A Jog, 1888 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1888 / 18. szám - A katonai büntetőjog reformja

Hetedik évfolyam. 18. szám. Budapest, 1888. április 29. Szerkesztőség: V. sas - utca 14. szám. Kiadóhivatal: V. sas-utca 14. szám. Kéziratokvissza nem adatnak. Megrendelések, felszólalások a kiadóhivatalhoz intézendök A JOG (ezelőtt MAGYAR ÜGYVÉDI KÖZLÖNY.) U IGAZSÁGÜGY ÉRDEKEINEK KÉPVISELETÉRE, A MAGYAR ÜGYVÉDI, Bit, ÜGYÉSZI ÉS KÖZJEGYZŐI K Számos kiváló szakférfiú közreműködése mellett szerkesztik és kiadják Dr. RÉVAI LAJOS. — Dr. STILLER MOR. ügyvédek. Felelős szerkesztő: Dr. STILLER MÓR. Megjelen minden vasárnap. Előfizetési árak: helyben vagy vidékre bérmentve küldve : egész évre . . 6 írt — kr. fél » . . 8 » — > negyed » . . 1 » 50 » Az előfizetési pénzek bérmentesen legcélszerűbben postautalványnyal küldendők. TARTALOM : A katonai büntetőjog reformja. — A mi iránt a végrehajtási törvény semmi intézkedést nem tartalmaz. Irta : dr. H a j ó s Emil, ügyvéd Margittán. — A vevőnek az árúminöség hiányolásából keletkező jogigényei és azok érvényesítési módjáról. Irta: dr. Dobai Győző, budapesti ügyvéd. — A perfeljegyzésről. Irta : B ö 1 ö n i László, bánffy-hunyadi ügyvéd. — Egy nü hajának eltulajdonitási célzattal történt levágása minő büntetendő cselekményt állapit meg ? Irta : dr. R á t h Zoltán, Győrött. — Ausztria és külföld. (A Zanardelli-féle olasz büntető törvényjavaslat büntetési rendszere. Irta : Vargha Ferenc, kir. alügyész BékésGyulán.) — Nyilt kérdések és feleletek (Hogyan lehet az árverésen vett ingatlan birtokába jutni ? Irta . D e u t s c h Zsigmond ügyvéd O-Kanizsán.)— Sérelmek (Kolozsvári dolgok. Irta : X. Y. kolozsvári ügyvéd.) — Irodalom. (A bünkisérlet tana. Irta : dr. B a u m g a r t e n I.) — Vegyesek. — Curiai és táblai értesítések. — Hirdetések. MKLLÉKLET : Jogesetek tára. Felsöbiróiági határozatok és döntvények. Kivonat a ^Budapesti Közlöny«-böl. (Csődök. — Pályázatok.) A ,.>To(f Törvénytára" 1888. évfolyamának t. elő* zetői jelen számunkhoz mellékelve veszik a folyó éui töruényeh 1. és 2. ívét. A folyó évi törvényekre és igazságügyministeri rendele= iekre még mindig elfogadzink előfizetéseket. Előfizetési ár 2 frt. y^A katonai büntetőjog reformja.* Ausztria-Magyarországban már hosszú évek óta van tervbe véve a katonai büntetőtörvényhozásnak teljes átalakítása és az ez iránt már régebben kidolgozott tervezet azonnal a birodalom két parlamentje elé lesz terjesztve, mihelyt a magyar igazságügyér azt saját hatáskörébe tartozó véleményezésével ellátta. Indokoltnak találjuk ez okból a közvéleményt e tárgy iránt alaposan tájékoztatni, hogy az magának a kérdéses tervezet előnyei vagy hátrányairól helyes véleményt alkothasson. Magát a tervezetet titokban tartja ugyan még a közös hadügyminisztérium, eszmemenetét azonban visszatükrözteti egy a mult é.ben megjelent röpirat, mely egész tartalmánál, valamint öntudatos fellépésénél fogva a kormány programmjának tekintendő. Behatóbban kell tehát foglalkoznunk ezen röpirattal, mely ha nem is hivatalos jellegű, mégis hivatalos körökből származik. Hogy azonban tárgyunk iránt nemcsak a szakember, de a laikus érdeklődését is keltsük, fejtegetésünket megelőzőleg előrebocsátjuk az osztrák-magyar hadseregben divó jogállapotok fejlődésének rövid történetét, valamint a német és olasz hadsereg büntetőtörvény-hozásának dióhéjba szoritott ismertetését. Az európai államok majdnem mindegyike elfogadta az általános hadkötelezettség elvét; a hadseregben tehát az egész nép van képviselve. Nem létezik ez okból rend- vagy társadalmi osztály, mely a hadászat iránt élénken nem érdeklődnék és első sorban nem érdeklődnék azon törvényes intézkedések iránt, melyek alapján a hadseregben az igazság szolgáltatva lesz. Mert ugya hadseregek, mintáz államok alapját képezi az igazság. * Olvasóink figyelmét felhívjuk ezen, egy kiváló katonai szakíró tollából származó cikksorozatra. A szerkesztőség. i. A katonai igazságszolgáltatás Ausztria-Magyarországban. Kezdetben vala a bot, az ütlegrendszer. Nem a legénység fejében lőn a katonai szellem ébresztve, hanem azon sokkal érzékenyebb testrészen, hol egykor ékes fonatokban legszebb férfi dísz gyanánt a »czopf« lelógott. 100 ütlegre fokozódhatott ezen büntetés birói Ítélet alapján, de a század parancsnokának már fegyelmi uton is jogában állott a közlegényre íziben, frissiben jó 25-öt rávágatni, mely kitüntető munkára rendesen a század legmarkosabb káplárja lön kiszemelve. Az ütlegek számának hitelesítése, valamint a mogyorópálcák beszerzése a profosz teendői közé tartozott, kinek a sorvesszözés (»Gassenlaufen«) alkalmával — 10 izbeni futás, kétszer váltott vesszővel felfegyverzett 300 I közlegényből álló soron keresztül — a szükséges nyirfavesszőket is kellett beszereznie. Ha a delinquens a végrehajtás alkalmával [ makrancoskodott, nyomban padra köttetett és a 300 közlegény mindegyikének, mellette elhaladva, karjának teljes erejével kellett egyet ütnie meztelen hátára. Vértől elborítva és szétmarcangolt háttal szállították a bűnöst a kórházba; ha életben is maradt, örökké fenmaradt neki az emléklap a saját hátán. Tulajdonképeni büntetőtörvény akkor még nem létezett. Az 1808. évi hadi cikkelyek (»Kriegsartikel«) a »katonaság törvénykönyvét« képezték. Ezekben azonban csak nagyon tökéletlen fogalom meghatározásai foglaltattak az egyes bűntetteknek és teljesen arbitrarius jellegű büntetések. A mennyiben t. i. a halálbüntetés nem volt előírva, katonai büntetéseknél a »golyó«, közönséges büntetéseknél a »kötél« általi halál volt előírva. Csak 1855. január 15-én lett egy rendes katonai büntetőtörvénykönyv közzétéve, melybe ugy a közönséges, mint a katonai és az állam hadereje elleni büntettek: jogtalan toborzás, kémkedés és az ellenséggel való egyetértés lettek felvéve. A botbüntetés fenn lett tartva, részben a szabadságvesztés büntetésének súlyosbításául, részben annak egyenértékéül. A sorvesszözés teljesen kiküszöböltetett ugyan és az ütlegek száma is lejebb szállíttatott — bűntetteknél 30, vétségeknél 20 ütlegre — de a testi fenyíték büntetése, ^tekintettel a szolgálat érdekeire«, még altisztek ellenében is alkalmazásban maradt, kik egyúttal itéjetileg degrádálással is sújtattak. Még később is, midőn a hadsei égben már humánusabb elvek érvényesültek, domináló elem gyanánt érintetlen maradt a bot hatalma. Az újonc némi védpaizszsal lépett ugyan az ezredbe, a mennyiben az első törvényáthágás után testi épsége még veszélyben nem forgott, azonban óvszere csak addig tartott, míg ismételve rá nem bizonyultak becstelenitő cselekmények, mely esetben a testi fenyíték alóli mentessége veszendőbe ment. Csak 1868. december 11-én lett a testi fenyíték végleg megszüntetve, ugy a bíróság elé tartozó mint a fegyelmi büntettek és vétségek tekintetében. Mélyen sajnálták ugyan sokan ezen annyi időn át kipróbált segédeszköz megszüntetését; mert a szabadságvesztés büntetésének kizárólagos alkalmazása által az elitéltet a szolgálat alól túlságosan elvontnak vélték, de még azért is, mert a fölebbvaló tekintélyét a közlegény szemében most már okvetlenül csorbitottnak hitték. A szolgálat érdeke meg lett azóta óva azáltal, hogy a szabadságvesztés büntetésének rövidítésére más, nem kevésbé hatásos súlyosbítások alkalmaztatnak, a tekintély csorbítását pedig ellensúlyozták új fegyelmi büntetések behozatala által, melyek »reglement«-szerü alkalmazása dús kárpótlást nyújt az egykor közkedveltségű »vessző-korszak« lehanyatlásáért. A bírósági, ugy mint a fegyelmi büntető eljárás változatlan maradt és ma is ugyanaz, mint hajdanában.