A Jog, 1888 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1888 / 10. szám - Az állított rágalmazó tény valódiságának bebizonyítása - Az ügyvédségről szóló törvényjavaslatnak előadói tervezete. Befejező közlemény

a JOG. 87 II. Az utóajánlat kérdéséhez. Az utóajánlat kérdésére nézve azon meggyőződésben vagyok, hogy ha A . .. tjkönyvben felvett ingatlan birtok elárvereztetett és azután A. szabályszerű utóajánlatot tévén, részére az árverés leüttetett; de később azon okból, hogy az árverési fel tételeknek A. eleget nem tett, uj árverés lett elrendelve, melyen a nevezett ingatlant B. megvette, — ezen esetekben további utóaján latnak helye nincs és az 1881 : LX. t.-c. 187. §-a utolsó bekezdése alkalmazást nyer; mert az 1881 : LX. t.-c. 185. és 187. §-a szellemén átleng, hogy egy izben tett utóajánlat elegendő arra nézve, hogy a 187. §-a utolsó pontja alkalmazást nyerjen; ugyanis ha A. a feltételeknek eleget tesz, újabbi utóajánlat el nem fogadható, de minthogy A. az árverési feltételeket nem teljesítette, a 185. §. alapján újabb árverés lett elrendelve, s annak határnapján B. a kérdéses ingatlant megvette; miután már A. a 185. §. 3-ik bekezdése szerint, az újabban rendelt árverésen, mint árverelő részt sem vehet, az A. által utóajánlat nyomán nyert jogba A helyett H. lépett, tehát azon következmények, melyek az utóajánlat alapján megejtett árverésből folyó kötelezettségek megtartása esetében A.-t illették volna, B.-re hárulnak át, s igy B. által árverésen megvett ingatlanra többé utóajánlat nem tehető, vagy ha tétetnék is, a megtartott árverés hatályára befolyással nem bír. Gacsályi Lajos, kir. járásbirö Fekér; yartnatO". Sérelmek.* A szenici kir. járásbíróság; örömei és bajai. Felszólalásom nemcsak sérelmet, de dicséretet is tartalmaz ; ha a hibákat gáncsoljuk, legyünk elismerök az előnyök iránt is. A szenici kir. járásbíróságnál 1887. év végével minden tekintetben kielégítő eredmény konstatálható, mert a beérkezett darabok jóformán mind elintéztettek és a telekkönyvi bevezetésekben is alig van hátralék. Hátralék csak a másolóknál mutatkozik nagyobb mennyiségben, de ezen állapot nem annyira a másolók ügybuzgóságának hiányában, mint inkább azok személyzetének elégtelenségében keresendő. Az 1887-iki év folyamán a katonf sághoz bevonulván egy irnok, miután annak állomása egyelőre betöltve nem lett és miután azonkívül még egy díjnok is "gazdasági szempontból* elbocsáttatott, a darabok kiadmányozása azoknak elintézésével egyforma lépést nem tarthatott, a miből azután az ecsetelt hátralék keletkezett. Hogy bírói karunk a dicséretet méltán megérdemli, kitűnik onnan, hogy Martényi Sándor kir. járásbiró elintézett 2,966 db. polgári, 1,433 db. bűnvádi, 653 db. elnöki és 378 db. kp. ügyet, a mihez még a körültekintő és erélyes ügyvitel hozzájárul. Mitták Albert kir. aljárásbiró elintézett 34 polgári, 7,201 telekkönyvi és 39 bűnvádi ügyet. Hajdú Géza kir. aljárásbiró pedig elintézett 1,974 polgári (hagyatéki) és 2,269 bűnvádi ügyet. Az egész járásbíróságnál az összes elintézetlen hátralék 586 darab t k v i ü g y és ez is csak onnan ered, hogy egy különben igen derék segédtelekkönyvvezető — Ferovich — már huzainosb idő óta súlyosabb beteg. Ha tehát tekintetbe vesszük, hogy az 1887-iki év folyamán 16,527 darab beérkezett és 1886-iki évből 296 db. hátralék maradván, hogy az igy összesen 16,823 darabot kitett beadványból 16,237 darab lett elintézve, úgy ezen eredmény a »példás« jelleggel felruházható. Ha soraim eredményezendik, hogy a szükségelt segédszemélyzeti létszám isméti pótlásával a lemásolás és kiadmányozás körül sem fordulandnak elő abnormitások, úgy ezen vidék jogkereső közönsége még a budapesti V ker. járásbíróságra sem leszen kénytelen irigy szemmel tekinteni. Dr. Natzler Miksa, ügyvéd Szenicen. Irodalom. Az elmebetegek jogi védelme az európai és észak-amerikai törvényhozások alapján. (Der Rechtsschutz der Geisteskranken * Ezen rovatban, programmunkhoz hiven, teljes készséggel tért nyilunk a jogos és tárgyilagosan előadott panaszoknak. Felelősséget az ezen rovat alatt kőzlöttekért nem vállalunk. A közlő nevét ki nem teszszük, ha kívántatik. Velünk azonban az mindig tudatandó. A szerkesztőség. auf Grundlage der Irrengesetzgebungen in Európa und NordAmerika von Hermán R e u s s kön. bayer. Bezirksamts-Assessor. Leipzig, Verlag der Rossberger'schen Buchhandlung 1888.) Nagy 8° 11. 352, ára 9 márka. — A mióta egy emberiebb fölfogás kibontakozva azon, a régibb időket jellemző eszmekör bilincseiből, mely az elmebetegeket, mint az ördögök vagy rossz szellemek által megszállott és azért üldözendő lényeket tekintette, utat tört magának a szellemekben, azóta orvostudomány és törvényhozás karöltve törekedtek az elmebetegek számára jobb sorsot biztosítani. Az orvostudomány kimutatta, hogy e sajnálatra méltó lények állapota betegség, mely a legóvatosabb és legkörültekintőbb gondozást igényel. A törvényhozások pedig annak tudatára ébredtek, hogy az illetőket nemcsak magánérdekeik szempontjából a magánjog, hanem a humanitás, közerkölcsiségi és közbiztonsági érdekek és külöuösen az illetők személyes szabadságának szempontjából a közjog oltalma alá I kell helyezni. Közérdek parancsolta kötelességnek kezdték tehát tekinteni európaszerte egyrészt ezeu elmebetegek számára közköltségen felállítandó intézetek létesítése által, másrészt különféle rendeletek és törvények meghozása által az elmebetegek elhelyezése, gyógykezelése, magánjogaik megoltalmazása körül büntető határozatok megállapításával is gondoskodni. II. ]ózsef császáré — e nagy humanistáé a trónon — az érdem, | hogy már 1784-ben az általános kórház mellett egy »bolondok | házát« (Tollhaus) építtetett, a melyben az elmebetegek »ellátást és ha lehet gyógyitásU nyerjenek. Mily ellentét ezen intézkedés és azon állapotok között, melyek azon időtájt ez irányban Franciaországban léteztek és melyekről egy egykorú iró oda nyilatkozik, hogy »ezen szerencsétlenek (elmebetegek) mint bűntevök börtönökben tartatnak, hová nem jut el az emberiség egy sugara sem. Ott tönkre mennek a fájdalmak és a vasláncok súlya alatt, melyekre fűzve tartják. Nyilvános kíváncsiság és megvetés tár] gyaivá teszik és a szívtelen tömeg hóbortjaikon ujjong.« Ezen ' század első negyede óta azután egyre szaporodnak azon törvényes intézkedések, melyeket a különféle európai államok az elmebetegek érdekében megtenni szükségeseknek tartanak. A kis genfi köztársaság kezdé meg 1838. február 5-iki törvényével »az elmebetegek elhelyezéséről és az azokra való felügyeletről*, az ez irányú törvények és rendelkezések sorozatát. Utána Franciaország 1838. június 30-án hozott törvényt több végrehajtási rendelettel, mely kiindulási pontja lett az újabb iránynak. 1841. május 20-án H o 11 a n d i a, 1848. augusztus 17-én Norvégia, 1858. március 5-én Svédország, 1850. június 18-án Belgium, 1879. május 23. a kis svájci kanton Neuchatel az 50-es években azután Anglia is hozzálátott a számos »lunacy asylum«-féle törvényeivel, mig Olaszország és Spanyolhon most készítik elő kimerítő javaslatokkal e tárgyat. Mind Németországban, mind Austriában rendszeres törvény hiányzik. Nálunk Magyaroszágonnéhány miniszteri rendeletet kivéve, továbbá az 1877. évi XX. törvénycikket — melyek csak nagyon töredékesen intézkednek egyik-másik tárgyról — nem létezik kimerítő törvény. Hogy mennyire szükséges különben immár e rendezés, | mutatja az elmebetegek nagy száma Európában, mely a statistikai kimntatások szerint mindinkább növekvőben van. Igy, hogy csak néhány országot emlitsünk, van Belgiumban 7,441, Poroszországban 55,000, Angliában 97,000, Franciaországban 48.C00, Olaszországban 142,000, Ausztriában 17,200, Magyarországon 12,809 (1. Láng, Földes statisztikáját) stb. Az elmebetegek jogvédelme tehát az államra nézve kötelesség és szerző igen háládatos munkát végzett, midőn a címben emiitett művében kimerítően ismerteti nemcsak az összes európai törvényhozások ide vágó részét, de egyúttal azok alapján, de lege ferenda, minden irányban és minden részletre kiterjedő javaslatot is terjeszt elő, törvénycikkekbe foglalva beható indokolás kiséretében. Minekutána ily törvény szükségességét indokolta, előadja magát a törvénytervezetet, mely áll következő fejezetekből : 1. általánosságok (átmeneti és bevezetési törvény); 2. intézetek felállítása és beszüntetése; 3- felvétel; 4. elbocsátás; 5. családi gondozás; 6. az intézetek feletti felügyelet; 7. jogorvoslatok; 8. az elmebetegek cselekvési képessége; 9. költségek és díjak; 10. zárés büntet ő-határozatok. A felette tanulságos és érdekes munka mellékletkép hozza a legújabb törvényeket egész kiterjedésben német fordításban, úgyszintén az olasz legújabb javaslatot, végre igen kimerítő irodalmi tájékoztatást. Érdekesnek és jellemzőnek tartjuk kiemelni,