A Jog, 1888 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1888 / 15. szám - A csődtörvény alaki hiányai. Harmadik közlemény

5S R JOG. elődeit a per tárgyát képező szolgalmak békés használatában — a törvényben meghatározott módok egyike vagy másikának igénybevételével — megakadályozni megkisérlette volna. — Felperes városnak G. alatt mellékelt 1876. évi határozott és felhívott tanúinak a H. alatti kérdőpontokra tett tanúvallomásuk oly általános jellegű, mely a háboritás tényéül annál kevésbé fogadható el, mert azokban alperes, vagy jogelődeinek nevei nem is említtetnek s a használati jog tettleges megakadályozására irányított tények minősége, vagy eredményéről említés sem tétetik, a szóvali tiltakozás pedig tettleges háboritás tényéül nem tekinthető. A budapesti kir. ítélő tábla (1887. május 3-án 50,318/p. 86. sz. a.) : az elsőbiróság Ítéletét megváltoztatja s alperest a késmárki 62. sz. tjkvben foglalt 67. és 68. sz. vártorony falaiba alkalmazott a b) a. vázrajzon a) és ^)-vel jelölt ajtók használatától végrehajtás terhe alatt eltiltja s felperest jogosítja, hogy azon ajtókat befalaztathassa, továbbá kötelezi alperest, hogy a fentirt ingatlan udvarán létező a fennebb felhívott vázrajzon C-vel jelölt kamarát 60 nap s végrehajtás terhe alatt onnan eltávolítsa. Indokok: Alperes nem vonta kétségbe, hogy azon ingatlan, melyen az általa használt s felperes által eltávolíttatni kivánt ajtók és kamara léteznek, felperes városnak szolgalommentes telekkvi tulajdonát képezi, s felperesi keresettel szemben, az elbirtoklással védekezett. Az e részben felhívott tanuk vallomása alapján azonban, az elbirtoklás ténye meg nem állapitható ; mert abból, hogy a kérdéses két ajtó a tanuk emlékezete szerint gyermek koruk óta s a kamara 62 év óta ott áll, nem következik, hogy azt alperes és jogelődei az elbirtokláshoz megkívántató 32 éven át szakadatlanul és békésen használták is; de a tanuk fennebb jelzett vallomása meg is gyengittetik az 5. kérdő pontra adott feleletük által, mely szerint a jobb oldali ajtó körülbelül 30 év előtt készíttetett. A in. kir. Curia (1883. március 20-án 5,948/p. 87): A budapesti kir. itélő tábla ítélete helybeuhagyatik. Indokok: Szemben azzal, hogy alperes a vitatott szolgalomra nézve jogelődei szerzési módját s címét meg sem jelölte és szemben azon viszonynyal, mely a helyhatóságot képező felperes város s alperes és jogelődei mint a város lakosai között fennállott, vélelmezni kell, hogy alperes és jogelődei csak a felperes városnak mindenkor visszavonhatott tetszésétől függőleg — praecariumkép — használták a kérdéses ajtókon való átjárást és állították fel ott az egykori vár falának fülkéjében a kérdéses kamarát, de a város a maga tulajdonával való rendelkezés jogáról örökre nem mondott le s tekintettel a b) a. vázrajzán kitüntetett helyzetre le sem mondhatott. Ennélfogva a vélt szolgalom megszüntetését, a mi által alperes háza az ő állagában különben sem szenvedhet sérelmet, helyesen mondta ki a másodbiróság és pedig annál helyesebben, mert alperes a vitatott elbirtoklást sem mutatta ki elfogadhatólag. Kereskedelmi, csőd- és váltóügyekben. A közkereseti társaság tagjai megegyezhetnek abban, hogy ne önállóan, hanem együttesen képviseljék a társaságot és jegyezzék annak cégét. Ily megállapodás nem esik a kereskedelmi törvény 92. §-a alá, mely szerint a társasági tag képviseleti jogának bármily korlátozása harmadik személyek irányában joghatálylyal nem bir, mivel az a képviseleti jognak nem korlátozását, hanem elvonását tartalmazza minden egyes tagra nézve. A cégjegyzékbe bevezetett és közzétett együttes cégjegyzés (colleetiv-proenra) esetében tehát, az egyes tag, mint ilyen, egyáltalán nem képviseli a társaságot, nem képviseli azt mint meghatalmazott sem a kereskedelmi törvény 43. §-ának korlátain belül. A budapesti kir. kereskedelmi és váltótörvényszék: Felperes keresetével elutasittatik. Indokok: Alperes által annak igazolásául felmutatott 3/. alatti okmány ellenében, hogy a peres jogügylet végelszámolás utján teljesen lebonyolittatott, felperes azon ellenvetéssel élt, hogy kereskedelmi társaság minőségével biró cége együttes cégjegyzésre kötelezett közkereseti társaságot képezvén, a 3/. a—b) alattit azonban nem irván alá az együttes cégjegyzésre kötelezett cégtagok mindegyike, az kötelező erővel nem bir s ekkép az alperesileg vitatott végelszámolás és ügyletlebonyolitás jogérvényesen megtörténtnek nem tartható, nem vétethetett a vitás jogviszony elbírálására nézve döntőnek. Mert igaz ugyan, hogy a 3/. alattiban jelentkező cégaláírás a kereskedelmi cégjegyzékben foglalt cégaláirás szerinti jogérvényes cégjegyzést nem képez ; valamint igaz az is, hogy együttes cégjegyzési kötelezettséggel bejegyzett közkereseti társaság, mint egységes társaság ügyleteinek jogérvényességére nézve a cégjegyzésre jogosított valamennyi cégtag hozzájárulása nélkülözhetetlen, úgy hogy az egyes tag, a társaságot kötelező jogügyletet érvényesen nem köthet s kötelezettségeket érvényesen nem vállalhat, a mi már a cégbejegyzésnek akkép történt közzétételénél fogva is, hogy a társtagok a céget együttesen képviselik, egyáltalában nem ellenkezik a K. T. 92. §. azon intézkedésével, hogy a társasági tag képviseleti jogának bármely korlátozása harmadik személyek irányában joghatálylyal nem bir, mivel a képviseleti jognak az együttes cégjegyzés kötelezettségében történt megállapítása nem megszorítását, hanem teljes megvonását képezi a képviseleti jognak az egyes tagokra nézve, még pedig olykép, hogy a képviseleti jogtól feltételezett hatáskör csupán az együttes cégjegyzésre jogosított összes tagokat illeti meg; habár ekkép a cégjegyzési és képviseleti jog egymástól el nem választható s alperes azon érvelése, mintha a cégjegyzési jogosultság és az egyes tagok képviseleti joga köz: különbség volna, már csak azért sem áll meg, mivel az együttes cégjegyzési jog fogalmából következik, hogy az együttes cégjegyzésben történt megállapodás által az egyes tagtól a képviseleti jog feltétlenül megvonatott s ekkép a K. T. 91. §-a szerint az egyes tag jogügyletei a társaságot nem kötelezik : tekintve mégis, hogy felperes elismerte az összeszámolás tényét, tekintve, hogy ezen összeszámolás az együttes cégjegyzésre jogosított társasági tagok által alakszerüleg megkötött ügyletnek lebonyolítását, s mint ilyen a társaság által érvényesen létesített ügylet folyományát képezte, a mit szem előtt tartva az összeszámolás a kereskedelmi üzlet folytatásával rendszerint s szükségkép járó ténykedés tekintete alá esik ; tekintve ekkép, hogy a cégjegyzék tagja által eszközölt összeszámolás és üzletbonyolitásnak jogszerűsége éppen nem függött a társasági cég aláírásától, s annak hatálya függetlenül és elvontan a képviseleti jogtól már az ügylet körül eljárt cógtag puszta ténykedésében nyert kellő kifejezést: azt azért kellett a társasági cégre nézve kötelezőnek tartani, mert még együttes cégjegyzési kötelezettség mellett is az egyes tagok jogköre, a társaság által kötött ügyleteknek a kereskedelmi üzlet folytatásával rendszerint járó lebonyolítására nézve legalább is oly mérvben áll fenn, a minővel azt a kereskedelmi meghatalmazott gyakorolhatja ; minélfogva az összeszámolás eszközlése körül eljárt cégtag ténykedése a társaságot a K. T. 118. §-ánál fogva okszerűen kötelezi. Minthogy pedig felperes közkereseti társaság egyfeló'í az összeszámolás tényét elismerte, másfelől pedig nem vette tagadásba, hogy az a 2 alatti alperesi könyvkivonat alapján történt meg; minthogy ezen 2/. alatti könyvkivonat szerint felperesnek alperes cég ellen nincs követelése, s másrészt felperes nem is állította, hogy kereseti igénye a 2'. alattira alapított és 1885. március 21-én eszközölt összeszámolás utáni időből származott: felperest keresetével, mint alaptalannal, elutasítani kellett. (1886. évi június hó 4-én 24,183. szám.) A budapesti kir. itélö tábla: A kir. itélő tábla a kir. törvényszék ítéletét ama részben, melylyel felperes a kereseti követelésnek 2,809 frt 01 krt tevő részére nézve keresetével feltétlenül el lett utasítva, helybenhagyja: egyebekben azonban megváltoztatja, s ha felperes cég Sch. Leó cégtag személyében leteszi a becslő esküt arra »hogy az alperes által az F. alatti fuvarlevél I szerint elküldött hat waggon papirlemezböl hiányzó 2,O0 J kilo papirlemez 220 frtot megérU, alperest kötelezi felperes részére 220 forintnak és ezen összeg után 1886. évi január hó 21-ik napjától folyó 6% kamatnak megfizetésére ; ha pedig felperes a részére megítélt becslő esküt a megnevezett cégtag személyében le nem teszi, keresetével a kereseti követelésének eme 220 frtot tevő részére nézve is elutasítja; kimondja egyszersmind, hogy szabadságában áll felperesnek a becslő esküt kevesebb összegre is letenni, s ezen esetben a marasztalási összeget, a többletre nézve a keresetnek elutasítása és a perköltségnek megszüntetése mellett az, és annak kamatja fogja képezni, melyre becslő eskü tétetett. Indokok : Ámbár a 3/. alatti okiraton levő aláírás az erre nézve az elsőbirósági Ítéletben felhozott helyes indokok szerint magában véve felperes céget törvény szerint nem kötelezi, miután az, mint ezt alperes is beismerte, nem a cégjegyzésnek megfelelő alakban történt, s ámbár a K. T. 43. §-ának rendelkezése, miután állítva sem lett, hogy a 3/. alatti okiraton levő aláírást teljesítő Sch. Leó a másik cégtag Sz. Grácián által amaz okirat aláírására, illetve az ebben kifejezésre jutott egyezség létesítésére megbízva lett volna, jelen esetben alkalmazást nem nyerhet, mindazonáltal a kereseti követelésnek 2,809 forint 01 krt tev ö részére nézve felperes keresetével el volt utasítandó azon okból, mert nem tagadván, beismerte, hogy a kérdéses 3/. alatti okiratot Sch. Leó cégtag aláirta, valamint beismerte az abban foglalt ama