A Jog, 1887 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1887 / 50. szám - Adalékok igazságügyünk reformjához. 3. r.
A JOG. 410 éVÍ átlagban : bilincsre 13-58%, sötét fogságra 19-80°/o, magánclzárásra33-17%, böjtre '20-f>7%, munkadíj-osztalék leszállításra 1-50%, egyéb 11-88%. A böjt 1872-ben még a büntetések 37'45-%-át képezte ; ma azonban, tudva, hogy mily nyomorúságos és mennyire elégtelen a fogházi élelmezés és hogy annak még böjtökkel való súlyosbítása valóban túlmegy az igazolható büntetés határain s legtöbb esetben egyenlő a letartóztatott egészségének megtámadásával—csak a legszükségesebb esetekre szorítkozik és 1886-ban az összes büntetési esetek csak 13'93% kát képezte. A bilincsbüntetés 21-07%-ról leszállott 12-61°/o-ra, ellenben a magánelzárás, a fegyelmezés c legcélszerűbb és leghatékonyabb módja, emelkedett 3303%-ról 43-69%-ra. Vajha a legközelebbi jelentés örvendetesebb képeket és adatokat tárna élénkbe! r> „. • T • J)r. hcvai Lajos. N Adalékok igazságügyünk reformjához.* Irta : POLGÁR JÓZSEF miavai kir. aljárásbiró. (Befejező közlemény.) IV. A törvényszékek reformja. A kir. járásbiróságok javasolt szervezete az első folyamodású kir. törvényszékek újjászervezését teszi szükségessé, hacsak a birói létszámot redukálni nem akarjuk. A birói létszám apasztásával azonban nem lenne megoldva ama feltett kérdés, miként reformáljuk igazságügyünket, hogy az igazságszolgáltatás felső fórumain az aggasztó mérvben szaporodó restanciáknak eleje vétessék (hacsak az ekkép feleslegessé váló törvényszéki bírákat a kir. itélö táblához és ez utóbbiakból ismét a Curiához be nem rendelnek), tehát nem marad egyéb hátra, mint az újjá alkotást az egész vonalon bizonyos egyöntetű rendszer szerint mégis a jogszolgáltatás érdekeinek a lehetőségig való megóvása mellett megvalósítani. Az egyes kir. járásbiróságok reformálása következtében, az első folyamodású kir. törvényszékek ügy- és hatásköre lényegesen kevesebb lenne, szűkebb térre szoríttatnék. Nevezetesen: 1- szór: a telekkönyvi és hagyatéki ügyek referálása teljesen kivétetnék a törvényszék hatásköre alól ; 2- szor: a birtok és tulajdoni pereknek bizonyos részben az egyes bíróságokra leendő átruházása folytán a kir. törvényszéknél a rendes perek száma — kivált a vidéken — észrevehetőleg csökkennék; 3- szor: a büntető ügyek egy része, szintén a járásbiróságok elé utaltatván, ezzel a végtárgyalások száma hasonlólag jóval kevesbednék, nem is számítva a folyó munkát. A kir. törvényszékek bíráinak jelenlegi létszáma azonban az ekkép redukált ügykör és munkahalmazzal szemben túlságosan előnyös volna oly annyira, hogy ezen arányt munkaerő és munkahalmaz között még az eszményi minta igazságszolgáltatás mellett sem lehetne megkövetelni. És ebből mi következik ? Az, hogy a kir. törvényszékek hatáskörét szintén ki kell bővíteni azon módon, hogy ezzel a felsőbb bíróságok ügymenetén lendítve legyen, helyesebben a restanciák végleg és gyökeresen megszüntettcssenek. Szóval: Nem szabad visszariadnunk a felebbezési forumok szabályozásától sem. Igazságszolgáltatásunk rövid idő alatt, az új aera beállta óta, az új generáció működése mellett annyira előre haladt, annyira javult, hogy bátran és minden aggodalom nélkül hozzáfoghatunk ezen reform életbeléptetéséhez is. ^ A felebbvitel korlátozása nem bizonyult elégséges rcmediumnak a hátralékokkal szemben. Annak újabbi korlátozása a szervezetet annyira szövevényessé alakítaná, hogy sokkal célszerűbbnek jelentkezik a felebbvitelt egészen új és egyszerűbb alapra fektetni. És ez az alap — a kir. törvényszékeknek felebbviteli fórummá leendő teljes kiegészítése. * Előző közlemény a >Jog< 48. és 49. számábau. A fórum apellatorium újabbi szervezetének sarkalatos elve szerint az egyes birói határozatok ellen kivétel nélkül a hármas tanácsú kir. törvényszékhez ; a kir. törvényszéknek ugy első, mint másodfokban hozott határozatai ellen a kir. itélő tábla ötös tanácsához és igy tovább történnék a felebbvitel. Ezen szabályzat életbeléptetésével a kir. Curia csakis a kir. törvényszék, mint elsőbiróság által hozott határozatokat bírálná felül esetleg jogorvoslat alapján. A kir. törvényszék már eddig is fórum apellatorium volt: a) A bagatell ügyekben. Az új reform szerint tehát csakis annyi változás állana be, hogy a bagatell ügyekben hozott elsőbirósági határozatok ellen beadott fclebbezések alapján a kir. törvényszék az ügyet nemcsak alaki szempontból, hanem érdemileg is felülbírálná. ó) A bűnvádi (vétség és kihágás) ügyekben részben. Ezentúl azonban a kir. törvényszék az összes és a kir. járásbíróság illetékessége elé utalt bűnvádi ügyekben járna el, mint másodbiróság. Mégis, hogy ezen újítás irányában támasztott aggodalmak eloszlattassanak, azon meghatározással léptettetnék életbe, miszerint a kir. törvényszék mint másodbiróságnak határozata ellen, tekintet nélkül arra, vájjon az helybenhagyó, vagy megváltoztató, tehát feltétlenül volna helye a további jogorvoslatnak, ugy hogy elvül állana az, miként a kir. járásbíróság által első fokban elbírált bűnvádi ügyekben a véghatározat hozatala a kir. itélő tábla judiciuma eié utaltatik és pedig az 1883. évi VI. t.-cikk által már megszabott korlátozásnak érvényben hagyásával. Tekintve már most a felebbvitelck korlátozásáról szóló 1883. évi VI. t.-cikk intézkedéseit, a fórum apellatoriumnak ilyképeni szabályozása a dolog meritumát alig érintené, sőt úgyszólván számba sem vehető eltérést tüntet fel a jelenlegi szervezettel szemben, minél a kir. járásbiróságok hatásköréhez utalt vétségi és kihágási ügyekben hozott határozatok közül eddig is csak azok terjeszthetők, helyesebben kei ülnek a kir. Curia ítélőszéke elé, a melyekben az 1883 évi VI. t.-cikk 6. §-ának rendelkezéséhez képest a kir. itélő tábla, mint másodbirósághoz van felebbezésnek helye. Ha a kir. Curia ezen felterjesztett ügyeket feltétlenül volna jogosítva felülvizsgálni, ezen esetben még sikeresen lehetne felhozni azon ellenvetést, miként a kir. járásbiróságok elé utalt bűnvádi ügyek teljesen elvonatnának a kir. Curia, mint legfőbb ítélőszék judiciuma elől és ezzel a jogszolgáltatás kevésbé szilárd alapra helyeztetik és ez nem kívánatos. Ámde a kir. Curia a felebbezések korlátozásáról szóló törvény 7. §-a értelmében csakis azon esetekben van jogo sitva felülbírálni, a kir. itélő tábla mint másodbiróság által hozott határozatok ellen egyedül akkor van további fclebbvitelnek helye: 1-ször: ha büntetendő cselekmény esete nem forog fen ; és 2-szor : ha valamely bűntett vagy elsőfokulag a kir. törvényszék hatásköréhez utalt vétség, kihágásnak, vagy a kir. járásbíróság hatásköréhez utalt vétségnek minősíttetett. Minthogy pedig a eriminalis jogszolgáltatás terént, — jeles büntető codexünk mellett — vajmi ritka azon esetek száma, hol a kir. Curia érdemleges határozathozatalba kénytelen bocsátkozni, illetve, melyek a hivatkozott 7-ik §-ra való tekintettel felülbirálatot provokálnak, egész nyugodtsággal és minden lelkiismeret furdalása nélkül utalhatjuk eme bíráskodást, ezen felülvizsgálati jogot a kir. itélő tábla Ítélőszéke elé. Ennek azután — kockázat nélkül a judikatura rovására — meg lenne azon eredménye, hogy az emiitett bűnvádi ügyek nem kerülnének felülbírálás végett a királyi Curiához; ugy hogy ez által már a bűnvádi ügyek restanciája ott tetemesen megapadna és pedig azon ügyekkel, a