A Jog, 1887 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1887 / 45. szám - Még egyszer az utóajánlat kérdése

A J akad egy és ugyanazon vagy közel cső helyen, módunkban áll és célszerű, hogy teendőink végzésére innét központi megbízottat küldjünk, egyrészről többfelé megoszlik a költség és közvetlen, megbízható tájékozást nyerünk a történtekről és a még ezutáni teendőkről. Azt indokolni is felesleges, hogy mily előnynyel jár ez a jogkereső felekre nézve, kik ily teendőket ez idő szerint legtöbbnyire jogtudatlan utazó ügynökeikkel kénytelenittetnek végeztetni, mi egyaránt hátrányos az ügyvédre, mint magára az ügyre. Minthogy értesítést, -felvilágosítást csakis egyleti tag nyerhetne, alig kétlem, hogy tervem megvalósítása esetén akadna ügyvéd Budapesten, ki ne igyekeznék a körnek mielőbb tagjává lenni s így élénkülne egy kissé a korbeli társasélet is. A jelzett célra egyelőre elegendő egy ily 2-3 frtos betüsoros könyvnek a tagok részére leendő rendelkezésre bocsátása, ennek megtörténtéről pedig összes kartársaink — közvetlen tudomás szerzés végett — külön-külön levélileg értesitendök. Egyéb részleges módozatok megállapítása, esetleg vidéki kartársak ajánlása, ezek neveinek jegyzékbeli nyilvántartása már a választmány dolga. A ki ennél kényelmesebb, olcsóbb és jobb módot tud a naponta érezhető baj orvoslására, álljon vele elő! Dr. Vccsci Ignác, budapesti ügyvéd. ég egyszer az utóajánlat kérdése. Irta : BÜLÜNI LÁSZLÓ b.-bunyadi ügyvéd. Régóta ismerem dr. 1 ml ing K. kir. táblai bíró ur irodalmi munkásságát, — és közreadott szakcikkei, talpraesett jogi okoskodásai szerintem mindig a szeg fejére ütöttek; miért mindig egy véleményen voltam vele és lépten-nyomon fölvetett nézeteit mindig osztottam. Magam és bizonyára magam formájú más jogász is köszönettel tartozunk fáradozásaiért. Gyakorlati éllel és theoretikus mélységgel fejtegetett véleményeiből, valamint helyes logikai és észjogi distingválással föltárt okoskodásaiból bizony sokszor tanúságot merítettem. Tudtommal bíráink között ő fejti ki a legnagyobb irodalmi munkásságot és szaktekintélye kétségtelen. Épen ezért, mert szaktekintélye általánosan ismert dolog: inkább felelős kimondott szavaiért, illetve nyilvánosságra bocsátott nézeteiért. — Az ingadozó prakszis hajlong ide-oda s bizonytalankodó helyzetében mégis csak inkább azon igazságokra igyekszik dőlni, melyek szaktekintélytől származnak. Mily hátrányos azonban ezen irányválasztás akkor, ha a szaktekintély sem mond igazságot. Az utóajánlat kérdése törvénykezési gyakorlatunkban mindennapos kérdés. A törvény világosan megszabja az utóajánlattevő kötelezettségeit, de jogairól — egy szót sem szól. Ebből következik aztán az, hogy az utóajánlattevő kötelezettségeit mindenki ismeri, tudja, — de vilafoly a fölött: vájjon minők jogai? Ha van kötelezettség, lenni kell bizonyára megfelelő jognak is, ez kétségtelen igazság. Despotikus viszonyok kivétel alá esnek. Az utóajánlattevő jogainak meghatározását tárgyazó véleménye az első dr. Imling K. bíró urnák, melylyel egyetérteni nem tudok; ámbár most még ez eltérést könnyen helyrehozhatónak tartom, ha az ellenvélemények előbb megértik egymást. Qui bene distinguit, bene docet. »A végrehajtás utóajánlati stádiumában az árverés, a végrehajtást szenvedő, vagy a végrehajtató egyoldalú kérelmére többé föl nem függeszthető s be nem szüntethet ő.« Ez adr. Imling bíró ur véleménye. — A kérdés megoldása igy formulázva helyes és helyességét a megoldás vagylagos természetének tulajdonítom. Én is állitom, hogy sem a végrehajtást szenvedő külön, sem a végrehajtató külön föl nem függesztheti, be nem szüntetheti az árverést és pedig a végrehajtást szenvedő nem azért, mert a bírói kénvszer-eladásnál neki aktiv szerepe nincs, eladó a hitelező (a bíróság közvetítésével), vevő az utóajánlattevő ; a hitelező ragaszkodik az eladáshoz (kínálat), az utóajánlattevő a vételhez (kereslet) : az eladásnak (árverésnek) megtörténni kelK A végrehajtató sorra szüntetheti meg azért, mivel ha követeléséről s jogairól lemondana is, helyébe léphet a végrehajtást szenvedő, ki, mint a birtok tulajdonosa tulajdonosi rendelkezésénél fogva eladást tehet, vagy épen (a 144. §. alapján) maga árvereztet, akár akarja a végrehajtató, akár sem. O G. 373 Másként szól a kérdés, ha azt állítjuk, hogy »az árverés mindig megszüntetendő, ha abba az összes érdekeltek beleegyeztek, tekintet nélkül az utóajánlattevőnek ellenkező akaratára.; Én hiszem, hogy a kérdés ilyen megoldása nem kifogásolható, csak, akkor, ha az utóajánlattevő jogait kelleténél túl kiterjesztjük. És tulajdonképen most jövök az általános kérdésnek vitatás alá kiszakított külön tételére, hogy t. i. minő joga van egy utóajánlattevőnek ? Miért tesz valaki utóajánlatot? Három kárdinális oka lehet reá: 1. Vagy tetszik az árverés tárgya és 1070 felüligérése mellett is jutányos vételnek tekinti az árverési vásárt; 2. vagy a végrehajtást szenvedőnek (és társbirtokosoknak) sorsa érdekli és nem akarja, hogy a potom áron eladott jószág úgy veszszen oda, hogy a mégis hátralékban maradt követeléssel az adós végnélkül üldöztessék; 3. vagy mint jelzálogos hitelezőnek nem telt ki a követelése, holott még volna fedezet a birtokban. Az általam fölállított és elfogadott tétel csakis az 1. pont alatti utóajánlattevőt üti el számításától; a 2. és 3. alatti utóajánlat visszautasításához az összes érdekeltek beleegyezése igazolható nem lévén, sem a végrehajtást szenvedő, sem a jelzálogos hitelező az árverést beszüntetni nem akarván : azt valóban foganatosítani kell. Tehát a 2. és 3. pont alatti esetben az árverés valóban föl nem függeszthető, be nem szüntethető és e tekintetbeu egy véleményen vagyunk; az 1. pont alatti, utóajánlattétel pedig csakugyan nyerészkedésnek minősíthető, — de ez nem méltó a törvény — sőt még egyes szakvélemény pártfogására sem. Ha az 1. pont alatti esetben sem volna az utóajánlat visszaadható, ekkor maga a törvény szolgáltatná ki a végrehajtást szenvedő, a társbirtokos és a jelzálogos hitelezők érdekeit idegen egyén nyerészkedésének. Epen ezt tiltja a 150. §. Az árverés be nem szüntetése s az utóajánlat vissza nem adhatása elvnek indokolása is téves. Ott kezdődik a tévedés, midőn állíttatik, hogy az utóajánlat megtétele előtti árverés meg nem semmisül, sőt az épen egy jogerőre emelkedett árverési cselekménynek tekintendő, csakhogy hatálytalanná vált. — Egy hatálytalanná vált árverés, a mely jogerős!!! Ezt nem tudom én felfogni ... a favaskarika theóriája mellé kell soroznom rövid eszem szerint. Továbbá állítva van, hogy az utóajánlat, az árverésen tett ígérettel egészen egyenlő hatályú. Ezen kijelentés eszembe juttatja az Achilles és tekenős béka versenyét, hol az időjelzés egészen figyelmen kívül hagyatik. — Nem tartom egyenlő joghatályúnak, mert az árverésen ugyanazon egy időben történik a kínálás is az elfogadás is; ez szabályszerű jogi cselekmény s eredményében rendes adásvevés joghatályával bír. Az utóajánlat pedig az árverés után tett (első árverést értem) olyan egyoldalú Ígéret, melyet még valakinek elfogadni kell, tehát adásvevés joghatályával nem bír. Egy »hatálytalanná vált jogerős árverés«-en tett nyilatkozat pedig sehogy sem tekinthető az Ígéret elfogadásának — az összes érdekeltek akarata ellenére. Az utóajánlat hitelesített beadvány formában sem tekinthető árveréskori Ígéretnek, hanem csakis két árverés közötti ajánlatnak, melyre nézve a fölveendő árverési jegyzőkönyvben még az összes érdekelteknek reflektálni lehet az ajánlat el- vagy el nem fogadását illetőleg, s ekkor jön létre a vásár; de ha senki sem nyilatkoznék: ekkor hivatalból rendelkezik a törvény és csakis igy és ekkor magyarázható az utóajánlat mint beadvány oda, melyet visszavonni nem lehet. A gyakorlatban már túlestünk e vitatás alá vett kérdés magyarázatán. Tisztában vagyunk azzal, hogy az utóajánlattevő amúgy sem tehet semmit, bármennyi törvényes jogot magyarázzanak javára — ha az összes érdekeltekkel szembe állítja magát. Például a 600 frtos kis birtok első árverésen elkél 300 frton; utóajánlattevő spekulál, 330 frtot igér és ragaszkodik minden áron beadott ajánlatának elfogadásához, mert 270 frt haszon kínálkozik. Adós és jelzálogos hitelezők kiegyeztek, az utóajánlási árverést nem akarják, kérik beszüntetni. Mit tesz a bíróság? Látjuk, hogy egyik beszünteti, másik nem. A melyik bíróság beszünteti az árverést, az a törvény szellemében jár el és az összes érdekeltek kérelmét teljesiti a spekuláns számitását kizárván. A melvik biró be nem szünteti s a törvény szellemét és a felek érdekét negligálván csakugyan megtartja az árverést: ott helyre állítják a törvény szellemét s megvédik saját érdeköket magok a felek. A 000 frtos birtokért első szóra 6,000 frtot ígérnek, mire az utó-