A Jog, 1888 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1888 / 16. szám - Kiskorú apa bir-e atyai hatalommal s hogyan gyakorolja azt?

138 A JOG. az elsőfokú biró elrendelheti, hogy csak biztosítási intézkedések alkalmaztassanak. Ezek a javaslat alapvonásai. Dr. Prazák igazságügy miniszter a képviselőház igazságügyi bizottságának február hó 2-án tartott ülésén kinyilatkoztatta, hogy a reformot kísérletnek tekinti, melynek sikerülte esetén azt az egész polgári eljárásra kiterjeszteni és az esetleg alkotandó új perrendtartást ugyanazon alapokra fektetni fogja. — Mint ilyen, az általunk alkotandó törvénykezési eljárás szempontjából is érdekes és hasznosítható. Dr. Fodor Ármin, ungvári ügyvéd. Nyilt kérdések és feleletek. (Az örökösök szavatosságának kérdéséhez.) A. az örökhagyó, B., C., D. a nagykorú kizárólagos örökös. Ezek a hagyatékhoz tartozó ingatlanokat — nem egyenlő arányban — egymás között megosztják és beszavatoltatják. — Az osztályos egyezségben az osztályrészek becsértéke meghatározva nincsen. ^ A hagyatékot és következőleg az egyes osztályrészeket is terhelő adósságoknak mily módon és arányban leendő kifizetésére vonatkozólag az osztályos egyezség szerint az örökösök később fognak megállapodni. — Ily megállapodás azonban máig sem jött létre, jóllehet az osztályos egyezség kelte óta több, mint 20 év mult el. Időközben az örökhagyó hitelezői az örökösök ellen pert és végrehajtást vezettek. Az egyik örökös — mondjuk B. — nehogy a neki osztályrészül jutott ingatlanok eladassanak, a hagyatékot terhelő adósságok legnagyobb részét részletekben kifizette, a hátralékot pedig részletekben még most is fizeti. Hogy a fizető B. örökösnek C. és D. örökös társai ellen követelési joga van, az kétségtelen, csak az a kérdés, hogy követelési jogát mily mértékben érvényesítheti örökös társai ellen, miután annak idején sem az ingatlan hagyaték, sem pedig az egyes osztályrészeknek pénzértéke megállapítva nem lett s az egyik örökösnek osztályrésze időközben eladatott? Kérdés, vájjon a nem fizető C. és D. örökösök a fizető B örökösnek egyetemlegesen vagy pedig csak pro rata tartoznak fizetni és vájjon kötelesek-e az egyes részletfizetések után a fizetés napjától járó késedelmi kamatokat is megfizetni ? Óhajtanám, ha ezen eléggé érdekes kérdéshez minél többen hozzászólnának. h Sérelmek.* Mi hát az igazság a beregszászi és mezökászonyi kir. járásbíróságok körül?** I. A »Jog« 11-ik számában, Roth Gábor beregszászi lakos ügyvéd ur által előterjesztettekre kénytelen vagyok válaszolni: Igyekezni fogok a lehető legtárgyilagosabban válaszomat előterjeszteni : a) Nem akarok annak megítélésébe bocsátkozni, hogy a »Jog« 8-ik számában általam előadottakat helyesen fogta-e fel Roth Gábor ur; a midőn a nyilvánosság Ítélőszéke előtt megjelentem, attól várom a kérlelhetlen ítéletet. A beregszászi ügyvédi kar reputatiójának megóvása tekintetéből kijelentem és bebizonyítani is vállalkozom : miszerint nem egyéb az nevetséges humbugnál, mintha a »beregszászi ügyvédi kar« testületileg egy hang és lélekkel megjelent volna Szarka László ur hivatalos helyiségében és ott »ünnepélyt« tartott volna. Tény ugyanis, hogy a midőn »a Jog« 8-ik számában megjelent közleményem Beregszászban olvastatott, Szarka László k.-járásbiró ur és Szabó Károly kászonyi kir. aljárásbiró ur, találva érezvén magukat, futottak és tanácsot kértek maguknál alaposabb jogászoktól, de azon választ kapták, hogy a 8-ik sz. a. közleményben sértés nem mutatkozik. Szarka ur csakhamar magához is tért, de Szabó Károly ur napokon át futkosott, egy néhány ügyvéd ur jónak látta őket megsajnálni, azok heten összebeszéltek és jónak látták a bereg* Ezen rovatban, programmunkhoz híven, teljes készséggel tért nyitunk a jogos és tárgyilagosan előadott panaszoknak. Felelősséget az ezen rovat alatt közlöttekért nem vállalunk. A közlő nevét ki nem teszszük, ha kívántatik. Velünk azonban az mindig tudatandó. A szerkesztőség. ** Befejezettnek nyilvánítjuk lapunk részéről ez ügyben a nyilatkozattételt. A szerk. szászi kir. járásbíróság helyiségét arra használni, hogy Szarka László ur előtt sajnálkozásukat kijelentsék. Minthogy pedig a szigeti ügyvédi kamara által legutóbb hivatalosan közzétett névjegyzék szerint itt a csendes Vérke partján Beregszászban 21, mond huszonegy gyakorló ügyvéd lakik, azt vélem, hogy a közlemény nekem fog adni igazat, a midőn a kérlelhetlen kétszerkettőre támaszkodva, felemelt fővel, de azért szerényen megjegyzem, hogy a midőn 2' ügyvéd közül csak hét ment Szarka úrhoz sajnálkozni, Roth Gábor ur csak túlzott, a midőn a beregszászi ügyvédi kar firmáját mutogatta a közvélemény ítélőszéke előtt. b) Minden szerénységem mellett hinni bátorkodom, hogy a fent igen simán előterjesztett tények és panasz elégséges lenne arra, hogy a Roth Gábor igen tisztelt kartársam cikke a kellő mérték szerint méltattassék, bár nem akarok azon hibába esni, a melyet Róth urat illetőleg beigazoltam fennebb, s tudom azt, hogy az én igen tisztelt kartársam és szeretett Ékkel György bátyám nem szorul arra, hogy őt a nyilvánosság előtt én védelmezzem, de ismerve békés természetét, melynél ő nála csak szerénysége nagyobb előnyére válik, a nélkül, hogy magamat ezen 62 éves kartársam védelmezőjeként feltolnám, az igazság érdekében meg kell jegyeznem, hogy úgy vagyok értesülve, miszerint a Szarka ünnepélyből csak annyi az igaz, hogy egy igen tekintélyes és épen olyan tapintatos beregszászi jogász, látva a Szarka ur vigasztalhatatlan voltát, jóindulatúlag oda nyilatkozott, hogy a szegény öreg Szarka ur elveszti a munka kedvét a miatt a sok cikk miatt, a melyek a »Jog« szaklapban viselt dolgait illetőleg napvilágot látnak, s az ügyvédek saját és az igazságszolgáltatás érdekéből jól tennék, ha szegény öreg Szarka urat figyelmeztetnék arra, hogy ne aggódjék, hanem máskor igyekezzék rövidebbre szabni a terminusokat, a nyilvánosság elébe került tények igazak, azt igy lehet orvosolni, ha az okot elhárítja az ember. Ennek folytán tette meg Ékkel György ügyvéd társunk azt, hogy elmenve Szarka ur hivatalos helyiségébe, pár szóval kijelentette előtte sajnálkozását, de Ékkel Gyögy ur magát az ügyvédi kar »vezéréül« soha fel nem tolta. Noha mi tudjuk azt és büszkék vagyunk reá itt Beregszászban, hogy Ékkel György szeretve tisztelt kartársunk, akkor, a midcm a magyar alkotmányt a jogász is csak fegyverrel védhette, délceg paripán vágtatva, éles karddal védelmezte szeretett hazánk jogait és tudjuk azt is, hogy 35 csatában vett részt 1848-ban és testével fedezte a branyiczkói rohamot, mint délceg honvédszázados ; de most, a midőn a kardra már nincs szükség, a szellem fegyverével szokott győzni s ha alkalmunk lesz: szívesen megválasztjuk vezérünk gyanánt, de reméljük, hogy a nyilvánosság előtt neki szánt háládatlan vezérség ellen tiltakozni fog, azzal a katonás simasággal, a mi az ő ruganyos testének és nemes jó lelkének elvitázhatatlan sajátsága. c) Az tökéletesen igaz, hogy én, a midőn Kassáról áttettem lakásomat Nagyireg tanyai birtokomra, ott az eke szarvát igen gyakran fogdostam, de büszke vagyok arra, hogy széles Magyarországon egy magam voltam ügyvéd, a ki tanyán lakva, mint a szigeti ügyvédi kamara tagja, 8 évig úgy tudtam élni, hogy birói kegyet soha nem kerestem. Téved Roth ur, ha azt hiszi, hogy csak egyetlen perein volt a beregszászi kir. járásbíróság előtt, meg fogják mutatni, ha tetszik, a bírósági iratok, hogy volt már több is, reménylem, lesz még több is, nagyon téved akkor is, ha azt hiszi, hogy Szarka úrral, mint bíróval soha nem érintkeztem. Naményi Ko/ics István, ügyvéd Beregszászban. II. A »Jog« f. évi 8. számában »Hát mi az igazság a beregszászi kir. járásbíróság körül« cím alatt egy cikk jelent meg N am é n y i Koncz István tollából, a melyben cikkíró a beregszászi kir. járásbíróság rovására a m.-kászonyi kir. járásbíróságot egekig magasztalva, azt mint mintabiróságot tünteti fel. Ez ellen ugyan magában véve nincs kifogásunk; de a midőn ezt teszi magával számot nem vetve, egész következetlenséggel a bíróság egyik igen tiszteletre méltó tagját Szabó Károly aljárásbirót annyira alaptalanul sérti, hogy azt szó nélkül nem hagyhatjuk; erkölcsi kötelességünknek érezzük az igazság érdekében ellene a nyilvánosság terén felszólalni. Azt állítja ugyanis a cikkíró ur, hogy Szabó Károlynak polgári ügyekben jogi készültsége nincs. Ez nem áll, mert ő jogvégzett s birói államvizsgát tett ember s már 1872. előtt, tehát az igazságszolgáltatásnak a közigazgatástól lett elkülönítése idejé-