A Jog, 1887 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1887 / 52. szám - A perfeljegyzés

436 A JOG. A kártérítési igény tehát elméletileg áll. Rajtunk áll, hogy gyakorlatilag érvényt is szerezzünk neki; az ügyvédeken, hogy esetröl-esetre az ezen jogért való küzdelmet fölvegyék ; a birákon, hogy e jogot megítéljék. De főkép — és ezzel fején találta a szöget a bekezdésben emiitett napilap irója — főkép a gyámhatóságoknak feladata, hogy e jogért való küzdelmet megindítsák, mihelyt a párbajban megölt személy után kiskorú gyermekek maradtak hátra. Ha a kártérítési igény megáll, a mint meggyőződésünk szerint megáll: akkor a gyámhatóságoknak tartozó kötelessége ezen igényt a kiskorúak érdekében érvényesíteni is. E kártérítés terjedelme nem lehet kétséges: a tettesnek meg kell térítenie — tökében vagy évi járadékban — azon tartást, melyet az elhunyt vagyona, állása, rangja, képessége szerint gyermekeinek adni szokott és emberi valószínűség szerint jövőben adott volna, ha ellenfelének bíinös keze le nem teríti. A ki apát öl, az apa legyen árváinak ; a ki hitvesre özvegyfátyolt borit, gondoskodjék támaszáról is. Ez is csak emberi igazság és ezért tökéletlen; hiszen az elveszett boldogságot biró meg nem téritheti, csak az anyagi nyomorúságot tarthatja távol. De ez azután igazán módjában van a bírónak és a magvar birón áll, hogy a mit adhat, adja egészen és mindkét kézzel. A lovagias suhanc, a ki uri unalomból provokál és a ki chic-böl öl: téritse meg az árváknak nagykoruságok elértéig apjuk teljes évi jövedelmét, ennyi jár nekik, egy krajcárral sem kevesebb. Így ítélnek az angol, francia és a belga bíróságok, igy kell Ítélnünk mi nekünk is. És bizva bízom : az első párbajhős, kire reáolvassuk az Ítéletet, hogy megölt ellenfele özvegyének és kiskorú gyermekeinek 20 éven keresztül évi 10,000 frt járadékot fizessen — utolsó lesz egyszersmind, ki a párbajdicsőség babérjai után vágyik. = Uj ügyvédi rendtartási javaslat. Az igazságügyroinister megbízásából dr. D e 11'A d a m i Rezső által elkészített ügyvédrendtartási javaslat megjelent. Gyökeres változásokat tartalmaz az eddigi intézkedésekkel szemben, melyek részint az ügyvédség tudományos, erkölcsi minősítésének emelését, a testületi önkormányzatnak szélesebb alapra, végre a f e g y e 1 m í hatóság gyakorlását új elvekre való fektetését célozzák. Egyelőre csak jelezni akarjuk ezen nagyfontosságú javaslatnak tartalmát es felosztását. Áll a javaslat tizenkét fejezetből: I. Joggyako ruokok (1—21. §§.); II. ügyvéddé avatás (22—39. §§.); Ilii ügyvédség gyakorlása (40—4íJ. §§.); IV. ü g y védi jogok és kötelességek (50-67 §§.); V. ügyvédi j ogok bitorlása (G8—73. §§.); VI. ügyvédi köz tisztségek (74—78. §§), VII. ügyvédi tiszteletdíj (70 —101.§§.)-; VIII. ügyvédség megszűnése (102. §.); IX. ügyvédi fegyelem (103—127. §§.); X. ügyvédi önkormányzat (128—154. §§.); XI. Curia ügyvédségi tanács (155— 156. §§.); XII. Átmeneti és végrehajtási intézkedések (157—163. §§.). A javaslat érdemleges méltatására még visszatérünk. pl. 1839. évi szept. 13-iki würtembergi törvény 13. §-a szerint: >Wenn der Thater ím Falle einer fahrlassigen Tödtung durch besonders schwere Beleidigungen, Beschimpfungen oder Missbandlungen von Seite des Getödteten zum Zoine gereizt und auf der Stelle zu derjenigen That hingerissen Wordén ist, welche den Tod zur Folge hatte, ingleichen, wenn die Tödtung im Zweikampfe, sowie wenn die Tödtung auf ernstliches Verlangen des Getödteten geschehen ist« — mindez esetekben kizárja a kártérítést ; és utána indul hasonló indokolással F örstej Fieuss. Privatr. II köt. :51.§ 7. jegyz és S többe Deutsch. Privatr. II. köt. 415. 1. Büntetőtörvényünk a súlyos bántalmazás folyián erős indulatban elkövetett gyilkosság vagy ölés esetében, (281. § ) úgyszintén a komoly felszólítás folytán való ölés esetében (á82. §.) is elismervén a kártérítést: kétségtelen, hogy hazai jogunk szempontjából a fenti kivétel párbaj esetén sem állhat. A perfeljegyzés. (A kir. Curia 11. számú polgári döntvénye.) Irta : Dr. HALMOSY ENDRE kir. curiai biró Budapesten. Ezen döntvény megadja a feleletet azon feltett kérdésre, hogy a perfeljegyzés mily keresetek alapján rendelhető el ? Mind a kérdés, mind a felelet oly módon fejeztetik ki, mintha az adott felelettel az előfordulható perfeljegyzések kimerítve lennének és más mint a feleletben felhozott keresetek ezen perfeljegyzés tárgyát nem is képezhetnék ; azonban a döntvénynek indokolása kizárja már az ily értelmezést. Ha tekintjük a pereket, melyek telekkönyvi jogokra nézve előfordulhatnak, megkülönböztethetünk : a) jogszerzési pereket; l>) jogok érvényesítése; c) jogok megtámadása és tf) jogok korlátozása és megszüntetése iránti pereket. A döntvénynek egész indokolása mutatja, hogy csak is a c) és d) alatti keresetek feljegyzéséről akart intézkedni, csak is ezekre nézve állanak fenn azon aggályok, melyek elhárítása a telekkönyv, szükségkép következménye a jellem változhatlanságának ; mert a tett, a motívumok és ellenmotivumok kölcsönhatásának eredménye gyanánt áll elő s ha változnak a motívumok, más lesz az akaratnyilvánulás eredménye is. Csak az bizonyos, hogy a tettek forrásai a jellemző hajlamok, alapjukban azonosak maradnak. Hazug ember soha sem lesz életében igazságszeretö ; a tolvaj haszonleső marad holtig; a fajtalankodó mindvégig érzéki lesz, az irigység ördöge semmiféle földi javak által sem bírható hallgatásra stb. — Ezen állítás valóságát a közéletben intuitíve felfogjuk s tetteinkben eme meggyőződésünknek lépten-nyomon kifejezést adunk az által, hogy azt, ki egyszer megcsalt, — üzleteink kötésénél mindig kerülni fogjuk; ki meghazudtolt, annak többé sohasem hiszünk ; ki megkárosított, — arra pénzünket bizonyára nem fogjuk bizni, mint a kecskét nem tesszük meg kertészszé. Van azonban a jellemnek, mint az egyes egyénben nyilvánuló változhatlan akaratnak, egy változékony formája, mit Schopenhauer szerzett jellemnek (der erworbene Charakter) nevez. Ez mindkét előbbitől különbözik, mert mig amazok számunkra a priori adva vannak, ezt csak az élet folyamában tesszük sajátunkká. A szerzett jellem alapja saját empirikus jellemünk ismerete. Minél tökéletesebb ez ismeret, annál tökéletesebbé fog válni e jellem. — Mert saját jellemünket is csak a tapasztalás útján tanuljuk megismerni, ép úgy, miként — hogy folytassuk a fent felhozott hasonlatot, — a kiadott pénzmennyiség valódi értékéről biztos fogalmat csak akkor szereztünk, midőn már láttuk, hogy szükségleteinkből mennyit voltunk képesek általa fedezni ? A mint a pénz értékét csak huzamost) használat utján tanuljuk megbecsülni : saját jellemünk iránylatait, képességeink fokát is csak lassankint ismerjük fel. Mig az önismeretig nem jutottunk, hajhászunk oly dolgokat, mik egyéni jellemünknek meg nem felelnek; vágyunk oly körökbe, hová eljutván magunkat jól sem éreznők; vállalkozunk olyanokra, mik erőnket túlhaladják; szóval saját jellemünk ismerete hiányában számtalan csalódáson megyünk keresztüli mig ezek árán eljutunk az önismeret azon fokához, midőn a jellemünknek megfelelő kört, a képességeinkkel arányos munkát megtaláltuk s kitűzhetvén magunk elé a jellemünknek megfelelő célt, afelé törhetünk egyenes vonalban meghatározott fogalmak, maximák s elvek szerint, kitérés és összeütközés nélkül, bizton és sajátlagos egyéni jellemünknek megfelelő szigorú következetességgel, egyszersmind lemondva az útközben kínálkozó gyönyörök muló s célunktól eltérítő élvezetétől s egyúttal menten a haladásunkat késleltethető összeütközésektől, menten a fontolgatás tétovájától, sohasem habozva az eszközök megválasztásában. Ezt a szerzett jellemet nevezik köznyelven és a közéletben jellemnek ; az önismeret ezen fokára jutott egyént: jellemes embernek. Pedig sajátképen az elnevezés hibás, mert az úgynevezett szerzett jellemnek kútforrása nem az akarat, hanem az értelem, már pedig velle non discitur. II. Az akarat nyilvánulása : a cselekedet. Mozgás nélkül akaratnyilvánulás nem képzelhető. Megfordítva, minden cselekedet: akaratnyilvánulás, vagyis a jellem nyilatkozata. A tettek motívumok által idéztetnek fel. A motívumok lehetnek kívülről jövök, vagy bensők, öntudatra jutók, vagy öntudatlanok, lehetnek érzékiek, (ingerek), mechanikaiak, (okok), vagy értelmiek (a sajátképeni indokok). Ezek tüzetes vizsgálata tárgyunktól nagyon eltérítene, azonban — jogász közönséggel állván szemben — meg kell jegyeznem, hogy íhering azon theoriája, mely szerint a szervetlen világban a mechanikai ok, s a szerves világban csak a cél volna az egyedüli mozgató elem : téves, a mindennapi tapasztalattal ellenkező s a célnak, mint ilyennek szoros meghatározása hiányában elvetendő. Jelen tanulmányunkra nézve a motívumok tanából leglényegesebb azon megkülönböztetés, miszerint a motívumokkal, melyek