A Jog, 1888 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1888 / 8. szám - A végrehajtási eljárásról szóló törvény 37-ik §-ához - Örökösödési eljárásunk reformja (Hetedik közlemény)

6! ü JOG. A végrehajtási eljárásról szóló törvény f 37-ik §-ához. Irta : Dr. ÁLBU MÓZES sepsi-szent-györgyi ügyvéd. Az 1868. évi L1V. t.-c. 4. §. hatályának tartama alatt a • magyar királyi curia, mint semmitöszék« ugy a perrend, mint a végrehajtási eljárás terén az alsó bíróságok által követett elvi jelentőségű döntvényeivei a mennyire szabályozta a végrehajtási irányelveket, ép annyira támasz nélkül állanak most bíróságaink a perrendtartási novella és a végrehajtási törvény életbe lépte óta. A perrendtartási novella életbeléptetése után a mult 1885. év folyamán egyik nagy-borosnyai ember telkére sáncot hányván, azt úgy irányította, hogy ép a szomszédja kapunyílásának közepére ment s ez a kapun kocsival bejárni azért nem tudott. Beadott panasz folytán az alispán másodfokúlag úgy határozott, hogy ez ügy nem közigazgatási, hanem polgári perutra tartozik. A magyar királyi curia pedig ugyanazon ügyben 1886. évi 191. polg. szám alatt úgy határozott, hogy nem a polgári rendes bíróság, hanem a közigazgatási hatóság elé tartozik. Épen ily sáncolás történt egyik gidófalvi lakos kapujára menöleg most 1887. év folytán és ezt kisebb polgári peruton a királyi törvényszék a rendes polgári bíróság elé tartozónak nyilvánította, mig előbb a járásbiró már kétszer közigazgatási útra tartozónak mondta ki. Hogy ezek szerint az ember ügyes bajának orvoslására forumot nem talál, gyakorta megtörténik az is, hogy az új végrehajtási törvény hatálya alatt egy egyszerű ingatlan árverési ügyet egy évtized alatt foganatosítani nem lehet, a mit többek között a végrehajtási törvény 37. §-ának intézkedései okoznak. Nem túlzás, mert egy — először még a mult 1881. évi április hó 18-ra kitűzött — árveréses ügyem jogérvényesen ezideig foganatosítva még nincsen. Az 1868. évi LIV. t.-c. 297. §-a megállapította a semmiség eseteit, s a mellett correctivum gyanánt ott voltak a magyar kir. curia mint semmitőszék döntvényei, hol többször kimondva lett, hogy: »ingatlanokra vezetett végrehajtásnál az árverés foganatosítása ellen alaki sérelmek miatt külön semmiségi panasznak helye nincsen.« Ez intézkedéssel a végrehajtást szenvedő folyamodási joga kizárva nem volt, mert az árverés foganatosításától számított 8 nap alatt úgy az árverési végzéssel, mint az árverés foganatosításával netán okozott sérelmeit semmiségi panasz tárgyává tehette. Most ellenben a végrehajtási eljárásról szóló 1881. évi LX. t.-c. 37. §-a szerint a bírósági végzések elleni felfolyamodásnak többele között az ingatlan árverés foganatosítására is halasztó hatálya lévén, bármily alaptalannak tűnjék fel a felfolyamodás, az árverést e §. szerint megtartani nem lehet, mert ha megtartatik, a 179. §. C. pontja értelmében az árverés megsemmisíttetik. A kir. ítélő táblához felterjesztett ügyiratok, a legtöbbnyire alaptalan felfolyamodás elutasításával, rendszerint 6—7 hónap elteltével viszszakerülnek a telekkönyvi hatósághoz, hol újból kibocsátják az árverési hirdetményt. A végrehajtást szenvedő azonban a másodszori, harmadszori s igy a további árverési hirdetményt is felfolyamodja, s mert a királyi itélő táblához mindannyiszor »felterjesztetni határozott« ügyiratok az árverési határnap előtt onnan soha le nem érkeznek: az árverés a második, harmadik s igy a további árverési hirdetményekre sem foganatosíttatik. Igy egy körforgásban a telekkönyvi hatóság ugyanazon ügyben folyton bocsátja ki az árverési hirdetményt, a végrehajtást szenvedő pedig folyton folyamodás tárgyává teszi; a telekkönyvi hatóság és királyi itélő tábla folytonosan dolgoznak benne, sőt mentől többet dolgoznak, annál több dolgot ád további folyamodásaival a végrehajtást szenvedő s igy hatványozódik fel a bíróságoknak, de különösen a felsőbb bíróságoknak munkája, s evvel a restanciái a nélkül, hogy a sok semmi munkában (mert ezek mind csak költségek, formalitások körül forognak) az igazságszolgáltatás csak egy lépést is tett volna előbbre. Mig az 50 frtos perügy érdemében a törvény egyetlen egyszer sem enged felsőbb bírósági felülvizsgálást, addig a külsőségekben a végrehajtás során akár százszor is felülvizsgáltathatja ezek szerint a végrehajtást szenvedő, s a telekkönyvi hatóság és ldrályi itélő táblának a formaságokban nyilvánuló hatványozott munkájával üttetik agyon az ügy, ha elébb az érdemben az nem lehetett. Mert ki az Ítéletkor kért végrehajtási zálogjog bekebelezésével követelését biztosítottnak hitte, az vagy az által veszti el követelését, hogy az évtizedig tartó eljárás során a végrehajtást szenvedő által elhanyagolt, de annál inkább kiszipolyozott s igy az értékét teljesen elvesztett ingatlan vételárából követelése ki nem kerül; vagy az által veszti el, hogy kamatjai és költségei egyáltalán ki nem utaltatnak. Azonban a törvényhozó nem akarhatta azt, a mi tényleg meg is történik, hogy egy árveréses ügy évtizedig elhúzódjék, s e tekintetben némi remediumot nyújtana a hivatolt 37. §. második bekezdése, mely szerint: ha a másodbiróság helybenhagyó vagy megváltoztató határozat által árverést rendel, az ezen másodbirósági végzés ellen jogorvoslatnak helye nincs. A törvény szelleme itt nem lehet más, mint az, hogy ha a másodbiróság a végrehajtást szenvedőnek az árverési hirdetmény ellen beadott felfolyamodását elutasítja, ez elutasító határozattal helybenhagyatván az árverési hirdetmény: ezen árverési hirdetményt kell foganatba venni a telekkönyvi hatóságnak ujabbi határnap kitűzése mellett, s ha e helybenhagyott és új határnapolt árverési hirdetményt folyamodja meg a végrehajtást szenvedő, ennek helye nem lévén, a telekkönyvi hatóság által visszautasítandó. Ez és nem más lehet a törvénynek szelleme, mert ha azt — mint a legtöbb telekkönyvi referens gyakorolja — betű szerint vesszük, s csak azért, mert a másodbiróság rendelkezőleg nem határozott, egész új árverési hirdetmény bocsáttatik ki, s ha — mint új árverési hirdetmény ellen intézett felfolyamodásra — mindannyiszor az iratok a másodbirósághoz felterjesztetnek : úgy soha egyetlen árverést sem lehetne foganatosítani, csak akarjon minden újabbi árverési hirdetményt felfolyamodni a végrehajtást szenvedő. y

Örökösödési eljárásunk reformja.* Irta . Dr. BLUM JÁNOS, kir. közjegyzői helyettes Aradon. J£ (Hetedik közlemény.) A hagyaték tárgyalása. A leltár befejezésével a kir. közjegyző, ha lehet azonnal, különben pedig külön kitűzendő határnapon áttér a hagyaték érdemleges tárgyalására. Magát a tárgyalást a kir. közjegyző lehetőleg mielőbb, vagy az örökhagyó községének községházához, vagy saját hivatalos helyiségébe tűzze ki, a mi mindenkor az ottani helyi viszonyoktól függ s e tekintetben méltányos lesz a kir. közjegyzőnek az eljárási törvényben szabad kezet engedni. A tárgyaláshoz a halálesetfelvétel szerint kipuhatolt minden érdekelt fél megidézendő, tehát az összes törvényes, végrendeleti és szerződési örökösök, a hátrahagyott hitestárs, a végrendeleti utóörökösök, a még csak születendő utóörökösök részére az 1877 : XX. t. c. 30. és 31. §-ai alapján bíróilag kirendelt gondnok, az egyik vagy másik örökös örökrészének vevője vagy annak örökrészére az 1871 : LX. t.-c. 138. §-a alapján a telekkönyvi rendelet 74. §-a értelmében föltételesen bekebelezett végrehajtási zálogjogot nyert hitelező. A kiskorú vagy egyáltalában gyámság, avagy gondnokság alatt álló örökösök helyett azok törvényes atyja, édes anyja, mint t. és t. gyám, avagy kinevezett gyámja vagy gondnoka idézendő, azonkívül városi hagyatékoknál ily esetekben a városi tiszti ügyész, községieknél a községi közgyám is mindenkor meghívandó, mert az érdekösszeütközés a gyám és gyámoltja közt többnyire csak a tárgyalás folyamán merül fel. Célszerűnek tartanám az eljárási törvényben határozottan kimondani azt, a mi a gyakorlatban ugy is — s nagyon helyesen — dívik, hogy a kir. közjegyző jogosítva legyen az összes érdekelt és megidézendő feleket, a mennyiben azok a monarchia területén laknak, az illető rendőri hatóságokhoz intézendő hivatalos megkeresések utján megidézni s az idézvényeket (esetleg német és horvát fordítással ellátva) ezen megkereséshez csatolni kézbesittetésük végett. A külföldön lakó érdekeltek tekintetében pedig vagy ugyanezen modus procedendi lenne a törvényben megállapítandó, avagy a megkeresés az idézvények csatolása mellett az igazságügyminisztérium utján az illető osztrák-magyar consulátus utján, esetleg egyenesen a kir. közjegyző által ezen consulátus megkeresése által lenne eszközlendő. Azon, jelenleg itt-amott divatozó eljárást azonban, mely szerint a tárgyaló kir. közjegyző a más bíróság területén lakó felet az ottani kir. közjegyző által a tárgyalási jegyzőkönyv megküldése mellett hallgatja meg, az új törvényben határozottan kizárandónak tartom, mert a kir. közjegyző a hagyatéki hatóság által nyert mandátumát collegájára nem ruházhatja át s a tárgyalás és a felek érdeke szempontjából sokkal helyesebb, ha a tárgyaló kir. közjegyző s a többi felek közvetlenül vagy egy kellően informált helyettessel érintkeznek. Ha tehát a fél távolabb helyről bármely okból személyesen nem * Előző közlemények a »Jog« és 50. számaiban. é. folyamának 33., 36., 39. 43