A Jog, 1887 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1887 / 5. szám - A nem illetékes bíróságnál beadott kereset félbeszakitja-e az elévülést?

40 A J OG. z ö könyv et« is vezetni, hacsak azt nem akarjuk, hogy a köz- J jegyző a közokirat tartalmát csak nem szórul-szóra lemásolva külön tárgyalási jegyzőkönyvbe iktassa, — a mi kétszeres, tehát indokolatlan, fölösleges munka volna s a feleket is kétszeres dijakkal terhelné. A »tárgyalás vezetése« alatt pedig, melyről az utasitás 24. §-a szól, bizonyára cikkíró ur sem azt érti, hogy a közjegyző a közokirathoz előbb vagy utóbb még a halálesetet, leltárt, adóbizonylatot stb. beszerezze, mely neki köte- I lességévé sehol se tétetett, sőt mindezek a közjegyzői okirat kellékeiként vagy kiegészítő részeiként előírva nincsenek. A közjegyzői törvény 128. §-ának megalkotásával a törvényhozás bizonyára azt célozza, hogy a nagykorú örökösöknek lehetővé tegye hagyatéki ügyeiket minden hosszadalmas kerülő út s nagyobb költség nélkül a közjegyző előtt s közbenjárásával gyorsan rendezni és minthogy a közjegyzői törvény a 128. ij-ban az elv kimondásán túl nem is terjeszkedett: azt hiszem, a törvényt életbe léptető miniszteri rendeletnek lett volna feladata az eljárásra nézve részletesebb és határozott, ile nem ellenmondó utasítást adni. Csakis az utasitás 23. és 24. §-a okozza a zavart, melynek folytán cikkíró ur a jegyzőkönyvi tárgyalás miatt még fegyelmi tárgyalást is fenforogni lát, holott mulasztás, törvén) vagy kötelességszegés ily körülmények közt a közjegyző részéről talán még sem forog fenn. Es ha netán mégis fenforogna: ez első sorban a birót is terhelné, ki az ily állítólagos szabálytalan tárgyaláshoz a sanctiót utólag megadja. E kérdést tehát tisztába kellene hozni minél előbb, még pedig szerintem egy kibocsátandó ministeri rendelettel, mely az emiitett hiányos utasítást pótolná, módosítaná, vagy azt egészen újjal helyettesítené, mert nem lehet az közönbös se az óvadékkal lekötött s reputatióját megőrizni szerető közjegyzőre, se az ügyeit gyorsan, de mégis biztosan rendezni akaró nagyközönségre, se pedig magára a bíróra nézve, hogy valamely ügyet jól vagy rosszul, biztosan vagy csak tapogatózva végeznek el az arra hivatott szakközegek. Szükségesnek mutatkozik egy ily ministeri rendelet már | azon okból is. mert az a hirdetményi eljárás, melyet cikkíró ur a perrend 580. g-ára való utalással helyesnek tart, a közjegyzői törvény 128. §-ának esetében még inkább növeli a zavart ; jelesül j a hirdetményi eljárásnak a perrend 5S0. §. határozott kijelentése szerint csakis oly nagykorúakat érdeklődő örökösödési ügyekben van helye, a hol a hagyatékot ingatlanok is képezik ; de kérdés: mily eljárást kövessen a közjegyző a 128. §. esetében | akkor, ha a hagyaték kereskedőknél, hivatalnokoknál, bánkároknál, iparosoknál, magánosoknál, tőkepénzeseknél stb. csupa ingó vagyonból áll i Erre már a hirdetményi eljárás a perrend világos intézkedése szerint nem alkalmazható s mit tegyen különösen akkor a közjegyző, ha a nagykorú örökösök időt s költséget kímélendők határozottan ragaszkodnak ahoz, hogy a kir. köz- | jegyző a közjegyzői törvény 128. §-a szerint tegye meg köztök áz örökösödési osztályt ? Erre se a közjegyzői törvény, se az utasitás, se a perrend, se cikkíró ur nem ád feleletet. Es ha már bírói beavatkozás nélkül a nagykorú örökösök a közjegyzőt az osztály megtételénél igénybe se vehetnék: akkor mire való volna az egész 128. .J hisz a törvényhozás szándéka, célja, csak nem lehetett az, hogy a közjegyzőt, birót s a feleket bajba ejtse, megkárosítsa vagy hogy az egész eljárás megsemmisítésére alkalmat adjon, hanem igenis azt célozta már magával a közjegyzői intézmény életbe; léptetésével, hogy a honpolgárok vagyoni viszonyaikat s jogügyleteiket közhitelességgel bíró személy előtt rövid úton, kevés költséggel s az állami hivatalos közegeknek munkával való megterheltctése nélkül biztosan rendezhessék. F, \ célt azonban a közjegyzői utasitás 23. s 24. §-a meghiúsította s a követendő eljárásban csak zavart idézett elő, mikor »közjegyzöi okirat« felvételét s egyúttal »tárgyalást^ is rendel el nagykorúak hagyatéki ügyében. Kitetszik ezekből, hogy a mily jogosultsággal bir a cikkíró ur által ily ügyekben felvétetni kivánt »közjegyzői okirat«, csaknem oly jogosultsággal bir a jegyzőkönyvi tárgyalás is. A kettő azonban egymás mellett meg nem állhat. Vagy az egyik, vagy a másik lehet helyes, de a kettő együtt véve semmi esetre, az eljárás szabályozása tehát imminens szükség. Azért én azt tartom, hogy e kérdés felvetése s megvilágítása elegendő okul fog szolgálni arra nézve, hogy a jelen szerkezetben fenn nem állható közjegyzői utasitás minél előbb mással pótol- j tassék s annak egyéb §-a is a gyakorlat követelményeihez képest módosittassék, a közjegyzőknek, bíráknak és feleknek pedig adassék kezébe az az iránytű; mely után biztosan haladhatnak s a károsodástól is megóvatnak. A nem illetékes bíróságnál beadott kereset félbeszakitja-e az elévülést? Irta : Dr. HEXNKR GYULA, liptó-szentmiklósi ügyvéd. Alig hihető, hogy ily gyakorlati fontossággal bíró kérdésre, ugy az érvényben levő, mint a tervezett hazai törvényeinkben biztos feleletet nem találunk. Magánjogi codexünk tervezőinek figyelmére méltónak tartom e kérdést, habár egyikök, Győry Elek kitűnő kartársam azt legcélszerűbben az alaki perjogban szabálvozandóuak véli. Aggályt táplálok azonban e felfogás ellen, ha nem is azon külső okból, hogy néhány polgári törvénykönyv, az e kérdésre vonatkozó rendelkezéseket igen is felvette, még azért sem, hogy a tudomány az anyagi jogok megszűnésére vonatkozó szabályokat, az alaki jog fogalmi körében sem tűrné, de különösen azért, hogy az alaki perjog codiíicatorai a német perrend 239. §. rendelkezéseit szem előtt tartva, ezzel szemben azt vitatandják, hogy a kérdés az anyagi jog körébe vág.** A római jog szempontjából kétséget sem szenvedhet, hogy a nem illetékes bíróságnál támasztott kereset az elévülést félbe nem szakítja,*** hasonlókép rendelkezik az osztrák jog,* míg ellenben a mi de lege ferenda kétségtelenül figyelmet érdemel, a szász polgári törvénykönyv — az A. E. R. nyomán - ltíti. §. rendelkezéséhez képest, a nem illetékes biró előtt támasztott kereset az elévülést csak az esetre szakítja félbe, ha az illetékesség leszállításától számítandó 3 hónap alatt a kereset (talán az illetékes ?) a bíróságnál beadatik.** Ha a »magyar biró a magyar törvényt« e kérdésben alkalmazni akarná, ugyancsak melyik forrásból merítene, az előadott rendelkezések melyikét venné fel hátán zatába ? A csődtörvény 37. §-a értelmében a megtámadási jog a csődnyitás napjától számított hat hó alatt elévülvén, az eldöntendő kérdés az, vájjon nem az illetékes bíróság előtt támasztott megtámadási kereset, e jog elévülését félbeszakitja-e .J A megtámadási per tárgyában az illetékesség kértlésének szabályozása a judicaturának tartatván fenn, felkérem azon tömeggondnok urakat, kik esetleg a kereseteket nem illetékes bíróságok előtt támasztották volna, szíveskedjenek e kérdésnek a judicatura általi megoldását közölni. Az 1881. évi L1X. t.-c. 5. §-a rendelkezik ugyan, miszerint az illetéktelen vagy érdekelt bírónak addigi eljárása és cselekvényei semmisekké válnak, a felek tényei ellenben a per további folyamában is megtartják érvénvöket stb. Ez esetekben — ez a §. végpontja — a periratok további eljárás végett az illetékes bíróságokhoz tétetnek át. Ezen utóbbi rendelkezés kérdésünkre fontossággal bir, illetve bírhatna, ha annak szövegezése a törvényhozó akaratát világosan kifejezné. * »Hogy ha a keicet formakérdésben visszautasittatott, ennek mily befolyás tulajdonítandó, ezen kérdés legcélszerűbben a perjogban (az alakit érivén) szabályozandó.« (Lásd »Az általános magyar magánjogi törvénykönyv tervezetek készítette Györy Elek egyet, jogtudor, budapesti ügyvéd. 8;f. 1.) ** Die Vorschriften des bürgerlichen Kcchts über die sonstigenW'irkungen der Rechts-Hángigkeit blciben unberübrt. — Diese \\ irkungen, so wie alle Wirkungen, welche durch die Vorschriften des bürgerlichen Rechts an die Anstellung, Mittheilung oder gerichtliche Amneldung der Klage, an die Ladung oder Einlassung des lieklagten geknüpft werden, treten unbeschadet der Vorsehrift des §. 190 mit der Erhebung der Klage ein (Civilprocessordnung für das Deutsche Reich §. 23'J). *** Lásd 1. 1 C. ne de statu defunctorum 7. 21. Aditus competens iudex causam praeseriptionis examinabit, et si Domitiae patronum, qui cívis Romanus in diem raortis vixit, aute quiuque annos, quam lis bonorum mulieris inchoaretur, vita decessisse constiterit, libertae status ex persona manumissoris n o n rectractabitur. Söt tovább ugyanott 1. 7. Si páter tuus velut ingenuus vixit, nee status controversiam, quasi fisci servus esset, apud praesidem provinciáé, quisuperhuiusmodi qnaestionibus i u d ic a r e sólet, s e d apud curatorem reipublicae ion competentem iudicem p a s s u s est, postque eius mortem quinquenium effluxerit, status tuus ex praeseriptione, quae ex senatus consulto emanat, protectus est. * Die Anstellung der Klagc muss bei dein competenten Gerichte (was allenfalls auch ein Scliiedsgericht sein kaun) und in gchöriger Wtise geschehen (Stubenrauch III. 757). ** Die Anbringung der Klage bei Gericht unterbricht die Verjáhrung nichl, wenn der Berechtigle dic Klage ziirücknimint oder wenn die Kla^e wegen Unzustándigkeit des Gerichts oder wegen eines andern verbesserlichen Eehlers zurückgewiéSen und nichl binnen drei Monatcn von der Zuiückweisung an, die verbesserte Klage bei Gericht angebracht worden ist.