A Jog, 1888 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1888 / 17. szám - Még egyszer a szélenjegyzetekről

144 ÜJ O G. csak szélenjegyezve, meg pedig egyáltalában nem találjuk ; el lett-e intézve, nem lett e elintézve, hogyan lett elintézve, kinek kezén tévedt el, miért nem lett az utóbbi ügydarabok beveze'.ésénél a foganatosító által jelentés téve, ki képes ezt ma — a XX. századba rohamosan belefolyó XIX. század áradatának özönében, midőn még fővárosi hivatalokban is egymásra hányva, halomban találunk egyes levéltárakat, tisztába hozni ? De még, ha kisütnénk is, hogy ki a hibás, a mi oly bíróságnál, hol a decentralisatio következtében sokszor még az azon évi iktatókönyv sincs meg, melyből az ügydarab fontosságát adott alkalommal azonnal megítélni lehetne, kétszeres nehézséggel van egybekötve, ez ugyan keveset lendítene a dolgon! Meg kell keresni az ügydarabot, ez az egyetlen mód nézetem szerint s ha megvan, elintézni, tekintet nélkül az újonnan beérkezett munkahalmazra; ha nincs meg, az érdekelteket meghallgatni s a mennyiben még lehetséges, rendbehozni és a ki ezt cselekszi és egy összekuszált telekkönyvet a k ö z hitelnek megment, bizonyára végez oly hasznos dolgot, mint az, a ki tiz újonnan érkezett zálogjog-bekebelezési kérvényt intéz el. Hasonló esetekkel — ha talán I. ur előtt nem volnának elég nagy számmal ismeretesek, mit alig hiszek, mert úgy tudom, hogy ö is volt valamikor első folyamodású biró — száz számra szolgálhatunk. Azt hiszem, elég hivatkoznom ama latin mondásra : »eN uno disce omnes«. Épen azért, mert a telekjegyzökönyv kezelése körül törtéut hiba a bejegyzések azon hatályát, mely szerint azok elsőbbségét a kérvény benyújtásának időpontja határozza meg, meg nem s/.ünteti s ebből folyólag a korábbi rangsorozatú oly kérelmek is, melyek annak idején érdemileg el nem intéztettek, a telekkönyv megítélésénél mindenkor irányadók és igy elintézendők és habár későbbi sorszám alatt is — rendellenesen ugyan, de foganatositandók, rangsorozatukat pedig igy is megtartják — igényli a szélenjegy zstek kellő méltatását s helyezi furcsa világításba egy nevesebb felső biró oly nyilatkozatát, melyre a rendellenes állapotok kedvelői méltán hivatkozhatnak. Messze vinne tárgyamtól dr. Imling úrral, — kinek szakavatott tollát egyébként készséggel elismerem — mélyebb polémiába bocsátkozni. Mégis nem állhatom meg, hogy ne jelezzem, miszerint akkor, a mikor cikkem tendentiáját oda magyarázza ki, hogy én az 188ti. évi 29. t.-c. jövendő sorsa, életbe lépte iránt kétségbe vagyok esve, azt határozottan félreértette. Majdnem kárbaveszett munkának neveztem én e törvényt csupán azon bíróságokra nézve, melyt:k annak útját az 52. §. kívánalmaihoz képest nem egyengetik, ellenben nem kárbaveszett munkának azon bíróságokra nézve, melyek fel fogják feladatukat. Csakis egyes, kikapott mondatokkal tudná valaki rám azt bizonyítani, hogy a jelzett törvény horderejénck tudatától áthatva nem vagyok. Hisz életbeléptét p á r év múlva magamis kilátásban levőnek láttam s az I. úrral szemben megjósolt időtől már csak egy év választel. Vagy még most is el akarja velünk hitetni I. ur, hogy a munkálatok (az egész országban!) valamivel később, mint 1887. derekán mag fognak kezdetni ? Nem vontam én sehol sem kétségbe hogy a kormánynak ne volna komoly szándéka — mert hisz in magnis et voluisse sat est! — a törvény életbeléptét a körülményekhez mérten siettetni, csupán szükségesnek láttam hangsúlyozni azt, a mi azóta nagy örömömre valósulásnak indul, hogy t. i., miután a törvény aligha fog egvhamar (az egész országban, a mi az államkincstárra való tekintetből nem is volna kívánatos) életbelépni, fogja meg mindenki a dolog boldog végét s igyekezzék a régi állapotokat tisztázni, hogy annak idején az újak előre mehessenek. Ezek után nem tudom, I. úrral, mind a ketten pápaszemesek lévén, nem-e cseréltük fel szemüvegeinket s nem-e jutott neki valami az én feketének keresztelt szemüvegemből ? Másként áll a dolog Bognár Mihály úrral, ki - mint szintén az elsőbiróságnál létező bajokkal küzdeni kénytelen tisztviselő — elismeri az állapotok sokszor tarthatatlan voltát s mint gyakorlati ember, tartózkodik azokat kicsinyelni, súlyukból valamit levonni. Nem értek azonban vele egyet akkor, mikor az árverési feltételeknek még eleget nem tett árverési vevő javára a szélenjegyzetek és vonatkozó későbbi ügydarabok elintézhetése szempontjából a tulajdonjogot legcélszerűbb megoldási módként előjegyzendönek véli. Törvényes szabvány hiányában biró magának ilyesmit meg nem e ngedhet, noha dr. H a 1 m o s s y Endre curiai biró ur egy szaklap m. é. 53 számában elismeri, hogy ez eljárás hazai bíróságaink egy részénél fenforog és követtetik. Ha nem mondaná oly tekintély, mint ö, nem is igen hinném el. A kérdéses árverés utáni beadványoknak sorsa a m. kir. curia I legutóbb elfoglalt és többször követett azon elvi álláspontjának I elfoglalása óta, mely szerint a foganatosított árverés jogerőre emelkedése után a régi tulajdonos ellen további bejegyzések helyt nem foghatnak. (1887. dec. G. 7,(597. sz. és 188G. április 1. 1,538. sz.) el vau döntve. Az elárverezett ingatlan ideig óráig res nullius, a régi tulajdonos ellen már nem, az új ellen m é g nem szerezhetők nyilvánkönyvi jogok s minden ilyen beadvány elutasítandó. Ehhez azonban a telekkönyvi ügykezelés szempontjából igen kívánatos, a mit Halmossy ur Imling úrral szemben, a ki ennek megengedhetőségét vitatja, ajánl, vagyis az árverés foganatosításának feljegyzése, mert csak az teszi mellőzhetővé minden egyes esetben a különben csak feljegyzett és igen gyakran nem fogat natositott árverési ügyiratoknak időtrabló áttanulmányozását. Igaz j ugyan, hogy e feljegyzés nem alapszik ez idő szerint a végrehaj; tási törvényen, habár valamikor azon alapult is (1868. évi L1V. t.-c. ' 461. §.) és ez a végrehajtási törvénynek egy hiányát képezi, de | azért nem áll az, mintha e bejegyzés egyáltalán nem alapulna | törvényes szabványon s |. ur nézete szerint (lásd az »U. L.-«ban a m. é. 52. és 5-3. számokban megjelent cikkét) nem volna eszközlendő. Az O. B. E. l>) alatti részének mai nap is érvényben levő XII. fejezetének 158. §-a világosan rendeli, hogy a telekkönyvi hatóság minden általa vagy kiküldöttei által végzett j o g cselek| vényt haladék nélkül és hivatalból bejegyeztetni köteles s habár ennek joghatályát bővebben ki nem fejti is, azt a curia álláspontja mellett elvitatni nem lehet, ugyanazért minden olyféle okoskodás, • mely jogerőre emelkedett árverés utáu a régi tulajdonos elleni ) telekkönyvi jogszerzés mellett száll sikra a euriával és annak az eljárást helyesnek ismert bíráival szemben kifejtett meddő vitat, kozásnak tekinthető. Ellenben igen helyesnek s a telekkönyv szellemével nagyon | is összeegyeztethetőnek tartom én a szélenjegyzetek megtételének I azon módját, melyet Bognár ur cikke végén ajánl, hogy t. i. a szélenjegyzetek tekintet nélkül arra, melyik lapra vonatkoznak, egy helyen é3 egymás alá jegyeztessenek, az új telekkönyveknél | lehetőleg egy külön lapra, mely, szerintem, rovatozandó és vonalzandó volna s radirozhatlan irónnal jegyzendő. Igy egyik szélcnjegyzet csakugyan ellenőrizné a másikat s nem volna lehetséges 1 az, hogy mig az az árverés a C. lapon ,fel van jegyezve a B, lapon egymás után foganatosíttatnak az árverés után létrejött tulajdonjog átruházások, épen azért, mert a C. lapon egy rakás szélenjegyzet elintézetlenül, perek vitelére alkalmas eszközül , figyelmen kívül hagyatott, lustrans és biró által ignoráltatott. llycs| minek gyakorlott személyzet hiányában csakis azzal vehetjük elejét, j ha az árveréseket, tekintet nélkül önkénytes, hagyatéki minőségükre vagy hitelező által kérelmezett voltukra, ugy a B., mint a ; C. lapon szélen- és feljegyezzük, mit azonban tudtommal csak kevés telekkönyvi hatóság követ. De erről és azj.ur által futólag érintett azon kérdésről, honnan származik a legtöbb szélenjegyzet i és miként lehet azok fenhagyásának rendszeresen útját állani, a ! legközelebbi alkalommal többet. Ausztria és külföld. A Zanardelli-féle olasz büntető törvényjavaslat büntetési rendszere.1 Zanardelli olasz igazságügyminiszter 1887. november 22-én terjesztette a büntető törvény javaslatát a képviselőház elé, azon céllal, hogy a javaslatnak mielőbbi törvényerőre emelkedése érdekében a képviselőházzal azt en bloc fogja elfogadtatni. A javaslat szakit a hármas felosztással s a kettős rendszert követi. Vétségeket és kihágásokat ismer s az egész tervezet három részre ; oszlik : 1. Altalános rész. 2. A vétségeket s 3. a kihágásokat tárgyazó különös rész. Az általános rész ismét következő kilenc fejezetre oszlik : I. A büntető törvény alkalmazása. II. A büntetésekről. III. A büutető-itélet hatálya és végrehajtása. IV. A beszámításról; s a beszámítást kizáró vagy enyhítő körülményekről. V. A kísérlet. VI. A bünrészesség. VII. A bűnhalmazat és büntetése. VIII. A visszaesésről. IX. A büntető vád és ítélet elenyészéséről. A büntetések legsúlyosbika a halálbüntetést helyettesítő I ergastoló, mely mindig életfogytig tart s külön erre rendelt ! intézetben hajtatik végre. Az elitélt 10 éven át kényszermunka I * V. ö Gerichtssal XL. 5. f. 321. s. k. 1.