A Jog, 1888 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1888 / 23. szám - Nyilvánossága fogalma becsületsértés és rágalmazásnál. 1. r

A JOG 193 elnököt i.s belevon enuneiátiója keretébe, annak ellenében nem akarok fogadatlan prókátor lenni, de megjegyzem, hogy, a mely jogvégzetlen járásbirót viszont én ismerek, az bizony munkában, jogi felfogásban derekasan in e g á 11 j a a sarat. Felszólaló ur cikkével különben nem lehet tisztába jönnünk, mert hol jogvégzetlen, hol jogvégzett s birói vizsgát tett birák fájnak szivének. Nem követhetem tehát cikke eszmemenetét, melvlvel még azt is kisüti, hogy az ügyvéd a biró felett áll, csak constatálom, hogy egyik sem áll a másik felett, hanem mindkettő felett a törvény, melynek alkalmazásában a birói ambitiósabb, ifjabb nemzedéket egyedül SZÍVÓS kötelességérzete fogja vezérelni mindenha. Ez a kötelességérzet a jellemszilárds á g á n alapulván, semmiféle diplomával megszerezni nem lehet. Sporadicus jelenségekből általános következtetést vonni mindig elhibázott dolog. S ha valaki magát erre mégis indíttatva érzi, tisztelem egyéni véleményét, de »h a t á s á t« nem fogom érezni még akkor sem, ha ezt »garral« teszi is esipössé. Minden tárgyilagos megbeszélését annak, hogy az ügyvédi és birói kar nem csupán helylyel-közzel, hanem szerte e hazában előszeretettel ápolja és melengesse az egymásra utaltság érzetét: szívesen üdvözlöm, de — sajnos ! — Nagy Ferenc ügyvéd ur felszólalását olyannak kell tartanom, a mely ezen nagy cél közelebb vitelére éppen nem alkalmas, hanem igenis az ellenkező eredményt szüli és pedig kétségkívül még azoknál is, a kiket a Cicero pro domo beszélés vádja nem illethet és ez az ellenkező eredmény nem más, mint jogosult kérdésessé tétele annak, hogy hát valójában el kell-e törülni a bírói vizsgát? Nyilvánossága fogalma becsületsértés és rágalmazásnál. Itta: VARGHA FERENC, kir. alügyész Békés-Gyulin. / IAzon controvers kérdések közül, melyek az anyagi büntetőjogban a gyakorlat terén előfordulnak: kiváló jelentőséggel bir a »n y i 1 v á n o s s á g« fogalmának meghatározása a btk. 262. ij-ban meghatározott vétségnél. A judikatura erre nézve a legellentétesebb felfogásoknak hódol. Három iráríy észlelhető főkép ; s pedig a nyilvánosság főismérvének tekintetik, vagy: 1. a hely nyilvánossága; vagy 2. több személy jelenléte, vagy végül 3. ugy a hely nyilvánossága, mint a több személy jelenléte megkívántatik ahhoz, hogy a btk. 262. §-ában meghatározott tényálladék megállapítható legyen. Ha nehéz valamely controvers jogi kérdés tisztázása s a fogalomnak minden kételyen felül álló kifejtése, el kell ismernünk, hogy ezen nehézség jelentékenyen fokozódik akkor, ha az analyzálás tárgyát nem jogi-, hanem t é n ykérdés képezi. így áll jelen esetben is a dolog ; a nyilvánosság nem jogi fogalom, ez tisztán ténykérdés s igy ezen ismérvnek szabatos meghatározása alig adható. Nem is a fogalom deíinitiójára törekszem én, hanem ama vezéreszméket igyekszem a törvény szövegéből, annak indokolásából, támaszkodva a joggyakorlatra, felkutatni, melyek a nyilvánosság megállapításánál figyelembe veendők. A nyilvánosság kétféle alakulatban jön elő törvénykönyvünkben ; jelesül vagy közelebb meghatározva a »gyülekezet« fogalmával, vagy isoláltan; ez utóbbi esetben még egy külön vál faját látjuk a nyilvánosságnak, t, i. a cselekménynek nyílt helyen (176. §.) vagy nyilvános helyen (248. §.) való elkövetését. A cselekménynek nyilvánosan való elkövetésén kívül megkívántatik, hogy az gyülekezeten követtcssék el: a 134. §-ban meghatározott felségsértésre való egyenes felhívásnál; az alkotmány, a törvény, a hatóságok, vagy a hatósági közegek elleni izgatás minden esetében (VI. fejezet 171 — 174. §.); s a vallás elleni vétségnél. Nyilvános elkövetést emlit a törvény a szemérem elleni vétségnél (249. §.); míg a 262. §. szerint: »a törvény által alkotott testületek .... ellen, habár nem nyomtatvány által elkövetett nyilvános rágalmazás vagy becsületsértés: egy évig terjedhető fogházzal és kétezer frtig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő*. Látni való a törvény idézett rendelkezéseiből, hogy a fogaj lom kifejezésére különböző grammatikai változatban használtatik | egy és ugyanazon tőszó, s pedig vagy közelebbi meghatározóval | vagy a nélkül (gyülekezet). Már e helyütt kijelentem, hogy a nyilvánosság csak I ott használtatik, a hol a bűncselekmény elkövetése általi veszély ép oly mérvben növekszik, I mint a hogy elterjed a köztudatban a bííncselektalmazó okmányt vett át, mely kinevezési okmány általa ezennel a bíróságnak bemutattatik. Ezen tanú a legnagyobb ellenmondásokba keveredett; ISerryer kérdéseinek egyáltalában nem tudott helyt állani. A hercegnő aláírása a kinevezési okmányon első pillantásra hamisnak ismertetett fel. Altalános megbotránkozás kísérte a tanút, mikor az elbocsáttatott. Ezen tanú kihallgatásával fejeződött be a tárgyalás első napja. Másnap Vilnau állami ügyész, egy őszintén szabadelvű férfiú, a jelenlevők mély hallgatása között elsőnek szólalt fel és a következő beszédet mondotta: <> Esküdt uraim! Mikor magainra vállaltam a küldetést, hogy önök előtt vádat emeljek Franciaország egyik országgyűlési képviselője, a barreau kitűnő tagja, egy magas társadalmi állású férfiú ellen, ki már a kiváló egyénisége által felköltött általános érdeklődés által meg volt védve, kevésbé számoltam képességemmel, mint inkább jogérzetemmcl és a közjó iránti szeretetemmel. A vád Berryert azoknak bűntársává minősiti, a kik a szabadság és a kormány ellen összeesküdtek. Ügybuzgalmam azonban sohasem feledtetheti velem azon magas kötelességeket, melyeket a lelkiismeret és becsület a köztisztviselőre rónak és magasztos kötelességet teljesítek a jelen percben, mikor önök előtt kijelentem, hogy a Berryer ellen támasztott vádat tovább nem támogatom«. E pillanatban általános taps szakította félbe a főügyész szavait. »Semmi taps, uraim« — igy kiáltott fel — »a ki kötelességét teljesiti, nem igényli eztc Berryer rögtön felemelkedett. Hangja, mely addig, mig az elnök kérdéseire válaszolt mindig nyugodt és biztos volt, mély felindulást árult el. »Esküdt uraim« — igy szólott »mióta e vidékre jöttem, más légkörben éreztem magam. A mesterkedések és hazugságok helyett, melyeknek azelőtt Nantesban szüntelen ki voltam téve, c város legelső tisztviselőjében egy loyalis kötelességhü férfiura találtam. Nyugodtnak éreztem magam, kevésbé a részvét ama nyilatkozásai folytán, melyekkel ide érkezésem óta illettek, mint inkább ama igazságérzet és igazságszeretet következtében, melyet e nemes és fenkölt gondolkozású férfiúban tapasztaltam. E tárgyalásnál ismét látok egy köztisztviselőt, a legszigorúbb, de a társadalomra nézve feltétlenül szükséges és nélkülözhetlen hivatalhoz tartozót, ki hivatását egész terjedelmében és teljében fogja fel. Nem érhettem be azzal, és nemcsak az képezte célomat, hogy én itt felmentő Ítéletet nyerjek, nekem teljes igazolás kellett. Talán előnyömre szolgálna e pillanatban az ellenem fentartott vád! talán tanácsos volna, hogy barátaim, kik ide jöttek, hogy érettem szóljanak önöket életem vezérelveivel megismertessék, de engedek és visszavonulok azon magas benyomással szemben, melynek üditő hatása alatt e pillanatban mindannyian állunk. Az önök francia lelkiismerete megértett engem és nem akarom késleltetni a percet, melyben az esküdtek verdiktjükkel szentesíteni fogják ama magasztos mozzanatot, melyj nek jelen tárgyalásánál ép imént tanúi valánk.« Az elnök berekesztette a tárgyalást, melynek lefolyása méltó Berryerhez. »A vita* — szólott az elnök — »be van fejezve, én, esküdt uraim, a tárgyalást összegezni nem fogom, mert nem akarnám felesleges szavak által késleltetni ama határozat hozatalát, melyre Franciaország és az igazság barátai oly hőn várnak. Teljesen lelkiismeretükre bízzuk a feltett kérdésre adandó feleletüket*. Az esküdtek visszavonultak és főnökük pár perc múlva közölte a felmentő határozatot. Elénk acclamatióval üdvözölték Berryert fennt a teremben ugy mint lent az utcán; az egész város pártkülömbség nélkül ünnepelte őt. A royalisták emlékérmeket verettek Berryer arcképével és a következő felírással: »Az ősi jog és nemzeti szabadság védelméért, 1832.« Berryer rögtön elhagyta Franciaországot és régi szándékához képest Svájcban ment egészsége helyreállítása végett.