A Jog, 1888 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1888 / 19. szám - A telekkönyi rendt. 71. és az 1881. évi LX. t.-cz 182. §-a - A csődtörvény alaki hiányai. negyedik közlemény

il JOG 159 változtat, ha az örökhagyó e tárgyat életében akár tízszer is eladta, meg visszavette, vagy cl- és visszacserélte. E §-ban tehát csak azt kellene megmondani, hogy ha ama tárgy a hagyatékban csak részben van meg, az intézkedés e meglevő részre bir csak érvénynyel. Tessék csak egy keltezéssel el nem látott végrendeletet képzelni és annak elhatározását megkísérlem, hogy az az intézkedés mikor nyerte vissza hatályát, vagy egyáltalán elvesztette-e valaha. Hiszen mindez a csere-bere a végrendelet kelte előtt is történhetett. Altalán véve nem tartom helyesnek, hogy a végrendeletnek az örökhagyó halála előtt bármi, csak még mellékhatás is tulajdonittassék. y A telekkönyvi rendt. 71. és az 1881. évi LX. t.-cz. 182. §-a. Irta: Dr. ÜROSDY LAJOS, nagytapolcsányi kii. aljárásbiró. Dr. I m 1 in g Konrád kir. táblai biró egyik szaklapban azon kérdést fejtegeti, vájjon az árverésnek jogerőre emelkedése után az 1881. évi LX. t.-cz. 182. §-a rendelkezésének teljesen eleget nem tevő áiverési vevő ellen a ráütött ingatlanra vonatkozólag kieszközölhető-e dologi, nevezetesen zálogjogok bejegyzése? A jeles szerző e kérdésre határozott »nem«-mel válaszol s nincs kétség, hogy a tlkvi rendelet 71. §-a értelmében a feltett kérdésre más felelet meg sem adható. Mindazonáltal az eset — sajátszerűségénél fogva — érdemes reá, hogy a végrehajtási eljárás megjelölt stádiumában jelentkező tulajdoni jogviszonyok megállapításával, de lege ferenda is — vonatkozással államjogunk szerinti bármely jogforrásra — megfigyelés tárgyává tétessék. Nem kétséges, hogy az árverésnek jogerőre emelkedése esetében az árverés foganatosításának feljegyzése után a régi tulajdonos ellen érvényes dologi jog-bejegyzés többé nem eszközölhető, a mivel implicite a bejegyezve levő tulajdonjog megszűntnek mondatik ki. i Kimerítően ir erről Z 1 i n s z k y Magy. Magánjoga 239. lapján.) Következetesen igy döntött e kérdésben a kir. Curia. Kit illet meg tehát az elárverezett ingatlan tulajdonjoga ? A végrehajtást szenvedőé már nem, az árverési vevőé még nem teljesen. Az árverési vevőnél meg van a jogcím s rendszerint a birtok, a mennyiben az árverési feltételek ellenkezőt nem tartalmaznak, de hiányzik a szerzési mód, a sajátlagos nyilvánkönyvi traditió, be nem következvén még azon tény, amely a dologi jog megszerzését gyakorlatilag megvalósítja. Annak dacára a vevőnek az ingatlanra már ekkor virtuális joga van, mert létezik oly vagyoni jogosítvány, a mely az árverésnek jogerőre emelkedése napjától a birtoklás által, érvényesíttetik is s ekkép a telekkönyvi sanctión kívül a teljes tulajdonjoghoz egyéb nem hiányzik. »Hazai jogunk a virtuális jogosítványokat is a jogosultak vagyonához számítja, melyek felett szerződéseket kötni lehet« — írja •>Magyar Magánjog«-ában mindnyájunk közös tanítója dr. Wenzel Gusztáv. Ezen itt foglalt elv annál is inkább áll esetünkben, mivel — a mint már emiitettem — az árverési vevő jogosítványa az árverésLek jogerőre emelkedése napjától az 1881. évi LX. t.-cz 180. §-a értelmében egyúttal valóságos birtoklásban nyilvánul. Ily körülmények" közt nem felel meg a társadalmi rendnek, nem a közgazdasági érdekeknek, hogy egy bizonyos ingatlan hosszabb időn keresztül a jogi forgalomból kivétessék, holt kéz birtokává declaráltassék. Minthogy pedig ezen állapot — a mint ezt dr. Imling Konrád ur rajzolja — évek során is eltarthat? kérdem, nem-e elsőrendű igazságszolgáltatási szükséglet, hogy ezen hiányon akár a törvényhozás, akár a judicatura révén segítve legyen? Ily jogbizonytalanságot kívánt megszüntetni a tlkvi rend. 74. §-a s valójában az ezen g-ban megjelölt eset s a mi esetünk közt lényeges különbség fenn nem forog. A hagyatékot az elárverezett ingatlan, az örököst az árverési vevő helyettesíti, a successió jogcíme amott az örökösödés, emitt a ráütés, addictió. Mondhatjuk, hogy az eset ugyanaz, csak más a neve. Elfogadott elv egyrészt, hogy a közönséges törvény-interpretatiónál a szabály alól alkotott kivétel szorosan magyarázandó, más szóval: a kivételes intézkedés egyéb esetekre nem alkalmazható, de másrészt a judicatura — értvén ezalatt a felső bírósági gyakorlatot — mint hazai jogunk egyik főforrása, ezen közjogi jelentőségénél fogva ugyanazon elvek alapján, melyek a tlkvi rend. 74. g-ának megállapítására vezettek, annak tekintetbe vételével, hogy a tlkvi rend. 74. §-ában megjelölt successor jogi állása az árverési vevőével azonos, — nézetem szerint — a jogbizonytalanság elhárítása s a vagyon forgalmának, értékesítésének lehetővé tétele céljából — törvény és ennek hatályával biró rendelet hiányában is — kimondhatja: hogy az árverési vevő ellen az árverés foganatosításának feljegyzése után a vevő tulajdonjogának bekeblezésétöl függő joghatálylyal az elárverezett ingatlanra további dologi jogok szerezhetők s telek könyvileg biztosithatók! S hogy ennek igy kellene lennie, abban, azt hiszem, mindnyájan egyetértünk. Ehhez hasonszerü intézkedés foglaltatik különben már az 1869. évi április 8-án 2,579. sz. a. kelt sokszor idézett átalakítási rendelet 7. §-ában is, a hol valójában a tlkvi rend. 71. §-a ellenére oly tagositott ingatlanokra jegyeztetik fel a tulajdonjog, melyeknek tulajdonosa telekkönyvileg még kitüntetve nincsen. A tulajdoni jog kérdése telekkönyvön kívül biráltatik meg s a mi itt a földkönyv hit. kivonata, az amott a jogerőre emelkedett árverési jegyzőkönyv és az ennek alapján kiszolgáltatott vételi bizonyítvány. Végül megjegyzem, hogy az 1881. évi LX. t.-c. 182. §-ának amaz intézkedése, hogy a tulajdonjognak a vevő javára való bekeblezésével az összes tehertételek és feljegyzések törlendők, a feltett kérdés igenleges eldöntését nem altér álja, mivel a tehertételek és feljegyzések alatt — a dolog természeténél fogva — csakis a korábbi tulajdonos ellen áz árverés foganatosításának feljegyzése időpontjáig szerzett tkvi jogok érthetők. y{A. csődtörvény alaki hiányai. Irta: ONACIU SÁNDOR, kir. törvényszéki biró Brassóban.* (Negyedik közlemény.) A törvény 110. §-ában foglalt anyagi intézkedés, egybevetve a 155. §. rendelkezésével, jelentőség nélküli és a gyakorlatban nincs hatálya. Ezen szakasz utolsó bekezdésének értelme az, hogy a csődbiztos a neki 8 nap alatt beadott választmány ülésérőli jegyzőkönyvet — ha a hozott határozatot nem tartja törvényesnek — a csődbíróságnak bemutatja a végből, hogy ez a törvénytelen határozatot változtassa meg. Ha nem ez a célja a bemutatásnak, akkor miért vétetett fel ezen rendelkezés ? Elfogadva, hogy a cél az, hogy a csődválasztmány a csődbíróság által hathatósan ellenőrizhető legyen, úgy a hivatott törvényszakasz rendelkezése által az nem éretik el. Nem pedig azért, mivel a 155. §. határozott rendelkezése ezt illusoriussá teszi. A 155. §. szerint a tömeggondnok a választmányi határozatokat, — a mennyiben azok érvényességéhez a csődbíróság előleges jóváhagyása nem szükséges (160. §.) — azonnal foganatosítani tartozik. És ha a csődbiztosnak nincs megadva a veto-jog, akkor a 110. §. utótétele elmaradhatott volna, vagy a 155. §-t olykép kellett volna szerkeszteni, hogy csakis a csődbiztos hozzájárulásával foganatosítható azonnal a választmányi határozat. A 110. §. gyakorlati hatálytalansága kitűnik a következő concret esetből: Egy folyamatban levő csődügyben a csődválasztmány határozata alapján a csődtömeghez tartozó árúraktár eladatott versenyajánlat folytán, olykép, hogy a választmány fentartotta magának a jogot, miszerint az ajánlók közül az ajánlatok felbontása után 24 óra alatt joga legyen azt kiválasztani vevőül, a kit ő legjobb vevőnek talál. Választottak is egyet, de nem azt, a ki legtöbbet in-ért. A választmányi határozatot jegyzőkönyvbe foglalták és a tömeggondnok az árúraktárt a vevőnek átadta, ez átvette és azonnal kiárúsitani kezdte, úgy hogy néhány nap alatt túladott rajta. A csödbiztos épen a 8. napon megkapja a csődválasztmányi jegyzőkönyvet, annak figyelmes átolvasása után bemutatja a csődbíróságnak azon jelentéssel s illetve kéréssel, hogy ez a csőd-" választmány határozatát változtassa meg és utasítsa más határozathozatalra ; mert az által, hogy az árúraktárt nem a leo-többet ajánlott versenyzőnek adta el, a csődtömeget megkárosította és * Előbbi közlemények a »Jog« 9.. 13. és 15, számaiban