve még csak képzelni sem lehet, az pedig az őrültséggel határos gondolat volna, hogy az Isten és embertől elhagyott ügyvédi karból, mely nagy többségében inkább dologtalanságban, mint munkasokaságban szenved, várassék a birói kar kiegészítése. Az ügyvédi kar 3/t része a mai viszonyok között kenyér- és munkahiányban szenved, mert hisz az az évi 5 — 600 frtnyi tiszta jövedelem, melyet átlag eme 3/l részből egy-egy ügyvéd keres, lehet egy írnoknak, de nem egy tudományosan képzett ügyvédnek való kereset és az ezen keresetnek megfelelő munka inkább dologtalanságnak, mint tudományos foglalkozásnak tekinthető ! Elismerjük, hogy a tulajdonképen gyakorló ügyvédnek nevezhető 1/i rész jeles készültséggel bir és ez 1/í résznek a birói karba való felvétele tiszta arany és gyémánt nyereség volna: mert hát alkotni és teremteni tudó széles körű elméleti és gyakorlati ismereteinél fogva ez az J/4 rész nem is lehet más, mint éltető nedv az igazságszolgáltatásban. De hát ezek az urak menjenek el albirónak, vagy törvényszéki bírónak ?! Ezt tőlük kívánni annyi volna, mint a vagyoni jólétben élő püspöki kartól azt kívánni, hogy szerzetesi fogadalmat téve, valamelyik önmagát sanyargató barátkolostorba lépjen be. Kell tehát módozatokról gondoskodni, melyek szerint az átmenetel az ügyvédi karból a birói karba és viszont, lehetséges legyen és egyik kar se irigyelhesse a másiktól a jobb anyagi létet, hanem egyik a másikát tudományosan és komolyan mun] kálkodó kartársának tekinthesse és tekinthesse oly értelemben, hogy az ügyvédi pályán dolgozni tudó ügyvéd legroszabb esetben is kereshet annyit, mely egy albirói, esetleg törvényszéki birói fizetéssel felér. Tévednek azok, kik azt hiszik, hogy ez által a nép az ügyvédi,kar prédájának dobatnék oda, ha az ügyvédnek a becsületes és tisztességes megélhetés az állam részéről biztosíttatnék. Az, ki e felfogást vallja, az nem ismeri a jó igazságszolgáltatás alapfeltételeit, mely szerint jó igazságszolgáltatás csak ott várható, a hol a birói és ügyvédi kar egymást a tudományos törekvésben versenyezve kiegészíti. Ez alapfeltétel a mi igazságszolgáltatásunkból egészen hiányzik és azért mit sem lehet csodálkozni azon, hogy igazságszolgáltatásunk helyzete napról-napra aggasztóbbá válik. Oly ország pedig, hol a nép egyeseknek, a tudományosan képzett ügyvédi kar hátrányára annyira prédának oda dobatnék, mint nálunk, nincs széles e világon, mert lelketlen zugirászok szabadon szipolyozzák a népet, a községi és körjegyzők javadalmazása pedig a közigazgatás befolyásával akként van megállapítva, hogy a silányan javadalmazott jegyzők életfentartásukat, szükségleteiket csakis a zugirászatból fedezhetik és igy nem csoda, ha a kötelességszerű közigazgatási munka pihen, vagy elfogadhatlan, valamint az sem csoda, ha a közigazgatásunk az őt joggal megillethető »ázsiai« jelzővel illettetik. Persze, a statistica nem jegyzi az adatokat, hogy mily mértékben szipolyozzák a zugirászok a népet és hogy a bíróságok 1 által a nem ügyvédek által adott beadványok mily nagy számban í utasíttatnak vissza azon indokolással, hogy a kérelemnek hely nem J adható ; a széleskörű gyakorlatban álló biró e drága, de haszonj talán beadványok számát jól ismeri, valamint tudja a széleskörű gyakorlatban álló ügyvéd is, hogy 5-ször, sőt 10-szernél is nagyobb i díjakat vesznek a községi jegyzők a néptől bizonyos átírási I ügyekben, melyeknél legtöbb esetben a jegyző tudományossága