A Jog, 1888 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1888 / 10. szám - Kritikai szemelvények az öröklési jogról szóló törvényjavaslatból. 5. r

ít JOG. következtéig is tulajdonosoknak tartandók, mert mindegyik a tulajdon megszerzésre alkalmas jogalapon ül az örökségben. Erre ugyan azt mondhatná valaki, hogy mind a két §-ban nyilván kimondja a javaslat, hogy a feltételek bekövetkeztekor az örökség a feltétel bekövetkezte esetére jogosítottá váltnak, mint utóörökösnek kiszolgáltatandó; az örökös pedig a 226- §. értelmében az utóörökössel szemben csak haszonélvező s igy itt is a feltételek bekövetkeztéig birtokló örökösök csakis haszonélvezőknek tekinthetők. Ez mind igaz, de a most szóban forgó és az utóörökösök közt mégis létez ugyan bár csekély, de szerintem nagy befolyással biró különbség. Az utóörökösre nézve a 219. §., a felbontó feltétel mellett nevezett örökösre nézve pedig a 168. §. világosan kimondja, hogy öröklési joga az örökhagyó halálakor, mig a feltételhez kötött és a felbontó feltétel utáni örökös ebbeli joga csak a feltétel bekövetkeztével nyilik meg. Egy kivétel mégis vau; mikor a felfüggesztő feltétel teljesítése az e feltétel mellett öröklésre hivatott akaratától függ, de ez esetre rendelkezik a 3t«9. i;-. mely egyúttal elejét veszi annak, hogy a törvényes örökös az örökséget addig is megszerezhesse és ha mégis birtokában lerne, csak mint haszonélvező birtokolhatja. Erről itt nincs szó. Vonjuk le már most a fennebb mondottakból a következményeket, mikből az ott állítottak valósága is bebizonyul. Mindkét feltétel esetében a feltételek bekövetkezte utánra hivatott örökösök joga csak a feltételek bekövetkeztekor kezdődik, eddig tehát semmi joguk sincs; a felfüggesztő feltétel esetében a javaslat szerint más intézkedés hiányában a törvényes, a felbontó feltétel esetében a végrendeleti örökösödésnek van a feltételek bekövetkezte előtt helye, mind a kettő törvényes jogalap, vagy ha ugy tetszik, jogcím ; mind a kettő a tulajdoni jog megszerzésére alkalmas. Az örökhagyó halála utáni közvetlen örökösök tehát tulajdonosok nemcsak az örökség hasznára, de állagára nézve is, mert tulajdon szerzésre alkalmas jogcímen szerezték és nincs senki, kinek joga az övékkel concurráljon, joguk ennélfogva kizárólagos. Minden jog alanyi és tárgyi tekintetben való változását egy erre ható s a változást előidézni képes jogi ténynek kell megelőznie, e nélkül megmarad eredeti minőségében. A feltételeknél ezek képezik ama jogi momentumot, de csakis alanyi tekintetben idéznek elő változást, a mennyiben a felfüggesztő feltétel bekövetkeztével a végrendeleti örökös váltja fel a törvényest, a felbontásnál pedig a törvényes a végrendeletit. De e feltételek — e jogi momentum — be nem következte esetén tagadhatja-e valaki, hogy az első esetben a törvényes, az utóbbiban a végrendeleti örökös az örökséget tulajdoni joggal birja ? Ezt, mint hiszem, senkise fogja tagadni. Hol van tehát az a jogi momentum, mely nekik ezt a tulajdont megszerezte ? Sehol másutt, mint a fent említett jogalapban, a törvényes és végrendeleti örökösödésben, melynél fogva eredetileg az örökséget elfoglalták. Ha tehát ők a feltételek be nem következte esetében az örökséget tulajdoni joggal birják, bírták ők ezt valaha más jogon ? s mikor változott át e más jog feltétlen tulajdoni joggá? Azt, hogy az előbbi korlátolt jogot a feltétel be nem következte változtatta volna át korlátlanná, számbavehető jogász aligha fogja mondani. És igy a mi a feltételek be nem következte esetében tulajdonnak mutatkozik, ennél egyéb eredetileg sem lehetett. Mindkettő tehát a feltételek bekövetkezte előtt az örökséget tulajdoni joggal birja s haszonélvezőknek nem tekinthetők. Ebből aztán az következik, hogy ugy a felfüggesztő, mint a felbontó feltétel bekövetkeztéig az illető örökös az örökséget elidegenítheti, zálogjoggal terhelheti, rajta bonthat, építhet, a nélkül, hogy valakit kérdeznie kellene, csakhogy mindezek a feltételek bekövetkeztekor önmaguktól megszűnnek s mintha meg sem történtek volna, az új örökös az örökséget, bárki kezén kapja is, vindicálhatja s az örökségnek az örökhagyó halálakor volt állapotának visszaállítását az eddigi örököstől követelheti; de az, mit emez eddig szerzett, mit a vagyon állagának sérelme nélkül megtakarított, ez semmi szín alatt se illeti az utóbbi örököst, sőt ha az örökhagyó ennek az utóbbi örökös részére leendő kiadatását el is rendelné, e rendelkezése semmisnek tekintendő; mert a feltételek után következő örökösök joga a feltételek beálltával kezdődvén, addig az örökséghez se állagát, se hasznát illetőleg semmiféle alapon igényt nem tarthattak, az örökhagyó pedig a törvényes, vagy az általa rendelt örökös fáradságával, a vagyon jövedelmét szaporító ügyességével és leleményességével, valamint takarékosságával s esetleg nélkülözésével, melyek a szerzett haszonnak mindmegannyi factorai, nem rendelkezhetik; ha csak az apró semmiféle jogi alappal nem biró hitbizományokat e tisztán positiv rendelkezéssel szaporítani nem akarjuk. De ép ezért, nehogy esetleg egy harmadik (vevő, hitelező stb.) vallja kárát ez állapotnak, a telekkönyvbe a bevezetendő tulajdonos joga tartamának feltételei feljegyzendők, hogy mindenkinek jogában álljon megítélhetni, vájjon ama feltételek létezése mellett mennyiben léphet saját veszélyeztetése nélkül a tulajdonossal valamely jogviszonyba. Ugy a szász, mint az osztrák törvény, nemkülönben a javaslat is mélyen hallgat azon időpontról, meddig szabad az általuk behozott feltételes állapotnak húzódnia, hogy a feltétel be nem következettnek tartassék, mert a 17(3. §. intézkedése e célra nem elég; vagy a feltétel nem teljesülése esetén örökké uratlan maradjon e hagyaték? Már ebből is látszik, hogy az általuk felállított elv hiányos; felvették a római jognak a feltételekről szóló tanát, de csak részben s ez által támadt ezen visszás intézkedés, melyet se indokolni, se a jogelvekkel megegyezőleg következetesen keresztülvinni nem lehet s mely se az osztrák, se a szász tk.-nek nem valami fényes oldala. Alkalmazzuk az eddig mondottakat a 167. és 168. §-okra. Ezek szerint a 167. §-ból kihagyandó azon intézkedés, hogy az örökség a végrendeleti örökösnek, mint utóörökösnek adandó ki. A 168. §-ból az időközi haszonvételről szóló rendelkezés szintén kihagyandó, kihagyandó az egész második bekezdés is. Ellenben mindkét §-ra kimondandó, hogy az örökhagyó az időközi haszonvételről nem rendelkezhetik s ez az eddigi örökös tulajdona marad. Vagy itt, vagy egy új §-ban az örökség telekkönyvi s ha ingókból áll, ezek mikénti kezelése rendezendő s megállapítandó egyúttal azon határidő, melyben a feltétel önmagától elenyészik, a feltétel a telekkönyvből töröltetik s az ingókról történt rendelkezés megtámadhatósága megszűnik, hogy ez esetekben idővel egy rendezett állapot létesülhessen. Az általam imént mondottakat leginkább megerősítik a javaslatnak az időről szóló intézkedései. A hol az időpont biztos, a jogok minőségéről nincs kétség, itt bizonyos, hogy a kezdeti és végződést időpontig az illető örökösök csakis haszonélvezők, itt azon jogi vélemény áll, hogy az örökhagyó az ideiglenes haszonélvezettel valakinek javát akarta előmozdítani, s ezért az örökös joga élvezetét bizonyos, de határozott időre felfüggesztette; a mint azonban az esemény bekövetkezte bizonytalan (187. §.), már itt a határozottság megszűnik, s a feltételekről szóló intézkedések, tehát egészen más jogviszonyok lépnek életbe. A 196. §-hoz hozzá tenném, ha pedig az örökhagyó vele szolgálati üzleti, vagy más viszonyban állók javára, azok közelebbi megjelölésével, de e viszony kiemelésével intézkedett, e viszony azonban az örökhagyó halálakor már felbomlott, e rendelkezés, ha az örökhagyó kifejezetten másként nem intézkedett, nem létezőnek tekintendő. — Ezt a gyakorlatban nem ritkán előforduló esetek igazolják; megtörténik, hogy valamely cseléd például mindaddig igen hü és odaadó, mig azt nem tudja, hogy róla végrendeletileg gondoskodva van, de a mint erről értesül, azonnal megváltozik, sőt a beteg gazdáját végszükségletében elhagyja; ez utóbbi vagy nem képes már végrendeletét megváltoztatni, vagy egészségi állapotánál fogva arra nem is gondol, s igy a hűtlen cseléd hűtlenségéért még megjutalmaztatnék. A 202. §. indokaiban felemiitett esetek csakugyan gyakrabban előfordulnak, s ezért e §. rendelkezése csak helyeselhető ; de ha valami nem nagyon jártas olvassa el e §-t, azt vehetné ki belőle, hogy ez két csoport örökös társakról szól, mert azon kifejezés »valamint azok is« vonatkozhatik az előbbiekre, de elkülönítést is jelenthet, s igy valakinek az is eszébe juthatna, hogy a terhek felét az első, felét az utolsó csoport viselje, mi a javaslat szándékával homlokegyenest ellenkeznék. Ennek elkerülése végett jó lenne talán e §. érintett részét ilyformán szerkeszteni: . . . arányban azok, a kiknek az örökhagyó a különösen megjelelt vagyon tárgyakat hagyva, azokkal, a kik a különösen meg nem jelölt vagyontárgyakat akár az örökhagyó rendelkezése szerint, akár a törvényes örökösödés szabályai szerint kapják, együtt örökös társaknak tekintendők. A 206. §-ba még fel kellene venni a hányada szó után: »vagy a nekik hagyott különösen megjelölt vagyontárgyak*. Ez, a