A Jog, 1888 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1888 / 9. szám - Kritikai szemelvények az öröklési jogról szóló törvényjavaslatból. 4. r

74 a JOG. adni a jogot, hogy az örökséget vagy hagyományt visszautasíthassa s kötelesrészét követelhesse. A 73. §. arról intézkedik, ha az örökhagyó a kötelesrészre jogosítottnak kötelesrészénél többet hagy, akár örökség, akár hagyományképen, de ezt bizonyos korlátozó feltételek mellett teszi; ez esetben a kötelesrészre jogosított akaratától függ ezen korlátozásokkal terhelt örökrészt elfogadni, vagy kötelesrészét minden korláttól menten követelni. Ha kötelesrészét kívánja, a neki hagyott örökrész örökrészük arányában átszáll a többi örökösre, de a korlátozó intézkedéseket, a mennyiben nem a kötelesrészre jogosított személyéhez voltak kötve, teljesíteni tartoznak. Ugyanez, áll, ha a kötelesrészre jogosított hagyománykép kapja eme kötelesrészénél nagyobb részt ama korlátozó feltételekkel, ekkor a hagyományt kiszolgáltató teszi, mi fennebb az örökösök kötelességeként mondatott ki, de — és itt egy kissé megakadok — ha az örökhagyó a kötelesrészt meghaladó részre utóörököst rendelt, eme rész az utóörökösnek kiszolgáltatandó. Minthogy ez egész §. a korlátozó feltételekről intézkedik, a befejezését sehogyse tartom oda illőnek; mert az a kérdés nincs megoldva vele, hogy az utóörökösödés esetében, melyben a visszautasított örökrészt részben az örökösök, részben az utóörökös kapja, ki fogja teljesíteni azon feltételeket, melyek miatt az örökrész visszautasittatott ? Feltételeznünk kell, hogy az örökhagyó a kötelesrészre jogosítottnak épen azért hagyott a kötelesrésznél többet, hogy ama feltételt e többletből teljesítse, a feltételt és e többletet egyenértékűnek tartotta; ha már most e többletet nz utóörökös kapja s az örökhagyó ez esetre a feltételnek ki által leendő teljesítéséről nem intézkedett, de a feltétel maga fenáll, két vélemény merülhet fel, az egyik az, hogy az utóörökösnek kell a feltételt teljesíteni, mert megkapta az aequivalens részt, de az sincs kizárva, hogy az örökhagyó az utóörökösnek valami értéket hagyni akart, mert különben az utóörökös nevezésének nem volna értelme, de ha a feltétel is e többlettel együtt átruháztatnék, az utóörökös nem kapna semmit, mi az örökhagyó szándékával ellenkezik, igy tehát mégis jó lenne eldönteni, hogy ez esetben a teltételt teljesíteni ki tartozzék? Továbbá azt jó lenne meghatározni, vájjon e többlet a köteles- vagy az örökrész természetével bir-e s igy készpénzben, vagy a hagyatéki vagyon illető részének természetben való elkülönitése által egyenlittessék-e ! ki Ha mégis megmaradna, kimondanám, hogy ez utóöröki ren- i delésnek már feltétlennek kell lenni s e többlet pénzzel egyenlítendő ki. A 74. és 75. §-ról véleményemet e lapok 1887. évi 52, számában elmondottam. A 77. §. szövege ez: »A ki a végrendelet vagy öröklési szerződés készítése után született, vagy vált kötelesrészre jogosítottá, továbbá azon kötelesrészre jogosított, kinek létezéséről az örökhagyó a végrendelet, vagy öröklési szerződés készítésekor tudomással nem bírt. avagy a kit meghaltnak tartott, elmellőzés esetében a kötelesrészszel megelégedni nem tartozik, hanem törvényes örökösödés szerint öt illetendett egész örökrészt követelheti, a többi örökösök örökrésze pedig aránylagos leszállítás alá esik. Ezen esetben az örökhagyó által rendelt hagyományok is aránylagos leszállítás alá esnek, kivéve a jótékony célra és az örökhagyó cselédsége javára tett hagyományokat, a melyek a tiszta hagyaték egy tizedrésze erejéig leszállítás nélkül hatályban maradnak.« Jelen §. az esetre intézkedik, ha az örökhagyó csupán kötelesrészre jogosítottakat vagy ezek mellett másokat is nevezett örökösöknek, utóbb előkerül egy a §-ban megemlített és örökrészét követeli, ennek tehát törvényes osztályrészét ki kell adni s hogy ez megtörténhessék, természetes, hogy az egyes örökösök osztályrészét aránylagosan le kell szállítani. De minthogy e §., mint emiitettem, csupán az esetre szól, ha a már nevezett örökösök közt kötelesrészre jogosítottak is vannak — mert ha nincsenek, erről a 73. §. intézkedik — elkerülhetlenül szükségesnek tartom, hogy ez a törvényben jeleztessék, például e szavak után: »elmellőzés esetében«, fel kellene venni: »ha a nevezett örökösök közt kötelesrészre jogosítottak is vannak.« A második bekezdés meg azt mondja: »ez esetben az örökhagyó által rendelt hagyományok is aránylagos levonások alá esnek«, pedig dehogy esnek, dehogy esnek! Sőt ellenkezőleg, az újonnan belépő osztályos örökrésze esik leszállítás alá, a mennyiben neki is örökrésze arányában a hagyományosok kielégítéséhez hozzá kell járulni. Igen, van eset, mikor a hagyományok is aránylagos leszállítás alá esnek, de nem ez esetben, hanem mikor az örökhagyó aránytalanul sok hagyományt rendelt, vagy elajándékozott s ennek folytán az ilyen új örökös fölmerülése következtében szükségessé vált osztály által az osztályrészek annyira megcsökkentek, hog} értékük a kötelesrészre jogosítottak kötelesrészét sem üti meg, ebben az esetben igen a hagyományok, de nemcsak ezek, hanem a kötelesrészre nem jogosított örököstársak örökrésze i s aránylagos leszállítás alá esnek s pedig mindaddig, míg a kötelesrészre jogosítottak kötelesrésze ki nem egészíttetik; mert ez elvonul végig az egész javaslaton. Hogy az idézett második bekezdés ezt nem fejezi ki, nyilvánvaló ; ezért egészen új szövegezése szükséges. A 78. §. második bekezdésében, azt hiszem, téves az a kifejezés: végrendelet vagy szerződés által részesittettek, hanem inkább a végrendeleti vagy szerződésbeli örökÖ3Ök; aztán ezek nem is az örökség egy negyedrészéből, hanem az örökség egy negyedrészéig elégíttetnek ki. Különben szabatosabbnak tartanám, ha e §-ban mindenütt örökség helyett hagyaték tétetnék, annál is inkább, mert a második bekezdés szerint a hagyományok is a negyedrész kiegészítéséhez hozzájárulnak s így csakugyan a hagyaték negyedét kapják a jótékony és családok hagyománya leszámításával. A 77-ik §. második bekezdésére tett észrevételemben kiemeltem, hogy ha a kötelesrészre jogosítottak kötelesrésze nem kerülne ki, ennek kiegészítésére ugy a kötelesrészre nem jogosított örökösök, mint a hagyományosok hozzájárulni tartoznak s ez már a 30. §. erre vonatkozó részét feleslegessé teszi. A 78. £-ra vonatkozó része ellenkezik ennek második bekezdésével, mert ebben a súly épen arra van fektetve, hogy a végrendeleti és öröklési szerződésbeli örökösök az örökség negyedrészét kapják meg, még pedig az örökrészek és hagyományok leszállításával is. Ha tehát a jogosítottak kötelesrészének biztosításáról szintén magában a 78. §-ban lesz gondoskodva, a második bekezdést meg kell változtatni s akkor a 30. §. kimaradhat. A 32. §-ban azon intézkedés foglaltatik, hogy ha az örökhagyó a kitagadhatási okot képező cselekményt a kötelesrészre jogosítottnak megbocsátotta, ugyanezen cselekmény alapján többé őt ki nem tagadhatja, ehez hozzá tenném: »se ellene az örökvagy kötelesrész kiszolgáltatására vagy kiegészítésére kötelezett által e cselekmény érvényesen fel nem hozható.« Ezt annál szükségesebbnek tartanám, mert a megbocsátás a már megtörtént kitagadás után is bekövetkezhetik. A 83. §-ban a 81. §-ra való hivatkozás után nagyobb világosság kedveért nem ártana beszúrni e szót: »tőle«. A 84. §. második bekezdésében jó lenne nyilván kimondani, hogy a kötelesrész kiszámításánál ugy a visszautasító, mint kinek öröklési joga megszűnt, mint örökösök veendők számba, mert a mostani kifejezést nagyon határozatlannak tartom. A 87. §. a könnyű megérthetőség rovására nagyon tömör, hogy könnyen megértessék, inkább szét kell szedni. A 91. §. esetében azt hiszem, hogy az örökhagyó ily pazarló vagy eladósodott leszármazóját nemcsak a köteles-, de örökrészének is haszonélvezetére szoríthatja s ha igen, jó lesz benne megemlíteni, annál is inkább, mert a 92. §. ez eshetőséget számbaveszi. De e §-nál még egy kérdés merül fel. Az örökhagyónak három gyermeke van: A., B., C. Kettő A., B., nem valami jól sikerült, ugy hogy A..-t alapos oknál fogva kitagadta, B.-t pedig örökrészének haszonélvezetére kellett szorítania. C. nem örökös az egész hagyatékban, mert B.-nek lehetnek leszármazó) ; de B. leszármazók nélkül meghal, örökösödik-e utána a kitagadott A., kinek szintén nincsenek leszármazói? Minthogy az örökhagyó A.-t vagyonában törvényes oknál fogva egyáltalában nem akarta részesíteni, fel kell tenni, hogy B. halála esetére sem akarta, hogy e vagyonból A. kapjon valamit s ennélfogva, mintegy utóörökösödésnél fogva, C-re esnék B. része. De hátha utóbb A.-nak leszármazói születnének? Ezek már, ha C-nek is vannak leszármazói, ezután nem örökösödhetnének. Mindenesetre eldöntendő kérdések. Én nagyra becsülöm az egyéni intézkedhetés jogosultságának tiszteletben tartását, de azért a 94. §-ban még sem engedném meg, hogy az eszének használatától megfosztott esze használatának visszanyerése után vagyona állagáról élők közt egy éviiéi hamarabb intézkedhessék: ezt az illető, de a köz érdeke is kívánja, nehogy esetleg a hasonló betegségbe könnyen visszaeső a köznek terhére váljék. A 95. §. véghatározatát akként változtatnám meg, hogy az | örökbefogadót az örökbefogadott gyermek után azon vagyonban ; megilleti a kötelesrész, melyet kimutathatólag az örökbefogadótól