A Jog, 1888 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1888 / 26. szám - A vevőnek az árúminőség hiányolásából keletkező jogigényei és azok érvényesitési módjáról. Ötödik közlemény

il JOG. 103 állapította meg, mivel az államkincstárnak alperes közbenjárása nélkül foganatosított becsüje alperesre nézve kötelező erővel nem birhat. Minthogy ezek szerint felperesnek nem sikerült igazolni kárának magasabb összegét, bár ennek bizonyítása a ker. törvkv. 479. §. első pontja alapján felperesnek volt kötelezettsége, a felperest ért jégkár összege csak az alperes által is elismert összegben volt bizonyítottnak elfogadható. E részben azonban az elsöbiróság helyesen állapított meg "2,811 frt 43 krt, mert alperes önmaga adja elö, hogy felperesnek a 10. sz. alatti levélben előterjesztett egyezségi ajánlatát elfogadta s e szerint az 1886. évi május hó 23. és június hó 7. jégverések által okozott kárt maga alperes is 1,517 írt 05 kr. erejéig vállalta el, a július '2-án, július 21-én és augusztus 12-én szenvedett károk összege pedig alperes beismerése szerint is 1,294 frt 38 krt tesz, mely két összeg adja a 2,811 frt 43 kr. marasztalási összeget. A kamatokra s a perköltségekre vonatkozó intézkedéseiben az elsöbiróság Ítélete saját indokainál fogva volt helybenhagyandó és még azért is: mert alperesnek felperes való követeléseként elismert összeget, ha felperes felvenni vonakodott, bírói letétbe helyezni s ily módon törvényes fizetés által a késedelmi kamatok terhe alól menekülni módjában állott. A in. kir. Curia: A másodbiróság neheztelt Ítélete felhozott és felhívott indokaiból holvbenhagvatik. (1888. május 1 l én. 341/88. v.) Bün-ügyekben. Az aggkor befolyása a nemi ösztön kielégítési módjára. (Senilis dementia). Perújítás elutasítása, dacára a szakértői véleménynek, mely szerint elitélt a tett elkövetésekor akarata szabad elhatározásában korlátozva Tolt. A budapesti kir. törvényszék (1888. február 10 én 4.7S8 B. 1888.): szemérem elleni erőszak büntette miatt jogérvényesen elitélt H. Józsefnek újrafelvételi ügyében végzett: H. József perujitási kérvényével elutasittatik. Mert: H. József perujitási kérvényében nem veszi tagadásba azon ténybeli bizonyítékokat, melyek alapján a szemérem elleni erőszak büntette miatt elitéltetett, de még beismeri azt is, hogy fajtalan cselekedeteit még akkor is folytatta, midőn ellene büntető vizsgálat volt folyamatban. Egyedüli új bizonyítékul azt hozza fel, hogy a cselekmények elkövetése idején nem volt beszámítható állapotban, mert nála, mint idősebb férfiaknál szokásos, a korral járó elmegyengeséggel (senilis dementia) a nemi ösztön kóros kielégítésére irányuló vágy is nyilvánult. H. József elmebeli állapota a kir. törvényszéki orvosok által huzamosabb időn át megvizsgáltatván, az ezen vizsgálódásokra alapított véleményük szerint nevezettnél: <>kisfokú emlékezési és általában elmegyengeség mutatható ki«, — hogy nála »idő előtt bekövetkezett aggsági elmegyengeség alapján kóros nemi ösztön forog fenn, mely jelen esetben, mint az elmegyengeség részjelensége szerepel«. Végre, hogy »nála ezen szellemi tüneteknek már 1884—1885. évben is jelen kellett lenniök« s hogy ezekből folyólag »vádlott beszámítási képessége korlátoltnak mondható«. Ez az orvosi vélemény, mely tüzetesen indokolva van. A büntető törvénykönyv 76. §-a világosan rendeli, hogy »nem számitható be a cselekmény annak, ki azt öntudatlan állapotban követte el, vagy a kinek elmetehetsége meg volt zavarva és e miatt akaratának szabad elhatározási képességével nem birt. A törvényszéki orvosok véleménye szerint ezen idézett §. rendelkezéseinek egyike sem forog fenn H. Józsefnél, mert nála csak elmegyengeség volt konstatálható és nem oly elmezavar, mely az akaratszabadság irányítását kizárhatná. Igazolja ezt a 8. sz. a. orvosi vélemény szerint » vádlott felismerési képessége — mint a beszámítási képesség egyik feltétele — felfüggesztve nem volt«, — csakis a megválasztási képessége szenvedett csorbát, melynek folytán a beszámítási képesség korlátoltnak mondható. Igaz ugyan, hogy H. József ezen személyi viszonyaira vonatkozó orvosi vizsgálat eredménye nem feküdt az Ítélethozatal alkalmával a törvényszék előtt, azonban az — mint a vizsgálat eredménye mutatta — felesleges is volt. H. József, hogy elmegyengeségben szenvedett, az orvosi vélemény alapján elfogadtatik is, azonban tekintetbe véve a perujitási kérvényhez becsatolt, a pesti hengermalom által kiállított bizonyítványt, mely szerint nevezett, mint bizományosa a hivatkozott hengermalom-társaságnak a benne helyezett bizalomnak megfelelt, hogy mint üzletember tekintélyes vagyonra tett szert, az életben nyilvánult ezen activ munkálkodása aligha oly fokú elmegyengeség mellett bizonyítanának, a mely a beszámítási képességnek nem hogy hiányát, de csak korlátoltságát is mutatná. — Ugyancsak ily bizonyítékot nyújtanak a 6 '/. alattit kiállító egyének, kik H. fózsefnek, mint a ki bizonyára nem elmegyengesége folytán lisztkereskedése mellett vendéglői üzletet is folytatott. — Habár az orvosi vélemény, mint szakvélemény vádlott szellemi képességére nézve mérvadónak el is fogadható, azonban azon indokolása, hogy azon tényt, miszerint vádlott fajtalan bűnös I üzelmeit nyilvános helyen, nyitott boltban űzte — egyik bizonyítékául tekinté vádlott elmegyengeségének, a tényt összevetve egyéb körülményekkel, nem oly feltűnő, hogy abból oly fontos következtetés lenne vonható. Mert kinek tünt volna az fel, hogy vádlott, a ki már az 50 évet felülmulta, ölébe egy 7 — 8, 9 — 10 éves lánykát ültet, belül az elárusító-padon, a honnan nem látszik ki vádlottnak bűnös fajtalankodása és észrevétlenül ereszti le öléből a gyermeket, ha vevője akad. Ezen körülmény inkább a kiszámításra, mint az elmegyengeségre mutat. De eltekintve mindI ezektől, minthogy az orvosok véleménye szerint vádlottnál a fel1 ismerési képesség teljes és az soha meg nem volt zavarva, hogy a kóros nemi ösztönre való hajlam benne nem ellenállhatatlan, ekként a megejtett nyomozat adai nem nyújtanak kellő anyagot arra, hogy ezen perben hozott jogerős Ítéletek indokai eldöntessenek. A budapesti kir. itélö tábla (1888. ápr. 6. 4,206/1888. B. sz.) : Az elsöbiróság Ítéletét megváltoztatja, a kért újrafelvételi eljárásnak helyt ad s az I. bíróságot szabályszerű eljárásra utasítja. Indokok: Ezek az adatok, melyek vádlott cselekményére beszámithatósága tekintetében ugyanannak testi és lelki egészségi és korabeli állapotát illetőleg felhozattak az újítás iránti kérelemben és melyek íámogatást nyernek az orvos-szakértők véleményében az alapperben, bírói mérlegelés tárgyává nem tétettek, tehát ugyanazok az adatok bűnösség, minősítés megállapítása, valamint a büntetés kiszabása tekintetében figyelembe nem jöhettek. Tekintve azonban, hogy a beszámitás alapját képezhető mindemez adatok figyelembe vétele mellett állapítandó meg a bűnvádi gyakorlat szerint ugy a bűnösség, valamint a minősítés és büntetés kiszabása is és hogy egyetlen ily adatnak számba nem vétele már módosíthatja a vádlott ellen meghozott bírói határozatokat, tehát ily adatnak vádlott részéről való érvényesítése ugyancsak jogot ad arra, hogy ügyében újítás utján a még figyelembe nem vett adat, mint új bizonyíték, érdekében felhasználtassák, ily adatnak mérlegelése pedig csakis a bűntettnek újabban való tárgyalása alapján történhetik meg. A m. kir. Curia (1888. június 14-én, 4,320/1888. B. sz.): Tekintve, hogy a szakértő orvosok nem állították, hogy az elitélt • H. Józsefet a vádbeli cselekmény elkövetésére a betegesnemi j ösztön ellenállhatatlanul ragadta volna s szakértői véleményükben csak azt állapították, hogy amaz ösztön az elitéltnél idő előtt bekövetkezett aggsági elmegyengeség egyik részjelensége ; továbbá tekintve, hogy a nevezettnek életkora az alapperben tudva volt és igy tudva volt, milyen befolyást gyakorolhat ez akaratelhatározási képességére és tekintve, hogy e szerint H. József perújitási kérvényében nem hozott fel oly tényeket és bizonyítékokat, melyek büntetlenségét a btk. enyhébb intézkedése alá eső cselekményben való bűnösségét valószínűvé tennék, az előrehaladottabb kornak mint enyhitő körülménynek kért újabbi méltatása pedig a perújításra az ügy állásához képest törvényszerű alapul nem szolgálhat: a kir. itélő tábla végzésének megváltoztatásával az elsöbiróság végzése hagyatik helyben. A hatósághoz beadott interpelláció által elkövetett rágalmazás. k vádhatározatban jogerejüleg megállapított ténykörülményekkel szemben mily állása van az alsóbiróságnak. A m. kir. Curia: rágalmazás vétségével vádolt B. NagyJózsef ellen, a szolnoki kir. törvényszék előtt folyamatba tett s I ugyanott 1886. évi szeptember 30-án 4,936. sz alatt a budapesti kir. itélő tábla által púdig a magánvádló, ugy ennek képviselője, továbbá dr. Weiner Sándor ügygondnok s a kir. ügyész felebbezésére 1887. évi április 5-én 42,190. sz. a. elintézett bűnvádi ügyet panaszos felebbezése folytán, 1888. évi január hó 10. napján tartott nyilvános ülésében vizsgálat alá vévén, következő ítéletet hozott: Az alsóbb bírósági ítéletek megváltoztatásával, vádlott B. Nagy József a btk. 260. § a szerint minősülő rágalmazás vétségében vétkesnek mondatik ki s ezért a btk. 92. §-ának alkalmazásával az 1887. évi VIII. t.-cikkben meghatározott célokra fordítandó s 15 nap alatt végrehajtás terhe