A Jog, 1888 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1888 / 8. szám - Az ügyvédségről szóló törvényjavaslatnak előadói tervezete (Folytatás)

JOGESETEK TÁRA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a Jog« 8. számához. Budapest, 1888. február 19-én. Köztörvényi ügyekben. A gyermek szülei életében lemondhat ezek örökségéről és e lemondás leszármazóira is kihat. A kassai kir. törvényszék: A perköltségek kölcsönös megszüntetése mellett a kereset elutasittatik. Indokok: P. József, J. József és J. Mihály tanuk egyező vallomása szerint felperesek édesanyja J. Mária Sz. Pálné atyja néhai id. J. György utáni örökségre nézve magát ínég életében véglegesen kielégítettnek beismervén: a bíróságon kívüli igazolt és az utódokra is kiható beismerése, illetve öröklési jogról való lemondására tekintettel, felperesek id. J György hagyatékára nézve örökösödési igényt támasztani, vagy örökhagyónak erre vonatkozó intézkedéseit megtámadni jogosultsággal nem birnak s igy keresetüket elutasítani kellett. (1885. márc. 14-én 1,921 sz.) A budapesti kir. itélö tábla: Az elsöbiróság ítéletét megváltoztatja és felpereseket keresetükkel csak azon esetre utasítja el, ha alperesek arra nézve: hogy felperesek édesanyja, néhai ]. Mária Sz. Pálné azon alkalommal, midőn a 6. szám alatti uvilatkozatot férje Sz. Pál sajátkezüleg megírta, az azt előttemező tanú, P. József, annak tartalmát előtte felolvasván s azt felperesek anyja kézjegyével ellátván, ugyanakkor a szintén jelen volt örökhagyó id. 1. György és alperes jelenlétében élőszóval is kijelentette: »hogv atyja által örökségi illetőségére nézve már ki van elégítve, tehát apjától nem vár mást, mint a mit ez jószántából adna és atvja halála után vagyonaiból bátyjától törvény utján sem foo- mitsem követeink, a neki ezennel oda ítélt föeskiit leteszi. Indokok: Tekintettel azon körülményre: hogy felperesek a 6. szám alatti okirat tartalmát és bizonyító képességét megtagadván, a felperesek jogelődének atyai reménybeli örökségi illetőségéről lett állítólagos lemondása igazolására kihallgatott J. Mihály és J. József, ugy P. József vallomásaiban a teljes bizonyíték fel nem található: mert felperesek jogelőde az említett tanuk által igazolt nyilatkozatokat nem együttes jelenlétükben, hanem mindenik előtt külön tette : tehát e tanuk vallomásaiban rejlő félbizonyiték csakis póteskü által lévén kiegészíthető, a pótesküt a perrendtartás 226., 235. és 236. §§-ai értelmében csakis alperes részére és pedig a P. József tanú vallomásának tartalma szerint és azért lehetett s keilett oda Ítélni: mert ezen tanú vallomása szerint alperes a 6. szám alatti okirat kiállításánál, felolvastatása, megértelmezése, felperesek jogelődének kézjegyéveli ellátásakor és a tanú által igazolt szóbeli nyilatkozata kijelentésekor örökhagyóval egvütt jelen lévén : felperesek jogelődének nyilatkozatára nézve alperes a neki itélt pótesküt érzéki tapasztalatai alapján teheti le. Az alperesnek oda itélt póteskü le nem tétele esetére ellenben azért kellett felperesek kereshetőségi jogát megállapítottnak kimondani s az eljáró kir. törvényszéket a kereset érdemére kiható ítélet hozatalára szükséges további eljárás szabályszerű lefejlesztésére utasítani: mivel az eskü le nem tétele esetére a felperesek jogelődének tulajdonított joglemondás beigazoltnak tekinthető nem lévén, felperesek kereshetőségi jogát s lehető örökösödési igényeik érvényesíthetőségét gátló törvényes okok fenn nem forognak és mert az elsöbiróság a kereshetőségi kifogást perdöntő körülménynek tekintvén, a kereset érdemébe be sem bocsátkozott, ítélete tehát a kereset érdemére nézve felülbírálható sem lehetett. (1886, április ó-én 29,757/85. sz.) A m. kir. Curia: A másodbiróság ítélete oly kiegészítéssel, hogy elsőrendű alperes J. György által leteendő eskü nem föeskünek, hanem póteskünek nyilvánittatik, megfelelő indokolásánál fogva és az alább következőkből helybenhagyatik. A másodbirói ítélet még annálfogva is helybenhagyatik, mert alaptalan felpereseknek azon érvelése, »hogy anyjuk J. Maria előbb halván el, mint örökhagyó id. J. György, ők t. i. az unokák közvetlen hivatvák az öröklésre, annál inkább, mivel anyjuk éltében oly jogról, a mely meg nem nyilott, le sem mondhatott. Mert felperesek id. J. Gvörgy hagyatékában csupán anyjuk jogán örökölhetnek, ha tehát anyjuk ellenében bizonyittatik, miként az örökrésze tekintetében magát kielégítettnek nyilvánította, azon esetben az is kétségtelen, hogy felperesek többé öröklési joggal nem bírhatnak, mivel ellenkező esetben a hagyatékból két gyermekrészt kapnának. Azon érvelésük pedig, hogy anyjuk öröklési igényeiről az apja éltében le sem mondhatott volna, semmi törvénves alappal nem bír. (1887. jan. 11-én, 1866. évi 4,904. sz.) Ha a szolgalommal terhelt háznak árverési vevője a szolgalom létezéséről az árverés előtt tudomással birt, ezen szolgalmat még az esetben is tűrni köteles, ha az telekkönyvileg bejegyezve nem volt és arról az árverési feltételek külön emlitést nem tettek. A budapesti kir. törvényszék: Alperesek kötelesek a budai 228. sz. tkvben 524/b. h. r. sz. és 423. össz. sz. a. foglalt ingatlanon elterülő pincét 15 nap alatt különbeni végrehajtás terhe mellett felperesnek birtokba bocsájtani s 158 frt perköltséget, beleértve a felperesileg előlegezett szakértői díjakat is felperesnek megfizetni. Indokok: Tekintve, hogy felperes, mint a budai 228. sz. tkvben 524/b. h. sz. és 423. össz. sz. a. foglalt ingatlan tkvi társtulajdonosa, a többi tkvi társtulajdonosokkal együtt az egész tkvre nézve egy személynek tekintendő, ezen ingatlanra vonatkozó tulajdonjogának harmadik személyek ellenében való érvényesítésére egymaga is jogosult, minélfogva alpereseknek a kereseti jog ellen tett kifogásuk alappal nem bir. Az ügy értlemét illetőleg pedig felperes keresetének helyt adni kellett, mert felperes és neje az A) alatti végzés szerint bírói árverésen a fentebb jelzett ingatlant minden korlátozás nélkül megvették s korlátlan tulajdonjoguk a budai 228. sz. tkvben B. 19. és 20. sz. a. tkvileg be is kebleztetett, minek folytán felperest úgy a telek felületére, mint annak belsejére nézve a használati jog megillet, ebbeli joga csak az esetben szenvedhetne korlátozást, ha harmadik személyt az ingatlanaira nézve szolgalmi jog megilletné ; a pincére nézve külön, illetve a telkének pince üregére nézve külön mást tulajdonjog nem is illetheti meg, mert arra nézve külön tulajdonjogot szerezni egyáltalában nem lehet. Alpereseknek a pincére vonatkozó abbeli állítása tehát, hogy annak | tulajdonjogát megszerezték, annál kevésbé jöhetett bírói figyelembe, mert a budai 228. sz. tkvben 524. a hsz. a. 390. össz. sz. a. ingatlanra nézve jóllehet a tkvi tulajdonjogot megszerezték, de a kér! déses pince, miként a szakértők is megállapították, kizárólagosan | felperes ingatlanán terülvén el, arra nézve a tkvi bekeblezés által alperesek mi jogot sem szerezhettek meg. De alperesek az általuk felmutatott szerződések által szolgalmi jogot sem szereztek a kérdéses ingatlanra olyképen, hogy azt felperes irányában érvényesíthetnék, mert a 2. sz. a. szerződés alperesek és R. J., a 3. sz. a. szerződés pedig V. A. és E. J. és R. J., az 5. sz. szerződés végre V. A. és S. A. közt létesülvén, még ha ezek által alperesek szolgalmi jogot szereztek volna is, ezen jogszerzésük harmadik személyre és igy felperesre nézve csak az esetben bírna joghatálylyal, ha a szolgalmi jogot tkvileg bekebleztették volna, mit azonban tenni elmulasztottak. Felperes irányában tehát alperesek a szolgalmi jog megszerzésére alkalmas jogcímet ki nem mutattak; magábanvéve azon körülményből pedig, hogy felperes tudta, miszerint alperesek a kérdéses pincét birtokolták s azt mégis tűrte, alperesek mi jogot sem származtathatnak, miután sem tkvi, sem tkvön kivüli elbirtoklás esete fenn nem forog. Ily körülmények mellett felperes mint korlátlan tkvi tulajdonos alpereseket az ingatlanán elterülő pince birtokától bármikor eltiltani jogosult lévén, alpereseket a pince birtokának átbocsájtásában el kellett marasztalni, fenmaradván alpereseknek a pince építménye értékének megtérítésére vonatkozó netaláni követelésük érvényesítésére a törvény rendes utja. A budapesti kir. itélő tábla: A tvszék ítéletét megváltoztatja akkép, hogy alpereseket csak oly feltétel alatt kötelezi a kereseti pincének felperes birtokába kibocsájtására, ha utóbbi