A Jog, 1888 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1888 / 8. szám - Az ügyvédségről szóló törvényjavaslatnak előadói tervezete (Folytatás)

A JOG. Az ügyvédségről szóló törvényjavaslatnak előadói tervezete. X (Folytatás.) 92. §. Az ügyvédnek jogában áll fele számára behajtott, valamint a • fele részére más jogos uton, de nem kijelölt célra, nem harmadiknak átadás vagy letétbe helyezés végett kezéhez jutott készpénzből vagy értéktárgyakból addig felmeiült, bíróilag megállapított díjait és költségeit kielégíteni, a még meg nem állapitottakat pedig felszámítása mérvében, valamint i az okiratilag kötelezett díjait és költségeit a megfelelő összeg vagy érték . visszatartása által fedezni. E jog gyakorlása esetében köteles az ügyvéd a pénz vagy érték átvétele után 8 nap alatt felét kir. közjegyző utján, ha pedig felének holléte ismeretlen, a hivatalos lapban közzéteendő hirdetmény utján, a pénz, illetve érték származásának és mennyiségének, illetve minőségének körülirása és érvényesíteni kivánt számlájának közlése, vagy jogcímének (dijokirat, ítélet, egyezség) megjelölése mellett értesíteni és az értéktárgyakat mindci esetben, a készpénzből pedig a fedezetül visszatartandó összeget ugyancsak számlája vagy jogcíme bemutatása mellett a 8 '. és bfi. §. szerint illetékes bíróságnál letétbe helyezni. Ezen kötelesség elmulasztása esetében a kielégítési, illetve visszatartási jog elenyészik. y3. §. Minden visszaélés e jog gyakorlása körül fegyelmi vétséget képez, mely eltekintve esetleges büntetőjogi következményeitől, a legszigorúbban büntetendő. A fegyelmi ítéletben ez esetben a kiérdemelt díjak és költségek elvesztése is kimondandó. 94. §. E jogot az elhalt ügyvéd jogutódai hasonló módon gyakorolhatják, de csak ügyvédi képviselet mellett, mely esetben a fegyelmi felelősség a képviselő ügyvédet terheli. 95. §. Az ügyvéd köteles 15 nap alatt az önkielégitést, illetve birói letétbe helyezést kamarájának bejelenteni és a fél értesítését igazolni. Köteles továbbá a fedezendő meg nem állapított, vagy okiratilag kötelezett esedékes díj- és költségkövetelést a 83, 86. és 89. §, értelmében a letételtől számitett 15 nap alatt érvényesíteni. E bejelentési, illetve érvényesítési kötelesség elmulasztása esetében a fedezeti jog elenyészik s a birói letét a félnek kérelmére kiadandó. 96. §. Jogtalan visszatartás (letétel), illetve önkielégítés miatt a fél értesülésétől számítandó 15 nap alatt panaszt emelhet azon kamaránál, melynél az ügyvéd bejegyezve van, illetve utoljára bejegyezve volt. Ugy ez esetben, valamint panasz hiányában az ügyvéd bejelentése alapján az ügyvédi kamara választmánya határoz az önkielégítés, illetőleg visszatartás törvényessége felett, a nélkül azonban, hogy a díj- és költségkövetelés megállapításába bocsátkozhatnék. 97. §. A kamara válhsztmánya határozathozatal előtt szükség esetében tárgyalást tüz ki a felek meghallgatása és bizonyítási eljárás megejtése végett. A határozat indokolandó s a felekkel Írásban közlendő, kik az ellen a kézbesítéstől számítandó 15 nap alatt felebbezéssel élhetnek a kir. Curia ügyvédség! tanácsához, mely végleg dönt. E felebbezés eldöntéséig a letét ki nem adható. Esetleges fegyelmi eljárás külön vezetendő. 98. §. Ha az önkielégítés, illetve visszatartás kérdésében jogérvényes határozat hozatott (97. §.), ahoz képest és annak alapján a jogtalanul megtartott pénz vagy értéktárgy kiadására az ügyvéd, illetőleg jogutódja végrehajtás utján kényszeríthető, melyet a fél kérelmére a követelés természete szerint illetékes (83., 86.. 92. §.> kir. bíróság rendel el. Ha a visszatartás (letétel) egészben vagy részben törvénytelennek mondalik ki, e jogérvényes határozathoz képest a letéti bíróság a félnek kérelmére a törvénytelenül visszatartott, illetve letétbe helyezett összeget vagy értéktárgyakat kiadni köteles. Ha pedig jogérvényesen törvényesnek mondatik ki a visszatartás, illetve letétel, megállapitolt követelése kielégítésére szolgáló értéktárgyak árverését az ügyvéd kérelmére a letéti bíróság rendeli el és foganatosítja az 1881 : LX. t.-c. értelmében és a vételárt követelése és jár. erejéig az ügyvédnek, a többletet pedig a félnek vagy arra jogot szerzett harmadik személyeknek adja ki ugyancsak az 1881 : LX. t.-c. szerinti eljárás mellett. Ha végre a jogerejü határozattal törvényesnek kimondott visszatartás, illetve letétel bíróilag még meg nem állapitott követelésre vonatkozik s a követelés érvényesítése a 95. §. értelmében kellő időben eszközöltetett, a letét a díj és költségper jogerejü eldöntéséig ki nem adható, jogerejű határozat hozatala után pedig ehez képest lesz a jogosultaknak kiadva, esetleg — a mennyiben értéktárgy — előzetes birói árverés utján eszközölt értékesítés után. 99. §. A 92 — 98. §-ban szabályozott önkielégitési, illetve visszatartási és elsőbbségi jog az esetben is gyakorolható, ha a pénz vagy értéktárgynak az ügyvéd kezéhez jutása után a fél ellen csőd nyittatott. (Folyt, köv.) Ausztria és külföld. A szemérem elleni büntettek Angliában.* (Befejező közi.) * IV Csábítás. Két évig terjedhető fogházzal büntetendő cselekményt követ el, a ki : a) valamely kiskorú leányt, ki nem kéjhölgy s jó hirben áll, a királyság határán belől nemi közösülésre csábit, vagy ezen cselekményt megkisérli; b) a ki valamely nőszemélyt rábir, vagy rábírni megkísért, arra, hogy a) az egye* Előző közlemény a »Jog 7. számában. sült királyság területén belől magát erkölcstelen életre adja; (S) az egyesült királyságot elhagyja, hogy valamely bordélyházba lépjen; vagy y) hogy fajtalan cselekmények üzése végett magát valamely bordélyházba felvétesse; végül 5) ha nem közönséges kéjhölgyet fenyegetéssel vagy ravasz fondorlattal házasságon kívüli nemi közösülésre csábit; c) a csábítás bűntettét követi el továbbá az, a ki valamely nőszemélyt nemi közösülésre alkalmas öntudatlan állapotba hoz; d) valamely nőszemélyt ennek akarata ellenére bordélyházban, vagy más helyen azon szándékkal tart vissza, hogy azt egy harmadik személylyel való nemi közösülésre birja, vagy azon célból, hogy távozását megakadályozza, ruháit, vagy valamely más, tulajdonát képező tárgyat visszatart, vagy ha kölcsönzött ruhákat használt, feljelentéssel fenyegeti, hogy tulajdonát nem képező ruhákat vitt magával. Ha a békebirának alapos gyanúja van arra nézve, hogy valaki ekként visszatartatik, jogában áll házkutatást foganatosítani. IV". Szöktetés. Tizennégy évig terjedhető munkarabsággal, vagy két évig terjedhető fogházbüntetéssel büntetendő az, a ki nyereségvágyból, házasságkötés vagy nemi közösülés céljából valamely nőszemélyt, kinek valamely vagyonra nézve jelenlegi vagy jövőbeli absolut, vagy föltételektől függő érdeke van a) megszöktet, vagy akarata ellenére visszatart; b) ki tizenhat éven aluli leányt szüleinek, vagy gyámjának őrizete alól jogtalanul elvon; c) ki valamely 18 éven aluli hajadont azon célból, hogy azon nemi közösülés hajtassék végre, szüleinek vagy gyámjának akarata ellenére megszöktet, vagy a szöktetést előidézi. Ezen utóbbi esetben büntetlenül marad a vádlott, ha jóhiszemüleg gondolhatta, hogy a leány 18 éves már elmúlt; d) a ki tizennégy éven aluli leányt azon célból, hogy azt kirabolja, elcsal; a ki pedig az ilyen gyermeket elrejti, tizennégy évig terjedhető muukarabsággal, vagy két évig terjedhető fogházzal büntetendő. Ezen felül a törvény kijelenti, hogy egy terhelő tanú vallomása az elitéléshez szükséges bizonyítékot nem nyújtja. Ha bebizonyittatik, hogy a szülő, gyára, vagy felügyelő, a leányát, gyámoltjat, vagy felügyelete alatt álló nőszemélyt prostitutióra csábítja, a bíróságnak jogában áll a leányt a csábító hatalma alól kivenni s huszonnégy éves koráig más megbízható egyén felügyelete alá helyezni. Ezen törvényben legfontosabb újítást a 20. §. tartalmazza, mely következőleg hangzik: »a ki ezen törvény alapján vádoltatik, úgyszintén a vádlott férje vagy felesége jogositvavantanuvallomásttenni, erre azonban nem kényszeríthet ő.« Sir James Stephens ezen törvény életbelépte óta tett birói praxisára támaszkodva a »Xineteenth Century« 1886. októberi számában cikket közöl »Prisoners as witnesses« cím alatt, hol rámutat, hogy az angol eljárásban most azon anomália áll fenn, hogy bizonyos esetekben a vádlott tanúvallomást tehet, míg más kevésbé súlyos esetekben ezen joga nincs meg. Ellene szól az a józan észnek, hogy ezen jog megadatik nők ellen intézett fajtalan cselekményeknél, mig ha a vádlott ugyanezen merényletet férfi ellen követi el, eme jog nem illeti meg. Stephens azon nézetben van, hogy vádlott tannskodási joga az igazságszolgáltatást legnagyobb mértékben előmozdítja, továbbá, hogy vallomásának értéke, mint bármely tanúé, az eset körülményeitől függ s igy egészen helytelen a vádlottat, vagy a személyek bármely osztályát a tanúskodás jogától megfosztani. Minden elmélet, mely a vádlott tanuskodási képessége ellen harcol, azon eredméuyre jut, hogy nem érdemes a vádlott vallomását meghallgatni, mert sokkal jobban van érdekelve a bünper kimenetele iránt, hogysem inkább az igazat vallaná meg. Ez azonban hamis feltevésen alapszik, mert a vádlott bűnösségét védelmezi. De ettől eltekintve, absolute nem is igaz, mert ha vádlott ártatlan: érdekében áll igazat vallani, tehát elvárható, hogy más esetben is igazat mond s annak ellenkezőjét védelmezni nem szabad Az esküdtek minden esetben mérlegelik vádlott vallomásának valószínűségét, ez pedig csak akkor történhetik meg, ha vádlott vallomást tesz. A tanuknak a per kimeneteléhez fűzött érdekeltsége oly mozzanat, mely minden esetben figyelembe veendő. Gyakran ezen érdekeltség oly nagy, hogy a vallomást egészen értéktelenné teszi. Ámde, hogy erre nézve biztos meggyőződést szerezhessünk, figyelembe kell venni a helyet, időt és minden mellékkörülményt s ezek mindig másként alakulnak. A vádlott érdekeltsége természetesen figyelembe veendő, de nem azon kérdésnél, hogy v eh e t ő-e ki vallomás vagy nem, hanem a vallomás megbízhatóságának mérlegelésénél. Ezek után Stephens esetet hoz fel annak demonstrálásául, hogy elvileg vádlott vallomása semmiben sem különbözik a többi tanuk vallomásától.