A Jog, 1888 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1888 / 27. szám - A hitfelekezet megváltoztatása mint a tulajdonszerzés egy új módja

230 ü. JOG. figyelmét; dehogy szakszeri! kutatásai dacára, arra, a mi a jogkereső publikumnak csaknem állandó égő sebéi képezi, sem saját kezdeményezése, sem az érdekellek informátiója alapján rá nem talált, azon méltán csodálkozunk. De szóljunk világosan. Országszerte köztudomású tény, hogy a birtokrendezési ügyek sehol a hazában oly nyomorultul nem kezeltetnek, mint a gyulafehérvári törvényszék területén. Minthogy azonban az igazságügyi kormánynak az eddigi tapasztalatokból kiindulva, ez idő szerint legkisebb érzéke sincs, hogy a közgazdászati vitás jogok chaosába rendet hozzon, egy, a képviselőházhoz benyújtandó memorandumban fogjuk egyes esetek illusztrálásával kimutatni, azon corrumpált befolyást, melylyel a függőben levő birtokrendezési ügyek a birtokosság és volt úrbéresek viszonyaira — fájdalom, már eddig is — nagy mérvben gyakorolt. Ha tehát ez alkalommal csak azon, rendes államban hihetetlennek látszó körülményt emiitjük fel, hogy a bíróság területén nem egy, de számtalan község van, a hol a tagosítás kieszelt taktikával 25-30 év óta késleltetik s ha birtokosság a birtokjogok hosszú időn át függőben és rendetlenségben való tartása által kifáradva, a milliárd commissiók okozta huza-vona által existentiáját megtámadva látja s ha a töméntelen költségek által birtokát négyszeresen kénytelen megvásárolni és mindezen csapások után még egy seculum alatt sem remélheti, hogy tagjában dolgozhassák, — a régi állapotokat visszaóhajtja, azt hiszszük, eleget tettünk a végre, hogy nemcsak az igazságügyi, hanem az összes kormány figyelme valahára e tarthatlan és nemzetgazdászati szempontból is felette káros hatású állapotokra forduljon. Mondják azt is, hogy az igazságügyminiszternek mostani utja összefüggésben állana a rég üresedésben levő elnöki szék betöltésével : alig hiszszük, mert a culissák rejtélyes redői rég suttogják, hogy az igazságügyminiszter söcíátesi merevséggel, de nem bölcsességgel, visszautasítva a tekintélyes és jogviszonyainkat jól ismerő honnak egyhangú ajánlatát, nem a közóhaj és qualificatíó szellemében, már döntött és áthelyezés utján akarja megoldani c kérdést, pedig Budapestről történi elutazása előtti napon Nikula Mátétól, mint a magyar állam egyik incaruatus ellenétől kezéhez jutott sürgöny ő nagyméltóságát a legeclatansabban meggyőzhette volna arról, hogy Alsó-Fehérmegyébe, mint a nemzeti izgatások egyik főfészkébe kebelezett gy.-fehérvári törvényszék elnökének a j o g i képességen k i v ü 1 a politikai viszonyok teljes ismeretével is I1 ell birnia s ki a birtokviszonyokkal nem foglalkozott, az előtt törvényszéki területünk — még ha hét szilvafás nemes ember is —terra incognita fog maradni. S ez alkalommal vegye a nagyméltóságú m. kir. igazságügyminiszter kegyesen tudomásul még azt is, hogy az erdélyi részekben nemcsak a bölénybikák pusztultak ki, de a kurta pipás gentrik kora is lejárt. Gyulafehérvár lakosaira jó benyomást tett, hogy az igazságügyminiszter ur a Nikula Máté és k. albiró Csegezi közt felmerült affairben személyesen meggyőződhetett arról, hogy a részrehajlatlan igazság és közvélemény Csegezi albiró pártján áll s ez utóbbi csak abban hibázott, hogy a rakoncátlankodó ipsét elmulasztotta stante pede kitelépittetni. Veritas. Irodalom. Az osztrák iiyelvyita. (Der österreichische Sprachenzwist etc, von dr. Adolf Fi s c h h o f. Bécs, 1888. M a n z - féle kiadás. 52 1.) A nemzetiségek súrlódása, mely Ausztriában dühöng, legerősebb kifejezését tudvalevőleg Csehországban leli. Itt a németség élethalálharcot vív a csehséggel, majd a két nyelvnek egyenjogúsításáért az állami és községi közigazgatásban és a bíráskodásban, majd az egyiknek a másik fölött való előnyesitéseért. Számos törvényhozási és kormányrendeleti intézkedés kísérelte meg az elkeseredett harcnak, ha nem is véget vetni, de legalább határait megvonni. Az élet füttyét hány azoknak, mert az egyszerű nyelvkérdés örve alatt a két nemzetiség voltaképen nagy politikai harcot küzd a politikai túlsúlyért államban és községben. Azonban ezen, már évtizedeken át tartó örökös ellenséges állapot rendkívül bénítólag hat mind a közigazgatás, mind az igazságszolgáltatás legvitálisabb érdekeire nemcsak, de az osztrák parlamentarismust is szabadabb és szabadelvűbb fejlődésében teljesen lehetleniti. így mindkét táborból egyre emelkednek a hangok a kibékülés, a kiegyeztetés érdekében. Kétség kivül a cseh-német nemzetiségi viaskodás egyike a legelkeseredettebbeknek és legcomplikáltabbaknak. mert egyike a két nemzetiségnek sem elég erős, hogy a másiknak diktálhasson. Cseh részről a numericus túlsúly, német részről szellemi túlsúly és politikai iskolázottság. Mindegyik ezen jogcímek alatt vindikál magának előnyösitést. Ilyen nehezen körülhatárolható igények kiegyeztetése az, mit dr. F i s c h h o f, az osztrák liberalismus és parlamentarismus ezeu ismert régi bajnoka, kiséri meg a címben jelzett kis füzetében. Ámbár a különleges cseh-német nyelvvitának bonyolult phasisait ismerteti, ámbár ennek kiegyeztetését célozzák javaslatai, számos eszme, számos aranyszó pendül meg e kis füzetkében, mely maradandó és általános értékű a nemzetiségi kérdés megoldása körül. E szempontból bennünket is közelről érdekel e kis füzet, melynek a mellett gyönyörű nyelvezete is felette élvezetes olvasmáuynyá teszi. Vegyesek. Haladunk, ügyvédnek és félnek mindeddig bármely bíróságnál meg volt engedve a nyilvános iktatóhivatalban a szinten nyilvános iktatókönyvek és ivekből megtudni, hogy van-e az általuk beperelt alperes ellen más oldalról is kereset, végrehajtás stb. beadva és mely összeg erejéig terjed az ily kérelem ? — szóval tájékozódhattak az adós anyagi viszonyai iránt. Laikus észszel azt hinné az ember, hogy iktató hivatalnak és könyvnek nem is lehet más a célja, minthogy az érdekelteknek ily rájuk nézve fontos felvilágosítást nyújtsanak! . .. . A budapesti kir. keresk. és váltótörvényszék érdemes elnöke azonban más nézetben van. Azon incidens folytán, hogy valamely külföldi üzérlap az alperesek nevét és az irányukban érvényesített követelés összegét közzétette (a mit helytelennek lehet ugyan mondani, de a miben épen az iktatóhivatal nyilvános jellegénél fogva semmi jogellenes cselekmény nem rejlik), oly rendeletet bocsátott ki, hogy jövőre az iktatókönyvek és ívek a fe lek által többé be nem tekinthetők, az iktatóban adandó értesítés pedig csak az iktatott számokra szorít k o z z é k, m e ly e k ír á n t m i n d e u t o v á b b i t á j é k o z t a t ó f el vil á g ősit á s (az iránt, vájjon ezen szám mire vonatkozik, ki a felperes, mennyi összeg erejéig terjed és milyen természetű a beadvány) megtagadtatik. Egyelőre nem akarunk ezen rendelethez semmiféle kritikai megjegyzést fűzni, mert e 1 v á r j u k a z által u n k igen tisztelt elnöktől, hogy rendeletét, mint egyenesen törvénybe ütközőt és jogilag tarthatatlant, a z o n n a 1 hat á 1 y o n k ívül helyezendi és más utat és módot fog keresni az illető visszaélők garázdálkodásainak véget vetni. Dorinitat bonus Homerus. A. és I!. cég megvette N. gróftól annak 10,000 métermázsánál többre rugó egy évi termését s minthogy a vételhez nem volt elegendő készpénze, megkínálta C. és ü. gabonakereskedő) céget, hogy vegye át a vételt közös üzletül. C. és D. cég a vételszerződést átvette, az egész vételárát kifizette, a gabonát saját raktáraiban elraktározta s közösen speculáltak a gabona eladására, s hol az egyik, hol a másik cég, de a periratok igazolása szerint leginkább A. B. cég addig-addig halogatta és tartóztatta fel az értékesítést, míg az árak annyira leszálltak, hogy a közös üzlet, tetemes veszteséggel fejeztetett be. Minthogy a gabona vételárát egyedül C. és D. cég tette le, a veszteség egyedül öt érte, minek folytán beperelte az A. és B. céget, hogy az igazolt veszteség felét térítse meg részére. A tárgyaláson az A és lí. cég azzal védekezett, hogy beismeri ugyan, hogy az üzlet közös volt, de ő csupán a haszonban volt és lett volna részes, a veszteségre nézve nem vállalt semmi risicót. Felperes C. és D. cég, melyből jóval m ég a per megindítása előtt kilépett volt I). cégtag — ezzel — (ki az általános kérdésekre azt vallotta, hogy érdektelen s a perből sem kára sem haszna nincs) és E. kifogástalan tanúval igazolta, hogy alperesek nemcsak a haszonra, de a veszteségre is közös társak voltak s hivatkozott azon vélelemre, hogy a közös üzlet fogalmából is már az következik, hogy ugy a haszon, mint a veszteség is közös s ha alperes ezen vélelem ellen azon kifogással él, hogy csupán a haszonra voltak társak, ugy ezen kifogását alperes tartozik bizonyítani. Az elsőbiróság alpereseket elmarasztalta. A kir. tábla ezen Ítéletet megváltoztatta, felperest keresetével elutasította »mert ü. (volt felperes cégtag) tanú saját vallomása szerint, a kérdésben álló ügyleteknél társként volt érdekelve s igy tanúság tételre nem is lett volna bocsátandó, kivett vallomása tehát nem volt figyelembe vehető, és mert E. tanú, habár vallja, hogy peres felek a szóban forgó ügyleteknél közös haszon és veszteségre voltak társak, tudomásának okát (?) elő nem adta és így valló-