A Jog, 1888 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1888 / 11. szám - A zsidó irás és aláírás váltójogi érvényéről

42 i\ JOG. melyhez mint haszonbérlő ellen a hivatkozott t.-c. 164., 174. és 180. §-okhoz képest azon idény, mig a használati jog haszonbérlő felperest illeti, a törvény értelme szerint joga nincs és csakis az esedékes haszonbért követelheti, a mennyiben az öt megilleti, a mi ismét a jelen esetben be sem állott, tekintettel végre, hogy alperes beismerte, miszerint az E. alattiban megnevezett zárgondnoktól a keresetben körülirt ingatlanságnak 1881/2-ik gazdászati év terményeit a felperes által meghatározott mennyiség és minőségben bíróságon kivül átvette és azokat értékesítette, a mihez ismét a B. alatti végzés 5. pontja szerint figyelemmel az F. alatti végzésre, joga nem is volt, annak kiemelkedése mellett, hogy felperes alperestől nem függő termést, hanem mint az 1881/2. gazdászati évnek M. Basil zárgondnoktól bíróságon kivül átvett és értékesített terményét, illetve az azon időben értékesített árát, tehát ingóságot követeli, ennélfogva felperes tulajdoni keresetét alperes ellenében a bíróság előtt jogosultnak tekinteni és az L. alattival szemben a felperes által kért kevesebb értékösszegben az alperest marasztalni kellett azért is, mert hogy a kereseti terményt ö már értékesítette, tagadásba nem vette. Mellőzendő volt alperes azon ellenvetése is, hogy azért, mert felperes a sorrendi tárgyalásnál jelen követelését érvényesíteni célozta, alperes ellenében most már tulajdoni keresettel fel nem léphet, mert a felperes által ez irányban célbavett törekvés a J. és H. alatti szerint sikerre nem vezetvén, felperesnek ezen sikertelen ténye egyáltalán nem gátolhatja öt abban, hogy igazolt tulajdonjogot, főleg a jogtalanul birtokló alperes ellen, per utján érvényesíthesse. 'A budapesti kir. itélö tábla (1887. május 18. 43,261/86. p. sz.): Az eljáró kir. járásbíróság Ítéletét indokolásánál fogva helybenhagyja. A m. kir. Curia (1888. február 10. 6,995. sz.): A másodbiróság Ítélete helybenhagyatik, mert a D. alatt csatolt árverési feltételek értelmében a szabadkai 17,006. sz. a. telekjegyzökönyvben jegyzett 16,999. hrsz. a. ingatlan árverés utján azon feltétel mellett adatott el, hogy a vevőt ezen birtoknak haszna az árverés jogerőre emelkedésétől illetendi, minthogy pedig a megvett birtok az árverés idejében haszonbérbe volt adva, a birtok haszna alatt nem annak termése, hanem a haszonbér értendő és pedig annál is inkább, mert az elárverezés idejében a birtokon fenállott függő termés sem külön lefoglalva, sem az árverési feltételekben külön felemlítve nem lett. Ezekhez képest alperes a kereset tárgyát képező függő termést az árverésen nem vette meg, következőleg annak megtartásához jogcímmel nem birván, annak felperes részére leendő természetbeni kiadása, esetleg értékének megtérítésére kötelezendő volt. A közjegyzői okmányok végrehajthatósága nem függ attól, hogy az okmányban a végrehajthatóság kikötve legyen. A sátoralja-ujhelyi kir. járásbíróság: (1887. évi ápr. 23-án, 2,479/p. 87.) S. Károlynak R. Dávid és neje Cz. Száli ellen 550 forint s jár. iránti végrehajtási ügyében végzett: R. Dávid és neje Cz. Száli az ellenök K. Károly javára f. évi 1,387/87. sz. végzéssel 550 frt s jár. erejéig elrendelt kielégítési végrehajtás ellen 1,602,87. sz. a. beadott kifogásaikkal elutasittatnak, stb. Indokok: Mert az 1,602/87. sz. végzés folytán felmutatott eredeti közjegyzői okirattal szórói-szóra egyezőnek talált közjegyzői kiadványon alapuló követelés valódisága és fennállása ellen végrehajtást szenvedők oly kifogásokat, melyek az 1874. évi XXXV. t.-c. 113. §-ának c) és f) pontjai értelmében bírói figyelembe vehetők lettek volna, fel nem hoztak, minél fogva végrehajtást szenvedőket ezen ügy elbírálására nem tartozó egyéb kifogásaikkal elutasítani kellett A budapesti kir. itélö tábla: (1887. nov. 21-én 28,518/p. 87.) A 2 első bírósági végzés megváltoztatásával a végrehajtást szenvedők kifogásainak helyt ad s a végrehajtató javára ellenök elrendelt s foganatosított végrehajtást megszünteti, mert: a végrehajtási kérvény alapjául szolgáló közjegyzői okirat 8. pontjában az esetre, ha R. Dávid és neje vevők a kötelezett évjáradék fizetését a megszabott időben felszólításra sem teljesítenék, csupán az köttetvén ki, hogy az eladó, az eladott szőlőket visszaveheti: az emiitett okirat alapján a lejárt évjáradék kielégítésére a végrehajtás elrendelhető nem volt. A m. kir. Curia : (1888. febraár 16., 819/p. 88.) A másodbíróság végzésének megváltoztatásával az e. f. bíróság végzését hagyja helyben. Indokok: A végrehajtást szenvedők által emelt kifogások megállható alappal nem birnak: mert a végrehajtás alapjául 1 szolgáló közjegyzői okiratban végrehajtást szenvedők világosan kötelezték magukat, hogy a végrehajtatónak évenkint 1,100 frt évi járadékot fizetnek; mert sem az 1874 : XXXV. t.-c, sem az 1881 : LX. t.-c. a közjegyzői okiratok végrehajthatóságát nem teszik attól függővé, hogy abban a végrehajthatóság kikötve legyen ; továbbá, mert az, hogy a végrehajtás alapjául szolgáló közjegyzői okirat 8. pontjában végrehajtató azt kötötte ki, hogy az esetben, ha végrehajtást szenvedők az évi járadék fizetése tekintetében magukra vállalt kötelezettségnek kellő időben eleget nem tesznek, végrehajtatónak jogában áll a vétel tárgyául szolgált ingatlan tulajdonát visszakövetelni, nem zárja ki végrehajtatónak azt a jogát, hogy a szerződés teljesítését követelhesse; mert a végrehajtató javára kikötött fenebbi felbontó feltétel egyedül ugyanannak javára szolgáló biztosítási módnak lévén veendő, a végrehajtást szenvedőket szerződési kötelezettségüktől fel nem oldja, hanem épen ellenkezőleg végrehajtatót arra jogosítja fel, hogy választása szerint egy vagy másik jogát érvényesítheti. Kereskedelmi, csőd- és váltóügyekben. A váltó csupán elfogadói aláírással ellátva, de különben ki nem állitva adatván át, a váltónak üresen hagyott részei a váltótnlajdonos által tetszés szerint tölthetők kl, még akkor is, ha az üres helyek a lényeges alkatrészek kitöltésére szolgálnak. A debreceni kir. törvényszék (1886. december 31-én, 14,685/v. 86.) : Dr. Pápay Imre ügyvéd által képviselt Sch. Sándor felperesnek dr. Vadászy Bertalan ügyvéd által védett Sz. Árpád alperes elleni 120 frt iránti váltó perében ítélt: Az 1886. évi június hó 11. napján 7,704. v. szám alatt tartott sommás végzés hatályon kivül helyezése mellett felperes keresetével elutasittatik, stb. Indokok: Alperes a keresethez A. alatt csatolt s a kereset alapjául szolgáló váltón látható elfogadói aláírásnak valódiságát és tőle származását beismerte ugyan, de azon, a váltótörvény 93-ik §-ában gyökerező kifogást emelte, hogy a váltón, midőn arra az elfogadói nyilatkozatát vezette, több rendbeli lényeges kellék hiányzott s azok a létrejött megállapodás ellenére töltettek ki. Eltekintve attól, hogy magából a kereseti váltóból kitetszőleg és felperes beismerése szerint is a kereseti váltó felperesi ügyvéd Írásával van kitöltve s így ezen alperesi kifogás teljes alappal bir, dr. K. Gyula és S. György hit alatt kihallgatott tanuk vallomása által hitelt érdemlőleg beigazoltatott, hogy felperes a váltó birtokába váltójog ellenesen jutott s így közöttük váltószerződés teljességgel létre nem jött. Ennélfogva felperes, tekintettel a perben előadott egyéb körülményekre is, jóhiszemű váltóbirtokosnak nem lévén tekinthető, alperesnek a váltótörvény 93. §-ában foglaltakon gyökerező s felperes ellen egész terjedelmében fentartható kifogásának helyt adni s felperest keresetével elutasítani kellett. A budapesti kir. itélö tábla (1887. november 18-án, 1.445/B. 87.) : Az első bíróság ítéletét megváltoztatja s alperest kötelezi a kereseti összeg s járulékainak felperes részére megfizetésére, stb. Okok: Alperes maga is ugy adja elő, hogy a kereseti váltón alapuló ügyletre nézve felperessel nem szerződött és hogy ezzel a váltó lényeges kellékeire nézve megállapodása nem létezett, hanem a váltót lényeges kellékeire nézve üresen hagyva, a váltón elő sem forduló személvnek adta át. Ha alperesnek ezen előadása vétetnék is a perek bírálására alapul, azon esetre abból jogilag az következik, hogy alperes azt, kinek a tényleges kellékeire nézve kitöltetlen váltót átadta, feljogosította arra, hogy a váltót saját rendeletére kibocsáthassa s egyéb kellékeket tetszése szerint kitölthessen, illetőleg, hogy az üres váltót ebbeli jogával együtt egymásnak tovább adhatta. Ha tehát felperes a váltót alperes által előadott módon szerezte is meg (miután bizonyítva nem lett, hogy felperes a váltó birtokába tiltott úton jutott) azon magát kibocsátóul kitüntethette és mivel alperessel szemben mi megállapodás sem korlátozta, üresen hagyott részeit a jelenlegi tartalommal elláthatta, saját rendeletére szóló, de nem forgatott s alperes által elfogadott kereseti váltó alapján, ennélfogva alperes elfogadó felperes kibocsátóval szemben váltójogi kötelezettségben áll. Ezen kötelezettség megszűntére nézve felsorolt ama körülmény, hogy a kereseti telepitett váltónak fizetés végetti bemutatása óvással igasolva nincs (Vt. 43. §.), hogy továbbá alperes a váltóösszeget a váltó eredeti birtokosának kifizette, a perre döntő érvekül elfogadhatók nem voltak, mert az elsőt illetőleg: az elfogadóval j szemben óvás kivételének szüksége a vt. 44. §-a szerint jelen eset1 ben fenn nem forgott, miután a telepes egyszersmind a váltó