A Jog, 1888 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1888 / 27. szám - A hitfelekezet megváltoztatása mint a tulajdonszerzés egy új módja

ÍI JOG. kötni nem óhajtja és a viszonvád emelésénél idő, mód és terjedelem tekintetében nevezetes jogkedvezményeket nyújt a vádlottnak, midőn általánosan kölcsönös rágalmazás- és becsületsértésről szólva, ezt a jogkedvezményt taxativ esetekre nem szorítja meg, nincs elfogadható ok, hogy a sajtóügyi eljárás tárgyában kiadott lg. miniszteri rendelet 4-ik §-ában megkívánt alakszerűséghez viszonvádló kötve legyen, 2-szor. Az ellennézet hivői talán azon nézőpontot foglalják el, hogy a sajtóügyi eljárásban a forma adja meg a lényeget, hogy viszonvádló viszonvádja tekintetében ugyanazon alakszerűségekét kell, hogy kövesse, melyeket magánvádló és valamint magánvádló a vádlevél be nem nyújtása esetén vádjától elállottnak tekintendő, ép ugy állana ez viszonvádlóra nézve, ha viszonvádlevelét be nem nyújtaná. Ámde ez ellen nevezetes érvek szólanak: a) Hogy a bttörvénykönyv megalkotása előtt a sajtóügyi eljárást szabályozó rendelet alkotásakor nem ismertük bírói praxisunkban a viszonvádat, nem mai jellegébén, jelesen pedig a bttkönw 274. § ában szabályozott kiterjedésében. A 274. §. újitás és pedig ugy a jogorvoslat maga, mint annak igénybevehetése tekintetében. Ha ezen újítást az életbeléptetési törvény a sajtóügyi eljárásra nézve érvényben fenntartotta, ugy a viszonvád független a vádra nézve megállapított alakiságoktól. b) A gyakorlat is az utóbbi nézet felé hajol, mert a viszon vád természete más, mint a vádé, célzata is más. F. viszonvád célja, hogy vádlott felmentését eszközölje még akkor is, ha a vád alaposnak bebizonyul. A vádlott, mint viszonvádló, látszólag offensiv, tényleg azonban, mint a jogélet mutatja, vajmi defensiv természetű. Magánvádló panaszt emel rágalmazás miatt vádlott ellen; vádlott ezt beismeri, de védekezésül azt hozza fel, hogy magánvádló őt is sértette, avagy rágalmazta és ez alapon viszonvádat emel. Az egyszerű példából is kiderül, hogy a viszonvád első sorban eredményes védelemre irányul, offensiv jellege csak másodlagos jelentőségű. Ennek megfeleli) a 27ö. intézkedés is és a mennyiben vádlott által érvényesített viszontsértés a vádló által incriminálttal compensálható, a vétkesség kimondása mellett mindkét fél felmentetik — verba verbis, verbera verberibus compensantur — ellenben ha vádlott követte el első izben a becsületsértést, avagy rágalmazást is és vádló az ennek folytáni felhevült állapotban a becsületsértést avagy rágalmazást megállapító nyilatkozatokat tette, szerény nézetem szerint a compensatió fenn nem forog. A kérdés fontos, jelesen az okból, miképen egyeztetheti") össze a sajtóügyi eljárás szigorú alakisága az anyagi jog szabályaival s e részben nem volna hálátlan ezen kérdést általános megvitatás tárgyává tenni. V A hitfelekezet megváltoztatása, mint a tulajdonszerzés egy új módja. Irta : PRÉDA JÁNOS, nagyszebeni ügyvéd. Bármennyire furcsának is látszik magában véve fenti kitétel, az mégis, mint beigazolandom az alábbiakban, bírósági gyakorlatunkban némelykor a szó legszorosabb értelmében valónak bizonyul. Hogy sokat elméletekkel ne foglalkozzam, röviden elő fogom adni a concret esetet, mely bebizonyitandja, hogy bírósági gyakorlatunk — legalább itten erdélyi részeinkben — a hitfelek<zet megváltoztatásának valóban tulajdonszerzési hatályt tulajdonit. Az eset a következő : Erdélyi részeink egy községében a gör. kel. hitű lakosság nagy része lelkészével együtt a gör. kath hitre tért át. S noha e községben gör. kel. hitű hívek még megmaradtak, kik újonan egy gör. kel. hitvallású egyházi testületben szervezkedtek; mégis a gör. kath. hitre áttértek — mint nagyobb számban levők — elfoglalták ugy a templomot és porció canonicát, mint az összes többi ingó és ingatlan egyházvagyont is, kizárván mindezekből a gör. kel. hitnél megmaradt híveket. Ily módon tevék magukat a gör. kath. hitre áttértek tettleges uraivá a gör. kel. egyházvagyonnak. A telekkönyvben azonban az ingatlan vagyon még mindig a gör. kel. egyház nevén állt s igy jogilag ezen vagyon tulajdonosául ugyancsak az illető községbeli gör. kel. egyház szerepelt. A gör. kath. hitre áttértek az ingatlan vagyonnak a gör. j kel. egyház nevéről a gör. kath. egyház nevére való átkebelezését is elérni szándékoztak. De hát hogyan? Minő jogalapon? Hogy pedig a telekkönyvből egy ingatlan vagyon egyik tulajtionos nevéről egy másik tulajtionos nevére átkebeleztethessék, megkívántatik a törvény értelmében egy jogügylet, a mely a polgári jog szabályaihoz mérten alkalmas közvetíteni a tulajdonjognak egy személy nevéről egy másik nevére leendő átszármaztatását. Egy ilyen jogügylet azonban teljességgel hiányzott; minélfogva az illető községbeli gör. kel. egyház vagyonának a gör. kath. egyház nevére leendő átíratása törvény és jog szerint lehetetlen dolognak látszott. Est modus in rebus — gondolának a gör. kath hitre áttértek s megkisérlék átíratását az egyházi ingatlan vagyonnak azon egyház nevére, melyre áttértek volt, következő módon : A gör. kath. hitre áttért összes hivek egy írásbeli nyilatkozatot szerkesztének, melyben kinyilatkoztaták és mely mellé a gör. kath. egyházhatóságok egy bizonylatát csatolván, bebizonviták, hogy ők a gör. kath. hitfelekezetre áttértek és hogy átlépésük folytán akarják, miszerint az egyházi ingatlan vagyon is irattassék I át a gör. kel. egyház nevéről a gör. kath. egyház nevére. Ugyané I nyilatkozat kiállítói intézének aztán az illető telekkönyvi hatóság! hoz egy kérvényt, melyben kérék, hogy a kérvényükhöz becsatolt nyilatkozat alapján az illető község gör. kel. egyházának ingatlan vagyona ugyanazon község gör. kath. egyháza nevére átkebeleztetni rendeltessék. Szóval kérvényezők telekkönyvi átíratás iránti kérvényüket nem egy jogügyleten alapiták, a mely maga indokolná és vonná maga után a telekkönyvi átíratást, hanem alapiták azt kizárólag csak alanyi akaratukon, azaz más szavakkal, kérék az átkebelezést egyfelől kérvény-, másfelől pedig nyilatkozat alakjában, de hát minden indokolás nélkül. Mert azon körülmény, hogy X., avagy Y. hitét megváltoztatja, indokul és jogi alapul nem szolgálhat arra nézve, hogy egy hitfelekezet vagyona egy másik hitfelekezet nevére átirattassék és meit az áttérés mindaddig nem is jogosíthatja fel X.-ct avagy Y.-ont, hogy kérje átírását azon egyház vagyonának, melyből kilépett, azon egyház nevére, melybe belépett, mig nem X., avagy Y., hanem amaz egyház, mint ilyen, jogalanya a nevén telekkönyvezett ingatlan vagyonának. Ezen, ugy mint sok más jogi indokoknál fogva, melyek felhozhatók volnának annak kimutatására, hogy a hitfelekezct megváltoztatása nem alkot egy törvényileg elismert tulajdonszerzési módot, fennebb emiitett átírási kérvény elsőbiróilag el is lett utasítva. De hát ime, mit kellé látnunk ? A másodbiróság más nézeten van ! Utóbbi helyt nem ad idézett átírási kérvénynek kizárólag csupán csak azon okból mivel állítólag az egyik hitfelekezetről a másikra való áttérés hitelt érdemlőleg bebizonyítva nem lett. Azaz a másodbiróság elvileg megengedi egyik egyház vagyonának egy másik egyház nevére leendő átírását, már csak az egyik hitfelekezet híveinek más hitfelekezetre történt átléptük alapján is, De sőt még a mi több, megengedi ezt telekkönyvi ügyekben ; vagyis ipso facto és a nélkül, hogy követeltetnék, miszerint az egyik hitfelek ezetröl egy másikra való áttérés ötletéből esetleg származó jogviszonyok per utján rendeztettek legyenek. Azon törvény, melyen alapitható volna egy ilyen eldöntés, én előttem ismeretlen; ezért örvendenék, ha mások is foglalkoznának e kérdéssel és benne világosságot hoznának. Még pedig annál is inkább, mivel e kérdés adott körülmények közt nagyfontosságú és messze horderejű lehet és mivel tudvalevőleg ily természetű ügyekben a felebbviteli bíróságok esetleg végérvényesen határoznak s ily módon könnyen életbeléphet egy gyakorlat, a mely nem alapszik fenálló törvényeinkon. Ausztria és külföld. Külföldi lapszemle. I. »Az összehasonlító Jogtudomány Folyóiratának* (Zeitsehrift für vergleiehende RechtswissenschafU Dr. J. Kohléi) VIII. k. első füzetében dr. F. Bernhöft értekezik az európai | családjog történetéről; második helyen Schultzenstein ismerteti Japán perrendtartásának javaslatát. Dr. K o h 1 e r »Jogösszehasonlitó vázlatok« címe alatt érdekes részleteket közöl, úgyszólván minden világrész jogállapotáról. »Az indiai szokásjog« szintén Kohlertől való ; úgyszintén »J, Baehofenr e« való visszaemlékezés is. A füzetet az irodalmi rovat zárja be.