A Jog, 1888 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1888 / 22. szám - Még egyszer a zálogjog elsőbbségének kérdéséhez

86 ü JOG. A magy. kir. Curia; A másodb. neheztelt Ítélete a perköltség kölcsönös megszüntetésével helybenhagyatik. Indokok: Az ajándékozó hitelezője csak az esetben követelheti a megajándékozottól az ajándékból való kielégítést, ha a hitelező az ajándékozás folytán megrövidíttetik, vagyis ha előle a követelésének kielégítésére szolgálható alap elvonatik. Ezen eset azonban fenn nem forog, mert igaz ugyan, hogy az adósnál foganatba vett végrehajtás alkalmával ingó vagyon nem foglaltatott és igaz az is, hogy az adós ingatlanát már a követelés fennállása után ruházta át gyermekeire, de miután a becsatolt tjkvi kivonatból kitetszik, hogy az adós javára a kérdéses ingatlanra a haszonélvezeti jog be van kebelezve és a per adataiból az is kiderül, hogy a megajándékozott gyerekek egyikének időközben történt halála következtében az ingatlan egyrésze örökség címen ismét az adósra visszaszállt és igy kétségtelen, hogy az adós végrehajtás alá vonható vagyonnal és értékkel bir, felperes keresetének helyt adni nem lehet. (1888. márc. 9-én 7,935/81. P.) Az ítélet hozatala ntíln törvényes határidőben igazolási kérvény adatván be: a mind a mellett foganatosított kielégítési végrehajtás hatályon kívül helyezendő. (1888. márc. 21. 46,431. sz. a.) Kereskedelmi, csőd- és váltóügyekben. Ha az óvást nem maga a váltóbirtokos, hanem annak megbízottja veszi fel, a megbízotti minőségnek az óvásból kí kell tűnnie, mert különben az óvás szabálytalan. A lőcsei kir. törvényszók: Másodreudű alperes W. R. tartozik az eredetiben felmutatott Nagy-Lomniczon 1886. évi május hó 1-én 510 frtról kiállított váltó alapján, mint kibocsátó, felperesnek 510 frt tőkét, annak 1886. évi november 1-étöl járó 6% kamatát, 3 frt 10 kr. óvási, V3% váltódíjat és az ezennel a sommás végzési díjjal együtt összesen 34 frt 54 krban megállapított perköltséget W. S. elsőrendű alperessel egyetemlegesen 3 nap alatt végrehajtás terhe mellett megfizetni. Indokok: Figyelembe nem vétethetett ügygondnoknak azon állítása, mintha az óvás azért, mert az H. M. megkeresésére vétetett fel, a nélkül, hogy konstatáltatott volna, vájjon H. M. saját személyében, vagy meghatalmazottként járt-e el, szabálytalan és gondnokoltja irányában érvénytelen lenne, mert a fizetési visszkereset fentartására a vt. 41. §-a szerint megkívántató formaságok betartattak, mert az óváslevél az idézett törvény 99. §. szerinti kellékeket magában foglalja és mert a törvény nem rendeli, hogy a meghatalmazott ebbeli minőségét az óvást felvevő előtt igazolja, sőt a vt. 101. §. szerint az óvatoló személy a váltóbirtokos felszólítására az óvást felvenni és azt annak, vagy meghatalmazottjának kiadni tartozik. A budapesti kir. ítélőtábla: A kir. Ítélőtábla az elsőbiróság ítéletét megváltoztatja, felperest W. R. alperes ellen érvényesített visszkeresetével elutasítja. Indokok: W. R. a kereseti váltónak kibocsájtója lévén, az ellene érvényesíthető visszkereset fentartása céljából a váltótörvény 41. §-ához képest felperes a váltónak fizetés végetti bemutatását és a. fizetés hiányát kellőleg felvett óvással tartozik igazolni. A keresethez e célból B) alatt mellékelt óvás felperes visszkereseti jogának fentartására alkalmas jogcselekményt azonban nem képez, mert ezen okirat tartalmának bizonyítása szerint a B) alatti óvást H. M. késmárki ügyvéd vétette fel, ezen személy által felvétetett óvás pedig felperes javára nem szolgálhat, mert H. M. a kereseti váltónak jogos birtokosa nem lehetett, miután a W. R. által felperes rendeletére kibocsájtott váltó forgatva nincs, már pedig a váltóadós a vt. 38. §-a szerint csakis a váltó törvényszerű tulajdonosának köteles fizetni, ebből következik az is, hogy a váltónak csak az ilyen birtokosa részére felvett óvás szolgálhat alapul a váltójogok fentartására. Nem jöhet figyelembe felperesnek azon érvelése, hogy a kereseti váltó H. M.-nak, mint ügyvédnek, behajtás és az ennek eszközölhetése végett szükséges jogcselekmények létesitése céljából adatván át, H. M. a B) alatti óvást csak mint felperes váltóbirtokos megbízottja vétette fel, mert H. M. megbízotti minőségének, t. i., hogy az óvás felvétele körül csak mint megbízott és különösen, hogy mint felperes megbízottja járt el, magából az óvásból kell kitűnni, ezen fontos körülményt illetőleg azonban a kérdéses óvás mitsem tartalmaz. A magy. kir. Curia: A kir. ítélőtáblának ítélete indokainál fogva helybenhagyatik. (1888. márc. 13-án 171/88. v.) A kt. 355. §-ának nem tulajdonitható azon hatály, hogy azon esetben, ha a fél az ezen §-ban előszabott nyilatkozat tételében késedelmes volna, az által az ötet különben megillető kárkövetelési jogától feltétlenül és véglegesen elesne, hanem az ily késedelemnek a szerződést szegő féllel szemben csak azon következmény tulajdonítható, hogy a szerződés teljesítésében késedelmes fél jogosítva van az utólagos teljesítést mindaddig, míg ellenfelének kártérítési követeléséről tudomást nem nyer, megajánlani s azt eszközölni, a kártérítést követelő fél pedig azt kártérítés helyett elfogadni köteles. A veszprémi kir. járásbíróság-: Alperes kereskedő cég tartozik a keresetbeli 33 frt 65 kr. tőkét, ennek 1887. 6-tól járó 6o/0 kamatait, valamint 22 frt 50 kr. perköltséget felperesnek 8 nap alatt különbeni végrehajtás terhe mellett megfizetni. Indokok: Alperes beismerte, hogy nála felperes a keresetnél mellékelt A) alattiban foglalt és 168 forint 28 krajczár értékre rugó rövid árúkat 1886. évi ápril hó 24-én és pedig azon év szept. 15-ének, mint szállítási határidőnek kikötése mellett, megrendelte. Beismerte a kereset tartalmához képest továbbá azt, hogy a megrendelt árúkat felperesnek el nem küldötte, illetve ebbeli mulasztását védekezése szerint elnézésből követte el: következésképen, mint eladó, alperes a maga részéről a szerződést nem teljesítette. Tekintve, hogy a kt. 355. §-a jelen esetben felperest feljogosítja a szerződés nem teljesítéséből származott kárát és illetve elmaradt nyereségének megtérítését a kt. 262. §-a alapján követelhetni és pedig alperesnek a szerződés teljesitésrei felhívás mellőzésével; tekintve, hogy alperes per során tagadta azt, miszerint felperesnek a kereseti árúk elmaradásából folyólag 20°/0 haszna lett volna, miglen ezen tagadás ellenében felperes részről bizonyitékképen a kereseti követelés mennyisége iránti jogosultság beigazolásául felhívott és ugy alperesi részről, valamint a Bíróság részéről kirendelt G. I., F. I., S. I. rövidárú-kereskedők egybehangzó és eskü alatt nyújtott szakértői véleményük által megfelelően indokolva teljes bizonyerejűnek igazoltnak kellett elfogadni a kereseti összeg követelési jogosultságát, alperes a kereseti tőke és kérelem szerint a kereset beadásától járó kamatai megfizetésében felperes részére marasztalandó volt. A budapesti kir. Ítélőtábla: A kir. ítélőtábla felperest keresetével elutasítja s kötelezi, miszerint alperesnek 8 nap alatt, végrehajtás terhe mellett, ll frt 50 kr. perbeli s 16 frt 60 kr. felebbezési költséget fizessen. Indokok: A peres felek közti vita lényeges pontját képezte az, vájjon a kereseti jogügylet a keresk. törv. 355. §-a alá vonható-e vagy sem. Tekintettel arra, hogy a kt. 355. §-a szerinti határozott határnapra vagy határidőre szóló ügyletnek csak az tekinthető, melynél a kijelölt határnap vagy határidő a szerződésnek olyannyira lényeges feltétele, hogy az a szolgáltatásnak egyenesen kikötött s mellőzhetetlen minőségét képezze ; tekintettel arra, hogy az A) és C) alatti megrendelési jegyzékeknek ama kifejezése: »Zeit der Absendung 15. Sept. l886« még nem vehető oly megállapodásnak, mely a későbbi teljesítést feltétlenül kizárná s az ügylet tárgyának természetéből sem vonható oly következtetés, mintha felperes a megrendelt fehérneműt, ha azt alperes egynéhány nappal később szállította volna, már többé nem értékesíthette, vagy annak már hasznát nem vehette volna ; tekintve, hogy a kihallgatott szakértőnek nyilatkozatából is kiderül, hogy a megrendelt fehérnemű az egész őszi idény alatt kelendő, e peres felek közti szerződés nem a kt. 355., hanem 352., 354. §§-ainak határozmányai alá vonandó. Minthogy pedig ezek szerint felperes nem volt felmentve, mint azt vitatta, a kötelezettség alól, hogy alperest a keresk-t. 354. § a értelmében értesítse, miszerint a szerződéstől elállva, kártérítést akar követelni; nem volt felmentve, hogy alperesnek esetleges kérésére utólagos teljesítési határidőt engedjen, — a törvény kívánta kellő értesítés hiánya miatt, felperes kártérítési igényét elvesztette. A magyar kir. Curia : A másodbiróságnak fentebbi számú és keletű Ítélete megváltoztatik s az e.-b. Ítélete hagyatik helyben. Indokok: Mint a másodb. Ítéletének indokolásában helyesen kifejtette, a kereset alapjául szolgált ügylet nem képez ugyan a kt. 355. §. szabálya alá eső záros határitlőre szóló ügyletet, következőleg az a kt. 354. §. alapján bírálandó meg. A fen-