A Jog, 1887 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1887 / 3. szám - A protestánsok válóperei

JOGESETEK TÁRA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a »Jog« 3. számához. Budapest, 1887. január 16-án. Köztörvényi ügyekben. Oly illetek kimutatások, melyekből világosan ki nem tűnik, hogy azon ingatlanokra vonatkoznak, melyekre bekebleztetni szán­dékoltatnak, nem szolgálhatnak alapnl a zálogjog bekeblezésére. Az illeték esedékességének kimutatása hiáuyában azonban előjegyzésnek mégis helye van. A tornai kir. járásbiróság1 a szepsi kir. adóhivatalnak B. Sámuel s többek ellen 860 frt illetek zálogjogi bekebelezése iránti telek, kérvényi ügyében következő végzést hozott: A szepsi kir. adóhivatalnak 1885. évi május 22-én 151. sz. a. kelt kérvénye alapján a zálogjog 860 frt illeték, ennek lír85. június 9-töl járó 6°/0 kamatai erejéig B. Sámuelnek a kápolnai 29. sz. tjkben fog­lalt ingatlanaira mint fö, a kápolnai 31. számú tjkben foglalt ingatlanaira pedig mint mellék jelzálogra a kir. kincstár javára bekebeleztetni rendeltetik s a bejegyzés foganatosítása a tkvi irodának meghagyatik. Azon kérelmével azonban, hogy a kérdéses zálogjog a kápolnai 29. és 31. sz. tjkvben, M. Pál, S. József, S. István, N. Mihály stb. kápolnai lakosok ellenében is bekebelez­tessék, elutasittatik; mert nevezettek a jelzett jkvekben nem tulaj­donosok. (1885. szeptember 17-én, 933. sz.) A budapesti kir. itélő tábla következő végzést hozott: Az elsőbiróságnak végzése nem neheztelt elutasító részében érin­tetlenül maradván, ugyanannak felfolyamodással megtámadott része megváltoztatik és a zálogjog bekebelezése iránti kérelem egészen elutasittatik. — Mert az 1881. évi 34. t.-c. 39. §. és 1881. évi június 14-én 38,833. sz. a. kelt pénzügyminiszteri rendelet függelékének 93 §. szerint valamely illeték csak azon ingatla­nokra kebelezhető be, melyekre közvetlenül vonatkozik, a becsatolt szabálytalan kimutatásból azonban egyáltalában ki nem vehető, hogy az illeték a kérdéses ingatlanokra vonatkozó jogügylet után szabatott ki; mert különben is a hivatali kimutatás szerint a kér­déses illeték a kérvény beadásakor még nem vált esedékessé, a telekk. rendt. 84. §.c. pontja szerint pedig csak a hátralékban levő illetékekről kiállított kimutatások képeznek bekebelezés alapjául szolgálható közokiratokat. (1886- márc. 3-án. 41,824. sz.) A in. kir. Curia (1886. dec. 17-én. 3,857. sz.) következőleg végzett: A m. kir. Curia mindkét alsóbb fokú bíróság végzésének megváltoztatásával a szepsi kir. adóhivatal által 1885. május 29-én kiállított kimutatás alapján 860 frt tőke illetékre nézve 1885. évi június 9-től számítandó 6% kamat B. Sámuelnek a kápolnai 29. számú tjkönyvben foglalt ingatlanaira fő- és a kápolnai 31. sz. tjkvbe foglalt ingatlanaira mellék jelzálogilag a kir. kincstár jsvára előjegyzését elrendeli; mert habár a hivatolt kimutatás szerint a szóban forgó illeték még esedékessé nem vált, mind a mellett, minthogy a fennálló szabályok értelmében az illeték esetleg esedé­kesség előtt is biztositható (1881. január 14-én 38,833. sz. a. kelt pénzügyminiszteri rendelet függelékének 92. §.) a kérelem egészen annál kevésbé volt megtagadható, mivel B. Sámuel részéről az, hogy az illeték azon ingatlanokra vonatkozó jogügylet után sza­batott ki, a melyre a zálogjog bejegyzése kéretett — kifejezetten kétségbe sem vonatott. Minthogy azonban a kérvény mellett fel­mutatott kimutatás a fentebb idézett pénzügyminiszteri rendelet 43. §-ában előirt kimutatásnak meg nem felel, erre tekintettel a telekk. rend. 89. §. értelmében csakis az előjegyzés volt elren­delendő. A békéltetési tárgyalásra egyik fél sem jelenvén meg, a váló­per kérvénynyel is folyamatba tehető, ha csak a megszüntető ha tározatban világosan kimondva nincs, hogy a meg nem jelenés foly­tán felperes a pertől elállottnak tekintendő. A ni. kir. Curia: A budapesti kir. táblának fennebbi keleti! és számú végzése megváltoztatik és ugyanaz érdemleges hatá­rozathozatalra utasittatik : mert jelen esetben, melyben a tárgyaiásni, illetőleg békél­tetésre egyik fél sem jelent meg és e miatt a kereset az 1868. L1V. t.-c. 113. §-a értelmében megszűntnek nyilváníttatott, az iratok azonban a feleknek vissza nem adattak, hanem irattárba tétetni rendeltettek ; felperes a keresetnek újra felvételét egysze­rűen kérelmezhette, annyival is inkább, minthogy az idéző vég­zésben nem jeleztetett, hogy azon esetre, ha felperes meg nem je­lennék, a pertől elállottnak fog tekintetni; és: mert az illető lelkésznek az 1883. évi márczius hó 19. nap­ján felvett tárgyalási jegyzőkönyvhöz K) alatt csatolt bizonyítvá­nyából kitűnik, hogy az 1881. évi márc. 3-ik napján kiadott békél­tetési bizonyítvány szerint fenforgott viszály és az egymástól való különélés folyton tart s igy megcáfoltatik az alperesnek a fel­peres által tagadott azon állítása, hogy őt férje az 1881. március­ban visszahívta és magától újból elűzte volna, következve a lelkészi békéltetés ismétlésének szüksége fenn nem forog; a birói békéltetések és ideiglenes elválasztás pedig megtörténtek. (1886. december hó 1-én 6,050.) A kiskorú gyermekek tartása iránt első sorban a gyám­hatóság illetékes intézkedni s a biróság akkor sem ítélheti meg a tartást ha alperes nem jelent meg a tárgyaláson. Az újvidéki kir. törvényszék: Alperes köteleztetik 15nap alatt, végrehajtás térne mellett, felperesnek 1,120 frt tőkét s ennek 1885. október 17-től számítandó 6% kamatait és 20 frt perköltséget megfizetni. Indokok : Alperes a per felvételére személyesen jelenvén meg, a perfelvételi jegyzőkönyvben igazolt figyelmeztetés dacára, az ujabb perfelvételi határnapon ügyvéd által meg nem jelent; ennélfogva az 1868. évi LIV. t.-c. 111. §-a alapján a keresetben felhozott tényeket és állításokat valóknak tartani s alperest a fel­peresi kérelemhez képest meg nem jelenése miatt elmarasztalni kellett. A budapesti kir. itélő tábla: A királyi törvényszék ítélete az ezt megelőző eljárással megsemmisíttetik, az eljáró kir. tör­vényszék a felperes által 5,541—85. p. sz. alá beadott keresettel indított perbeni bíráskodásra illetéktelennek nyilvánittatik, egy­úttal a kereset felperesnek visszaadatni rendeltetik. Indokok: Felperes keresete oda irányul, hogy miután ő két éven át kénytelen volt alperes hat törvényes gyermekét tar­tani s miután a költségek fedezéséhez alperes semmivel sem já­rult, utóbbi a két évi tartás címén fekzámitott kereseti összeg megfizetésérc birói határozattal köteleztessék. Az 1877. XX. t.-c. 13. §-a értelmében azonban a kiskorú gyermekek tartása iránt első sorban a gyámhatóság illetékes intézkedni és pedig azon esetben is, ha a szülők törvényesen nem váltak ugyan el, azonban tartósan különválva élnek s gyermekeik tartása és ellátásáról kellőleg nem gondoskodtak. Tekintet nélkül tehát arra, hogy al­peres a tárgyaláson nem jelent meg és igazolással se élt, a neheztelt itéíet az 1881. LIX. t.-c. 39. §. C) pontja alapján meg­semmisítendő volt. A m. kir. Curia: A másodbiróság végzése az abban fel­hozott indokoknál fogva, az 1881. évi LIX. t.-c. 39. §-ának b) pontja értelmében hagyatik helyben. (1886. nov. 16-án 4,822.) Kereskedelmi, csőd- és váltóügyekben. Ha csak a közkereseti társaság ellen nyittatik csőd, de annak beltagjai ellen külön nem, az esetben a beltagok magám agyon.it leltározni és a csődtömegbe bevonni nem lehet (csödtöiMény 281., 249., 258. §•; keresk. törvény 97. §.) A szatmárnémeti kir. tszék. mint csődbíróság: Dr. Ad Adolf ügyvéd által képviselt M. Béla felperesnek, Kovács József ügyvéd tömeggondnok által képviselt K. Ignác és társa cég csődtömege alperes elleni, a mátészalkai 308., 448. és 672. számú telekjegyzőkönyvekbeu foglalt ingatlanok iránti visszakövetelési peré­ben következő Ítéletet hozott: Felperes keresetével elutasittatik, stb.

Next

/
Oldalképek
Tartalom