A Jog, 1888 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1888 / 28. szám - A katonai büntetőjog reformja - Elengedhető-e a váltóóvás a lejárat utáni bizonyos időpontig?

A JOG. 111 J. Ferencné hagyatéki vagyonát, panaszosnö részére a végrehajtás alatt lévő követelésre mitsem fizettek és 1882. évi március 12-én történt lemondásuk után is, mint a kérdéses hagyatéki javak tulajdonosainak szülői, a hagyatéki vagyon jövedelméből élnek, annak kezelésére tényleg befolytak, mig a kérdéses követelés behajtását a polgári peres eljárás keretén belül teljesen lehetetlenné tették. Maga azon körülmény, hogy vádlottak azon esetre, ha gyermekeikkel együtt élni nem akarnának, évenkénti 600 frtot, vagyis többet, mint a mennyit a kérdéses hagyatéki javaknak a Ili. naplószám alatt csatolt jegyzőkönyvben foglalt becsű szerinti jövedelme kitesz, kötöttek ki évi tartás fejében, arra mutat, hogv vádlottak az összes hagyatéki vagyon jövedelme feletti rendelkezést maguknak biztosítani akarták, de mégis akként, hogy ezen jövedelemre hitelezőjük végrehajtást ne vezethessen. A kikötött évi 600 frt tartási összeg az oknál fogva nem tekinthető kielégítési alapnak, mert az csak azon esetre köttetett ki vádlottak részére, ha ők gyermekeikkel együtt nem élhetnének. Már pedig ezen feltétel beteljesedését vádlottak az által tényleg meggátolják, hogy ők a természetbeni eltartás iránti igényeikhez ragaszkodnak. Fzek szerint bebizonyitottnak tekinthető azon tényállás, hogy M. Nándor részére megítélt és 13. naplószám alatti iratokhoz csatolt 2,190/82. számú, folytatólagos végrehajtást rendelő végzés szerint özvegy M. Xándornét, mint jogutódát megillető 60U frt követelés kielégítésére alapul szolgált a néhai j. Ferenczné hagyatéki ingatlanainak a 16. naplószám alatt becsatolt becslési jegyzőkönyv szerint évi 540 frtra menő tiszta jövedelme, mely a végrendelet és az első osztályos egyezség szerint vádlottakat illette. Bebizonyul továbbá a fentiek szerint, hogy vádlottak ezen kielégítési alapot a hitelező megkárosítására irányzott célzattal elvonták az által, hogy haszonélvezeti jogukról lemondtak s maguk részére oly szolgáltatásokat kötöttek ki, melyekre a hitelező követelésének kielégítése céljából végrehajtás nem vezettethetik. Azon körülmény, hogy az 1882. márczius 12-én történt vádbeli cselekvény miatt, csak 1882. évi július 15-én 3,575. szám alatt tétetett meg a bűnvádi feljelentés, nem képezi akadályát a bűnvádi eljárás megindításának, illetőleg folytatásának, mert a feljelentésben foglalt azon állítás, hogy panaszosnö megbízottja a Tolnamegye árvaszékénél 1882. évi április 24-én beiktatott és 1882. július 16-án elintézés alá került hagyatéki iratokból nyert a vád tárgyát képező cselekményről értesítést, megcáfolva nem lett, és így nincs igazolva, hogy a feljelentés a B. T. K. 112. §-ában kiszabott határidő letelte után tétetett volna, sőt igazoltnak tekinthető, hogy panaszos csak 1882. évi április 24-ik napja után nyert tudomást a vádbeli cselekményről, s így a feljelentés a B. T. K. 112. §-ában meghatározott idő alatt történt. Mindezek alapján vádlottak fenti módon bűnösöknek kimondandók és tekintettel az okozott kár mennyiségére, a fenti módon büntetendők voltak. (1886. december 27-én 5,415. sz.) A budapesti kir. itélő tábla : A kir. törvényszék ítéletét megváltoztatja, vádlottakat az ellenük emelt vád és következményeinek terhe alól felmenti. Indokok: Büntetendő csalást mulasztással elkövetni nem lehet. Az a körülmény tehát, hogy másodrendű vádlott törvényes örökségi osztályrészének érvényesítését elmulasztotta, a vádbeli csalás alkotó elemét nem képezheti, még ha bizonyítva lenne is, hogy azt eladósodott voltának tudatában a végett nem tette, hogy magánvádló annak következtébeu kielégítési alapot ne nyerhessen. A B. T. K. 386. íjában tiltott ténykedések egyikének lehetne ugyan tekinteni azt, hogy vádlottak a végrendeletileg őket illető s tényleg is gyakorolt haszonélvezeti jogukról gyermekeik javára lemondottak s a helyett részükre lakást és tartást kötöttek ki, holott már akkor bekövetkező végrehajtás alatt állottak; tekintve azonban, hogy a haszonélvezet tárgyát képező ingatlanok adóssággal terhelvék, vádlottak gyermekei közt kiskorúak is vannak : az 1^77. évi XX. t.-cz. 11. és 12. §-ában foglalt rendelkezésekre tekintettel kétes tehát, vájjon a panaszolt átruházás a vádlottak gyermekei vagyona iránt való törvényes igényének mérvét meghaladja-e, illetőleg vájjon magánvádló az átruházott haszonélvezet jövedelmét a jelölt törvény 25. g-ával szemben igényelheti-e vagy sem, vádlottak ellen azt, hogy a panaszolt átruházásnál a magánvádló károsítására irányzott célzattal cselekedtek, meghatározni nem lehet, sőt a fentidézett törvény 25. §-ában foglalt rendelkezésekre tekintettel az is kétséges, vájjon magánvádló a panaszolt átruházás által tényleg károsodott vagy nem ? Mindezeknél I fogva vádlottakat a vád alól fel kellett menteni. (1887. április I 27-én 7,026. szám.) A m. kir. Curia: A budapesti kir. itélő tábla ítélete helybenhagyatik, mert a B. T. K. 386. §-a szerint minősülő csalás oly vagyon elidegenítését feltételezi, mely a követelésnek i végrehajthatóvá válta idején, az adós tulajdona volt, vádlottak által örökölt haszonélvezeti jog azonban ily vagyont annál kevésbé képez, minthogy ahoz a végrehajtás elrendelése után évekkel I jutottak, de különben is a végrehajtási törvény vonatkozó rendelI kezései a végrehajtásra jogosultnak az ily vagyonra való végrej hajtást megengedvén, annak a hitelező által lett elmulasztásából az adósra büntetőjogi következmény nem keletkezhetik, a btk. 387. §-ának alkalmazására nézve pedig hiányzik az a feltétel, hogv vádlottak ellen a csőd elrendelése előzőleg kéretett volna. I (1888. február 24-én, 1887. évi 7,811. szám.) A bukott cégnek azon tagja, a ki az üzletvezetésben nem vett részt, a bukíis címén büntetőjogilag nem felelős. A zálogjogilag bekeblezett követelés kifizetése céljából történt eladások is a btk. 414. §-ának 1. pontja alá esnek, ha a bukott az cludás idején fizetésképtelenségét tndta. A btk. 414. §-ának 3. pontja alá esik az, ha a bnkott, tudva fizetésképtelenségét, többi hitelezőinek megkárosítása céljából lejárt valódi tartozását kifizeti, avagy kézizálog adása mellett hitelt vesz igénybe. A hitelezők megkárodtására irányuló szándék külön bizonyítás tárgyát nem képezi, hanem az vagyonelvonás esetén, ezen ' tény által is kellőleg bizonyítottnak tekintendő. A bíróság bukás esetén a 414. §-nak olyan pontja alapján is mondhatta bűnösnek a vádlottat, mely pontra nézve a kir. ügyész I vádját elejtette. (Btk. 414. §-ának 1. és 3. pontja.) A budapesti kir. törvényszék: < >zv. K. Dánielné, szül. | N. Rozália és K. Miksa a btk. 414. §-ának 1. és 3. pontjába ütköző csalárd bukás büntette és a 416. §. 1 és 4. pontja szerint i minősülő vétkes bukás vétsége iránt emelt vád és következményei alól, a btk. 417. § a alapján felmentetnek. K. József a btk. 414. §-ának 1. és 3. pontjába ütköző csalárd bukás bűntette és a 416 §. 4. pontja szerint minősülő vétkes bukás vétsége iránt emelt vád és következményei terhe alól felmentetik, ellenben vétkesnek mondatik ki a btk. 416. §-ának 1. pontjába ütköző vétkes bukás vétsége miatt és ezért ugyancsak a 416. §. alapján egy havi fogházra ítéltetik. A hivatalvesztés, mint mellékbüntetés alkalmazása, a btk. 54. §-a alapján mellőztetik. Indokok: Özv. K. Dánielnét ugy a csalárd, mint a ! vétkes bukási vádak alól a btk. 417. g-a alapján felmentette a bíróság azért, mert a 26. napló szám alatt levő 1877. évi dec. hó I 21-én 105,346. szám alatt kelt váltótörvényszéki végzés szerint a K. Dánielné és Miksa, József fiaiból alakult közkereseti társaság képviseletére egyedül K. József mondatik ki jogosultnak s miután konstatálva lett az is, hogy K. Dánielné az üzlet vezetésébe befolyást soha sem gyakorolt, a bíróság özv. K. Dánielnét felelősségre vonhatónak nem tekintette. Ugyanezen okok voltak mérvadók akkor is, midőn a bíróság K. Miksát a btk. 414. §-ának 1. és 3. pontjába ütköző csalárd bukás büntette és a 416. 1. pontja szerint minősülő vétkes bukás alól felmentette. A 416. §. 4. pontjába ütköző vétkes bukás vétsége alól K. I Miksa azért mentetett fel, mert Hell Ferenc szakértőnek a végtárgyaláson tett nyilatkozata szerint, vagyonbukottak az utolsó percig sem tudhatták, hogy a bukás küszöbén állanak s ha F. Miksa a eég irányában kötelezettségének eleget tesz, ugy a bukás akkor még be sem következett volna. Ily körülmények között tehát K. Miksának azon tényét, hogy a bukás előtti hónapban is árúkat rendelt, nem lehetett oly ténykedésnek tekinteni, a mely a btk. 416. §-ának 4. pontjában körülirt bűnös cselekményt megállapítja. K. József a btk. 414. §-ának 1. pontjába ütköző csalárd bukás bűntette iránt emelt vád alól felmentendő volt, mert ezen vádat a kir. ügyész elejtette és a bíróság sem találta büntetendőnek vádlott azon tényét, hogy a házat és villát amúgy is bekebelezett hitelezőinek kielégítésére fordította. Felmentendő volt K. József a btk. 414. §-ának 3. pontjába ütköző csalárd bukási vád alól azon okból, mert tény, hogy azon tartozások, melyeket a csőd kiütése előtt kifizetett, akkor már lejárt követelések voltak s miután ezen időben közeli bukását nem tudta, ezeket kifizetni köteles volt és igy ezen jogos ténye az esetleg bekövetkezett bukás által jogtalanná, megbüntethetövé nem válik. Igaz, hogy K. József Sch. . .nek 3,150 frt értékű árúkat adott kézizálogul;