A Jog, 1888 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1888 / 33. szám - Az elidegenítési és terhelési tilalom. Tizenharmadik közlemény - Magyar könyvkereskedelmi szokásjog. Folytatás

130 ÍL JOG. Kereskedelmi, csőd- és váltóügyekben. Oly kikötés, melylyel a felek magukat valamely eleve kijelölt bíróságnak szerződésileg alávetették, mindkét fél érdekében történtnek lévén tekintendő, attól egyoldalulag egyik fél sem térhet el. A budapesti kir. keresk. és váltótörvényszék: A birói illetőség ellen tett kifogás elvettetik. Indokok: Tekintve, hogy az 1881. évi LIX. t.-c. 94. §-a szerint kereskedelmi ügyletekből felmerülő peres kérdések a tőzsdebiróság hatásköréhez csak akkor tartoznak, ha a felek magukat ezen kivételes bíróságnak Írásban kifejezetten alávetették, a pusztán felperes által kiállított s aláirt 2-/. alatti levéllel pedig az, hogy a tőzsdebiróságnak magát alperes is alávetette igazolva nincs; tekintve továbbá, hogy a tőzsdebiróság kikötése különben sem zárja el a feleket attól, hogy a mennyiben jogaikat a kikötött tőzsdebiróság előtt érvényesíteni nem kívánják, a rendes bíróság illetőségét igénybe vehessék; tekintve végre, hogy alperes a kir. törvényszéknek sem tárgyi, sem helyi illetősége ellen egyébként kifogást nem tett: a tőzsdebiróság kikötésére alapított illetőségi kifogást elvetni kellett. (1888. január 3l., 3,812. ez. a.) A budapesti kir. itélö tábla (1888. ápr. 6-án, 2,195. sz. a.) : A kir. itélő tábla az elsőbiróság végzését megváltoztatja, az eljáró bíróságot a fenforgó keresetre nézve nem illetékesnek jelenti ki. Indokok: A 2-/. alatt csatolt okirat által, melynek valódiságát és tartalmát felperes kétségbe nem vonta, igazolva van, hogy a felek magukat a 2-/. alatt csatolt okiratban foglalt ügyletből felmerülendő peres kérdésekre nézve már az ügylet kötése alkalmával a budapesti árú- és értéktőzsde választott bíróságának kifejezetten alávetették, mely kikötés az 1881. évi LIX. törvénycikk 64. §-ának d) pontjában kitett kellékeknek fenforgása folytán érvényes kikötésnek jelentkezik. Minthogy pedig oly kikötés, mely szerint a felek magukat valamely eleve kijelölt bíróságnak szerződésileg alávetették, mindkét fél érdekében kikötőttnek tekintendő : attól tehát egyoldalulag eltérni egyik félnek sem szabad ; minthogy továbbá az 1881. évi LIX. t.-cikknek már fentebb idézett 94. §-a a kikötést tartalmazó okirat kellékeire nézve különös rendelkezést nem tartalmaz, a kikötés tehát érvényesen oly okiratban is történhetik, mely mint a 2-/. alatt csatolt is, a K. T. 313. §-ában kitett kellékekkel bír; minthogy továbbá felperes nem vonta kétségbe, hogy részére alperes a 2-/. alatt csatoltnak megfelelő okiratot kiállított s átadott, mint ezt felperes a 2-/. a. el is ismeri; minthogy végül az A. alatt csatolt könyvkivonatból kétségtelen, hogy jelen keresettel a könyvkivonatnak csak ama tételei vannak peressé téve, melyek a 2'/. alatt csatolt szerződés kelte után lettek bevezetve, mivel a korábbi tételek teljesen kifizetetteknek mutatkoznak; ennélfogva a fenforgó keresetre nézve a budapesti árú- és értéktőzsde választott bírósága, mint kikötött bíróság lévén illetékes, az eljáró bíróságot nem illetékesnek kijelenteni kellett. Vétel vagy eladási bizomány .' Ha a teljesítés tárgyát nem egyedileg meghatározott, hanem szabad választás szerinti különféle gyártmányú árú képezi, a kártérítés címén követelt különböző összeg eleg határozottsággal van beigazolva, ha az alternative kötelezett árúfajok bármelyikének •ira az elmulasztott teljesítés helyén és idejében kellően megállapíttatott. A budapesti VI. ker. kir. járásbíróság-, mint kereskedelmi bíróság- (1887. évi dec. 28. 26,747. sz. a.): Schmidl Ignác ügyvéd által képviselt J. Gézának, dr. Misner Ignác ügyvéd által képviselt T. Kálmán elleni 125 frt iránti perében következőleg itélt: Ha felperes a pótesküt arra, hogy az A. alatti zárlatban megjelölt 50 mázsa cukrot 1885. okt. 4-én Wertheimer és Franki budapesti cégnek eladta s a miatt, hogy ezen cukrot nevezett céo-nek át nem adhatta, az árkülönbözet megtérítése címén 125 frt kára keletkezett, leteszi, azon esetre alperes köteles felperesnek 125 frt tőkét stb. megfizetni, ellenkező esetben keresetével elutasittatik, stb. Indokok: Felperes ugy keresetében, mint a tárgyalás további folyamán azt vitatja, hogy közte és alperes közt az A. alatti szerint megjelölt árúra nézve vételi ügylet jött létre ; mig ezzel szemben alperes azt vitatja, sőt egyenesen beismeri, hogy 1 közte és felperes közt nem vételi, hanem csak bizományi és megbízási ügylet köttetett. Felperes állítását, hogy a vita tárgyát képező ügylet vételnek tekintendő, elfogadni nem lehet; mert a keresethez csatolt C. alatti levélben, mely pedig az ajánlat alapjául tekintendő, nyilván mondja felperes, hogy hajlandó a cukrot egyik-másik nagykereskedőnél elhelyezni, tehát nem a saját részére akarta felperes a cukrot megvenni. Ezen ajánlat alperes által a feltételeknek a D. és E. alatti által tisztázása után az F, alatti levél folytán elfogadottnak tekintendő. De hogy nem csupán ez alapon és alperes beismerésénél fogva tekintendő a vitás ügylet bizománynak és nem vételnek', kitűnik az I. a. levélből is, melyi ben felperes azt irja, hogy megbízást nyert a cukor átvétele végett alperestől; kitűnik továbbá a K. alatti levélből is, mert hiszen egy vevő nem törődik a késedelmes adós jogának megóvásával, számit fel magának külön költségeket, hanem egyszerűen él a keresk. törv. által biztosított jogával; kitűnik végre felperes. nek az ügylet lebonyolítása körül kifejtett több és a csatolt 1 okmányok által feltüntetett ténykedéseiből is. Jóllehet, a felperes és alperes közt kötött jogügylet természetére nézve a felperesi állítás nem, hanem az alperesi állítás és beismerés volt elfogadható ; alperest mégis marasztalni kellett i a kereseti követelés és járulékaiban. Ugyanis azon alperesi állitásnak, hogy felperes, mint megbízott, önszemélyében alperessel, mint megbízóval szemben, ellenfélkép nem szerepelhet és igy csak a W. és F. cég léphetne fel alperes ellenében elvetésével; miután a bizományi ügylet természeténél fogva harmadik személyekkel szemben csak a bizományos van jogosítva és kötelezve | a megbízó és harmadik személy közt pedig sem jogok, sem kötelezettségek nem keletkezhetnek ; miután továbbá alperes a cukor átadását, illetve szállítását felperesnek a B. és F. alatti levelében, úgyszintén a H. a. levél kapcsán a G. a. intézvény megküldése által határozott kilátásba helyezte, illetve azért felelősséget vállalt felperessel szemben s miután felperes az alperessel megkötött ügylet folytán a cukrot W. és F. cégnek eladta : az árú át nem adásából eredt kár megtérítése iránt nevezett cégnek felperes és felperesnek alperes felelős. Hogy felperes 1885. okt. 4-én jogosítva volt a cukrot eladni, az alperes által sem tagadtatott, de még a bizományi ügylet természetéből is következik, hogy az eladás tényleg és pedig 1885. okt. 4-én megtörtént, ez az I. a. levél, valamint a tanúvallomása által valószínűvé tétetvén, a megítélt póteskü letétele esetére bizonyítottnak tekintendő az, hogy felperesnek, a cukor meg nem kapása által tényleg és pedig a kereseti összegben az árkülönbözet megtérítése cimén kára keletkezett, F. Mór vallomása folytán valószínűvé tétetvén, a megítélt póteskü letétele esetére szintén bebizonyitottnak tekintendő s igy miután a cukor szállítása a surányi cukorgyár részéről nem eszközöltetett, illetve 1885. okt. 5-én, tehát a felperes s W. és F. cég közt létrejött eladása megkötése után megtagadtatott s ennélfogva felperes cukorhoz nem juthatott, alperes az át nem adásért, illetve az ennek folytán keletkezett kárért felelős és ezért őt a kereseti tőkében marasztalni kellett. A póteskü azért volt megítélendő, mivel az eskü tartalma, mely pedig lényeges körülménynek tekintendő, az ügy elbírálásánál, a tárgyalás folyamán felhozott bizonyítékok által csak valószínűvé tétetett s bebizonyitottnak a póteskü letétele esetére tekintendő. Azon esetben, ha felperes a pótesküt le nem teszi, minthogy sem az eladás megtörténte, sem annak ideje, sem pedig a szenvedett kár mennyisége bebizonyítva nem lévén, felperest keresetével elutasítani kellett stb. A budapesti kir. itélő tábla (1888. febr. 15. 605. sz.) az első bíróság ítéletét megváltoztatja, felperest keresetével feltétlenül elutasítja stb. Indokok : Felperes azért követel kártérítést alperestől, mivel a neki eladott 50 métermázsa cukrot alperes a kikötött határnapon 1885. okt. 5-én, sőt később sem szállította s mivel e miatt felperes, ki a cukrot W. és F. cégnek ismét tovább eladta, e cég részére 125 frt árkülönbözetet volt kénytelen fizetni. Alperes első sorban azzal támadja meg a kereseti követelés jogosultságát, hogy felperes csak bizományosa volt s mint ilyen vállalkozott a cukor elhelyezésére, de nem támaszthat keresetet, mint vevő vételszerződés alapján. Alperesnek ez az ellenvetése azonban figyelembe nem vehető, mert a cukor rendszerint piaci árral bir s igy ha felperes eredetileg mint bizományos vette volna is át a cukrot, minthogy alperes a neki vételre is felajánlott cukor átvételét tudatá E. alatti táviratában vevőként harmadik személyt nem neI vezett meg, a keresk. törv. 381. §. értelmében közvetlen vevőnek