A Jog, 1888 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1888 / 24. szám - Kritikai szemelvények az öröklési jogról szóló törvényjavaslatból. 9. r

204 A JOG. az »isten által adott* pénzen rövid idő alatt túladtak s miután elmondhatták, hogy »omnia mccum porto«, most már nem féltek, ha az a jólelkű brassói pénzváltó a vásárt meg is bánja. Ez röviden és élethűen a történet. De ám most jö a java : »A jólelkű pénzváltó a hat darab aranyrúdat (valóban aranyak) összevagdalva, elvitte egy jóhirnevű aranyműveshez és (elkérte, hogy azokat olvaszsza cgygyé. Az aranyműves élve a gyanúval, az átvett aranyrudakat a tanácshoz vitte. A közigazgatási hatóság a vizsgálatot és kihallgatást részlegesen eszközölvén, az ügyet áttette a kir. törvényszék, mint bünfenyitő hatósághoz, mely a szokott eljárás után a három cigányt a btk. 366. §-a alapján jogtalan elsajátítás vétsége miatt 100—100 frt pénzbüntetésre, a pénzváltót pedig a btk. 370. §-a alapján orgazdaság vétségeért, alkalmazva a btk. 92. §-át, 100 frt pénzbüntetésre ítélte s egyúttal kimondotta a törvényszék azl is, hogy az aranyrudak, melyek műrégészeti értéküktől eltekintve 4,212 frt, irva uégyezerkétszáztizenkét forintot képviselnek, elkoboztatnak. A vizsgálat folyamatba tétele után a három cigány által Irt 40 krért eladott aranyrúd és még mások által újonan talált J drb aranyrúd Háromszékmegyéhez lett beadva. Tehát összesen 12 drb aranyrúdat kaptak a kr—i úton. Kérdés már most 1-ször az, hogy a három cigányt, miután ök tévedésbe, illetve teljes tudatlanságban voltak s miután a tudat hiánya a szándékot szükségképen kizárja, helyesen bűntette-e a törvényszék a btk. 366. §. alapján? Vájjon nem alkalmazható-e a btk. 82. §-a? 2-szor, minő cselekmények eszközlendők arra nézve, hogy a teljes tudatlanságba lévő cigányok a törvény által biztosított jogukat a talált aranyrúdakra nézve érvényesíthessék és végre 3-szor, van-e joguk a cigányoknak a 2 frt 40 krért elárusított ezen aranyaidhoz, mely a megyéhez tétetett le ? Dr. Szász Izsák, ügyvéd S.-Szt.-Györgyön. Irodalom. A magyar büntető törvénykönyv a bűntettekről és vétségekről. (1878. évi V. t.-c.) A kir. Curia gyakorlatából vett 1,000 példával megvilágítva. Kézirat gyanánt. Budapest, 1888. Cserna Vince kir. főügyészi helyettes ezen kézirat gyanánt nyomtatott és ez okból a címlapon névkitétel nélkül közrebocsátott füzetben nem ad mást, mint a törvénykönyv egyes szakaszai mellé kinyomatta azon curiai Ítéleteket (ezeket is csak a belőlük vont elyi megállapodással), melyeket 7y2 éven át gyűjtött. Ily körülmények közt a kritikának nem marad semmi feladata, legfölebb csak az, hogy a Büntetőjog Tárán kívül a többi szaklapokban közlött elvi jelentőségű curiai határozatok csaknem teljesen mellőzve vannak. Pedig ezek száma nem csekélyre rug és igy nem mondható teljesnek a gyűjtemény. Azonban jelen alakjában is jó szolgálatot tesz a gyakorlat emberének e füzet, mely csakis szerzőnél kapható 2 frtnyi árban. A magyar jofrnszegyleti értekezések közül megjelentek : A nemzetközi magánjog haladása. Irta: Dr. Dell' Adami Rezső; továbbá: Az angol büntető eljárás. Irta: Dr. Csorba Ferenc. Franklin-társulat nyomdája. 1888. év. »A bélyeg és illetékek iránti törvények és szabályoknak magyarázott kiadása < című műre hirdet előfizetést Lasitz Pál, min. fogalmazó a kir. pénzügyi közigazgatási bíróságnál. A munkának megrendelési ára portomentesen megküldve, péhlányonkint 2 frt 50 kr. Vegyesek. A curiai tanáeselnökségek felett lebegett vésztjósló felhő szerencsésen elvonult és a kedélyeket annyira izgató változások felett immár napirendre tértek. Hogy meddig tart ezen állapot, ez más kérdés, melyre sem mi, sem maguk az érdekeltek felelni nem tudnak; mert a sértett ambitiók és a kanapépörök minden neme még az ily magas testületben is folyton kisért. Az adott viszonyok közt azonban a status quo-t is javulásnak tekintjük, — a többi az elnökök : Szabó és Daruváry dolga lesz, kik mindketten a kellő tapintattal és erélylyel birnak, hogy jövőre a Curia tekintélyével nem igen megegyeztethetö rázkódások távoltartassanak. A kik a sorok közt olvasni tudnak, azok meg fogják érteni megjegyzéseink súlyát, — és felszólalásunkat a Curia érdekeivel megegyezőnek fogják találni. Előtérbe lép immár az eddig mintatanács niveauján állott és hazánk határain túl is jndikaturájának hirét legkedvezőbb módon megállapító IV. polgári tauács elnökségének betöltése. Ugy hiszszik, hogy mindenki fog velünk egyetérteni, ha ezen tanács régi kiérdemelt hírnevét és prestige-ét jövőre is fentartatni kívánjuk. Ez pedig első sorban a tanácselnölu állás sikeres betöltésétől függ. Nem akarunk ezúttal a személykérdés megvitatásába bocsát kőzni — nehogy felszólalásunk tárgyilagossága befolyásoknak látszassák — de tény, hogy ezen tanács élére csak k i v á 1 ó szak ember való, a ki Daruváry nyomdokain haladva, ezen tanács mintaszerű judikaturáját fentartani és fejleszteni képes legyen, Fzen szempontokat ajánljuk az irányadó körök figyelmébe; a személykérdésre pedig, mely azon oknál fogva vált akuttá, meri a kinevezés azonnal a nyári szünet után be fog következni, jövő számunkban visszatérünk. Addig is Lassel Ágost curiai biró fogja a tanácselnökséget vinni. Magyar ügyvedek országos nyugdíjintézete. Az országos ügyvédgyülés által kiküldött bizottság Hodossy Imre elnöklete alatt vasárnap délelőtt ülést tartott, melynek főtárgyát az a kérdés képezte : miként volna e g y ü g y v é d i nyugdíjintézet létesíthető? Az ülésen jelen voltak az elnöklő Hodossy Imrén kivül Burián János, Haviár Dániel, Bernát Sándor, Stehló Kornél, Kövy Tivadar, Nóvák Sándor, Beck Hugó, Tarnay János és Králik Lajos. Bernát Sándor előterjesztette a nyugdíjalap létesítése tárgyában javaslattétel végett kiküldött albizottság jelentését, mely a külföldi államokban szerzett tapasztalatok alapján a következőkben foglalja össze véleményét: Az ügyvédi nyugdíjintézet létesítése kívánatos ugyan, de egyelőre kivihetetlen. Létesítése csak úgy volna lehetséges, ha minden ügyvéd évenként nagyobb befizetéseket eszközölne, hogy a szükséges alap előteremtessék. Ez pedig lehetetlen. Szükséges tehát a tőkegyűjtés. Fz sikeresen csak úgy lenne elérhető, ha a törvényhozás kimondaná, hogy minden egyes ügyvédi kamara köteles kivetni bizonyos díjat a tagokra, s az, a ki a kivetett díjat be nem fizeti, nem birhat igénynyel a nyugdíjra. A gyűjtésre tehát az ügyvédi kamarák felhivandók lennének. De szükséges társadalmi úton is odahatni, hogy önkéntes adakozások által a nyugdíjalap gyarapittassék A pénzkezeléssel az egyes ügyvédi kimarák bizandók meg, melyek az elért eredményről tartoznak időnként jelentést tenni az ügyvédegyesületnek. Králik Lajos azt óhajtja, hogy e vélemény részletes megokolással terjesztessék az orsz. ügyvédgyűlés elé. Stehló Kornél Králik Lajos dr.-nak a nyugdíjalap tárgyában régebben tett javaslatára hivatkozik, mely egy irányú az albizottság véleményével s igy annak terjedelmes megokolása is elfogadható. A budapesti ügyvédi kamara már elfogadta Králik javaslatát, mely számbeli adatokkal is megvilágítva van. Nóvák Sándor sürgős intézkedéseket tart szükségesnek, mert ha tovább is csak vajúdik a nyugdíjalap kérdése, úgy abból sohasem lesz semmi; mire Králik Lajos utalva Angol-, Francia- és Bajorországban szerzett tapasztalataira, megjegyzi, hogy egy országos ügyvédi nyugdíjintézet létesítéséhez legalább is két millió forint szükséges. Stehló Kornél akkor remél csak teljes sikert, ha a kamarai gyűjtést a törvényhozás kötelezővé teszi. Ajánlatos volna tehát, ha az ügyvédgyülés e tekintetben feliratot intézne a képviselőházhoz. Kövy Tivadar fölveti ama kérdést, vájjon a tervbe vett gyűjtés kamarai, vagy pedig országos nyugdíjintézet létesítését célozza-e S t e h 1 ó Kornél kifejti, hogy egyelőre csak kamarai segélyalap létesítése lehetséges s csak később, ha elegendő pénz gyül össze, lehet szó országos, egységes nyugdíjintézetről. — E kérdésnél hosszabb vita fejlődött ki. Hodossy Imre felszólalása után kimondta a bizottság, hogy a kamarai gyűjtések végcélja az országos nyugdíj- s legtágasabb értelemben vett segélyezési alap létesítése, ám ez csak akkor lesz elérhető, ha a megfelelő alap rendelkezésére fog állani. Felhivandók az összes ügyvédi kamarák, hogy az egyes kamarai tagokra vessenek ki annyi díjat, hogy abból bizonyos összeg a nyugdíjalap részére időnkint levonható legyen. E gyűjtéseknek kötelezővé tételére pedig a törvényhozás kéressék fel. — Hodossy indítványára elhatározták egyúttal, hogy fölkérik az eddigi albizottságot, hogy felhasználva a budapesti ügyvédi kamarának e kérdésben készített munkálatait, bővebben fejtse ki, hogy miért nem lehetséges a mai viszonyok közt az országos nyugdíjalap létesítése. — Az országos ügyvédgyülés határnapjának kitűzésével az elnököt bizták meg, mire az ülés véget ért. Sziineti tanácsok a kir. Curián. Polgári tanács július hóban (július 1-től 28-ig). Elnök: S z a b ó ^ Miklós, a kir. Curia elnöke. Bírák: Puscariu János, Elekes Pál, Kaszay Zsigmond,