A Jog, 1888 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1888 / 14. szám - A végrehajtási eljárásról szóló törvény 37. §-ához

120 a JOG. kibocsátott árverési hirdetmény épségben tartása mellett az árverés megtartására lesz csak újabb határidő a másodbirósági végzés egyidejüleges közlése mellett kitűzendő. Ha az első eljárás követtetik, kétségtelen, hogy a végrehajtást szenvedő az újabban kibocsátott árverési hirdetmény ellen, miután azt az ő erdeke ugy kivánja, újabban felfolyamodással fog élni s ez igy mehetne szerintem s a hitelező követelésének megkapása csak a véletlen szerencsétől fog függeni; nézetem szerint a második eljárás a helyes és ez volna követendő minden telekkönyvi hatóság által, mert miután az elsőbiróság által kibocsátott árverési hirdetmény a másodbiróság által meg nem változtattatott, az irányban újabb intézkedés szüksége fent nem forog, hanem csak a már elrendelt árverés foganatosítására lesz újabb határidő kitűzendő, még pedig ugyanazon végzésben, a melylyel a másodbirósági végzés az érdekelt felekkel közöltetik; ezen végzés ellen pedig az 1881. évi LIX. t.-c. 53. §-a értelmében felfolyamodásnak helye nincsen s igy ez esetben a törvénynek is elég van téve, de meg a hitelező érdeke is jogos védelemben részesül. Ausztria és külföld. Az osztrák polgári perrendtartás reformja. * Különösen érdekes, hogy a bagatelltörvényeknek azon szakaszai, melyek a fél esküjét a félnek tanukénti kihallgatásával helyettesitik, szintén kiterjesztetnek az új eljárásra. Az eskü mai formájában a római egyezségi eskünek és a középkori istenitéletnek vegyüléke, melynek bizonyitéki természete teljesen háttérbe szorult szentségi jellege elől. A biró nem hallgatja ki a felet, hanem egy általa felolvasott formulát mondat el vele. Helye az eljárás folyamán is erre mutat; mint bizonyíték, a melyre az Ítélet alapítandó, mégis csak az Ítélet után következik be. Bar (Recht und Beweis ím Civilprocesse 1867-ben megjelent müvében) figyelmeztetett először behatóbban az eskünek ezen észszerűden alkalmazására. Nézete a német jogtudományban erős visszhangot keltett. G 1 a s e r az osztrák perrendtartás reformjához irt tanulmányaiban szintén felkarolta ez eszmét és neki köszönhető, hogy a bagatelltörvény — az egyezségi eskü fentartásával — a fő-, pót- és becslő esküt mellőzte és helyette a félnek tanukénti kihallgatását fogadta el. Az új intézmény célszerűnek mutatkozott és ez okból az új javaslat a sommás eljárásra is kivánja kiterjeszteni. Nálunk Zlinszky Imre a bizonyítás elméletéről irt müvében szintén melegen védelmére kelt az új eszmének, de nem talált követőkre. Az £ m m e r-féle perrendtartási javaslatunk — ámbár egyes részletekben az eskü jelenlegi sok vitára alkalmat adó szabályozását sok tekintetben javítani szándékozik — alapjában mégis a régi elvekre alapítja azt és a régi formát tartja fenn. — Pedig az eszme megérdemli a figyelmet és méltánylást, és ez szolgáljon mentségül, hogy szabályozásának részleteibe is belemegyünk. Ha a felek által felhozott bizonyítékok nem teszik még bizonyossá a tényállást, akkor a biró, akár a felek kérelmére, akár hivatalból elrendelheti a feleknek tanukénti kihallgatását. Rendszerint a bizonyításra kötelezett fél hallgatandó ki először, a biró azonban határozatilag kimondhatja, hogy az ellenfél hallgattassék ki először, ha mindkét fél azt egyértejműleg kéri vagy ez az igazság kitudására célszerűnek látszik. Ep ugy mint a tanuknál, nem hallgatható ily módon ki azon fél, a ki hamis eskü vagy hamis tanuzás miatt már büntetve volt, vagy 14. életévét még be nem töltötte, továbbá azok, a kik a valóságot meg nem tudhatták vagy azt előadni nem képesek, végre a papok a gyónás titka iránt és az államhivatalnokok , hivatalos titoktartásra kötelezett ügyekben. Ha a bizonyításra kötelezett fél ki nem hallgatható, a biró a körülmények gondos megfontolása után elrendelheti az ellenfél kihallgatását, vagy egészen mellőzheti ezen bizonyítási módot. Úgyszintén elrendelheti a biró az ellenfél kihallgatását, ha a bizonyító fél a vallomást megtagadja, — és az ellenfél maga mindig jogosítva van a bizonyitó fél kihallgatása után saját kihallgatását kérelmezni. A biró kihallgatása előtt figyelmezteti a felet a hamis tanuzás büntetőjogi következményeire és kiveszi tőle az esküt. Jogosítva van azonban az eskü kivétele előtt is a tényállás felől őt előlegesen kikérdezni. Az ellenfél szintén jogosítva van a biró utján kérdéseket intézni. Ha a bizonyitó fél ellenfele is kihallgatandó volna ezután, akkor a biró fentarthatja magának a jogot, hogy ez utóbbinak * Előző közlemény a "Jog 12. számúban. meghiteltetése felől kihallgatása után határozzon. Ha vallomása valószínűden, akkor a meghiteltetés elmarad. A fél nem kényszeríthető, hogy ügyében mint tanú a bíróság előtt megjelenjen és vallomást tegyen. Hogy meg nem jelenése vagy vallomásának oknélküli megtagadása mily hatással legyen az ügy elbírálására, azt a biró a körülmények figyelembe vételével határozza meg. Kiskorúak és gondnokoltak helyett törvényes képviselőik hallgattatnak ki. Csődtömeg ügyeiben a tömeggondnok vagy a közadós vagy mindkettő hallgatható ki léiként. Községek, egyletek, társulatok, szövetkezetek vagy más ilyen jogi személyek ügyeiben azonban ezen bizonyítási mód teljesen ki van zárva ; képviselőik nem mint felek, hanem csak mint tanuk hallgathatók ki: Miután sehol ellenkezője kimondva nincs, ebből az következik, hogy azon általános elv, miszerint a biró szabad meggyőződése seerint tartozik megítélni, vájjon valamely tény való-e vagy nem, —• a félnek tanukénti vallomásával szemben is áll. Ennek folyománya azután az is, hogy a perújítás tekintetében a fél vallomása nem privilegiáltabb egyéb bizonyítékoknál és hogy bizoi nyitó ereje — ellentétben a mi eskü-bizonyiItékunkkal— a bűnvádi eljárás mellőzésével is más bizonyítékok által megtámadható, az általa bizonyított körülmény valósága a polgári biró előtt is kérdés alá vehető. — Mindez ugyan világosan kifejezve nincs, de a törvény alapjául szolgáló elvekből következik és a törvény hallgatása által megerősíttetik. De hiszen ez az eskü profanatiója, komolyságának és szentségének lábbal tapodása! fognak felkiáltani sokan. Az eskü komolyságát és szentségét mi is meg kívánjuk őrizni, de nem akarjuk neki feláldozni a bizonyítékok szabad méltánylásának elvét és a materialis igazságot. Ezért a törvény ezen intézkedéseit teljesen, sőt egyedül helyeseknek tartjuk és visszatérést látunk bennük a római perjognak egészséges, e tekintetben követendő szabályaihoz, melyeket az egyház meghamisított és elrontott. Olvasóink előtt ismeretes, hogy a rómaiak a peres eljárásban kétféle esküt használtak. Az in jure eljárásban joga volt felperesnek a hosszadalmas per elkerülése végett alperest tagadására megkínálni az esküvel, a ki azt vagy elfogadni, vagy visszakínálni volt köteles, ellenesetben beismerőnek, illetve pervesztesnek tekintetett. Ezen esküt a rómaiak nem tekintették bizonyítéknak, hanem egyezségi eszköznek, a kényszeregyezség egy nemének, melyre felperes kényszeritheti alperest, hogy alaptalan tagadásának élét vegye, perlekedési viszketegét megtörje. Hogy a praetor meg van-e az eskü által a bizonyítandó tény valóságáról győződve, az teljesen közömbös ; a felek igy intézkedtek; ők jogaik urai. Bizonyitó eskü csak in judicio alkalmaztatott. A kirendelt judexnék, illetve az esküdtszéknek kötelessége lévén a valót megtudni, e célból belátása szerint bármelyik felet állítására meghiteltethette. Tehette azt hivatalból, a felek megkeresésére vagy kinálkozására, intézhette azt tényre, jogra, szövegezhette, a mint jónak látta, meggyőződést szerezhetett magának előbb a fél megbizhatóságáról, — szóval, megtehetett mindent, a mit az igazság kiderítésére jónak látott. Józan esze és jogérzéke volt egyedüli vezére és semmi szabály meg nem kötötte kezeit. — Az esküt nem végitéletben ítélte meg, de az eljárás közben vette ki a féltől és annak bizonyitó erejét szabadon mérlegelte. Meggyőződése az esküvel szemben is szabad maradt és az ítélet csakis meggyőződését tükröztette vissza. A pervesztes félnek joga volt új bizonyítékokkal az eskü hitelességét megtámadni és ha ez neki sikerült, in integrum restitutiót kapott. — És a vallásosságukról híres rómaiak az eskü ily szabályozásában semmi botránkoztatót, az eskü szentségének megtámadását nem látták. (Folyt, küv) Dr. Fodor Annin, ungvári ügyvéd. Nyilt kérdések és feleletek. Gondnok-kirendelés. 1857-ik évben bekebleztetett egy követelés oly hitelező javára, kinek hollétét nem lehet kipuhatolni, mert 1. a jelzálog tulajdonosai közül senki sem ismerte, 2. a telekkönyvbe nincs kitéve lakása és 3. a bekeblezésre vonatkozó iratok a telekkönyvi hatóság irattárában fel nem találhatók.