A Jog, 1888 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1888 / 21. szám - Az elidegenítési és terhelési tilalom. Tizenkettedik közlemény

178 lyesebben: »átváltoztatik«. Minthogy pedig két paralcll irányú, de egymással collidáló disposició esetében, mindenkor sokkal megközelitöbben valósul meg a disponáló akarata akkor, ha az alárendelt hatályú disposiciónak elejtése mellett, a fontosb hatályú foganatosittatik, mint megfordítva: ugyanazért a jelen esetben is inkább esetleges fogházbüntetés átváltoztatására hozandó meg az ítélet, semhogy a legfelsőbb kegyelemnek nem csupán vélelmezhető intenciója, hanem határozott fel tétlenséggel formulázott legfontosb rendelete ellenére, elitélt a m in d e n büntetés aluli kibujhatás esélyének jogtalan előnyében részesüljön. Hitem szerint tehát a kegyelemnek legfőbb intenciója épen akkor lenne illuzoriussá téve, ha elitélt minden néven nevezendő büntetés alúl felszabadulna és egyáltalán nem tenné azt illuzoriussá azon (a maga idején evidenter számba sem vett eset beállta folytán kivihetetlennek bizonyult) c o r r d i n á 11 célzatnak megsértése, hogy elitélt fogházbüntetéssel lehetőleg ne sujtassék. Az átváltoztatás mellett harcol azon indok is, hogy annak elrendelése esetéhen a kérdés, a netán elégedetlen elítélt iniciativája folytán, újból vissza kerülhet a kegyelmi fórumhoz, a mely, alkotmányjogi szemponthói, egyedül és kizáróan lehet jogosult saját határozatainak és intencióinak magyarázására ; míg ellenben az Ítéletben természetesen megnyugvó elitélttel szemben, nincs formai mód arra, hogy a kérdés a kegyelmi fórum magyarázata alá kerüljön, tehát oly hatóságok állal döntetnék el végérvényesen, melyeknek a kegyelmi kérvények végérvényes interpraetaciójában, józan alkotmányjogi szempontból, hatáskörük absolute nem is lehet. Az átváltoztatás mellőztével esetleg irreparabiliter lehetlenittetnók a legmagasabb kegyelem vitás akaratának foganatosítása, míg annak elrendelése esetében legfeljebb csak egy önmaga által büntetésre méltónak beismert bűnös, felettébb kérdéses jogainak sérelmével hozatnék — az egyedül illetékes fórum által mindenkor reparálható és nem végérvényes — határozat. Tehát sokkal súlyosabb j o g s é r e 1 m i konsekvenciája lehetne az átváltoztatás mellőzésének, mint elrendelésének. Végül fontos indoknak tartom azon, véleményem szerint, kétségtelen köz- és magánjogelvi szempontot is, hogy épen a legfőbb kegyelem intenciójáról nem tehető fel egy tényleg fennálló imperativ törvénynek bírói figyelmen kivül hagyása mindaddig, mig maga a kegyelmi fórum világos enunciacióval nem fejezi ki abbeli határozott akaratát, hogy a törvény rendelete kivételesen mellőztessék. Már pedig a közlött kegyelmi határozatban egyáltalán semmi, annál kevésbé világos és határozott parancs nem foglaltatik azon döntő kérdésre nézve, hogy a feltétlenül elszenvedendőnek rendelt pénzbüntetés végrehajthatlansága esetében kivételesen mellőztessék-e a törvénynek azon világos intézkedése, mely szerint ily esetben a fogságbüntetésre leendő átváltoztatás feltétlenül elrendelendő. Egyébiránt szerény nézetem szerint már a kegyelmi kérvényt felterjesztő véleményes miniszteri jelentés alapjában hézagos és hiányos lett volna akkor, ha abban a most vita alá került kérdésekre nézve már eleve nem lett volna felhiva a legfelsőbbkegyelem figyelme, ami ugy látszik, hogy nem történt meg.Feltétleuül tévesen,sőt törvényellenesen intézkedett volna pedig a miniszter azon esetben, ha a leérkezett, pótló magyarázat nélkül végrehajthatlan és határozatlan kegyelmi intézkedést, újabb Ítélethozatal végett, netán kiadta volna a járásbíróságnak (7), a helyett, hogy azt nyomban újra felterjesztette volna azon világos kérelemmel, hogy a pénzbüntetés számszerű mérvének és a büntetés esetleges átváltoztatásának törvényszerű kérdéseiben, mint a jogerős ítélettel szemben erre egyedül jogosult fórum, pótlagos utasítási al intézkedni kegyeskedjék. Szerintem bíróságaink és ügyészségcink részéről mint törvénybe ütköző egyszerűen nem respektálandó lenne az igazságügyminiszternek egy olyan netáni utasítása, mely újabb birói határozat hozatalára utasítja a bíróságot, valamely jogérvényes Ítélettel egy izben már eldöntött ügyben, a nélkül, hogy a jogerős ítélet kifejezetten akár hatályon kivül helyezve, akár megsemmisítve lenne és a nélkül, hogy a legfelsőbb kegyeleni újabb ítélethozatalt rendelne el. Dr. Karácsonyi Jcno, budapesti ügyvéd. Sérelme k.* Biró és ügyvéd. (Kép a nyitrai kir. járásbíróság életéből.) Cikknek is beillenék, mert országszerte bajt képez és orvoslást igényel, de minthogy alapjául konkrét eset szolgál, melynek valódiságáért a felelősség engemet terhel : hát csak tessék bízvást a »sérelmek» rovatába sorolni, ott is megteheti a szolgálatot. Jókainak valamelyik müvében olvastam, hogy mikor a tatár kis lovára akar ülni és lábát felemeli, felkiált, hogy: »scgits Istene, mikor aztán a lábával nagyon is nagyot lódit és a ló másik oldalára esik, azt mondja, hogy »de ne ilyen nagyon*. A jogkereső közönség panaszkodott a régi táblabíró szellemű bírákra és felkiáltott, hogy >segits Isten«, most pedig már azt kezdi mondogatni, hogy »de ne ilyen nagyon«. Hogy azonban mondókámnak nagy feneket ne kerítsek, hát mindjárt elmondom az esetet: Sch. és t. 188i;. évi október 26-i kán birói letétbe helyezett L. és t részére 5,<)0l) frt névértékű papírokat és az itteni kir. járásbíróság azokat 8,152/1886. számú végzésével birói letétül elfogadta és a kir. adóhivatalba beutalta. Erre én, I.. és t. képviseletében a követelés biztosítása tekintetében megnyugtatva lévén, megindítottam az itteni kir. törvényszék előtt a rendes keresetet. Most másfél év után, hogy a periári eljárás befejeztetett és az ügy ítélet alá terjesztetett, kapja magát az alperesi képviselő és az én, valamint ügyfelem tudta és beleegyezése nélkül, egyoldalúlag bead egy kiutalványozási kérvényt — és mit méltóztatnak gondolni, hogy az előadó Palásti Vilmos kir. aljárásbiró ur talán visszautasította ezen egyoldalú kérvényt? Nem bizonyj hauein 3,586/1888. számú végzésével minden teketória nélkül, egyszerűen kiutalványozta alperesnek az 5,u00 frtot és utasította a kir. adóhivatalt, hogy ezen letétet a kiutalványoz ó végzés jogérvényességének bevárása nélkül adja ki alperesek képviselőjének. Es Palásti Vilmos ur fiatal biró, alig fél éve neveztetett ki albirónak. En nyomban előterjesztést adtam be, hogy a bíróság függeszsze fel a letét kiadására vonatkozó rendeletet és rendelje el a felek meghallgattatását. Erre aztán következett csak a hadd el hadd, ne mulass. A járásbiró ur ugyanis az ügy sürgős természeténél fogva soron kivüli elintézés végett rögtön beosztotta az előterjesztést és én bementem Palásti úrhoz, hogy az előterjesztés elintézésére felkérjem, mert az ilyen szívességek Palásti urnái is, más bírónál is napirenden vannak nálunk, de miután a Palásti ur egy, bár csekély, igényperben eszközölte a tanuhallgatást, megállottam és várakoztam, mig a biró ur rá fog érni velem szóba állani. Kis vártatva csakugyan megkérdezte tőlem, hogy mit kívánok, mire a szokott udvarias hangon terjesztettem elő kérésemet. A biró ur erre azt mondta, hogy láthatom, miszerint most el van foglalva, hanem később eljöhetek, mire én minden megjegyzés nélkül eltávoztam ssobájából. Később ismét visszatértem, ekkor már vége volt a tanúkihallgatásnak, az ügyfelek közül senki sem volt jelen, csupán egy helybeli ügyvéd és ügyvédjelölt tárgyaltak egymás közt külön asztalnál irásbelileg valamely ügyet, a biró ur pedig tétlenül ült asztalánál. Bejövén, azt kérdezte tőlem, hogy: »mit akar ?« Erre következő párbeszéd fejlődött ki közöttünk: É n (udvariasan) : A már sürgetett előterjesztés elintézését jöttem kérni. (): Az előterjesztést nem intézem el, mert más dolgaim vannak. (Kiabálva): Talán azt hiszi, hogy én Önnek alárendeltje vagyok és Ön velem tetszése szerint parancsolhat ? En: ()n nekem nem alárendeltein, de én sem vagyok < >nnek alárendelve, mert az ügyvéd minden irányban független ember és azért ne tessék velem kiabálni. A mi ezután következett azt e helyütt csak elbeszélő alakban mondom el. A biró ur izgatottan felugrott székéről és egy sértő kifejezést használt, mit én, szó szerint a biró ur sértő kifejezését használva, viszonoztam és nehogy a dolog még jobban elmérgesedjék, eltávoztam. Midőn már az ajtót kinyitottam, a biró ur_ utánam ugrott és szó szerint a következőket kiáltotta utánam : »Ö Felsége a király nevében, én Ont 100 frt pénzbirságra Ítélem, a jegyzőkönyvet azután fogom felvenni«. Miután a biró ur ezzel törököt fogott, nolens-volens jegyzőkönyvet kellett fölvenni. Ezen jegyzőkönyvbe aztán mindent belefoglalt, csak azt nem, a mit az elejétől végig jelen volt tanuk igazolni fognak és a »végzésí« is Írásba foglalta, mely szerint az 1887 : XXVIII. t.-c. 2. §. b) pontja alapján itélt el. Én ezen különös »végzés« ellen óvatosságból már is beadtam felfolyamodásomat, melyből csak a következőket kívánom idézni : * Ezen rovatban, programmunkhoz hiven, teljes készséggel téri nyitunk a jogos és tárgyilagosan előadott panaszoknak. Felelősséget az ezen rovat alatt közlötlekért nem vállalunk. A közlő nevét ki nem teszszük, ha kívántatik. Velünk azonban az mindig tudatandó. A szerifsz/ösé^.