A Jog, 1887 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1887 / 45. szám - A végrehajtási jog köréből

178 A JOG. az ezzel ellentétben álló kölcsön- vagy haszonkölcsön szerződésről érvényben lévő szabályok is lennének alkalmazandók, a mi pedig két, sok tekintetben egymást kizáró szabály együttes alkalmazásával, vagyis egy jogi lehetetlenséggel teljesen egyértelmű. i\Iaga után vonná az emiitett következtetés különösen azt, hogy a mig az adás-vevés természete folytán az eladó a vevőnek eladott, ez által megvett ingó dolog tulajdonosa, a jog erejénél fogva lenni megszűnt és azon ingó dolog az ügylet természeténél fogva minden záradék dacára az ezt átvevő tulajdonába átment, addig ugyanazon eladott és átadott ingó dolog ugyanazon szerződés záradéka folytán egyúttal az eladónak tulajdonában is megmaradt volna, vagyis ugyanazon ingó dolog állagának tulajdonjoga ideális, vagy materialis megosztás nélkül egy és ugyanazon időben két személv tulajdonát képezné, a mi, mint a tulajdonjog kizárólagosságának természetével ellentétben levő, hasonlóul jogi lehetetlenséget tartalmaz, mint ilyen tehát — harmadik személyek irányában jogi hatálylyal sem birhat. Minthogy ezek alapján a kérdés tárgyát képező gépek a 15) alatti szerződés létrejötte és a gépek tényleges átadása után I. rendű felperes tulajdonai lenni megszűntek, sőt azoknak tulajdonjoga az átadással, illetőleg átvétellel a végrehajtást szenvedőkre szállott és azok alperesek által végrehajtás folytán le is foglaltathattak, ez okokból az eljáró bíróság Ítéletét Í. rendű felperesre nézve megváltoztatni, ugyanazt keresetével elutasítani és mint pervesztest az okozott perköltség megfizetésére kötelezni kellett. Ellenben 11. rendű felperesre nézve helybenhagyandó volt az elsőbiróság Ítélete, mert a II. rendű felperes keresetéhez csatolt végrehajtási jegyzőkönyv tanúsága szerint gépek, géprészek és terménvek lettek lefoglalva s minthogy 11. rendű felperes maga beismeri, hogy ezen tárgyakat végrehajtást szenvedetteknek eladta és átadta, ennek megtörténte után tehát a kérdéses tárgyak végrehajtást szenvedettek tulajdonaivá válván, ennek ellenében II. rendű felperes a tulajdonjog fentartást, még ha bizonyítottnak vétetnék is, tekintettel a fentebb kifejtettekre, jóhiszemű foglaltatok ellenében nem érvényesítheti. A m. kir. Curiil: A másodbirósági ítélet elsőrendű felperesre vonatkozó felebbezett részében megváltoztatik s e részben az elsőbiróság ítélete hagyatik helyben. Indokok: Az alsóbiróságok a tényállást a perbeli adatok alapján helyesen állapították meg, csupán az egyezőleg megállapított tényállásból levont következtetésre nézve tértek el egymástól. E tekintetben az elsőfokú bírónak a következtetése találtatott helyesnek, indokain felül még azért is, mert a vétel egymagában, mint a kötelmi jog szabályai szerint megbírálandó jogügylet a dologi jog szabályai szerinti elbírálás alá eső tulajdon megszerzésére még nem elegendő, a vétel által ugyanis csak a jog szereztetik meg, a tulajdon követelhetéséhez, maga a tulajdon, mint dologi jog, csak a megvett tárgynak az attól való megválási szándékkal történt átadása által az eladó részéről és a tulajdon megszerzésére irányzott szándékkal történt birtokba vétele által a vevő részéről szereztethetik meg érvényesen. A fenforgó esetben felperes, mint eladó és végrehajtást szenvedők, mint vevők, abban állapodtak meg kölcsönösen, hogy egyrészről az eladó az eladott dolgokhoz való tulajdoni jogát bizonyos ideig, t. i. a vételár teljes lefizetéséig világosan fentartja magának, tehát a tulajdon átadását egy csak későbben bekövetkezendő feltételhez kötötte, vevők pedig másrészről, hogy a tulajdont nyomban megszerezni nem akarják, hanem az csak a kölcsönösen kikötött feltétel bekövetkezte, vagyis a vételár teljes lefizetése után, maga a fizetés ténye által fog reájuk szállani. Szerződő felek ezen kölcsönös megállapodásából világos, hogy vevők az adás-vétel tárgyát képezett kereseti ingóknak a fenti feltételek mellett megkötött szerződést követett tényleges átadása által nyomban az átvett ingókhoz nem a tulajdont, hanem a vételár teljes lefizetéséig csak a használati jogot szerezték meg, ezt és nem többet lehet a szerződő felek akaratából következtetni. Helyt nem áll a másodfokú bíró amaz indokolása, hogy az ily megállapodás ellenmondást és össze nem egyeztethető jogi lehetetlenséget képez, mert habár való is az, hogy adás-vételi szerződés tulajdon megszerzését célozza, az iránt, hogy az eladó mily időben és módon köteles a tulajdont a vevőre átruházni, a szerződő felek akarata irányadó épen ugy, mint irányadó az iránt, hogy mily időben és módon köteles a vevő a vételárt lefizetni és jogi lehetetlenség fogalma alá csak az eshetik, a mi egyszersmind természetileg lehetetlen, vagy a mi valamely jogtételbe ütközik ; már pedig a fenti megállapodás ép ugy, mint p. o. haszonkölcsön, letéti, bizományi stb. szerződéseknél, a hol a tulajdon és a természetes birtok nem egy kézben van, általános jogtételbe nem ütközik, oly tételes jogszabály pedig, mely az adás-vételi szerződést követett tettleges átadás esetében, eladó részéről a tulajdonhoz való jog fentartását tiltaná, Dem létezik, vagyis nincs oly tételes törvény, mely a szerződési szabadságot ez irányban korlátozná. Végre alperesek, mint harmadik személyek jóhiszeműségére alapított érvelésre az 1875. évi XXXVII. t.-c. I keresk. törv. 299. §.) analóg rendelkezéseire való tekintettel csak az esetben bírhatna bizonyos körülmények között nyomatékkal, ha alperesek a végrehajtást szenvedők szabad ténykedése által szereztek volna a kérdéses ingókra jóhiszeműleg dologi jogot; e nélkül a végrehajtási foglalás egyoldalú tényénél fenforgott jóhiszeműségük a végrehajtási törvény 98. §-a értelmében csak a jelen igényperben felmerült költségek alóli mentességüket vonhatja és vonja maga után. (1887. okt. 6. 4,509'887. sz.) Kereskedelmi, csőd- és váltóügyekben. Több rendelvényesnek vagylasos megnevezése érvénytelenné teszi a váltót, mert az ily okiratból ki nem tűnik sem az, hogy a fizetés kinek részére vagy rendeletére teljesítendő, sem az, hogy forgatá>ra ki van jogosítva. (lS/li . XVII t.-c. 3. Sj-ának 3. p.i A debreczeni kir. törvényszék : Ha elsőrendű alperes a főe.sküt leteszi arra, hogy az A. aiatti váltót nem irta alá, az azon lévő elfogadói aláírás nem tőle származik, akkor a 4,733. számú sommás végzés hatályon kívül helyezése mellett felperes keresetével elutasittatik. Ind oltok: Elsőrendű alperes aláírásának való voltát megtagadván, felperes az ellenkezőre föesküvel kínálta meg ; elsőrendű alperes azt elfogta, ennélfogva a per elbírálására nézve lényegtelen, és felperes mint jóhiszemű harmadik személy ellen a váltótörvény 93. §-a értelmében különben sem érvényesíthető több rendbeli alperesi kifogásokat figyelmen kivül hagyva, alperesnek a főesküt megítélni és annak le- vagy le nem tételétől kellett a per eldöntését függővé tenni. (188G. évi szeptember 10-én 7,574. szám.) A budapesti kir. itélö tábla : A kir. ítélő tábla az bíróság ítéletét az azt megelőzött egész eljárással együtt, beleértve a 4,733'1886. számú sommás végzést is, hivatalból megsemmisíti és a keresetet mint váltóeljárás alá nem tartozót, felperesnek visszaadatni rendeli. Indokok: A kereseti váltóban rendelvényes gyanánt több személy lévén vagylagosan megnevezve, tekintve, hogv a V. T. 3. $-ának 3. pontja szerint a rendelvényes megnevezése a váltó egyik lényeges és pedig oly célzatú kellékét képezi, hogv az intézvényezett minden kétséget kizáró módon tudhassa, hogv a váltóösszeg kinek, vagy kinek rendeletére lesz fizetendő ? több rendelvényesnek vagylagos megnevezése pedig az intézvényezett megtévesztését eredményezheti, nem szenved kétséget, hogv az A. alatti váltóban foglalt azon kitétel »nekem vagy dr. Pápav Imre, vagy rendeletére, a fent felhívott törvényhely kívánalmának meg nem felel s hogy ennek folytán az A. alatti váltóban a V. T. 3. §-a 3. pontjában megkívánt lényeges kellék hiányzik. Minthogy pedig oly okiratból, melyen a váltó lényeges kellékeinek valamelyike hiányzik, váltójogi kötelezettség nem származik (váltótörvény 6. §.); minthogy pedig továbbá a váltóeljárást szabályozó 2,851/1881. számú igazságügyrainiszteri rendelet 4. §-ának 2. bekezdése szerint a lényeges kellék hiányában szenvedő okiratra alapított váltókereset hivatalból visszautasítandó, a kir törvényszék a váltóeljárási szabályzat 37. ij ába ütköző és hivatalból figyelembe veendő alaki szabálytalanságot kenetett el, midőn a 4,733/1886. számú váltókereset visszautasítása helyett arra nézve váltóbirói hatáskörben eljárt. Ugyanazért Ítéletét az azt megelőzött egész eljárással együtt megsemmisíteni s a váltóeljárásra nem alkalmas keresetet felperesnek visszaadatni kellett. (1887. évi február hó 17-én 1886. évi 6,692. szám.) A mafry. kir. CurÍa:A másodbiróság ítélete indokolásánál fogva annyival inkább helybenhagyatik : mert a rendelvényesnek határozatlan vagvlagos megnevezése esetében azt sem lehet tudni, hogy a váltó forgatmányozásra ki van jogosítva. (1887. augusztus 31-én, 466. vszám.)