A Jog, 1887 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1887 / 52. szám - Vétkes bukás és cégbejegyzés elmulasztása

JOGESETEK TARA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a »Jog« 52. számához. Budapest, 1887. december 25-én. Köztörvényi ügyekben. Az adós a teljesített fizetésről nyugta kiállítását követelheti, melynek költségeit (bélyegét) ellenkező megállapodás hiányában az tartozik viselni, kinek részér.' a fizetés történt. A szegedi kir. törvényszék : A kir. törvényszék felperest keresetével elutasítja. Indokok: A felek előadásából kétségtelen, hogy a köztük 212,S5. ügyszám alatt létrejött közjeg)zői egyezség második pontjában foglalt 2,500 frtot felperes akként fizetíe ki, hogy alperesnek 1885. évi szeptember 15-ik napjáui lejárattal általa elfogadott, H. Szabó János által kibocsátott s H. Szabó Klára által forgatott 2,000 frtos s 1886. január lő-iki lejárattal, ugyancsak a nevezettek, mint elfogadó, kibocsátó s forgatói aláírásával ellátott 500 frtos váltót adott át s ezen váltókat felperes a lejárati napokon alpereseknek a váltók kézbesítése mellett valósággal s készpénzzel kifizette. Alperes a fizetésnek ekként megtörténtét beismerte s ezen összegek átvételét azért nem nyugtázta, mert felperes az eredeti váltók visszaadásával megelégedett s nyugtatványt nem kért. Az E. alatti közjegyzői okirattal pedig nem nyugta kiállítására, hanem a történt fizetés, illetve a váltók kiegyenlítésének elismerésére lett felhiva. Kétségtelen ugyan, hogy a fizető adós attól, kinek a fizetést teljesiti, nyugtát követelhet, azonban a nyugta bélyege a nevezett adóst terheli s ha a nyugtabélveget az adós nem adja át, miután á hitelező az adós megnyugtatására költséggel nem terhelhető, a nyugta kiadását jogosan megtagadhatja. A jelen esetben felperes nem is állítja, hogy a nyugtabélyeg átadása mellett szólította volna fel alperest a nyugta kiadására s igy annak kiadását alperes jogosan tagadta meg és pedig annál inkább, mert felperes a 2,500 frtos váltókat eredetben visszakapta s alperes a teljesített fizetés megtörténtét s hogy a B. és C. alatti váltókkal a 212/885. ügyszám közjegyzői egyességben foglalt 2,500 frtos követelése lett kiegyenlítve, kétségbe soha sem vonta, miért is felperest keresetével elutasítani kellett. (1886. július 8-án 14,574. sz.) A budapesti kir. ifélő tábla : A kir. ítélő tábla az első bíróság ítéletét megváltoztatja és alperest kötelezi, hogy a szentesi kir. közjegyző előtt 1885. évi május 15-ik napján 212. ügyszám alatt kiállított s a keresethez A. alatt csatolt okiratban foglalt egyesség 2. pontja szerint alperes részére kötelezett s felperes által az egyességben kitett határnapokon: 1885. szeptember 15-én és 1886. január 15-én kifizetett 2,000 frt, illetve 5000 frt kifizetéséről felperes részére 15 nap alatt szabályszerű nyugtatványt állítson ki, ellenkező esetre a nyugtatvány helyét a jelen ítélet fogja pótolni. Indokok: Alperes beismeri, hogy az A. alatti közjegyzői •okiratban említett 2,500 forintot, melynek nyugtatványozása jelen pernek tárgyát képezi, a keresetlevélben kitett időben felperestől megkapta, de erről nyugtatványt ki nem állított. Minthogy pedig minden adóst kétségtelenül megilleti azon jog, hogy a hitelező részére történt fizetésről ettől nyugtatványt követelhessen, alperest nyugtatvány kiállítására kötelezni s egyszersmind kimondani kellett, hogy ennek ki nem állítása esetében a nyugtatvány helyét jelen ítélet fogja pótolni. Nem lehetett figyelembe venni alperes azon ellenvetését, hogy felperes alperest a nyugtatvány bélyegével meg nem kínálta, hogy a kérdéses követelésről kiálitott B. és C. alatti váltók visszaadása a nyugtatvány helyét pótolja és hogy alperes a kérdéses követelés kifizetését a 3. szám alatti tárgyalási jegyzőkönyvben már beismerte, mert ellenkező megállapodás hiányában, ily megállapodást pedig az A. alatti egyesség nem tartalmaz, a nyugtatvány bélyege a nyugtatvány kiállítóját terheli; a nyugtatváuyhoz szükséges bélyeget tehát felperes felajánlani nem tartozott ; éa mert a kérdéses 2,500 frtról kiállított B. és C. alatti váltók visszaadása, minthogy ezen váltók szövegéből az ezekben kitett összegnek az A. alatti egyességben kötelezett összeggel való azonossága ki nem tűnik, a nyugtatvány helyét nem pótolhatja ; végre mert felperesnek, mint kötelezettségét teljesítő adósnak birtokában megtartható nyugtat>ányhoz lévén igénye, azzal, hogy alperes bíróság előtt hallgatag beismerést tett, megelégedni nem köteles. (1887. április 26-án 5,890. sz ) A kir. Cnria: A másodbiróság Ítélete felhozott indokaiból helybenhagyatik. (1887. október 2 )-án 700. váltószám. Kedvező anyagi viszonyok beálltával vállalt kötelezettség esetében nem általában, hanem e-ak eznttal valő elutasításnak vau helye, ha az adós anyagi viszonyaiban változás be nem állott. A budapesti kir. törvényszék (1886. ápr. 7-én, 26,985 85. polg. szám): Kun László ügyvéd által képviselt Gr. Dezső felperesnek, dr. Králik Lajos ügyvéd által képviselt Sz. Ottó, a magyar földhitelintézet volt pénztárnoka ellen, 10 f,000 frt töke s jár. iránti perében itélt: Felperes keresetével elutasittatik, stb. Indokok: Felperes keresetében előadja, miszerint alperes Sz. Oltó neki a helyette elfogadott több rendbeli váltó alapján 1876. évben összesen 134,00.) frttal tartozott, mely összegből, miután felszólítása folytán alperes az első hazai takarékpénztárnál leszámítolt 30,000 frt értékű váltót kifizette, a még hátralékos 1()4,C00 frt tartozás azonnali lefizetése tekintetében felmentette ugyan, de akkép, hogy ha alperes kedvezőbb anyagi helyzetbe jön, kötelességéinek ismerje e részben eleget tenni. .Minthogy pedig alperesnek fizetése lo76-ban 3,500 frt volt, de az már la8l. jan. 1-je óta 4,2(J0 frt, illetve a fizetés 40y„-nak megfelelő jutalék 1,680 frttal együtt 5,800 frtra emelkedett és igy tekintettel arra. hogy alperesnek családja és neje nincs és évi jövedelmének szaporodásával kedvezőbb anyagi helyzetbe jutott, a 3,500 Irt fizetést meghaladó 2,380 frtot felperes követelésének törlesztésére tartozik megfizetni. Eltekintve attól, miszerint felperes a 37. alá csatolt 1876. évi június 23-án kelt és tagadásba nem vett levelében, az abban elősorolt 84,000 frt és 20,000 frt tartozásának lefizetése alól alperest teljesen felmentette, ha alperes az első hazai takarékpénztárnál elhelyezett 30,000 frtról szóló váltó értékét készpénzben kifizetendi, hogy ezen 30,000 frt készpénzt felperes a kereset előadása szerint is alperestől megkapta, sőt alperes azon ellenirati állítását, hogy a 84,000 frtról szóló kötvényt a 30,1)00 frt lefizetése alkalmával annak visszaadta, hallgatag beismerte és igy az 5-/. alatti egyoldalú kijelentést tartalmazó nyugtában újabb feltételt alperes elé szabni nem volt jogosítva, felperes ezen keresetével még annál is inkább elutasittatik: mert azt, hogy a válaszban is kielégittetése alapjául elfogadott alperes fizetése és jutalékai a magyar földhitelintézetnél a 11,085/885. sz. kérvényhez csatolt A. László és L. Antal igazgatók által kiállított bizonyítvány szerint beszüntettettek, alperes a földhitelintézettől sem fizetést, sem nyugdijat nem húz, alperes beigazolta és igy azon alap, a kedvezőbb anyagi helyzet, illetve a jobb fizetés teljesen megszűnt. A budapesti kir. itélo tábla (1887. febr. 17-én, 23,714 86. p. sz. a.) : A kir. törvényszék ítéletét helybenhagyja. Indokok: Az elsőbiróság ítéletét az abban felhozott indokok alapján és még azért kellett helybenhagyni, mert felperes azt sem bizonyította, hogy alperes 1881-től kezdve, az 1876-ikinál kedvezőbb oly helyzetbe került volua, melynélfogva az 1881-től kezdve a magyar földhitelintézetnél volt fizetése és jutalékainak megszüntetéséig évenként 2,380 frtot vagy ennél kisebb összeget lefizethetett volna és ennélfogva már lejárt részletek megfizetésére köteleztethetnék, miután alperes ezen ténynyel szemben, hogy hivatalnoki fizetése és járuléka 1876. óta emelkedett, igazolta, hogy a felperes végkielégítésére kölcsönvett 30,1)00 frtra, ennek kamataira és a hitelezők érdekében tett életbiztosításokra megkívántató összegek jövedelmeit annyira igénybe vették, hogv ezekből megélhetésére kevesebb maradt, mint volt 1876-ban s igy alperes anyagi helyzete hivatalos állásának megszűntéig nem javult. A 111. kir. Curia (1S87. nov. 17-én, 3,057/87. p. sz. a.): A budapesti kir. ítélő tábla ítélete oly értelemben, hogy felperes keresetével ezúttal elutasittatik, helybenhagyatik.