A Jog, 1888 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1888 / 27. szám - Árvaszéki határozatok az örökösödési eljárás köréből

226 A JOG. szívességekről, mit nyomról-nyomra észlelünk és tapasztalunk s minek megakadályozása, vagy orvoslása ép oly lehetetlen, mint a gondnokságok osztogatása körüli kedvezés, vagy előny, miben egyes kegyeltek részesülnek, mig mások háttérbe szorulnak. Ha aztán a tapasztaltak elkülönzést, elkeseredést vagy ellenszenvet keltenek és nem bírják meggyökereztetni azt az egyetértést, mi ezen az igazságszolgáltatás terén egymást kiegészítő közegeinél annyira kívánatos, senki sem csodálhatja. S ha a tapasz taltak dacára kutatjuk, hogy honnan van az, miként az ügyvéd az ily állapottal szemben ép oly elnéző, vagyis inkább tíírü, mint a biró tunyasága, baklövései vagy más egyéb hibái iránt, ugy annak indokáf is igen könnyű megtalálni, t. i abban, hogy egy ügyvéd sem vállalkozik szívesen a Júdás épen nem irigyelhető szerepére. így válik aztán, — hogy ugy szóljunk — bűnrészesévé azon állapotoknak mindenik, melyek felett folytonos a panasz ügyvéd és félnél egyaránt. Es ha van ki néha-néha általánosságban tárgyalva nyilvánosságra hozza e dolgokat, a szó elhangzik s marad ismét a régi állapot. Pedig szerintem e bajoknak, ha nem is teljes orvoslása, de enyhítése semmi esetre sem tartoznék a lehetetlenségek közé, ha különös figyelemmel arra, hogy az igazságszolgáltatás magasztosabb érdekeinek követelménye az, hogy az ügyvéd a bírótól függetlenittessék, hogy az ennek ne s u b-, de coor dinált közege legyen Ennek eléréséhez pedig elegendő volna az, ha a gondnokságok osztogatása nem a biró kegye, jó vagy rossz akaratától tétetnék függővé, hanem mint e lapok hasábjain már tárgyalva lett, egy ügyvéd és birákból alkotott vegyes tanácsban olykép eszközöltetnék, hogy egy bizonyos számú évi gyakorlattal biró ügyvédek neve egy urnába dobatván, az onnan kihúzotté erősit tessék meg bíróilag a reá váró gondnokságban s ugyanígy neveztessék ki az ifjabbak közül a tömeggondnok helyettese. A már egyszer kinevezett, valamint a fegyelmi eljárás alatt állók nevei pedig mindaddig kihagyandók lévén az urnából, mig a többiek érdeke kielégítést nem nyert, illetőleg a fegyelmi eljárás súlya alól az illető nem szabadul. Ezen, az igazság követelményeinek megfelelő eljárás miatt bizonyára egynek sem jutna eszébe panaszkodni, valamint hogy a bírónak sem volna módjában kegyeket osztogatni mások rovására. A mi a költségek megállapításának kérdését illeti, már eljutottunk annyira, hogy azok scalaszerü megállapítása kilátásba helyeztetett. Még így is marad elég alkalom ugyan arra, hogy a biró rokon- vagy ellenszenvét éreztethesse, de a fentebb jelzett reformmal legalább eléretik az, hogy az ügyvéd megélhetése a bírói kegytől nincs teljesen függővé téve. A többi még aprólékos dolgok lévén, mind olyanok, melyek ha orvoslásuk majdnem lehetetlen is, de legalább nem érintik az ügyvéd létérdekét oly mélyen és így mégis nagy mértékben feloldoztatnak kezei azon nyűgtől, melyek öt ma a szabad cselekvésben annyira korlátozzák. íme ezek az én felfogásom szerint a biró és ügyvéd közötti viszony bensősége hiányának indokai. Ez az indoka annak, hoo-y a biró mintegy az ügyvéd felett állónak tekinti magát és nem a birói vagy ügyvédi oklevél. Ez állapotokon segíteni pedig csak az általam jelzett módszer lehet alkalmas. Ncvio. x. Árvaszéki határozatok az örökösödési eljárás köréből. Irta: KOVAI.TCZKV ELEK, kassai kir. közjegyzühelyettes I. X. város árvaszéke, egy oly hagyaték rendezésével bizza meff a kir. közjegyzőt, melyben mint örökösök, kiskorúak és önjognak is érdekelvék. A kir. közjegyző által megtartott hagyatéki tárgyalás alkalmával az összes örökösök — beleértve a kiskorúak gyámi képviseletét is a hagyatékhoz tartozó bizonyos szántóföldeket el adták s az erre vonatkozó szerződéseket külön okmányokba foglaltatták. A közjegyző tekintettel arra, hogy a hagyatéki bíróság ily esetben nem tartozik az ingatlanokat hivatalból iratni ál a vevőkre, illetőleg nem tartozik hatásköréhez ily bekebelezések iránt a telekkönyvi hatóságot megkeresni, a tárgyalási jegyzőkönyvben kérelmezte, hogy az adásvételi szerződések a közjegyző utján a feleknek ada-sanak ki. A liagyatéktárgyaló, illetőleg megbizó gyámhatóság az osztályegyezséget és az adásvevési szerződéseket jóváhagyván, utóbbiakat a következő záradékkal látja el : »X. város árvaszéke, mint illetékes hagyatékhatóság részéről ezennel tanusittatik, hogy A. örökhagyó végrendelet mellett akkor és ott elhalt és hogy végrendeleti és kizárólagos örökösei gyermeken, úgymint A, I!., C. és kiskorú D. Ezek tanúsítása után a jelen szerződés néhai A. örökhagyó hagyatéka képviseletéi) e n hagyat é khatóságilag s illetve a megnevezett kiskorúak képviseletében gyámhatóságiiag jóváhagyatik.« Ezek után felteszem a kérdést; ha vevőnek qz ilykép elausulált szerződés alapján a telekkönyvi rendtartás 7->. §-ára való hivatkozással a telekkönyvi hatóságnál tulajdonjogul bejegyzését kérendik, vájjon elrendelendő-e a bejegyzés vagy sem, illetőleg helyesebben vájjon a g y á m h a t ó s á g záradéka helye s-e ? Nézetein szerint a gyámhatóság fenti végzése s az azon alapuló záradék egészen helytelen s törvénytelen, minélfogva a telekkönyvi hatóság is kénytelen lesz a kérvényt elutasítani, mert a gyámhatóság hatáskörén túl terjeszkedett, oly jogosultságot arrogálván magának, melylyel egyáltalában nem bir. Az árvaszék ugyanis ez esetben kétféle minőségben jár el, először, mint hagyatéki bíróság, másodszor mint gyámhatóság; e kétféle hatáskörével pedig nem bir. Mint »illetékes hagyatékhatóság* a hagyaték képviseletében jóváhagyott bizonyos adásvételi s/.erzödéseket; joga volt-e hozzá? Nem, mert a gyám sági törvény 254. §-ából kifolyólag oly hagyató kb a n, a hol i n g a 11 a n ok is v a n n a k, a g y á m h a t ó s á g nem e g y u t t a 1 h a g y a I é ki bíróság is, h a n e m c s up á n c s a k m int g y á m hatóság vizsgálja felül s azután átteszi a perrendtartá; 562., 37. §-aib:in megállapított járásbíróság vagy törvényszék, mint hagyatéki bírósághoz. Igazolni azt, hogy kik a jogosult örökösök, kik vannak jogosítva, mint ilyenek, ingatlanokat eladni és hogy mi adható el — egyszóval a hagyatékot átadni s az azzal kapcsolatos adásvételeket jóváhagyni egyedül a hagyatéki bíróságnak ál! jogában ; a gyámhatóságnak ellenben ez esetben csak az lett volna feladata, megvizsgálni, vájjon az illetékessége alá tartozó kiskorúakra nézve előnyös-e az eladás, ha igen, a záradéknak csakis ezen szorosan gyámhatósági teendőre kellett volna szorítkoznia : annak tanúsítása, hogy A. hol s mikor halt míg, kik az örökösök, továbbá a szerződéseknek a hagyaték képvisel -tében (sic) való hagyaték hatósági jóváhagyása nemcsak hogy felesleges, hanem — eltekintve a sajátszerű mükifejezésektöl — egészen helytelen is. A vevő a dolgok ily áliásában most már nem tehet mást, mint bevárja a hagyatéki iratoknak a hagyatéki bírósághoz való beterjesztését és szerződését bemutatván, ugyanezen bíróságnál kérelmezi, hogy az még egyszer záradékoltassék, kiemelvén, hogy X. város tekintetes árvaszéke mennyiben járt el illetéktele nül s törvényellenesen. íme ezek a konsequenciák ! II. Ep ily tragicomicus az alábbi eset. Ugyanezen árvaszék hatáskörébe tartozó, egy többnyire jelentéktelen leletjutalékokbál álló hagyatékban mint oldalági örökösök, érdekelvék egy kiskorú s egy önjogú egyén. Örökösi minőségük családi értesítőkkel voina igazolandó, 1 mivel a gyámsági törvény 250. §-áuak o. pontja 2. bekezdése itt nem alkalmazható. A tárgyaló közjegyző a kiskorú anyjával jegyzőkönyvet vesz fel, melyben a fél — nehogy a csekély hagyaték a közjegyzői díjak által terheltessék, (mert családi értesítők beszerzése az 1886. VII. t.-c. értelmében még ingyenes hagyaték esetében is külön díjazás alá esik) kéri az árvaszéket, hogy a kérdéses családi értesítőket hivatalból szerezze be, ez által a bélyeg- s egyúttal a díjmentesség is elérhető volna, különben is az árvaszék s nem a közjegyző feladata lévén a hagyatéki alapiratoknak bej szerzése. Mi történik? A gyámhatótág végzést hoz, melyben a gyámanyának teljesen jogosult kérelmét megtagadja, mert az árvaszék csak a kiskorúak születési bizonylatait jogosított bélyegmentesen