A Jog, 1888 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1888 / 15. szám - Igazságszolgáltatásunk és a restantia

Hetedik évfolyam. 15. szám. Budapest, 1888. április 8. Szerkesztőség: V. sas - utca 14. szám. Kiadóhivatal: V. sas - utca 14. szám. véziratokvissza nem adatn.ik Megrendelések, felszólalások .1 kiadóhivatalhoz intézendük A JOG (ezelőtt MAGYAR ÜGYVÉDI KÖZLÖNY.) ti Számos kiváló szakférfiú közreműködése mellett szerkesztik és kiadják Dr. RÉVAI LAJOS. — Dr. STILLER MÓR. ügyvédek. Felelős szerkesztő: Dr. STILLER MÓR. Megjelen minden vasárnap. Előfizetési Arak: helyben vagy vidékre bérmentve küldve : egész érre . 6 frt — kr. fél » . . 8 » — » negyed » . 1 » 50 » Az előfizetési pénzek bérmentesen legcélszerűbben postautalványnyal küldendők. TARTALOM: >Igazságszolgáltatásunk és a restantia*. Irta: Sz. Gy. — A vevőnek az árúminőség hiányolásáhól keletkező jogigényei és azok érvényesítési módjáról. Irta: dr. Dobai Győző budapesti ügyvéd. — A kávbiztositási összeg lefoglalásáról. I. Irta: Serly Antal, budapesti királyi aljárásbiró. 11. Irta: dr. Schwarcz József, miskolci ügyvéd. — A csődtörvény alaki hiányai. Irta : O n a c i u Sándor, kir. törvényszéki biró Brassóban. — Sérelmek (Az igazság érdekében. írták : Többen. II. Irta : dr. Görgey Sándor, kir. aljárásbiró Pancsován.) — Irodalom (Fegyházi tanulmányok. A rabmunka. Irta : Tóth Lőrinc. — A nemzetközi börtönügyi bizottság jelentései. A magyar börtönrendszer. Irta: László Zsigmond.) — Vegyesek. — Curiai és táblai értesítések. MELLÉKLET : Jogesetek tára. Felsőbirósági határozatok és döntvények. Kivonat a »Budapesti Közlönyé ből. (Csődök. — Pályázatok.) April hó 1-töi új előfizetést nyitottunk lapunkra. — Tisztelettel kérjük azon t. elötizetöinket, a kiknek előfizetésük múlt hó végével lejárt, s még nem hosszabbitották meg előfizetéseiket, szíveskedjenek előfizetéseiket mielőbb meghosszabbítani, nehogy a lap szétküldése fennakadást szenvedjen. Lapunk előfizetési ára ; Negyedévre . . . . 1 frt 50 kr. Félévre 3 frt Egész évre 6 írt. ,,A JOG" kiadóhivatala. Budapest, V. ker., sas-utca 14. sz. A „Jog Tövvénytáva" i88y. évfolyamának t. elő= fizetői jelen számunkhoz mellékelve veszik az i88y. évi igazságügym inisteri rendeletek j. és 4. ivét. Az 1888. évi törvény-mellékletünkre — melynek közlését nemsokára megkezdjük — még mindig elfogadunk előfizetéseket. Az egész évi folyam előfizetési ára 2 frt. Igazságszolgáltatásunk és a restantia. Ily címen jelent meg a »Jog« f. évi 2-ik számában A—tz J—s úrtól egy s a mily nagy fontosságú, ép oly érdekes eszmemenettel irt cikk, a mely (a mint ezt a t. szerkesztőség is megjegyezte) »egészen új oldalról világítja meg a tárgyát képező fontos kérdést.« De vájjon eljutott-e, a hová szánva volt, az »illetékes körök« fényes salonjaiba, avagy mint egyelőre »még nem elfogadható« eszme, az állig begombolt szűkkeblűség előszobájában rekedt ? Gyönge viszhangja óhajtok lenni én,... egy a sok közül, azért és azon hitben, hogy ha »a felvetett eszmei, többször szőnyegre kerül, elvégre is nem maradhat mindig, mint a pusztában elhangzó szó!... Mert hatalmasan igaz tények azok az eszmék, a melyekkel a fentebb említett cikkíró ur igazságszolgáltatásunk bajainak egyik legkiállóbb szegét — a fején találta. Csakhogy még gyönge hozzá a kezünk és nehéz * Ezzel egyelőre befejezettnek tekintjük az e kérdés felett lapunkban folyt kimerítő vitát. A szerkesztőség. a kalapács, sok ember belekapott már, de eddig még egy sem birta felemelni, sokan mozgatták már és sokan kifáradtak belé. Mert a »kiálló szegnek« behatolni kell, még ha elgörbül is, de kell és újra kell. Hiszen ha »el van takarva« az olykor »kibúvó szeg«, nyomban tovább forog a gépezet. Hogy mindinkább lassabban forog, az már fel se tűnik, forog ugy, a hogy bír. Ha pedig olykor egy kevéssé megakad, majd csak összefoltozzák valahogy. Jól van ez igy is. Megélünk mi igy is, — mondják »az intéző kÖfök«. Bizony ilyen a mi igazságszolgáltatásunk nagy gépezete. (Myan, mint az a mostoha gyermek, a kinek öröksége, joga van, de a ki azért mégis rongyos, foltos ruhába jár, mert apja az ő vagyonából prédálva cicomázza a mostoha anyát s ennek elkényeztetett sok többi övéit. De vájjon ki törődik ezzel ? Az intéző körök ? Ezek a rendszerváltozástól — fáznak. Ezek talán nem is ismerik és annál kevésbé keresik a baj valódi okát. Hiszen nagyon kevés ember is az, a ki — és ha bármily szempontból összehasonlítást tesz, ezt nem egy fokkal fölöttébb álló egyén vagy dologgal szemben tenné ? Az alantabb állóval nem törődik, nem ismeri s nem is gondol reá. Megdöbbentően magas s mindinkább emelkedő számokban tűnnek elő a felsőbb bíróság hátralékai. — Ezen segíteni kell! — mondják s aggódva csóválják fejüket az intéző körök. De azzal, hogy az elsőfokú bíróságoknál, hol s mennyi a tényleges restantia. a statisztikai számolókon kívül más aligha, azzal pedig, hogy hát tulaj donképen miért is van mindez, bizisten kevés ember törődik. Pedig a baj valódi oka az elsőfokú bíróságoknál vert gyökeret. A müveit Európában Magyarország az egyedüli, a hol az igazságszolgáltatás nehéz feladataival s fontos érdekeivel oly visszás s oly következetlen aránytalanságban áll a hivatalnokok javadalmazása. És hatalmasan igaza van a t. cikkíró urnák, hogy sehol sem találkozhatunk az állami szűkmarkúság oly pregnáns jeleivel, mint épen az igazságszolgáltatás terén, a hol ugy az állam, mint a magánosok legelső és legnagyobb érdekei varrnak kockára téve. Mondjuk ki igazán, nincs munkakedv és nem is lehet igazi munkakedv, mert »tisztességből nem él meg a szegény ember s a kinek valamije van, elfogy, ha egész tevékenységét az állam érdekei absorbeálják.« Igaza van a t. cikkíró urnák, hogy a rosz igazságszolgáltatás kritériuma a restantia. A jó napszámos megszolgálja a bérét, meg is érdemli és a tisztességes gazda mindkettőjük előnyére, tisztességesen szokott fizetni. Nem kiván többet, mint a mennyit ád, De vájjon az a biró, az albiró, a jegyző és aljegyző csak azt érdemli-e meg s csak ugy szolgálja-e az államot, hogy nem fizetés, hanem a napszámos bérénél is kevesebbre becsülik?! S azt a szegény joggyakornokot és az évekig »díjnélküli tiszteletbelit* csak a »szebb jövő reményével« fizetik ? Hát aztán csoda-e, ha ezek legtöbbje nem igazán szolgálja az állam érdekeit.-'! Es nem volna-e csoda, — ha a fizikai erők megvonatnak, — bogy a szellemi munka mégis életerős legyen? Az a munkás, a ki tudja, hogy kinek és miért dolgozik, ezt sokkal lelkiismeretesebben és nagyobb ambitióval teszi, mint az a gyári munkás, a ki általánosságban, de szerződése szerint gyorsan dolgozik, gond és figyelem nélkül. A felsőbb forumok restantiái nem egyebek, mint a kóros baj mindinkább kúszó kinövései! A baj valódi gyökere pedig maga a rendszer, a melyet hiába szépítgetünk, hasztalan foltozgatunk, beteg az és gyógyít-