A Jog, 1887 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1887 / 44. szám - Közigazgatásunk és igazságszolgáltatásunk reformja

Hatodik évfolyam. éá. szám. Budapest, 1887. október 30. Szerkesztőség: V. sas - utca 14. szám. Kiadóhivatal: T. sas-utca 14. szám. Kéziratok vissza nemadainak. Megrendelések, felszólalások a kiadóhivatalhoz intézendők. A JOG (ezelőtt MAGYAR ÜGYVÉDI KÖZLÖNY.) u Számos kiváló szakférfiú közreműködése mellett szerkesztik és kiadják Dr. RÉVAI LAJOS - Dr. STILLER MÓR. ügyvédek. Felelős szerkesztő: Dr. STILLER MÓR. Megjelen minden vasárnap. Előfizetési árak: helyben vagy vidékre bérmentve küldve: egész évre . 6 frt — kr. fél » . 3 » — » negyed » . . 1 > 50 » Az előfizetési pénzek bérmentesen legcélszerűbben postautalványnyal küldendők. TARTALOM : Közigazgatásunk és igazságszolgáltatásunk reformja. Irta: dr. B 1 u m Béla, kőszegi kir közjegyző. — Szabad védekezés és hamis vád. Irta: Vargha Ferenc, b.-gyulai kir. alügyész.— »Nemesi jogoki i kifejezése alatt a regalejog értendő-e ? Irta : V e v e r á n József, sz.somlyói ügyvéd. — Nyilt kérdések és feleletek. (Felelet a »Jog« 43. számában felvetett kérdésre. [. Csetényi Adolf budapesti ügyvéd. — II. dr. Kunhardth József, budapesti ügyvéd.) — Sérelmek. I. A liptó-szent-miklósi kir. járásbiróság. Irta : .... r. II. Milyen a sommás eljárás a homonnai kir járásbiróság előtt?) — Irodalom. Az egyházi vagy praedialis nemesek és birtokuk. Jogtörténelmi tanulmány. Irta: Ozorai József, jogtudor és primási levéltárnok, r. 1.-tól. Beküldött müvek.) — Vegyesek. — Curiai és táblai értesítések. — Szerkesztőségi I üzenetek. VÍKLL&KLET : Jogesetek tára. Felsőbirósági határozatok és döntvények. Kivonat a »Budapesti Közlöny«-ből. (Csődök. — Pályázatok.) Közigazgatásunk és igazságszolgáltatásunk / reformja. Irta Dr. BLUM BÉLA kőszegi királyi közjegyző. Most, midőn ázsiai állapotokban sínylődő közigazgatásunk reformjának elodázhatlan szükségét országszerte mindnyájan égetően érezzük s midőn a sok apró orvosi experimentumokba beléfáradt beteg igazságszolgáltatásunk alapos meggyógyitását célzó remediumok, mint az általános polgári törvénykönyv, a szóbeli peres, a büntetőjogi s az örökösödési eljárás, a királyi tábla decentralisatiója, az ügyvédség ujjá szervezése életbeléptetésre várnak; midőn az évek óta zaklatott közvélemény a vigasztaló reménynek utolsó sugarát veti a gyökeres alkotásokra képesebb, mert öt évre megválasztott országgyűlés munkálkodásába, legyen szabad közigazgatásunk és igazságszolgáltatásunk reformjához hozzá szólanom s néhány eszmével járulnom e fontos, évek hosszú sorára kiterjedő, egész államéletünket felölelő kérdés megoldásához. Hogy miért foglaltam össze a közigazgatás és | igazságszolgáltatás reformját egy és ugyanazon felszólalás keretébe, annak oka abban fekszik, mert a kettő, bár a jog- j állam követelményei szerint szorosan elkülönítendő, mégis mint az állam külön-külön szerve egymásra való hatásaikban, érintkezésükben nemcsak kiegészítik egymást, hanem egyéne sen egymásra utalvák. A kettő összhangzatos működése biztosítja az egészséges államéletet s a kettő közt mutatkozó controversia aláássa annak létalapját. Ez összhangzatos működés csak mindkettőnek helyes szervezete mellett képzelhető. Nálunk sem az igazságszolgáltatás, sem a közigazgatás nincsenek végleg szeivezve. Mind a kettő átmeneti stádiumban J működik; s innen ama sok visszásság, melyek államéletünkre még veszedelmesekké válhatnak. Közigazgatásunk jelen állapotát ecsetelni, hogy ezzel érveket, merítsünk a reform szükségéhez — fölösleges. Erre \ nézve az egész országban csak egy hang létezik, mely elementaris erővel tör át a közélet terén és hangosan követel bemenetelt a törvényhozás kapuin. Hogy a reform a közigazgatás államosításával fog megvalósulni, alig kétséges; hisz az eddigi partialis reformmunkálatok csak mint ennek elő- j készítői bírnak létalappal; a mennyiben különös közjogi viszonyaink és a régi hagyományos intézményekhez való SZÍVÓS I ragaszkodásunk a patriarchális választási rendszernek egy ütéssel állami kinevezési rendszerré való átalakítását perhorreskálták Ám végre ott állunk, hogy a közigazgatás államosítása már csak egy lépés; oly lépés, melyet meg kell tennünk, ha az európai jogállamok sorában helyet foglalni akarunk; meg kell tennünk különösen belállapotainkra való tekintettel is, ha a nemzetiségi aspiratiók létharcában a magyar állameszme győzelmét biztosítani akarjuk. Közigazgatásunk reformját illetőleg első és lényeges kellék volna következetes keresztülvitele a közigazgatás és igazságszolgáltatás elkülönítésének. E követelménynek azzal elég téve nincsen, ha a bíráskodás és közigazgatás elkülönitvék. Tovább kell mennünk! El kell különítenünk az igazságszolgáltatás egész körét a közigazgátástól. Maga a bíráskodás még nem meríti ki az igazszágszolgáltatás fogalmát; mert ez itt nem szűkebb keretében — az igazságot közvetlenül szolgáltató bírósági szervezetben, — hanem legtágabb értelemben veendő, mely alá oda sorakoznak, mint az igazságszolgáltatásnak szervei, a közjegyzői és az ügyvédi kar is. Az elkülönítést tehát ide is ki kell terjesztenünk. Közigazgatási tisztviselő ne foglalkozzék az igazságszolgáltatás keretébe tartozó ügyekkel; mert ezzel a közhivatalok, következésképen az állameszme iránti tiszteletet ássa alá; de másrészről az ezen ügyek ellátására hivatottak iránti közbizalmat állítja pellengérre. Vagy nem-e ingatja meg a közbizalmat, ha hivatásuk magaslatára felemelkedni képtelen közigazgatási tisztviselők, kik az államakarat végrehajtására volnának hivatva, a magánfelek szakavatlan ügynökeivé — zugirászokká — fajulnak! ? Hány körjegyző lóg e zugirászi üzelmei miatt a nép zsebében ! ? Elvárható-e tőlük a hivatalos kötelességérzet, a szigor, a pártatlanság, megannyi előfeltételei a jó közigazgatásnak ! ? Tisztelet a kivételnek — mert van ez is — de közjegyzőink nagy része a modern közigazgatási tisztviselők qualificatiójának színvonalán mélyen alul áll. Hogy a nemzetiségi aspiratiók küzdterein exponált ily közigazgatási tisztviselők, a magyar állameszméért mit tesznek, azt az e küzdelmek zajából köztudomásra jutott hirek szomorúan igazolják. Ez okból is elmaradhatlan s elodázhatlan a közigazgatási tisztviselők államosítása ; mert az állami közigazgatás tisztviselői kétségkívül magasb színvonalra emelendik közigazgatásunkat és magukat nem alacsonyitandják le annyira, hogy a falusi korcsmák bűzhödt légkörében hajhászszák a népszerűséget. Az elkülönítés pedig szükséges még azért is, hogy az igazságszolgáltatás köréhez tartozó ügyek ellátása és az ebből folyó jövedelmek az arra hivatott, nagy erkölcsi és szellemi küzdelmek árán súly o s f e lt é t el e k m e 11 e 11 qualificált erök fentartására s jogos igényeik kielégítésére szolgáljanak. Ezt joggal követelheti ügyvéd és közjegyző, de maga a nép is ; mert csak igy válnék lehetségessé a zugirászat gyökeres elfojtása, mely mindaddig, a míg a körjegyzőknek jogosb igényekkel szemben érdemetlenül protegált intézménye fennáll, buján fog virágozni.